2015. február 22., vasárnap

Negyvennyolcadik Fejezet - AMETISZT

helló bébik! megjöttem a következővel, azaz az utolsó előtti résszel! még ezen kívül lesz egy rész, és egy epilógus! hát ide is elérkeztünk :/ :) de ne csüggedjetek, ha akartok még egyet olvasni tőlem, akkor beszélhetünk róla! :) btw elkezdtem dolgozni, ezért legfőképp hétvégén lesz időm - energiám írni. de attól lehetséges egy hétközbeni rész is! :) majd kiderül! jó olvasást, puszillak titeket xx




Hát, a hangulat valahol a béka segge alatt és talán még egy szinttel lejjebb volt. Most mondhatnám, hogy lényegében minden oké van. Van egy barátom - vagy minek hívhatnám őt? A gyerekem apjának? Kirázott a hideg. Marad a Harry. Van egy Harry-m. - meg egy lányom, aki a barátnőm volt sokáig. Hát ilyen az élet, az emberi kapcsolatok egyik pillanatról a másikra változhatnak. Barátságok tönkre mehetnek, lányok közt is. De épp egy fiú-lány barátság is alakulhat rosszul, ha az egyik beleszeret a másikba. Na, hát az én esetem is ilyesmi, már mondhatni rettentően hasonló, alig van különbség. Sőt, szinte semmi. Az én legjobb barátnőm a lányom lett! Semmi az ég egy adta világon különbség nincs.
És tudom, hogyan csókol.
- Bejöhetek?
Épp Missy dugta be a fejét.
- Gyere csak, M… - minek szólítsam? - Missy.
Lehuppant mellém az ágyra és rögtön a homlokomra nyomta a tenyerét.
- Nem vagy lázas, akkor mi ez a fej? Anyuci - búgta oda, és összerezzentem. Természetesen jól kinevetett. - arra gondoltam, hogy elmehetnénk tampont venni.
- Tessék? - bukott ki belőlem értetlenül. Missy arca full komoly volt.
- Megjött a menszeszem.
- Szívatsz, ugye? - billentettem oldalra a fejemet. Már rég túlesett ezen a problémán.
- Nem - rázta meg a fejét, és eldőlt az ágyon. - megnézheted, vérzek.
- Jézus, Missy! - csattantam fel.
- Komolyan, szerintem nekem később jön el ez a pillanat. És na, jól jönne egy-két anyai tanács.
Pár pillanatig csak meredtem rá. Ha vicc lenne, már elröhögte volna magát. Az nem lehet, hogy ilyen témáról teljes ál-komolysággal beszéljen, Így!
- Miért nem kérdezed meg Harryt?
- Úgy érted, Apát? - hangsúlyozta a megnevezést, és direkt csinálta. Élvezte, hogy eltorzul az arcom a megnevezésektől. - oké, megkérdezem apát.
Felállt az ágyról és kiment a nappaliba, én pedig a sarkában voltam. Ez jó lesz.
- Apa, - csörtetett Harryhez. - anya azt mondta, te tudod, milyen nagyságú tampon kéne!
Harry rá meredt.
- Hogy mondtad, Missy?
- Tampon. Megjött.
Harry tekintete rám tévedt, majd vissza Missy-re. Oké, én is alig bírtam visszatartani a röhögésemet. Zayn és Jet felnéztek a laptopjukból.
- Nos, lehet a közelben valami drogéria, nem, szívem? - vágta hozzám Harry és a szívem kifejezéstől a szemeimet forgattam.
- De szerinted milyet kéne vegyek? Már szexeltem, szó…
- Mit mondtál? - engedte le a karjait Harry és már-már sötétült tekintettel nézett le rá. Na, erre én is közelebb értem.
- Szexeltem? - megrándult Harry arca. Közelebb hajolt. - Sze..
- Fejezd be.
- Sz…
- Missy!
- SZEX! - nyögte ki Missy, majd nevetni kezdett. - tehát már szexeltem, szóval a normálnál nagyobb kell, nem? - billentette oldalra a fejét ártatlanul.
- Oké, elmegyünk egy boltba. - vágtam közbe, Harry arca felbecsülhetetlen volt. - és közben elbeszélgetünk néhány szabályról.
Missy álla leesett, és Zaynékre pillantott, majd vissza rám.
- Szabály?
Elvigyorodtam.
- Igen, MisMis - búgtam neki - ideje, hogy az anyucikád a keze ügyébe vegyen!
Miután visszaértünk a boltból, egy srác üldögélt a kanapén, épp Jet telefonját nyomkodta.
- Szóval kicsomagolom, és hogy rakom fel? - érdeklődött, jó hangosan, hogy mindenki hallja.
Lehetséges, hogy a saját lányomnak nagyobb legyen a szája és lebeszéljen a lábaimról?
- Elmagyarázom. - mondtam, és a mosdó felé indultam. Csak hát ő nem követett. Megfordultam, akkor Harry már rázta a fejét. Missy Zayn ölébe dobta a tampont, majd az idegen srác ölébe zuhant.
- Bocs, Fae - röhögött Zayn - de ez kihagyhatatlan volt.
Haha, jó poén volt.
Először nem is törődtem ezzel.
- Te ki vagy? - szegeztem a kérdést a srácnak. Akinek amúgy volt egy piercingje a szemöldökében. Undorítóan nézett ki a divatosra vágott hajával, kék szemével, kisfiús, aranyos mosolyával.
- Pete.
- Na ide figyelj Phil, nem jövünk be hívatlanul más házába! - morrantam fel.
- Pete.
- Ne vitatkozz! - fontam össze a karjaimat. - és engedd el Missy-t.
- Mert ki vagy te? - röhögött - az anyja?
Elvigyorodtam.
- Az, aki visszarúgja a golyóidat a helyére, ha nem száll le erről a lányról, kedves Ping.
- Pete. - vigyorgott vissza rám szemtelenül.
- Pong. - vágtam vissza még. - Szólj már valamit! - néztem Harryre, aki széttárta a karjait.
- Had szexeljenek, fiatalok. Úgy csinálsz, drágám, mintha te nem szexelnél. Szexelsz? - sötétültek el a szemei és komoran kapta el a tekintetemet.
- Harry, a szobámba. - mondtam.
Zayn és Jet jót mosolyogtak rajtunk, Missy pedig csak méregetett minket. Inkább nem is firtattam tovább a dolgot. Becsaptam magunk után az ajtót és nekidőltem. Harry a zsebeibe dugott kezekkel állt, felvonta egyik szemöldökét.
- Még mindig nem tudlak megbas…
- Fogd be - sóhajtottam fel. - kösz, hogy mellém álltál.
- Fae. - mosolyodott el, igaz üres volt, de mosoly. - Missy már nagylány, akármennyire is hihetetlen. Nem szabhatjuk meg neki, hogy mit csináljon.
Elszűkültek a szemeim.
- Én nem akarom megszabni! - háborodtam fel. - de láttad, hogy néz ki a fiú? Piercingje van!!!
Harry felém lépdelt, még szélesebb mosollyal. Megfogta az arcomat két kezébe, majd röhögött is.
- Jól áll neked az anyai aggodalom.
Elfintorodtam.
- Miről beszélsz? Egyébként is! A normális apák féltik a lányukat és nem engedélyezik, hogy szexeljenek kedvükre! Hol van a felvilágosítás? A hogyan szexeljünk biztonságosan hegyi beszéd?
- Már késő, Sexy.
Na, ez szíven ütött.
- Nem késő.
- De igen. - a hüvelykujja végigsimította az állam vonalát. - fogadd el.
- Utállak most. Mellettem kéne állnod!
De akkor jöttem rá, hogy totál szerepet váltottunk. Én olyan voltam, mint egy aggódó apa, ő meg, mint egy beletörődő anyuka. Na ennyit erről, meg rólunk. Az életünk csipetnyi része sem normális, miért pont ez lenne az?
Hirtelen elöntött egy érzés. Elszorította a torkomat, homályosan láttam tőle Harry arcát.
- Igazad van. Késő. - mondtam halkan, ő pedig halványan oldalra biccentette a fejét. - nem kell felvilágosítani. Nem kell megvenni az első rugdalóját, az első cumiját. Mindenről lemaradtunk, Harry. Van egy lányunk, aki már kész felnőtt!
Hogy honnan jött ez a pánik, gőzöm sem volt. De elkapott és fojtogatott. Lecsuktam a szemeimet, mikor Harry félig meddig gyengéd ujja a szemeim alatt simított végig.
- Ezt ő nem így éli át. Figyelj rám, Fae. - ismét találkozott a tekintetünk. - kitalálunk valamit, oké? Az első, hogy eltűntessük Missy nyomait, aztán megoldást találunk mindenre.
- Kivéve rád. - futott ki belőlem. - Zaynék megmondták. Ilyenről még senki sem hallott, az esélye, hogy rendbe gyere, kb 0,1.
- Ne törődj velem. Én megvagyok. Az a lényeg, hog…
Nem igazán értettem, hogy mit mondd. Mintha a szavak összefolytak volna. Megráztam a fejemet, de úgy láttam Harrynek is gondjai vannak.
Csak akkor vettük észre a kis füstöt körülöttünk, majd sötétbe borult a világ.

