Negyvenhetedik Fejezet - MEGŐRIZTEM

helló szépségeim! megérkeztem a következővel! hosszúúúú hetem volt, remélem mindenkinek nagyon jól telt a V-nap! :) remélem tetszeni fog a rész, mert nekem nagyon :) köszönöm szépen, hogy itt vagytok velem. köszöntöm az új olvasókat, örülök hogy idetaláltatok :) ennek a történetnek mindjárt vége, de tervezek egy újat! szóval ne menjetek sehová! most pedig jó olvasást. nagyon hálás vagyok nektek, és köszönök mindent! much love ♥ xx

A kijelentésem még ott visszhangzott sokáig közöttünk. Aztán végül Zayn egy jóleső röhögésben tört ki.

- Mi van?

Missy szájára egy félmosoly ült ki és húzogatni kezdte a szemöldökét. Ott állt előttem a saját lányom. Aki olyan idős volt, mint én.

Van egy lányom és annyi idős, mint én. Ami annyit jelenthetne normál szemmel, hogy mindez abszurd és lehetetlen. Tekintve, hogy körülbelül még egyszerre is születtünk. Vagy amint megszülettem, én is megszültem. A számhoz kaptam a kezemet és röhögni kezdtem. Mindenki engem nézett, ahogy rázkódó vállakkal rötyögök a semmin. A saját idióta gondolataimon.

Missy elém sétált és oldalra billentett fejjel méregetni kezdett. Csak pár percre álljon meg mindenki és elmélkedjen rajta.

Mit tenne az ember, ha a saját lánya betoppanna, olyan idősen, mint az anyja? Csak úgy, a semmiből és méregetni kezdene, azzal a szemtelen-büszke vigyorral az ajkai szélén.

- Szerinted megszólal még a mai nap? - érdeklődött Zayn.

- Vagy inkább megszólalnak-e?

Csak akkor vettem észre, hogy Harry közel hajol Missy-hez. Nagyon közel. Egyébként az abszurdon kívül a szituáció még humoros is volt. Nézzük csak. Missy engem stírölt, Harry pedig úgy mérte föl a lányunkat - te szent Isten, A LÁNYUNKAT - mintha földönkívüli lenne. Missy-vel egymásra néztünk és tükrözte a visszafojtott vigyoromat. A szemében pimaszság csillogott.

- Ha be tudnék rúgni, most meginnék egy üveg whiskey-t. - ez volt Harry első mondata és mi nevetésben törtünk ki.

- Ugyan, apa. Ennyire ezért nem vagyok elfuserált. Bár a pénztárcátok rá fog menni a havi csoki fogyasztásomra - kacsintott.

Eszembe jutott a sok diéta, fogadalmak, hogy nem eszik több édességet. Még a leszbikusságot is büszkén felvállaltam, csak hogy megvédjem őt. Fura, egész végig úgy éreztem, védelmeznem kellett őt. Igaz, kiderül, hogy menőbb és erősebb lány ő, mint mutatta.

Mi lenne ez, anyai ösztön?

- Le kell ülnöm. - mondtam, hirtelen túl nehéz lettem az anyai ösztön gondolatára. - anya vagyok.

- Jól vagy, a…

- Ki ne mondd - mutattam fel a mutató ujjamat. Missy csak röhögött és fura módon én is úgy tettem. Egymásra bámulva nevettünk a semmin, de jó érzés volt.

- Csak azt sajnálom, hogy már nem tudtok dajkálni. De, ha leadok pár kilót, apuci még felvehet. - lökte meg Harryt, aki legalább olyan sápadt lenne, mint én ott és akkor.

Aztán a következő pillanatban Harry lehajolt, és lazán a karjaiba kapta Missy-t. Könnyedén, meg sem kottyant neki. Missy felsikított, én pedig beharaptam az ajkamat és bámultam őket.

- Meg ne halljam még egyszer, különben elfenekellek. - mondta Harry szigorúan. Egyébként egy meghitt pillanat lett volna, ha Missy meg nem szólal.

