HARMINC - Csukd be a szemeidet

sziasztok! hoztam nektek egy aranyos részt. a következőek leginkább ilyesmik lesznek,  kis szerelmetes,megérdemlik a nagy vihar előtt :) jó olvasást hozzá, köszönöm a türelmet! <3 

Elveszítettem a fejemet.

A lehelete a nyakamon, a keze a combomon túl sok volt egyszerre. Éreztem a hüvelykujja alatt lüktetni az eremet, a hő felfutott az arcomig, hogy pirossá fesse. Mi volt ez, amit éreztem?

A szívem hevesen dobolt, minden porcikám életre kelt a tapintása alatt, a hangok kintről egyre messzebb tűntek, amíg el nem tűntek. Ó nem, ez nem szégyenérzet volt.

Soha életemben nem éreztem még ilyen izgalmat.

Ahogy a keze felsimított a combom oldalán, a szoknya alá, fel a csípőmig, az ujjai elkalandoztak a harisnyán keresztül. Bent tartottam a levegőt, miközben forró nyelvével végignyalta a fülem tövét. Majd egyszerűen csak elkapta a fülcimpámat és megszívta.

Egész testemben megfeszültem, a kezének feszültem. A szánalmasan vékony, könyörgő hangomra nevetéssel reagált, ahogy a mutató ujjai betévedt a combjaim közé.

- Harry. - morogtam rá sietve. Ezt nem hiszem el, direkt nem nyúl hozzám rendesen?

- Érzem, Indiana, érzem. - mosolyogott a nyakamba. - mit szeretnél?

- Tudod te.

- Nem, nem tudom.

- Én ráérek, Indie. Ellenben veled… - röhögött. - te már nem sokáig bírod.

Beleütöttem a vállába.

- Nyúlj hozzám.

- Hol?

- A térdemen, te segg. - tört ki belőlem. - szerinted hol?

- Nem tudom, Indiana. Neked kell tudni, hol szeretnéd, hogy megérintselek.

Megütöm. Ha egyszer észhez térek, megütöm.

- Az Isten szerelmére Harry, tedd a kezed a bugyimba, vagy hagyj elmenni.

- Ha a bugyidba teszem a kezem nem jelenti azt, hogy hagylak is elmenni.

- Elmenni a két lábamon.

- Szerintem nem tudnál állni, miközben elmész.

Kikészített. Akármit mondtam, kiforgatta. Nem feleltem. Helyette olyat tettem, amire nem számított. Erősen ellöktem magamtól a közeli dobozokig, amik egymásra rakva falat alkottak.

Harry szemeiben lángra lobbant a tűz, ahogy elé sétáltam megfontoltan. A hajamat hátra söpörtem a kezemmel, úgy nézhettem ki, mint aki túl volt egy jó meneten, és még nem is történt semmi.

Szorosan álltam elé, a kezem megtalálta a feszülő nadrágját. Harry arca eltorzult hirtelen.

- Baj van? - suttogtam.

Az ádámcsutkája kidülledt nyelés közben.

- Én… - a szemei megtalálták az enyémet. Egyik pillanatról a másikra a játékos Harryt felváltotta az elveszett, bizonytalan mivolta. - én csak…

Nem értettem, mi történik.

Lepillantottam a lehúzott sliccére, a kézfejemen éreztem a bizonyítékot, hogy akar engem. Valami mégis megváltozott volna?

- Ne-nem értem.

Megfogta az államat, elérte, hogy rápillantsak.

- Nagyon régóta nem történt velem ilyen.

A homlokomat ráncoltam.

- Milyen?

Harry mosolya kisfiús volt, ráadásul, azaz enyhe pír még imádnivalóbbá tette.  Pár pillanatra elmélyedtem a látványában. Egyszerre akartam megölelgetni, majd elcsókolni azt a kínos érzését, ami kiült az arcára.

Harry zavarban volt, ó, de zavarban volt.

- Hát… ilyen. - nézett le a kezemre az ágyékán.