***

Minket kiütöttek altatógázzal, addig Missyt pedig elrabolták. A vérnyomásom valahol 200 magaslatán lehetett, miközben rohantunk Missy után.
Ja, egyébként onnan tudtuk, hová vitték, hogy Zayn-ék nyomkövetőt tettek Missy övébe. Ami mindig nála volt, okos megoldás.
De akkor miért éreztem azt, hogy ez sem elég?
- Miért vagy ennyire kibaszott nyugodt? - sziszegtem Zaynnek.
Megfogta a kezemet és megszorította.
- Nem fogunk elkésni, Fae.
De elkéstünk. Oda irányított a követő, ahol már én is megfordultam. Túl egyszerűnek tűnt. Szerintem a többiek is tudták. Mindenki tudta, Zayn is csak nyugtatott.
Minden egyes porcikám remegett az idegtől. Csak akkor döbbentem rá: az életben nem féltettem még így valakit.
A fülemben is összefolyt minden hang, ahogy a könnyeim is homályossá tették a látásomat. Valaki visszarántott, és visszatartott. Hiába kapálóztam, lefogtak. Engem is és Harryt is.
- Végre ideértetek! - Preston volt az, egy ördögi mosollyal az arcán.
- Engedd. El. - sziszegtem. Egy lila felületű követ tartott a verejtékező Missy nyakánál. Miért éreztem azt, ha hozzáér a bőréhez, véget ér minden?
- Mertem remélni, hogy követni fogjátok. Loranda, - mosolygott le rá. - ismét találkozunk, de ezennel nem vágsz át. Mert én semmisítelek meg.
Hiába ordítottam, hogy valaki tegyen már valamit! A pokolba, még én is próbáltam a ki nem tapasztalt erőmet használni rajta messziről, de semmi. Missy szemében nem volt félelem, csak óvatosan rám mosolygott.
Mi a francért mosolygott?
- Ne aggódjatok, talán még találkozunk valamikor.
Harry zihált, de nem beszélt. Az egész aurája sötét volt, ahogy az enyém is.
- Amint megmozdulunk, neki nyomja és felrobban tőle - súgta Zayn a fülembe. - Ametisztnek hívják a követ, ezt használtam Harry-n is, mikor elaltattam a vonaton. Missy-re másképp is hat, az elmét uralja. Preston rá tudja venni vele az önmegsemmisítésre.
- Ugyan, Preston - szólalt fel Jet. - félsz egy kislánytól? Egész életedben rohantál tőle. Egy lány bátrabb tőled, ember.
Preston szemei megvillantak és már csak a sikolyomat lehetett hallani.
A nyakának nyomta a követ és vége volt.