- Ó apa, talk dirty to me - kacsintott rá arcátlanul, és mit ad Isten, Harry hátra vetve a fejét elnevette magát. Jet és Zayn mosolyogva néztek minket, mint két büszke keresztszülő. Mikor rám pillantottak, felemeltem a kezeimet:

- Családom lett egy nap alatt sem.

Jet mellém sétált, és a kezét nyújtotta nekem.

- Beszélhetünk? - mormolta halkan.

Persze kérdés nélkül követtem, egy másik helységbe. Neki dőlt a falnak, összefonta a karjait és felsóhajtott.

- Mi a baj?

- Csak kettőnkről lenne szó… - a szemeiben mélyre szántó gondolatok ültek. Megborzongtam, de nem mutattam, mennyire is kényes a téma.

- Hát ja. Elvégre egy másik jövőben megkérted a kezemet.

Legyintettem, csak hát nem számítottam Jet elsötétedett tekintetére. Megakadt a lélegzetem a torkomban, és kitikkadt a szám. Figyeltem, ahogy átszeli a kettőnk közötti távolságot, a kezeibe veszi az arcomat és összedönti a homlokunkat.

- Szeretlek, Fae. - mondta tisztán és érthetően. Mielőtt pánikolhattam és megszólalhattam volna, a hüvelykujját az ajkaimra nyomta. - mindig szerettelek, és ez most sem múlt el. A különbség az, hogy a múlt a szerelemről, a jelen pedig a szeretetről szól. Szeretlek, mint embert és barátot. Tudom, hogy valami oknál fogva azt hitted, vonzódsz hozzám.

- Vonzódtam hozzád, - vágtam köze. - még mindig vonzódok. Te nem tudod magadról, milyen jelenség vagy, ugye? Lányok tömege halna meg, ha ilyen közelről néznél rájuk azokkal az észbontó szemeiddel.

Jet elmosolyodott.

- Látod, ezért szeretlek. Sokáig nem nyugodtam bele, hogy nem vagyunk egymásnak teremtve. Nem emlékszel rá, de voltak rossz pillanataink is. Engedtem, hogy a féltékenységem, az önzőségem közénk álljon. - vont vállat. - pedig láttam, mennyire szereted Harry-t. És ennek így is kell lennie. Az a csók, azok a pillanatok itt a jelenben, a gyengeségem jelei voltak. Te vagy a gyengém, és mindig is az leszel. Itt leszek melletted örökre, megértetted?

- Ez egy szerelmi vallomás volt? - vigyorogtam rá, de ő nem tükrözte. Elkomorodtam, és bólintottam. - vica versa, Jetty. És tudod mit? Én is szeretlek.

Jet csak mosolygott, én pedig elkerekedett szemekkel csak meredtem rá. Csak úgy kicsúszott a nyelvemen, könnyedén és egyszerűen. És mi volt a vicc? Így is gondoltam.

De akkor Harry-nek mi a francért voltam képtelen kimondani? Egy érzéketlen személy vagyok. Persze törődök, de ennyi.

- Menjünk vissza.

Jet maga előtt lökdösött. Túlságosan a fejembe voltam burkolózva. Jet tekintete ott csillogott előttem. Vajon ő is arra gondolt, mint én? Hogy mennyire, de mennyire fura és különleges volt, ami történt az előbb?

Oda sétáltam Harry elé és megemberelve magam, a szemeibe pillantottam. Mélyen.

- Mi van, Fae? - kérdezte monoton, rekedt hangon. A mellkasom kifeszült, a tenyerem izzadt, és felziháltam. Komolyan egy beteg, elmezavarodottnak nézhettem ki azokban a pillanatokban, aki csak úgy letámadja a másikat, majd szava fosztottan kapkodja a levegőt. - Fae, jól vagy?

- Én… - motyogtam. A francba, nem ment. Miért nem megy?

