sziasztoook! i'm back! végre :) köszönöm a sok türelmet, nem mentegetőzök, nem volt egyszerűen időm, mint sok másra sincs. jó olvasást nektek, örülök hogy még itt vagytok páran! millió pusziii xx
- A francba, bealudtam!
Az ágy két lábbal rúgott ki
magából, hogy aztán 360 fokos fordulattal a fürdőbe siethessek. Nem lehet igaz,
hogy dél van! Az egész délelőttöt átaludtam! Nevetnem kellett, hiszen már nem
segíthettem a sorsomon, legalábbis nem a mai napra.
A tükörbe nézve a gyűrött arcomat
térképeztem fel. A párnahuzat szép csíkot hagyott a bal szemem alatt, joggal
hívhatnának sebhelyes arcúnak az emberek, még piros is volt!
Pedig olyan szépen elterveztem,
hogy reggel korán kelek, bekenem a frissen epillált - ez egy másik történet -
lábamat, hogy a fekete harisnyám felsimulhasson rájuk. Kivasalom a szoknyámat,
az ingemet és begöndörítem elől a hajamat. Tekintve, hogy az összes óráról
lemaradtam, rájöttem, hogy nem érdemes annyira loholni. Az utolsó előtti most
kezdődött el, ami másfél órás. Aztán fél óra szünet, és kezdődhet az utolsó.
Szépen kihasználtam a maradék
időmet.
A telefonomon öt nem fogadott
hívás volt, és egy sms. Kettő hívás Bastientől, három Gertie-től. Az SMS is
tőle jött.
’ Majd elmeséled, Harry miért
rohant hozzánk oda idegbeteg módjára azzal, hogy tényleg kiléptél-e.’
A számra nyomtam a kezemet, hogy
elfojtsam a röhögésemet. Az egész felsőtestem rázkódni kezdett.
Még jól is jött ki. Először úgy
terveztem, Harry órájáról késik vagy 15 percet, el akartam vele hitetni, hogy
ott hagytam a sulit miatta. Így, hogy meg sem jelentem még a mai napon,
összefutni sem volt szerencsénk.
A vigyor kiült az arcomra, ezt
pötyögtem vissza Gertie-nek:
’ Ha megkérdezi megint, mondd
azt, hogy nem érsz el tegnap óta. Jövök egy csokival’
Megengedtem magamnak egy reggeli
meleg zuhanyt, a hajam tövét száríthattam utána a nyakamnál, csurom víz lett.
Kivasaltam a világos baba kék
ingemet, aminek a könyököm alá ért az ujja, és kikészítettem a szürke,
bőrhatású szoknyámat, egy magassarkú tavaszi-őszi csizmával. Bár a nap sütött,
hűvös lehetett kint.
A sminkem nem lett erős, kis
pirosító és szempillaspirál megtette. A hajamat kivasaltam, semmi extra, túl
nagy feltűnést nem akartam kelteni.
Fél óra készülés után a tükör elé
álltam. A szemeim végigsiklottak magamon s mintha valaki más pislogna vissza
rám. A lábaim vékonynak tűntek a harisnyában, mindig ilyenek voltak? A csípőcsontomat
kihangsúlyozta a szoknya dereka, amibe beletűrtem az inget. Meglepően… furán
festettem? Az önbizalom ott kopogtatott az ajtómon, azonban nem engedtem be.
Nem festettem valami jól.
Lefényképeztem magam és elküldtem
Gertie-nek, válltól talpig.
A válasza ez volt:
’Azta! Lennék ilyen magazinbaba’
Elhúztam a számat, magazinbaba?
Inkább ráhagytam. Nem volt időm átöltözni, így hát elindultam iskolába.
Harry tanár úr, tetszik már
várni?
***
Az egyetem folyosóján lézengett
pár ember, többnyire órán voltak. 10 perce már nekem is ott kellett volna
lennem. Az ördögi vigyor kiült az arcomra, ahogy befordultam a tanterem
folyosójára. Hozzáteszem kezdtem zavarba jönni, mert a jelenlévő fiúk 99%-a
megfordult utánam. Az arcomon gyerekes melegséget éreztem. Krisztus, miért nem öltöztem át.