Missy a szemeim előtt vált lila fénnyé, majd köddé. 

2015. február 15., vasárnap

Negyvenhetedik Fejezet - MEGŐRIZTEM

helló szépségeim! megérkeztem a következővel! hosszúúúú hetem volt, remélem mindenkinek nagyon jól telt a V-nap! :) remélem tetszeni fog a rész, mert nekem nagyon :) köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem. köszöntöm az új olvasókat, örülök hogy idetaláltatok :) ennek a történetnek mindjárt vége, de tervezek egy újat! szóval ne menjetek sehová! most pedig jó olvasást. nagyon hálás vagyok nektek, és köszönök mindent! much love ♥ xx





A kijelentésem még ott visszhangzott sokáig közöttünk. Aztán végül Zayn egy jóleső röhögésben tört ki.
- Mi van?
Missy szájára egy félmosoly ült ki és húzogatni kezdte a szemöldökét. Ott állt előttem a saját lányom. Aki olyan idős volt, mint én.
Van egy lányom és annyi idős, mint én. Ami annyit jelenthetne normál szemmel, hogy mindez abszurd és lehetetlen. Tekintve, hogy körülbelül még egyszerre is születtünk. Vagy amint megszülettem, én is megszültem. A számhoz kaptam a kezemet és röhögni kezdtem. Mindenki engem nézett, ahogy rázkódó vállakkal rötyögök a semmin. A saját idióta gondolataimon.
Missy elém sétált és oldalra billentett fejjel méregetni kezdett. Csak pár percre álljon meg mindenki és elmélkedjen rajta.
Mit tenne az ember, ha a saját lánya betoppanna, olyan idősen, mint az anyja? Csak úgy, a semmiből és méregetni kezdene, azzal a szemtelen-büszke vigyorral az ajkai szélén.
- Szerinted megszólal még a mai nap? - érdeklődött Zayn.
- Vagy inkább megszólalnak-e?
Csak akkor vettem észre, hogy Harry közel hajol Missy-hez. Nagyon közel. Egyébként az abszurdon kívül a szituáció még humoros is volt. Nézzük csak. Missy engem stírölt, Harry pedig úgy mérte föl a lányunkat - te szent Isten, A LÁNYUNKAT - mintha földönkívüli lenne. Missy-vel egymásra néztünk és tükrözte a visszafojtott vigyoromat. A szemében pimaszság csillogott.
- Ha be tudnék rúgni, most meginnék egy üveg whiskey-t. - ez volt Harry első mondata és mi nevetésben törtünk ki.
- Ugyan, apa. Ennyire ezért nem vagyok elfuserált. Bár a pénztárcátok rá fog menni a havi csoki fogyasztásomra - kacsintott.
Eszembe jutott a sok diéta, fogadalmak, hogy nem eszik több édességet. Még a leszbikusságot is büszkén felvállaltam, csak hogy megvédjem őt. Fura, egész végig úgy éreztem, védelmeznem kellett őt. Igaz, kiderül, hogy menőbb és erősebb lány ő, mint mutatta.
Mi lenne ez, anyai ösztön?
- Le kell ülnöm. - mondtam, hirtelen túl nehéz lettem az anyai ösztön gondolatára. - anya vagyok.
- Jól vagy, a…
- Ki ne mondd - mutattam fel a mutató ujjamat. Missy csak röhögött és fura módon én is úgy tettem. Egymásra bámulva nevettünk a semmin, de jó érzés volt.
- Csak azt sajnálom, hogy már nem tudtok dajkálni. De, ha leadok pár kilót, apuci még felvehet. - lökte meg Harryt, aki legalább olyan sápadt lenne, mint én ott és akkor.
Aztán a következő pillanatban Harry lehajolt, és lazán a karjaiba kapta Missy-t. Könnyedén, meg sem kottyant neki. Missy felsikított, én pedig beharaptam az ajkamat és bámultam őket.
- Meg ne halljam még egyszer, különben elfenekellek. - mondta Harry szigorúan. Egyébként egy meghitt pillanat lett volna, ha Missy meg nem szólal.
- Ó apa, talk dirty to me - kacsintott rá arcátlanul, és mit ad Isten, Harry hátra vetve a fejét elnevette magát. Jet és Zayn mosolyogva néztek minket, mint két büszke keresztszülő. Mikor rám pillantottak, felemeltem a kezeimet:
- Családom lett egy nap alatt sem.
Jet mellém sétált, és a kezét nyújtotta nekem.
- Beszélhetünk? - mormolta halkan.
Persze kérdés nélkül követtem, egy másik helységbe. Neki dőlt a falnak, összefonta a karjait és felsóhajtott.
- Mi a baj?
- Csak kettőnkről lenne szó… - a szemeiben mélyre szántó gondolatok ültek. Megborzongtam, de nem mutattam, mennyire is kényes a téma.
- Hát ja. Elvégre egy másik jövőben megkérted a kezemet.
Legyintettem, csak hát nem számítottam Jet elsötétedett tekintetére. Megakadt a lélegzetem a torkomban, és kitikkadt a szám. Figyeltem, ahogy átszeli a kettőnk közötti távolságot, a kezeibe veszi az arcomat és összedönti a homlokunkat.
- Szeretlek, Fae. - mondta tisztán és érthetően. Mielőtt pánikolhattam és megszólalhattam volna, a hüvelykujját az ajkaimra nyomta. - mindig szerettelek, és ez most sem múlt el. A különbség az, hogy a múlt a szerelemről, a jelen pedig a szeretetről szól. Szeretlek, mint embert és barátot. Tudom, hogy valami oknál fogva azt hitted, vonzódsz hozzám.
- Vonzódtam hozzád, - vágtam köze. - még mindig vonzódok. Te nem tudod magadról, milyen jelenség vagy, ugye? Lányok tömege halna meg, ha ilyen közelről néznél rájuk azokkal az észbontó szemeiddel.
Jet elmosolyodott.
- Látod, ezért szeretlek. Sokáig nem nyugodtam bele, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve. Nem emlékszel rá, de voltak rossz pillanataink is. Engedtem, hogy a féltékenységem, az önzőségem közénk álljon. - vont vállat. - pedig láttam, mennyire szereted Harry-t. És ennek így is kell lennie. Az a csók, azok a pillanatok itt a jelenben, a gyengeségem jelei voltak. Te vagy a gyengém, és mindig is az leszel. Itt leszek melletted örökre, megértetted?
