Második Fejezet - JET

helló mindenki! itt a második rész, ahogy ígértem hétvégére! remélem tetszeni fog ( én Jet fan lettem ). jó olvasást és puszillak titeket! <3

- Ez nem lehet igaz - sóhajtottam már vagy harmadszorra, mikor az ötödik bőröndöm is eldőlt a negyedik után. Oké, lehet néha tudtam ügyetlenkedni - Zayn szerint megátkoztak - de ez már tőlem is sok volt. A tálca a kezemben tele volt popcornnal, kólával, chips-szel, meg minden szeméttel. Mármint másoknak szemét, nekem mennyország. Belenyúltam az ujjammal a chilis szószba és a számba nyomva lenyalogattam. - mmmhm - nyammogtam ráérősen, sosem fogom megunni. - ti még várhattok a sorotokra! - mutattam a barna bőröndömre, s inkább félretettem a tényt, hogy egy bőröndhöz beszéltem.

Megfordultam és a kis lyukba battyogtam, ami konyha volt. Legalábbis azt a célt szolgálná, kár, hogy két embernél többen nem férnek el benne. A mosogatóba tettem a koszos edényeket, és az ablakhoz sétáltam. Be kellett szereznem egy függönyt, mert azaz egykor fehér, most már szürke anyag mindent csinált, csak nem dobta fel a lakás hangulatát.

Kitártam az ablakot és kikönyököltem a párkányra. Nem messze tőlünk, még látótávolságban a vasút terült el. A fehér-kék járgányok hangjára keltem aznap reggel is. Ez betudható volt a közelségnek is, vagy, hogy az ablakok semmit sem zárnak. Szó szerint semmit. Szeptember megérkezte annyit jelentett, hogy közelednek a hűvösebb idők. Tehát meg fogok fagyni, ha nem teszek ellene valamit. Zayn könyörgött, hogy ne költözzek el tőlük, de nem terhelhettem őket tovább. Már így is két évet éltem náluk úgy, hogy szinte semmi pénzt nem kértek tőlem. Ami frusztrált, de a munka a McDonald’s-ban nem adott kielégítő fizetést. Ruházkodni tudtam belőle és futotta még kajára is. Már amennyit be tudtam cserkészni anélkül, hogy Zayn lehurrogott volna. Nem értette meg. Akármennyi pénzük is van, nem élősködhettem rajtuk. Persze Annáék úgy engedtek el, hogy velük élek. Na meg, hogy nem fogok nélkülözni tekintve a rám hagyott rengeteg mennyiségű pénzt. De ahhoz nem nyúlok egy ujjal sem. Mert nem az enyém. De erről nekik nem kellett tudniuk, csak aggodalmaskodnának. Arra pedig semmi szükség.

A lényeg, hogy muszáj volt lépnem.

Mikor Zayn szülei közölték, hogy Amerikába költöznek, pánikba estünk. Szinte együtt nőttünk fel kiskorunk óta. Mondhatni összenőttünk. Tehát a tudat, hogy külön kell válnunk, teljesen pánikba ejtő volt. Oly annyira, hogy Zayn kitalálta: ott marad velünk. Csak hát a húga. Aki semmiről sem tehet és szüksége volt egy olyan bátyra, mint Zayn. Lehet, hogy nem voltak édestestvérek, de szerették egymást. Minden szabadidejét nekiszenteli, és ez így is van jól. Szerettem Zaynnel lógni - meg stb - de volt egy saját élete, amitől nem szakíthattam el őt. A lényeg, hogy Zayn szülei kizárt dolognak tartották, hogy maradjon, vagy velük menjen. Egyébként is terveztem ott hagyni Skóciát, elutazni messzire, vagy körüljárni a világot. Viszont meggondolták magukat. Mai napig nem értem mi történhetett, mit mondhatott nekik Zayn, amitől így döntöttek. De idekerültünk. Los Angelesbe.

És ideje volt nem öregasszonyként lógnom az ablakból, hogy körülszemléljem a szomszédságot.

Apropó, szomszédság.

Az ajtóhoz sétáltam és a kukucskálóhoz hajoltam. Egyik szememet behunytam, és a másikkal mértem fel a szemközti ajtót. Nagy fehér, frissen festett biztonsági ajtó. Nem csodálkozom rajta, hogy több ponton záródót szereztek be. Mégis csak LA-ben vagyunk, egy igen csak gázos környéken. De nem panaszkodtam. Tudok magamról gondoskodni.