- Nem nyúltak… hozzád?

Ráharapott az ajkára.

- Is.

És csak akkor esett le. Egy „Ó”-ban törtem ki. Eszembe jutottak a dolgok, amiket mondott. Az érzésekről, mit hogyan mennyire felejtett el, illetve nem tud… élvezni.

- Mióta?

Harry nevetett.

- Évek óta.

- Mondj egy számot.

- Legalább hat.

- Krisztus, 6 éve nem elégítettek ki? - döbbentem le. A számra raktam a kezemet, ezt hangosabban nem is tudtam volna mondani.

- Nos, nem tudtak.

- Mit jelentsen az, hogy nem tudtak?

Harry beletúrt a hajamba a tarkómnál, hüvelykujja cirógatta az államat.

- Évek óta nem éreztem ilyen izgalmat.

- Nem állt…. fel? - döbbentem le ismét. Te jó ég. Harry megrázta a fejét mosolyogva. - de… hogy-hogy most?

Harry megvonta a vállát és olyat mondott, amitől éreztem megindulni bennem a melengető, eget rengető érzést, kezdve a lábujjamtól.

- Úgy látszik, minden porcikámba visszaadod az életet, Indiana.

Szófosztottan álltam előtte, arra sem emlékszem, hogy pislogtam-e. Csak álltam a tekintetét s próbáltam feldolgozni a szavait. Szólásra nyíltak az ajkaim, viszont egy hang sem jött ki. Erre mit mondhattam volna?

Én vagyok az egyedüli nő, akit kíván?

Akit tud kívánni?

Ez így furán hangzik, ismerve az életét kettőnknek többről szólt ez. Az is elárulta, ahogy utána viszonozta a csókot.

Muszáj volt közel éreznem őt magamhoz. A pillanat adta magát. Belekapaszkodtam és lehúztam magamhoz. A szánk egymást invitálva olvadt össze, forró nyelvétől fel kellett sóhajtanom. Ez nem éhes csók volt, nem is tüzes, legalábbis nem a tizennyolc pluszos formában.

A libabőr végighasított a testemen. Ez a csók olyan volt, mintha minden egyes pillanatban újabb simítással gyógyítaná a lelkemet.

A karjai magához szorítottak és felemelt a földről. Mosolyogva pusziltam bele a szája szélébe, majd végig az arcát mindenhol, ahol csak értem. Harry mosolya szívet melengető volt. Mint egy kisgyerek, úgy nevetett a csókjaimtól.

- Menjünk haza. - súgtam a fülébe.

Az ujjai belesüppedtek a derekamba.

- Hozzám?

- Ahova szeretnél.

Abban a pillanatban megtört valami bennem. Egy megmagyarázhatatlan fal, ami már amúgy is inogott egy ideje. A meleg érintésétől biztonságban éreztem magamat, kihűlt a testem, amint szét kellett válnunk az iskolában.

- Találkozzunk egy utcával lejjebb 10 perc múlva.

Bólintottam.

Végigballagtam a folyosón könnyedén, mintha ezernyi kőtől szabadultam volna meg. Megigazgattam a hajamat gyorsan a mosdóban, illetve a sminkemet, teljesen ki voltam pirulva. Hülye bazsalygós tükörképemet kinevettem hangosan. Halkan dúdoltam a rég nem hallott zenémet a folyosón, az emberek furán nézegettek felém.

Ahogy a kapu felé fordultam, szembe jött velem az igazgató. A tekintetünk találkozott, ám ez sem lohasztotta le a mosolyomat.

- Micsoda napsugár a borús időben. - állt meg előttem.

Felsóhajtottam.

- Szép napot, igazgató úr. - nem takargattam az iróniát a hangomban. Az órámat csekkoltam, sietnem kéne.

- Csak nem sietsz Indiana? - pillantott ki az ablakon, majd nevetni kezdett. - nem akarlak feltartani, biztosan sürgős dolgod van.

Semmi köze nem volt hozzá.