- Ez egy szerelmi vallomás volt? - vigyorogtam rá, de ő nem tükrözte. Elkomorodtam, és bólintottam. - vica versa, Jetty. És tudod mit? Én is szeretlek.
Jet csak mosolygott, én pedig elkerekedett szemekkel csak meredtem rá. Csak úgy kicsúszott a nyelvemen, könnyedén és egyszerűen. És mi volt a vicc? Így is gondoltam.
De akkor Harry-nek mi a francért voltam képtelen kimondani? Egy érzéketlen személy vagyok. Persze törődök, de ennyi.
- Menjünk vissza.
Jet maga előtt lökdösött. Túlságosan a fejembe voltam burkolózva. Jet tekintete ott csillogott előttem. Vajon ő is arra gondolt, mint én? Hogy mennyire, de mennyire fura és különleges volt, ami történt az előbb?
Oda sétáltam Harry elé és megemberelve magam, a szemeibe pillantottam. Mélyen.
- Mi van, Fae? - kérdezte monoton, rekedt hangon. A mellkasom kifeszült, a tenyerem izzadt, és felziháltam. Komolyan egy beteg, elmezavarodottnak nézhettem ki azokban a pillanatokban, aki csak úgy letámadja a másikat, majd szava fosztottan kapkodja a levegőt. - Fae, jól vagy?
- Én… - motyogtam. A francba, nem ment. Miért nem megy?
- Nem lehet, Zayn. Ha visszaviszem őket az időben, megérkeznek.
Mindketten Missy felé néztünk.
- Kik?
- Prestonék. - Missy felsóhajtott.
Ideje volt észhez térnem.
- Preston Louis apja, ugye? - a kérdésre Missy csak unottan rábólintott.
- Komolyan mondom, annak a férfinek kéne egy kiadós szex! - tört ki. - nem száll le rólam, amióta a világomat tudom.
- Mit akar? - morogta Harry.
- Hát engem. Zayn és Jet egy idős médiumhoz telepített le baba koromban. Ott nevelkedtem, amíg rá nem döbbentem, milyen erő van a kezemben. Komolyan apa, anya? Egy élő fegyvert hoztatok létre. Az elején azt hittem, felrobbantom az univerzumot. Úgy össze tudnám zavarni az időt, hogy a századok, generációk összefolynának. Mondjuk menő volt, mikor egy T-rex mellett ébredtem fel. Ugráltam az időben, ide-oda. Titeket is láttalak - harapta be a száját, már-már idegesen.
- Miért nem világosítottatok csak fel? - szólt közbe Harry.
- Őszintén, ha eléd állok az első nap, mikor találkoztunk, Szia Fae, a lányod vagyok! Mit reagáltál volna? Így is ki vagytok akadva. Várnunk kellett a megfelelő alkalomra. Lényegében meg kellett várnunk, amíg Harry rájön, mi történt. Ha nem ismer meg, hidegvérrel meggyilkol.
- Leültettek és megmutatjátok a múltat. - reagáltam le egyszerűen.
- Találkoztál már magaddal? - vágott közbe Zayn. - a saját szemeddel kellett látnod, hogy el hidd.
Jó válasz. Valóban kiröhögtem volna őket, és minimum feljelentem őket zaklatásért.
- És mit értesz az alatt, hogy ha használod az erődet, Preston megtalál?
- Fogalmam sincs. Mint valami GPS, úgy tudja mérni az időbeli változásokat. És hidd el, az enyém több, mint orbitális változás. Több évtized kellett, hogy megtanuljam kezelni. Gondold el, te csak a jövőbe ugrottál előre - pillantott rám - csak úgy, magyarázatlanul. Nekem az egész időtér ott van. Jelen, jövő, múlt. Az elején - sütötte le a fejét. - átokként tekintettem rá és utáltalak érte titeket.
- Érthető. - feleltük egyszerre Harryvel, majd egymásra pillantottunk, apró mosollyal.
- Visszavihetlek titeket, átélhetitek a pillantott. De akkor nincs maradásom. Órák kérdése és rájönnek, még sem haltam meg.
Megfeszültem.
- Még sem haltál meg?
Missy megköszörülte a torkát.
- Nos, megjátszottam a halálomat legutoljára. Jet terve volt és jól működik. Fogalmuk sincs, hogy itt vagyok, veletek.
- De te meghalhatsz? - kérdeztem halkan. Missy elmosolyodott halványan.
- Nagyon menőn hangzik ez a teljes kontroll az idő felett, de sebezhetőbb vagyok, mint ti. - nézett a szemembe. - képes vagyok az önmegsemmisítésre.
Csend telepedett ránk. Levegőt sem mertem venni, valószínűleg Harry sem. De éreztem, hogy megfogja a kezemet. Megszorította. Hallottam, hogy kegyetlen tempóban kapkodja a levegőt.
- És ez mit jelent? - morogta mély, hűvös, rekedt hangon.
- Fel tudom robbantani magam.
- Nem itt kezdődik a probléma, - túrt bele a hajába Jet. - Preston is tud róla. Ha elkapják őt, ráveheti őt, hogy semmisítse meg önmagát.
Még sosem éreztem ilyet. Ezt a lesújtó, nehéz, feszes érzést a mellkasomban. Levegőért akartam kapni, de nem. ment.
- Kizárt dolog. - mondta Harry. - nem fogsz minket visszavinni az időben.
- De Harry… - kezdett vitatkozni Missy.
- Nem. - zárta le a vitát. Két szék között lebegtem, mikor fogok végre leesni a földre?
A tekintetemet váltogattam Missy és Harry között, a szívem egyre hevesebben verdesett. Ha Missy nem tud segíteni, Harry talán örökre ilyen marad. Ha segít, Harry talán meggyógyul, de Missy-nek menekülnie kell.
- Eddig is túléltem, Harry. - vágta csípőre a kezeit Missy. - nem vagyok olyan törékeny, mint azt hiszed.
- Tudod mit? - fonta össze a karjait Harry. - az apád vagyok, vagy mi a franc és azt mondtam, hogy nem.
Beharaptam az ajkamat, csak akkor láttam, hogy Missy is épp ezt tette.
- Anya épp azt gondolja, hogy milyen átkozott szexi vagy, mikor apaként parancsolgatsz - kacsintott Harryre, akinek többnyire az álla is leesett.
Zayn és Jet halkan nevettek a háttérben. Hát, valakinek idilli családja van, az enyém pedig ilyen. A jégszívű apa, a nagyszájú lány és az érzéketlen én.
- Nem vitatkozol, Missy.
- Ó, fogd be, Apuci! - nézett mélyen a szemébe, majd hirtelen mindkettőnk kezét megfogta és beszippantott a sötétség.