Megálltam az ajtó előtt, kifújtam
egy mélyről előtörő levegőt. Remegtek a lábaim.
Miért remegnek a lábaim?
A szívem kalimpálni kezdett úgy,
mint nagyon régóta nem. A meleget melegnek kezdtem érezni, a hűvöset hűvösnek.
Összefutott az izgalom íze a számban, mióta visszatértem az életbe nem
tapasztaltam ilyen…
Ilyen belülről előtörő, vérlázító
izgalmat. Az ujjbegyemben érzékeltem a szívem pumpálását, a vérnyomásom kiverte
a 200-at. Hirtelen a hangomat sem találtam meg.
- Gyerünk, Indiana. Puhány vagy!
Azzal az erővel berontottam a
tanterembe. Az üres tanterembe. A vigyor lefagyott az arcomról, a telefonomon
már pötyögtem is:
’Merre vagytok?’
Gertie elmagyarázta, hogyan jutok
el az előadóterembe. Előadóterem? Ez kezdett egyre ismerősebb lenni. Aztán
meghallottam egy lágy női hangot játszadozni a dallamokkal.
Benyitottam óvatosan a plafonig
érő ajtón, bedugtam a fejemet, az állam pedig a cipőm orrán landolt.
- Azta roh…
Mióta van ekkora terme az
iskolának és én miért nem tudtam róla? Buta vagy, Indiana! Egy ilyen szaknak
minimum, hogy van gyakorló terme. Vagy minek is van ez fenntartva…
Székek, ameddig a szem ellátott,
legalább 50 székes sorokban. Amiből nem egy volt.
Félkörívben ölelték körbe a
színpadot, amin fent állt Betty - ha jól emlékszem a nevére - és kieresztette a
kissé hamis, kissé nyers hangját. Inkább volt rikácsolás, mint hang. De hát
ezért voltunk itt, hogy az elméleten kívül, ezt is profin kitanuljuk.
Halkan besunnyogtam a sorok
között a többiekhez, helyet foglaltam Gertie-ék mellett.
- Jézus, te ki vagy? - nézett
végig rajtam Gertie. - azt hittem, egy magazinból küldted, hogy ezt a szettet
akarod megvenni.
- Nem… fura? - kiáltottam át a
dalt.
- Fura? Szexi - nézett megint
végig rajtam. - és nem csak én vettem észre. - vigyorgott szem forgatva, majd
felvonta az egyik szemöldökét. - nem akarsz mesélni valamit?
- Mit? - húztam fel az orromat.
- Például arról, hogy Harry miért
néz úgy nyilvánosan, mint aki mindjárt a vállára kap és elvisz szobára?
Az arcom forrni kezdett.
- Néz? - suttogtam. Krisztus, Indiana! Szedd már össze magad,
nem vagy te tinédzser, akire ránézett egy férfi és elsüllyedt szégyenében.
Valahol mégis ezt éreztem.
- Folyamatosan.
Nyeltem egyet és elhelyezkedtem a
székben. A hajamat a hátamra löktem, és szépen keresztbe tettem a lábaimat. A
szoknya felcsúszott, ezzel több rálátást engedve a combjaimra.
Hirtelen egy mély köhögést
hallottam meg. Alig bírtam elfojtani a vigyoromat. Miért élveztem ennyire?
Éreztem a tekintetét rajtam. Mire
gondolhat? Nem is érdekelt.
- Szöszi! - hallottam a kiáltást
a terem másik végéből. Bastien inteni kezdett, hogy menjek oda. Szóltam
Gertie-nek, hogy jöjjön oda velem. Az arckifejezéséből rájöttem, hogy
esélytelen. Pedig azt hittem, hogy jó úton haladnak, na mindegy.