- Nem lehet, Zayn. Ha visszaviszem őket az időben, megérkeznek.

Mindketten Missy felé néztünk.

- Kik?

- Prestonék. - Missy felsóhajtott.

Ideje volt észhez térnem.

- Preston Louis apja, ugye? - a kérdésre Missy csak unottan rábólintott.

- Komolyan mondom, annak a férfinek kéne egy kiadós szex! - tört ki. - nem száll le rólam, amióta a világomat tudom.

- Mit akar? - morogta Harry.

- Hát engem. Zayn és Jet egy idős médiumhoz telepített le baba koromban. Ott nevelkedtem, amíg rá nem döbbentem, milyen erő van a kezemben. Komolyan apa, anya? Egy élő fegyvert hoztatok létre. Az elején azt hittem, felrobbantom az univerzumot. Úgy össze tudnám zavarni az időt, hogy a századok, generációk összefolynának. Mondjuk menő volt, mikor egy T-rex mellett ébredtem fel. Ugráltam az időben, ide-oda. Titeket is láttalak - harapta be a száját, már-már idegesen.

- Miért nem világosítottatok csak fel? - szólt közbe Harry.

- Őszintén, ha eléd állok az első nap, mikor találkoztunk, Szia Fae, a lányod vagyok! Mit reagáltál volna? Így is ki vagytok akadva. Várnunk kellett a megfelelő alkalomra. Lényegében meg kellett várnunk, amíg Harry rájön, mi történt. Ha nem ismer meg, hidegvérrel meggyilkol.

- Leültettek és megmutatjátok a múltat. - reagáltam le egyszerűen.

- Találkoztál már magaddal? - vágott közbe Zayn. - a saját szemeddel kellett látnod, hogy el hidd.

Jó válasz. Valóban kiröhögtem volna őket, és minimum feljelentem őket zaklatásért.

- És mit értesz az alatt, hogy ha használod az erődet, Preston megtalál?

- Fogalmam sincs. Mint valami GPS, úgy tudja mérni az időbeli változásokat. És hidd el, az enyém több, mint orbitális változás. Több évtized kellett, hogy megtanuljam kezelni. Gondold el, te csak a jövőbe ugrottál előre - pillantott rám - csak úgy, magyarázatlanul. Nekem az egész időtér ott van. Jelen, jövő, múlt. Az elején - sütötte le a fejét. - átokként tekintettem rá és utáltalak érte titeket.

- Érthető. - feleltük egyszerre Harryvel, majd egymásra pillantottunk, apró mosollyal.

- Visszavihetlek titeket, átélhetitek a pillantott. De akkor nincs maradásom. Órák kérdése és rájönnek, még sem haltam meg.

Megfeszültem.

- Még sem haltál meg?

Missy megköszörülte a torkát.

- Nos, megjátszottam a halálomat legutoljára. Jet terve volt és jól működik. Fogalmuk sincs, hogy itt vagyok, veletek.

- De te meghalhatsz? - kérdeztem halkan. Missy elmosolyodott halványan.

- Nagyon menőn hangzik ez a teljes kontroll az idő felett, de sebezhetőbb vagyok, mint ti. - nézett a szemembe. - képes vagyok az önmegsemmisítésre.

Csend telepedett ránk. Levegőt sem mertem venni, valószínűleg Harry sem. De éreztem, hogy megfogja a kezemet. Megszorította. Hallottam, hogy kegyetlen tempóban kapkodja a levegőt.

- És ez mit jelent? - morogta mély, hűvös, rekedt hangon.

- Fel tudom robbantani magam.

- Nem itt kezdődik a probléma, - túrt bele a hajába Jet. - Preston is tud róla. Ha elkapják őt, ráveheti őt, hogy semmisítse meg önmagát.

Még sosem éreztem ilyet. Ezt a lesújtó, nehéz, feszes érzést a mellkasomban. Levegőért akartam kapni, de nem. ment.

- Kizárt dolog. - mondta Harry. - nem fogsz minket visszavinni az időben.