Ott álltunk Harryvel és ahogy érintkeztünk, éreztem, hogy jéghideg a bőre. Nem éreztem a szívem dobogását, lehet meg is állt azokra a pillanatra. Jó, hülyeség, meghaltam volna, mindegy.
A lényeg, hogy ott voltam, mikor megfagyott körülöttünk az idő. Egymás szemébe néztünk, de semmi különöset nem vettem észre.
Csak úgy két másodperc múlva.
Éreztem a saját pánikomat, mikor Harry szemei kezdtek sötétülni. Rideggé változni. A bőre még inkább jeges lett, ahogy a lehelete is. Közel voltunk. Éreztem, ahogy az arcomra fagy a lélegzete.
Fae szíve kettéhasadt a látványa láttán. Nem érezte azt a melegséget a tekintetéből, mint egykor. Mintha az eddigi szerelmük elfakult volna, a semmibe veszett. Éreztem a saját küzdésemet. Hogy felidézzem azt a kényeztető, lágy tekintetet, amilyen volt és - szerinte - lesz is. A gödröcskés mosolyát, a szerelmet, amivel érintett, szeretett, körül ölelt. A szívünk újra vert, csupán a tudattól, hogy ez a fiú szeret minket.
Ez volt az, ami életet akkor. Hogy szeretett és szeretni is fog. Magamba szívtam a szerelmét. Azt az értékes embert, aki ő volt. Megfogadtam, hogy örökre megőrzöm.