Felálltam és szándékosan Rá sem
néztem, miközben felé közelítettem. Reméltem, hogy megérezte a parfümöm
illatát, lassan másztam át a lábak között. Cseppet sem volt szándékos, mikor a
térdeket kerülve véletlenül rátámaszkodtam Harry hátára. A parányi
érintkezéstől a fejem elkábult és én voltam az, aki elkapta a parfümjének szexi
sugarát.
Harry megfeszült és felnézett
rám.
Ahogy a tekintetünk találkozott,
a világ megfordult körülöttem. Az ördögi kacérkodásnak helye sem volt. Bele
látott a lelkembe, belém fojtva az összes maradandó épp gondolatot. Harry ajkai
elnyíltak, de mielőtt bármit mondhatott volna, elengedtem.
- Bocsánat, Tanár úr - mondtam halkan, kihangsúlyozva a megnevezést. Mikor
felmorrant, a libabőr végigszántotta a karjaimat, tarkómat.
Istenem, bárcsak az ölébe ülhetnék.
A saját gondolatomtól elpirultam.
- Mi van veled, kislány? -
röhögött Bastien - úgy nézel ki, mint egy piros alma. Úgy is vigyorogsz.
Leültem mellé, háttal Harrynek.
Csakis arra tudtam gondolni, hogy az ölébe huppanjak. Hogy érezzem a karjait
körülöttem. Elment az eszed! Tegnap még barátkozásról beszéltél, ma meg
megfektetnéd mindenki szeme láttára!
- Veled mi van inkább? -
visszatértem a valóvilágba. Bastian szörnyen festett. Az arca sápadt volt,
szemei karikásak. Hiába kopogtam be tegnap este, nem nyitott ajtót. Gondoltam,
alszik. - jól vagy?
- Csak egy kis megfázás volt, már
jobban vagyok. - pöckölte meg a karomat. - de te sugárzol. Összejött a big
brotherrel?
- A kivel?
A fülemhez hajolt.
- A tanár le sem veszi rólunk a
szemét. Végre kamatyoláshoz jutottál? - vigyorgott rám fehér fogakkal, azonban
nem érte el a szemeit. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt.
- Biztos, hogy megfázás?
Bastian a hátam mögé nézett,
miközben a vállamra csúsztatta az egyik karját. Aztán nevetni kezdett.
- Három, kettőőő…. eeegy.
- Köszönjük szépen, Berni! - állt
fel Harry hirtelen a háromra és tapsolt kettőt. Eddig is ilyen izmos volt a karja?
Ja, és Berni, nem Betty. Na mindegy.
- Le sem tagadhatnátok. -
motyogta szem forgatva. - mit eszel rajta?
- Nem tudom, miről beszélsz.
- Nagy farka lehet, dudorodik a
nadrág elől, de segge sincs!
- Az a nőknek kell, hogy legyen.
- védtem meg, és csak akkor jöttem rá, bizony lebuktam. Rám kacsintott Bastian
és összeborzolta a hajamat.
- Nyugi, megértem. Engem már
gyerekkorában felállított.
Rámeredtem.
- Ezt meg sem hallottam.
Bastien csak jól lakott
óvodásként kuncogott.
Harry szeme folyton rajtunk járt.
Ha le kellett hajolnia, azt felénk tette. Ha jöttek oldalról, felénk fordította
a térdeit, hogy elférjenek a székek között. Mindig volt oka rá, hogy felénk
nézzen. És én ettől nagyon prímán éreztem magam.
Amíg fel nem hívott a színpadra.
- Már csak Indiana maradt.
- Miről maradtam le? - kérdeztem
Bastient.
- Mindenkinek kell valami
produkciót előadnia, előttünk. Próbaként.
- Én nem akarok.
- Nem kívánság műsor, Indiana. -
beszélt hozzám Harry, de közben végig Bastien kezét nézte, miközben a vállamat
cirógatta. - az egy dolog, hogy elkésel az órámról, amiért persze az egész
csapat tovább fog maradni, pontosan - pillantott az órájára - 16 perccel, de
még akaratoskodsz is. Megy az idő, jobban teszed, ha feljössz ide és előadsz
valamit.