Kikerültem, és elindultam az iskola kapuja felé.

- Bizony.

- Szép napot nektek, Indiana. Élvezzétek a meleget, amíg lehet.

Megmerevedtem. Nem is volt kint akkor meleg. Elborult. Ne legyél paranoiás Indiana, honnan tudná, hogy Harryhez mész? Megráztam a fejemet. Ignoráltam.

Egy utcával arrébb behuppantam a Range-be, alig vártam, hogy hozzá érjünk. Felhangosítottam a rádiót és énekelni kezdtem. Először csak halkan, aztán amikor Harry is csatlakozott, egyre hangosabban.

Egy Justin Bieber szám szólt, amit egyébként rühelltem, de arra a kis időre a fülembe mászott. A lábammal ütöttem a dallamát, később arra lettem figyelmes, hogy egyedül énekeltem már.

Harry engem nézett a pirosnál és csak hallgatott. Valami fura hatással volt rá az énektudásom, ezt már észrevettem. Nem beszélve arról, hogy megtaláltam az énekhangom felvételét a telefonján. Egyre hangosabban énekeltem, Harry pedig röhögött. Főleg, hogy össze-vissza mondtam a szövegét, valószínűleg életemben először hallgattam meg Bieber számát teljesen. Mindig elkapcsoltam róla.

Harry házához érve kiszálltunk, ajtót nyitott nekem úriember módjára. Sőt, mielőtt bementünk volna, megcsókolt röviden.

Magam sem értettem, hova tűntek a kusza gondolataim, felszívódtak. Minden rossz érzés elszállt belőlem és hagytam, hogy a szobához vigyen.

Talán megkérdezte, hogy éhes vagyok-e, a válaszom egészen egyszerűre sikeredett:

- Rád.

Harryt belöktem az ágyára és fölé másztam. A feje mellett támaszkodtam meg, élveztem, hogy engedelmeskedik nekem. Lenéztem rá s ő fel rám. A szája nyitva volt, a szemei zölden fénylettek, csillogtak. Ártatlanul.

Gőzöm sem volt mi változott meg ilyen hirtelen. A szívem majd kiesett a mellkasomból, ahogy lehajoltam. A homlokánál tartottam a számat és hallgattam a légzését.

A tudat, hogy én vagyok az egyedüli nő számára, felemésztett. A vér forrt bennem és ordítani akartam a felgyülemlő, csapongó érzelmektől.

Sosem voltam érzelmes, számomra annyira meghökkentő volt ez a bizsergés, hogy holnap talán le is tagadom.

De nem ma.

Hogy milyen érzés a tudat, hogy valakit csak Te éltetsz minden egyes szempontból? Csak Te tudod érdekelni és senki más?

Magasztos. Mintha valamit kaptam volna hirtelen az élettől, amiről eddig nem is tudtam, hogy hiányzik.

- Csukd be a szemeidet. - mondtam neki csendesen.

- De…

- Nincs de, Harry. Csukd be őket.

Szót fogadott. A gondolatra vigyorognom kellett.

A térdeihez ültem és az övéhez nyúltam. Óvatosan szedtem szét a nadrágjával együtt, Harry keze ökölben volt. Kisimítottam őket, miközben a leheletem cirógatni kezdte az alhasát. Láttam, hogy a libabőr végigszántja a karjait. Az ere kidülledt a nyakán, átkozottul szexi volt. Minden izma megfeszült, Egek, mindig ilyen formás volt?

Lehúztam a nadrágot egy erős mozdulattal, és közelebb hajoltam hozzá. Úgy látszik egy percre sem apadt le az izgalma.

Beszívtam az alsó ajkamat, miközben az orromat a boxerjéhez nyomtam óvatosan.

- Jézus. - bukott ki belőle, pedig még hozzá sem értem. Harry remegni kezdett. Az ujjai már a lepedőt markolták, a mellkasa bőszen emelkedett. Krisztus, sosem láttam még ehhez foghatót.