A földön tértem magamhoz, Harry-vel egy időben. A többiek faggatózni kezdtek, de hirtelen előttem minden összeállt. A vonzódásom hozzá. A könnyek, amiket elejtettem. Ahogy Harry bevallása szerint önmagát látta a szemeimben.
- A francba. - motyogtam. - hát mégis igaz, hogy a szem a lélek tükre.
- Miről beszélsz?
Harry-re meredtem. Mi van, hogyha nem az én könnyem folyt végig az arcomon, Harry szívénél, hanem mondjuk övé? Hiszen én még magam mondtam, hogy mindent éreztem! A keserűségétől kezdve, a lélektipró magányig, mindent!
- Mi van, ha… - kezdtem bele, de az lehetetlen.
- Fae, mit láttál?

- Mi van, ha Harry azért látja magát a szemeimbe, mert mondjuk… - nevettem. - hogy is fogalmazzam meg, én vagyok maga Harry?  - mutattam a halántékomra, majd a szívemhez. - ha azt a Harryt a múltból, bezártam ide? Megőriztem. - ütögettem meg a szívemet, majd a halántékomat. 

2015. február 8., vasárnap

Negyvenhatodik Fejezet - APA, ANYA

helló mindenki! na sikerült megírnom a következőt. ne haragudjatok de olyan semmilyen hangulatom volt a héten, őszintén semmi erőm - kedvem nem volt leülni és írni. most sem az igazi de már sikerült írnom picit. jó olvasást, és köszönök mindent! imádlak titeket <3 xx 