Én voltam az utolsó. Már mindenki
arcán látszott, hogy utál. Mindig miattam kell maradni tovább. Egyre dühösebb
lettem. Végigpillantottam magamon, ezért öltöztem ki? Hogy még ő legyen
felháborodva?
Felálltam és felballagtam a
színpadra.
A fényre sétáltam és ott álltunk
egymással szemben. A derekamra vágtam az egyik kezemet, farkasszemet néztünk.
Az adrenalin tombolt bennem,
keveredve a dühvel. Harry szemei tüzet okádtak felém, viszont láttam rajta,
hogy nehezére esik nem végig nézni rajtam.
Elmosolyodtam.
Ez a mosoly elérte a szemeimet,
éreztem, hogy sugárzok. Hogy tombol a vér bennem, hogy az önbizalmam egy
pillanatra eléri a csúcspontját, és a laptophoz sétálok, ami rá volt kötve a
hangfalakra.
Kikerestem a választott zenémet,
annak is a karaoke változatát. Mindig is ki akartam próbálni, milyen erre a
zenére táncolni úgy, hogy valaki néz.
Csak engem.
Senki mást.
A mikrofonhoz sétáltam, levettem
az állványról, és a számhoz emeltem. Végig sem gondoltam, mire készülök.
A hangom már ki is eresztettem.
- Hey, Stripper! - szóltam bele
hangosan és a zene felcsendült.
Jobb lábamat - a hozzá közelit -
előre toltam, hogy a szoknya többet mutasson a combomból. A csípőmet jobbra
balra kezdtem ringatni élesen, kicsiket, a zene dallamára.
Aztán elkezdtem énekelni a Soho
Dolls-tól a Stripper-t!
A teremben síri csend lett, Harry
lélegzetét odáig hallottam.
Well ana you’re late, and maya i’m
here…
Nem érdekelt, kire milyen
hatással van a hangom. Lecsuktam a szemeimet és az égbe emeltem az egyik
kezemet, egy apró kört leróva a csípőmmel a levegőben. Nem mozogtam túl magam,
csak kicsiket, szexiket, pont amennyire láttatni akartam magam.
A hangom orkánként söpört végig a
termen. Harry tekintete égette a combom felső részét. Forrósodni kezdtem.
Lángolni a tekintete alatt.
Hátat fordítottam neki, mikor
jött a refrén.
Don’t know what you think you’re
doing to me…
A vállam fölött átnéztem rá és
úgy énekeltem, ördögi vigyorral az arcomon. Harry szemei feketék lettek, a
mellkasa emelkedni kezdett, mikor az ingemet lecsúsztattam a vállamon és a csupasz
bőrömre koccintottam kettőt az ujjammal. Elnevettem magam, mikor elfordult egy
pillanatra, majd vissza.
Na na, na na, na na, na na, na… -
dúdoltam, és közben megindultam körülötte. Lassan, ritmusra, a csípőmet jobbra
és balra ringatva szexin, a szoknyám kihangsúlyozta az alakomat.
Megérintettem a vállát, s
simítani kezdtem őt. Végig a hátán a nyaka alatt, át a másik oldalra. Kegyetlenül
lassan, ezzel saját magamat is megkínozva. Mert ahogy találkozott a bőrünk
elcsuklott a hangom, pont mikor belőle kitört egy mély sóhaj.
Megálltam az oldalánál és ezt
énekeltem:
You can call me Z…
You can come and try.
A fülébe daloltam:
Come and try.
Harry megragadta a derekamat, de
aztán el is engedte. A tekintete tüzes volt közelről, s láttam, hogy beszívja
az alsó ajkát, a fejét csóválja.