Mindig is azt tettem.

A lábammal dobolni kezdtem, miközben bambultam az ajtóra. Hogy van az, hogy tegnap óta egyszer sem hallottam őket kijönni? Már eszembe jutott, hogy az ablakon közlekednek. A földszinten laktunk, szóval még lehetséges is lenne.

Két fajta szomszéd van: az egyik, aki szeretettel fogad új embereket, mint a falszomszédban lakó hölgy. Sütit hozott és elmondta, hogyha bármiben segítségre van szükségem, neki szólhatok. A másik, a leszarom-ki-jött-ide szomszéd. Valószínűleg a szemben élők tartoztak ide. Most őszintén, ki az, aki nem kíváncsi az újonnan költözött lakóra? Én is kíváncsi voltam rájuk. Jó oké, lehet a zűrös-bajos fiúcskára annyira nem. Kit álltatok? Ő rá is! Egyébként sem szabadna ítélkeznem, lehet tök kedves és csak felfújták az egészet. Ha-ha, a következő viccet, Fae.

Eltoltam magam az ajtótól, és a listámért mentem: berendezkedni, bevásárolni, ELMOSOGATNI!!! ( három felkiáltójellel ( utálok mosogatni ) ), bemutatkozni a szembe szomszédnak.

Az elsőt kihúztam, majd később! Vagy így hagyom, mindegy. A bevásárolnit céloztam meg. Felvettem egy fekete leggingst, zöld felsőt és a fekete bőrkabátomat. Biztos, ami biztos. Nem akartam megfagyni. Felkaptam kulcsomat, táskámat, és kinyitva az ajtót megtorpantam.

Elröhögtem magam, mert mezítláb jöttem ki. Az előttem tátongó ajtóra néztem és odamutattam:

- Nem nevetni! - gagyogtam szem forgatva, majd visszaszaladtam az őszi csizmámért. Bekulcsoltam az ajtómat, és előhúzva egy hajgumit felkontyoltam a hajamat. Mikor a lépcső tetején voltam eszembe jutott valami: hol a francban lehet egy bolt? Hátrapillantottam a vállam fölött, gondoltam megkérdezem a hölgyet. Azonban mikor elhaladtam a rejtélyes ajtó előtt, bekattant valami. Miért is ne? Előrehozhatom a megismerni a szomszédokat pontot a listámon.

Megálltam előtte és esküszöm, nem vágom miért, de bent tartottam a levegőmet, miután kopogtam kétszer.

Hirtelen még izzadni is kezdett a tarkóm. Ó a francba, Fae, ne nevettesd ki magad, ez csak egy ajtó. Dobbantottam egyet a lábammal, majd még egyet. Még csak mozgolódás sem volt. Kopp, kopp, kopp, immáron háromszor kopogtam be. Semmi. A nagy büdös semmi. Nagyszerű. Vállat vontam és a hölgyet kérdeztem meg. Aki elirányított a vasút felé. Amint kiléptem a lépcsőház ajtaján, izzani kezdett a tarkóm. De úgy Istenigazából. Ismét megálltam és az égetés felé néztem. A szemeim összeszűkültek. Esküdni mertem volna, hogy megmozdult a függöny. Szóval mégis csak otthon volt valaki? Fura. Inkább kiábrándító. Ekkora bunkók lennének?

A vasútállomás felé érve megértettem a hölgy figyelmeztetését, miszerint: legyek nagyon óvatos.

Itt egy iszonyatosan piszkos, szemetes utcát kell elképzelni, mindenféle cigarettacsikkel, alkoholos üvegekkel, és hajléktalannal. Nem ez volt a rémisztő része. Hanem az a csapat ott velem szembe, egy korhadt asztal köré gyűlve, semmiképp sem illegális dolgokkal a kezükben. A szemeimet forgattam. Hangosabbra vettem a zenét a füleimben, és kihúzva magamat mentem tovább. Még csak sietni sem siettem. Mondjuk reménykedtem, hogy nem szólnak hozzám. A saját érdekükben.

Nem hallottam, de éreztem, hogy hozzám beszélnek. Tekintetek tömege tapadt rám, főképp a lábaimra. Mi ez a dolog a fiúkkal és a női lábakkal? Mindegy. Úgy döntöttem teszek rájuk magasból, amíg egy markolást nem éreztem a fenekemen.

Megálltam, és szép lassan komótosan kihúztam a fülemből a fülhallgatót, lekapcsoltam a zenét és egy angyali mosollyal fordultam meg.