Ott álltam és az Sz betűs szó újra és újra visszhangzott a fejemben. Tudtam, hogy válaszolnom kellett volna. Jobb esetben szimplán visszamondani, hogy szere… Nyeltem egyet.
Hirtelen még a történtek, minden, amit láttunk, sem segített tisztán látnom. A könnyem rászáradt az arcomra. Ahogy szólásra nyitottam a számat, éreztem az arcomon feszülni. Végül csak egy halvány mosolyra voltam képes. Harry arcán semmi sem látszódott. Sem csalódottság, sem az, hogy eleped a viszonzásomért. Hát ja, mivel nem érez semmit és ez mind miattam van.
Nagyszerű. Lényegében tönkre tettem az életét.
- Én… meg kell javítanunk téged, Harry. - mormoltam az orrom alatt. Halkan, elesetten. Sosem beszéltem még így. Minden porcikámban éreztem azt az eltipró, mardosó éles szúrást. Mintha beköltözött volna a húsomba, a csontjaimba. Nem csupán a szívemben éreztem. Ez több volt annál. Felemésztőbb.
- Nem tudunk megjavítani, Fae.
Miért beszélt ilyen átkozott természetesen? Mintha ezzel semmi baj nem lenne!
- Honnan tudod? - háborodtam fel. - nem mondhatod komolyan, hogy beéred ezzel!
Hátráltam két lépést, konkrétan rázott az ideg. Én nem vagyok ideges, sem érzelgős. Végképp nem akarok mindenképp megmenteni egy embert, főleg a régi szerelmemet.
Szerelmemet.
Elnevettem magam, de ez a nevetés olyan keserű volt, hányingerem lett tőle. Harry arca merev volt, mégis volt valami gyengédség benne. Inkább a szemeiben. Üres volt és még sem. Megmagyarázhatatlan volt. Főképp, ahogy a fülem mögé túrta a hajamat és közelről nézett a szemeimbe.
- Mi lenne, ha beszélnénk a többiekkel? Ha ezt akarod, akkor tegyünk meg érte mindent.
- Te nem akarod?
Összezavarodtam. Nem ez a férfi volt az, aki merő gyűlölettel akarta levadászni, ki ezt tette vele?
- Nem erről van szó. - sóhajtott Harry, majd megrázta a fejét.  - mindig abban a tudatban éltem, hogy ilyen maradok. Ha megtalálom a bűnöst, akkor megölöm. - találkozott a tekintetünk. - de akkor még nem tudtam, miért tetted. Fae, van egy lányunk.
Harry elnevette magát. De úgy Istenigazából. Néztem, ahogy az arca már-már kivirul a nevetésétől. Hirtelen minden lepörgött előttem. Az iskola. A rajz fakt. Hogy rajz suliba akartam menni, művészettel foglalkozni, mellette pedig megtalálni az anyámat.
Be sem töltöm a 21-et és kiderül, gyerekem van.
Mi. A. Franc.
- Mit nevetsz? - nevettem én is, egyszerűen abszurd volt a helyzet, de nevettünk. Sőt, egymásra néztünk és még inkább röhögni kezdtünk. Kívülről részegnek néztek volna minket. Két idióta, aki az utcán áll az éjszaka közepén, a lámpa alatt és a hasukat fogva röhögnek.
Hogy min röhögtünk vagy miért, a választ nem taglaltuk. Egyszerűen csak engedtük, hogy pár percig eluralkodjon rajtunk a jó kedv.
Ahogy Harryt néztem rá kellett döbbennem, megértem a régi énemet. Ki ne szeretne bele egy ragyogó szemű, gödröcskés mosolyú, kusza hajú és ettől eltekintve, egy remek emberbe?
Amit láttam belőlünk, ezt tudtam leszűrni.
Nem tudom, honnan jött, de megfogtam Harry kezét. Sőt mi több, ahogy egymás szemébe néztünk, összekulcsoltuk az ujjainkat. Egy különös érzés kapott el. Leülepedett a mellkasomra. De inkább nem fejtegettem tovább.
- Menjünk, mentsünk meg. - mondtam határozottan, Harry csak bólintott. De nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tekintete elidőzött a számon. A pulzusom rögtön megugrott, az ujjaim hegyén érezhetné is, ha érezne. Na, ez így nem túl értelmes, mindegy.
Visszasétáltunk a raktárépülethez, az ajtó előtt megtorpantam.
- Szerinted ők tudják, hol van?
- Mármint ki?
- Hát… ő. A lány.
Harry felsóhajtott. Jó, nehezemre esett őt annak hívni, ami volt. Komolyan. Ha egy még szinte tinédzser lány megtudná, hogy van egy lánya, mit szólna hozzá?
Lenéztem az alsó fertályomra. Kijött belőlem egy gyerek egyszer. Pedig nem hittem volna. Emlékszem, volt, mikor azon agyaltam, egyáltalán kifér rajtam egy baba? Mondjuk volt csípőm, de amilyen vékonykának teremtettek, voltak kételyeim.
- Hallasz, Fae?
- Bocs, elgondolkodtam.
- Gyere. Nincs mitől félni.
- Félni? Én meg a félelem.
Harry elvigyorodott, és hirtelen a fülemhez hajolt. A hangja mély volt, rekedt, husky és hátborzongatóan szexi.
- Pedig félhetnél, Sexy - mondta csendesen, mintha tök természetesek lennének a következő szavai - mert még vár ránk egy kiadós szex, ha visszakapom a férfiasságomat végre.
A szám elnyílt és ki is tikkadt egyszerre. Most mondhatnám, hogy nem terelte el a figyelmemet, nem izgatott fel, de akkor hazudnék. Pár pillanatig pislogni sem pislogtam. A kábulatból akkor estem ki, mikor Harry szemtelen arckifejezéssel szólítgatott.
- Bemegyünk, vagy állsz még ott egy órát?
- Inkább ne beszélgessünk az állásról, Casper.
Besétáltam mellette, és édes íz keletkezett a számban a Casper név kiejtése után.
Leértünk a kis földalatti bunkerbe, és mindenki aludt. Mondjuk éjszaka volt, nem csodálkoztam. Megmosolyogtam Zayn-t, aki telefonnal a kezében aludt el a székben. Jet pedig a billentyűre dőlt rá, és halkan horkolt. Még szélesebben vigyorogtam, de időm sem volt többre, mert Harry megfogott, és a lábai közé húzott.
Az asztalnak dőlt, én pedig ott álltam szorosan előtte. A tenyerem a mellkasán landolt, mi feszes volt. A kabát szétnyitódott rajta, a pólóján keresztül is éreztem a testének hűvös hőmérsékletét. De a szívemet nem érdekelte. Repdesni kezdett a mellkasomban, főleg mikor közelről néztünk egymás szemébe.
Harry a kezei közé fogta az arcomat és összesimította az orrunkat.
- Ezt csinálják a filmekben is, nem? - suttogta, és ha nem nyomja az ajkaimra az ujját, elnevetem magam. - sh, ne ébreszd fel a többieket. Tudod, mit akarok most?
- Hogy felálljon a mütyüröd? - vigyorogtam rá szemtelenül.
Harry komoran meredt rám, ahogy leszedte rólam a kabátot, a földre dobta és a hatalmas, hűvös tenyere egy forró kéjes utat járt be a gerincem mentén. Neki gömbölyödtem és kitört belőlem egy halk sóhaj.