Nem akartam kínozni őt. Láttam rajta, hogy teljes eufóriában van.

Reccsent a Kelvin Kleinja, oly hévvel szedtem le róla.

Nyelnem kellett egyet. Miközben a kezembe vettem őt azon agyaltam, ez hogy fog a számba férni. Vagy a testembe. Ez most komoly? Ekkora szerszáma van és nem tudja használni?

Zavarba jöttem a saját gondolatomtól, főleg, mikor Harry lepillantott rám, az elsötétült tekintete minden türelmetlenségét elárulta.

Hátralöktem a hajamat és behelyezkedtem a lábai közé.

Harry hangos nyögéssel kísérte a legelső, szoros fogásomat. A belső combjába csókoltam, majd megharaptam a vékony, szőrös bőrét. Imádtam, milyen gyerek arca van, mégis milyen férfias.

- Ó, Krisztus, Indiana. Abba kell hagynunk.

A hangja a felismerhetetlenségig rekedt volt.

- Miért kéne. - szórakoztam, majd hirtelen a számba vettem addig, ameddig bírtam. A könny is kifakadt a szememből, de megérte a látványt, amit nyújtott. Ívben feszült teste verejtékezni kezdett, a lepedő megreccsent a markában, égette a nyelvemet. A nyelvemet, amit jól bele is fúrtam a vénájába.

Soha az életben nem élveztem ennyire az orális kielégítést.

Ez nem egy tipikus bekapom legyünk túl rajta dolog volt, annál sokkal több.

Érzéki. Izgató. Kíváncsivá tett.

Lassan játszottam vele a kezemmel, a szemeimmel végigkísértem a rángatózó mozdulatait.

- Istenem, Indiana - felült és elvette a kezemet hirtelen. Harry arcán totál pánik volt. - abba kell hagynod.

A zöld szemei félelmet sugalltak.

- Fáj?

- Fáj? - nevetett beletúrva a hajába. - Ki akar szakadni a szívem a helyéről. Ha folytatod, egy percen belül szétesek.

Elmosolyodtam. Majd ördögien vettem gyorsan vissza a számba, és végignéztem, ahogy beledőlt az ágyba, beleszánt a hajába és hangosan ordít. Reméltem, hogy a szomszédok nem hívnak rendőrt, ha így folytatja.

Lenyomtam a csípőjét az ágyra és felgyorsítottam. Nem akartam kínozni, így is elég nagy kihívás volt neki így évek után. Már csak arra lennék kíváncsi, hogyan lehetséges ez anatómiailag? Csak ki kell ürülnie, vagy valami.

Harry keze megtalálta az enyémet, szorítani kezdte.

Éreztem pulzálni őt a nyelvemen hosszan, a szemeim lecsukódtak, elveszítettem a teret és időt. Harry fogása alatt megroppant az ágy támlája, az egész szoba az ordításától zengett.

Kivéve akkor, mikor elérte a gyönyör felső fokát. Figyeltem, ahogy megfeszült, a szája szétnyílik s egy hang sem jött ki belőle. Csak később halk, apró könyörgő nyögések, mint akit felszabadítottak.

Sokáig meg sem mozdult, csak lihegett. Rámosolyogtam, mikor felém pillantott.

Megtöröltem a szám szélét. Harry szemei nagyra nyíltak. Sem a hasán, sem az ágyán nem talált bizonyítékot, csak azt látta, hogy megtörlöm a számat.

- Krisztus. Gyere ide.

Harry megcsókolt. Mélyen. Nem sürgetően, inkább kiélvezve a pillanatot. Majd lenéztem rá. A szívem kalimpált ezerrel, és csak mosolyogni tudtam rá. Semmi mást.

Harry megindított bennem egy megfogalmazhatatlan érzést aznap.

Talán egyszer eljutok oda, hogy ki tudjam fejezni, meg tudjam érteni, körbe tudjam írni azt, amit ott és akkor éreztem.

Addig pedig, egyszerűen csak élvezem.