- De Harry… - kezdett vitatkozni Missy.

- Nem. - zárta le a vitát. Két szék között lebegtem, mikor fogok végre leesni a földre?

A tekintetemet váltogattam Missy és Harry között, a szívem egyre hevesebben verdesett. Ha Missy nem tud segíteni, Harry talán örökre ilyen marad. Ha segít, Harry talán meggyógyul, de Missy-nek menekülnie kell.

- Eddig is túléltem, Harry. - vágta csípőre a kezeit Missy. - nem vagyok olyan törékeny, mint azt hiszed.

- Tudod mit? - fonta össze a karjait Harry. - az apád vagyok, vagy mi a franc és azt mondtam, hogy nem.

Beharaptam az ajkamat, csak akkor láttam, hogy Missy is épp ezt tette.

- Anya épp azt gondolja, hogy milyen átkozott szexi vagy, mikor apaként parancsolgatsz - kacsintott Harryre, akinek többnyire az álla is leesett.

Zayn és Jet halkan nevettek a háttérben. Hát, valakinek idilli családja van, az enyém pedig ilyen. A jégszívű apa, a nagyszájú lány és az érzéketlen én.

- Nem vitatkozol, Missy.

- Ó, fogd be, Apuci! - nézett mélyen a szemébe, majd hirtelen mindkettőnk kezét megfogta és beszippantott a sötétség.

Ott álltunk Harryvel és ahogy érintkeztünk, éreztem, hogy jéghideg a bőre. Nem éreztem a szívem dobogását, lehet meg is állt azokra a pillanatra. Jó, hülyeség, meghaltam volna, mindegy.

A lényeg, hogy ott voltam, mikor megfagyott körülöttünk az idő. Egymás szemébe néztünk, de semmi különöset nem vettem észre.

Csak úgy két másodperc múlva.

Éreztem a saját pánikomat, mikor Harry szemei kezdtek sötétülni. Rideggé változni. A bőre még inkább jeges lett, ahogy a lehelete is. Közel voltunk. Éreztem, ahogy az arcomra fagy a lélegzete.

Fae szíve kettéhasadt a látványa láttán. Nem érezte azt a melegséget a tekintetéből, mint egykor. Mintha az eddigi szerelmük elfakult volna, a semmibe veszett. Éreztem a saját küzdésemet. Hogy felidézzem azt a kényeztető, lágy tekintetet, amilyen volt és - szerinte - lesz is. A gödröcskés mosolyát, a szerelmet, amivel érintett, szeretett, körül ölelt. A szívünk újra vert, csupán a tudattól, hogy ez a fiú szeret minket.

Ez volt az, ami életet akkor. Hogy szeretett és szeretni is fog. Magamba szívtam a szerelmét. Azt az értékes embert, aki ő volt. Megfogadtam, hogy örökre megőrzöm.

A földön tértem magamhoz, Harry-vel egy időben. A többiek faggatózni kezdtek, de hirtelen előttem minden összeállt. A vonzódásom hozzá. A könnyek, amiket elejtettem. Ahogy Harry bevallása szerint önmagát látta a szemeimben.

- A francba. - motyogtam. - hát mégis igaz, hogy a szem a lélek tükre.

- Miről beszélsz?

Harry-re meredtem. Mi van, hogyha nem az én könnyem folyt végig az arcomon, Harry szívénél, hanem mondjuk övé? Hiszen én még magam mondtam, hogy mindent éreztem! A keserűségétől kezdve, a lélektipró magányig, mindent!

- Mi van, ha… - kezdtem bele, de az lehetetlen.

- Fae, mit láttál?

- Mi van, ha Harry azért látja magát a szemeimbe, mert mondjuk… - nevettem. - hogy is fogalmazzam meg, én vagyok maga Harry?  - mutattam a halántékomra, majd a szívemhez. - ha azt a Harryt a múltból, bezártam ide? Megőriztem. - ütögettem meg a szívemet, majd a halántékomat.