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen jól eshet egy érintés.
Az Ő érintése. Az ajkaim elnyíltak és félig lecsukódtak a szemeim. Mi a fene, engem nem lehet megvenni egy röpke simítással.
Csak hogy ez több volt.
Ahogy a mutatóujját belenyomta a nyakamba lágyan, és egy lassú legyintéssel simított le végig a fenekemig, s majd vissza, hogy beletúrhasson a hajamba. Azt se tudtam, mi történik, hol vagyunk.
Hirtelen csak a ziháló lélegzetem létezett, a felborsódzott bőröm és az intenzív tekintete. Ahogy minden egyes rezzenésemet figyeli. Tanulmányozta. Beszívta. Beszívott hát engem is.
A szemeim lecsukódtak, mert túl sok volt. Ahogy a hüvelykujja komótosan forrósította fel a nyakam tövét, majd a fülem mögött. Aztán a lehelete. Ahogy hozzám hajolt és rám lélegzett. Hideg volt és kényeztető.
Csak ne csókolt volna bele.
A fejem hátra csuklott és felsóhajtottam hosszan.
- Tudod mit akarok, Fae? - mormolta a fülembe. - érezni mindezt. A bőröd ízét. - a fogai közé vette a bőrömet és megszívta. Nyersen, mégis vigyázva. Felszisszentem és még inkább a lábai közé simultam. - mindenedet. Meg akarlak csókolni és élvezni akarom.
Ráhajoltam a szájára és muszáj volt elkapnom. Egyszerre sóhajtottunk fel. Nem voltam benne biztos, ő mitől. De én az érintkezéstől. Mintha a látottak felfokoztak volna mindent bennem. Beletúrtam a hajába és hosszan, mélyen csókoltam meg.
De Harry megszakította a csókot és összedöntötte a homlokunkat. A szemei csukva voltak és biztos voltam benne, ha mutatni tudott volna bármiféle reakciót, fájdalom ült volna az arcán.
- Ne. - mondta. - ne addig, amíg nem érzem.
- Egy kicsit önző dolgot tettem veled, nem? Elvégre én élvezem, te meg nem. - mosolyogtam rá, és viszonozta félig.
- Tudod mit látok, ha a szemedbe nézek? - felegyenesedtünk és furán néztem rá.
- A szemeimet? - billentettem oldalra a fejemet. Harry pedig a sajátját forgatta.
- Nem, te bolond. Magamat.
- Tükröződsz bennük, remek.
Harry közel hajolt hozzám és ismét a fejét ingatta.
- A régi magamat, Fae. Akit láttunk az előbb. Amilyen voltam.
Leült ránk a csend. Volna. Ha Zayn meg nem szólal.
- Ezt miért nem mondtad előbb?
Felállt, a haja kócos volt és én meg azon gondolkodtam, vajon mióta volt magánál?
- Mert mondjuk, nem rád tartozik? - vágta hozzá Harry.
- Nem látja csak úgy valaki magát a másik szemében.  
Zayn fejbe vágta egy füzettel Jet-et, aki majdnem leesett a székről, úgy megijedt.
- Mi a… ezt meg miért kaptam?
- Térj magadhoz, visszatértek.
Én csak jót mosolyogtam rajtuk.
- Zayn, van rá mód, hogy segítsünk Harryn?
Összefontam a karjaimat a mellkasomon és reménykedtem a pozitív válaszában.
- Nos, nem tudom. - vakargatta meg a tarkóját. - de ez érdekes, amit Harry mondott.
- Beszélgettünk a többiekkel. - vágott közbe Jet. - nézd, Fae. Ha vissza is tudnánk menni az időben, nem tudnánk garanciálisan megváltoztatni a történteket. Következmények nélkül, és nem is biztos, hogy működne. Ráadásul, ha Harry-vel nem történt volna mindez, lehet, nem is találkoztok.
- Tehát szerinted okkal történt? - csodálkoztam el.
- Okkal, vagy… - pillantott a szemeimbe. - szándékosan. Az lenne a legjobb, ha átélhetnéd a pillanatot te magad. Tudnánk, mi játszódott le a fejedben, és ez pont amiatt lehetne fontos, amit Harry mondott.
- Azt akarod mondani, azt kívántam, hogy Harry fagyjon meg? - nevettem el magam.
- Persze, hogy nem. De gondold végig. Ha Harry nem lett volna ilyen, akkor nem lett volna okotok találkozni. Minden okkal történik, ezt mi tudjuk a legjobban.
- Lehet nem is következmény?
- Eddig úgy gondoltam. - sóhajtotta Zayn. - amíg - csukta le az egyik szemét, mintha zavarban lenne. - ki nem hallgattalak titeket. Bocs srácok, de kellemetlen lett volna beköszönnöm épp az enyelgés közben.
- Nem enyelegtünk - jelentettük ki egyszerre.
- Persze-persze. Azt mondom, ez egy jó kiindulási pont lehetne.
- Miért érzem, hogy itt jön a csak? Vagy de? - érdeklődött Harry.
- Nos, mi csak kívülről tudjuk mutatni a dolgokat. Hogy át is élhessétek, egy olyan kéne, aki erősebb nálunk.
- Erősebb, vagyis? - kérdeztem finoman.
- Egy szinttel feljebb van - próbálkozott Jet.
Tudtam, mit akarnak kihozni ebből, de azért se mondtam ki.
- Mármint egy emelettel?
Összenéztek és alig bírtam ki nevetés nélkül.
- A lányod kéne hozzá, Fae.
- Persze, hogy ő. - forgattam a szemeimet fáradtan.
- Ideje találkoznod vele, Fae.
- Tudom, hogy tudjátok ki az.
- Nos, olyasmi. De Fae, ne akadj ki, oké?
- Kiakadni? Én már semmin sem tudok kiakadni, Jet. Csak segítsünk Harryn és keressük meg a lányomat!
Wow, a lányomat. Tényleg kimondtam?
- Még jó, hogy beugrottam, ha már a közelben voltam. - jött a félelmetesen ismerős hang a hátam mögül. Zayn és Jet összenéztek. Én is Harry-vel, akinek a pillantása a hátam mögé szökött. A szemei elkerekedtek, és az álla a földön landolt.
- Ez valami vicc? Mert nem vicces.
- Ja, nem érünk rá a poénokra! - tettem hozzá.
Megfordultam, és ránk mosolygott.
- Apa, anya, meg sem öleltek? - biggyesztette le a száját, majd eltette a csokiját a zsebébe.
Ott álltunk, mint két balfék egy elcseszett jelenetben, tátott szájjal.
- Ugye csak vicc? - kérdezte Harry.
- Mint látjátok, vigyáztunk rá. - nevetett zavartan Jet.
- De még hogy. - kacsintott Missy Jet-re, majd vállat vont.
Elkaptam Harry karját.
- Harry, ugyanúgy kacsintott, mint én szoktam.
- Láttam.
- Olyan gödröcskéje van, mint neked - suttogtam Harrynek.
- Látom.
 - Szerintetek mikorra dolgozzák fel? - ült le a székre Zayn-ék mellé, mi pedig árgus szemekkel követtük a lépteit.
- Pár perc, pár év, ki tudja. - vont vállat Zayn.
- Istenem, Fae, elraboltattam a saját lányomat. - Harry hangja kimért volt, hitetlen.
Kerek szemekkel néztem Harryre, és kitört belőlem.

- Nem, Harry, Jézus Krisztus, megcsókoltam a saját lányomat!