A mikrofon állványhoz léptem úgy,
hogy háttal legyek a közönségünknek. Megfogtam egy kézzel s szépen lassan
elkezdtem leguggolni magas sarkúban. Rá a sarkamra. A szabad kezemet a bal lábamra
simítottam, és a hüvelykujjammal a szoknyám alá nyúltam picit, nem mutatva
semmit, mégis átkozottul kívánatos volt.
Láttam rajta.
Éreztem.
Sugárzott.
I’ve come here to stare -
énekeltem tovább, s közben végigpillantottam rajta. Elnevettem magam, mikor a
nadrágjához értem. Ó, Mister, bajok vannak? Majd a szemébe néztem. - You like
me to stare? I like your underwear.
Mikor csak a zene folytatódott,
felálltam lassan és kiáltottam:
- Hey, Stripper! Na na, na na, na
na, na na, na!
A végén kifújtam egy mély levegőt
és a mikrofont a helyére tettem. Mielőtt rádöbbenek, mit tettem, le akartam
rohanni a színpadról.
- Hú anyám! Ha nem lenne barátom,
most elvinnélek egy körre! - ordította be Bastien, persze viccből, ezzel
tetézve Harry hangulatát.
Le akartam szaladni a színpadról,
de Harry megragadta a kezemet és helyben tartott.
- Nem mész sehová. - morogta
idegesen. A szorítása erős volt, vigyázott rá, hogy ne bántson. - mehettek.
Indiana-val van megbeszélnivalóm a viselkedéséről.
A fiúk úgy néztek rám, mint a
megváltóra. Szájtátva. Kivéve Bastian. Akkor jöttem rá, hogy mit tettem. Megint
énekeltem.
- Énekelj még. - jött a kérés, s
még több. Harry csitítgatta őket és küldte ki a teremből.
Amíg mindenki pakolászott és olyan szemekkel nézett rám, Harry maga
elé parancsolt, hogy induljak. Hiába nem akartam, muszáj volt.
Kezdtem megijedni tőle. A
francba, túllőttem a célon. Az arcom égni kezdett. Most mi lesz? Totál elvágtam
magam előtte?
A szívem a fejem búbjában
dobogott. Istenem, forgassuk vissza az időt, kérlek-kérlek.
Harry beirányított a szertárba,
ahol mindenféle díszlet volt. Üres volt a szoba, de lehetett hallan kintről az
emberek duruzsolását. Nem mellesleg csak egy sötét barna függöny választott el
mindenkitől, mint amivel a színészeket takarják a színdarab előtt.
Egymással szemben álltunk, az én
arcomon pánik, az övén mérhetetlen düh. A keze ökölben.
- Van róla fogalmad, hogy ezért
kirúghatnak? - morogta az orra alatt. - elveszthetem az állásomat a kis
színdarabod miatt.
Nyeltem egyet.
- Sajná… - sütöttem le a fejemet.
Istenem, ezt tényleg nem gondoltam át. - sajnálom.
Harry tett felém egy lépést, én
hátráltam. Megugrott a szívem. Most mi
lesz?
Nem mondott többet, csak egyre
közelebb lépdelt. Pánik. Ezt éreztem. Totál megsemmisülést. Egyrészt, mert a
közelségétől dobolni kezdett a vér a bőröm alatt. Másrészt meg mert hirtelen
azt hittem, jól megrángat dühében.
Ehelyett Harry a fülemhez hajolva
ezt suttogta:
- Mit érdemel a bűnös? - suttogta
halkan, nagyon halkan, miközben a tenyere a belső combomba markolt, és én
halkan nyögtem fel, ott mindenki előtt, egy függönnyel elválasztva tőlük.
Te. Jó. Isten.
Itt mindenki előtt akar ebbe
belekezdeni?
- Harry…
- Te kezdted, Indiana. - mormolta
továbbra is a fülembe. - nyilvánosságot akarsz? Most megkapod.
ui. : igen a GG-ből jött az ötlet, pont ma láttam róluk képet és muszáj volt :D bocsiii xx imádtam őket! az ő emlékükre ment ez :P :)