Egy majdnem kopaszra borotvált fejű fiú állt előttem, hatalmas barna szemekkel. Markáns áll, szögletes orr és egyébként vonzó lett volna, ha a fű nem lóg a kezéből.

- Hello bébi - vigyorgott rám, körülbelül egy magasságban voltunk, mi lapos csizmában 180 centimétert jelentett.

- Hello bébi - utánoztam le őt továbbra is mosolyogva.

- Nincs kedved hozzánk társulni? Szívesen megmutatnám neked a mennyországot - éhesen nézett végig rajtam. A szemei vörösek voltak. Mennyi lehetett már benne? Egy vödör bor és fű? Ki tudja.

- Miért ne - bólintottam és közben vállat vontam. Egyszerre a kettő bénán néz ki és nehéz is összeboronálni. Legalábbis Zayn szerint, aki épp hívott mellesleg. - kérhetek belőle? - utaltam a fűre a kezében, mire elnevette magát.

- Tüzes a csirke, szereted a rossz fiúkat?

- De mennyire - kacsintottam. Felvonta a szemöldökét, és nekem nyújtotta a füvet. Átvettem és a számhoz emeltem. - add ide a kezed. Tudod, támaszképp.

Hezitált egy kicsit, a többiek a háta mögött összeröhögtek és mindenféle ocsmány megjegyzést tettek, mint szexi, megdugnám és stb. A tenyerét felfelé fordítva rámosolyogtam még szélesebben.

- Tudod, mi is a neved?

- Race.

- Tudod Race, ez a tenyér itt a kezemben az előbb valami nagyon fontosat markolt meg. Mivel a másik kezedben tartottad a cigit, könnyen kitalálható volt. Race, bébi, nem tanították meg neked, hogy nem szép dolog másik hátsófelét markolászni?

- Hidd el, megtaníthatok én neked jó pár dolgot, többek közt élvezni azt a bizonyos markolást - beharapta az ajkát és lenézett a lábaimra.

- Hm, érdekes. Én is megtanítanálak most valamire.

Közelebb hajolt.

- És mi lenne az, vöröske? - búgta nekem, és majdnem arcon csaptam. De ehelyett vigyorogva megnyaltam az ajkamat. Pont elég hosszan, hogy ott maradjon a tekintete. Fogtam a füvet és belenyomtam a tenyerébe. - a francba! Mi a faszt csinálsz? Ez fáj! Engedj el!

Elnevettem magam.

- A tanítás az lenne mára, hogyha még egyszer hozzá érsz a fenekemhez, vagy bármelyik testrészemhez, a francba, bármelyik lányhoz az utcán, leszedem a golyóidat, megértetted? - határozottan emeltem meg a hangomat.

Race elhúzta a kezét és a tenyerébe égetett lyukat nézte.

- Ezért megfizetsz! - mikor rám nézett, barna szemei teljesen besötétültek. A düh s bosszú eluralkodott rajta, de nem hátráltam meg.

- Ó igen? És hogy tervezed, kislány? Aw, az egy könnycsepp ott?

Race épp meg akart ragadni, mikor egy hang jött felénk.

- Vedd le a kezed róla Race, vagy szétrúgom a seggedet.

Nem hittem el! A hang felé fordultam és leesett állal figyeltem őt felénk sétálni. Két méter magas, nem túl kigyúrt, inkább pont jó szálkás testalkat. Sötét haj, a feje tetején hosszabb, két oldalt rövidebb. És a szemei. Nos, a szemei külön díjat érdemelnek a kék és fekete ötvözetéért. Komolyan, valami irreális cikk-cakkok voltak a kékben. Ellenállhatatlanná és különlegessé téve őt. Borostája volt már, és az a szürke melegítő. Az a rohadt melegítő. Elakadtak a szavaim, ahogy a saját pompájában sétált hozzánk. Persze nem voltam rákattanva az egyik legjobb fej srácra a környezetemben, de mégis. Ő egy jelenség volt. A Jelenség.

- Jet, mi a francot keresel itt? - összefontam a karjaimat a melleim alatt.

Jet megfogta a karomat és vonszolni kezdett. Race-t körülbelül arrébb tette fél kézzel. Ó, említettem már, hogy átkozottul erős volt?

- Jet, állj már meg!

Hátra nézett rám, a szemei megvillantak. Az állkapcsa ugrált, miről kikövetkeztettem: mérges volt. Rám? Óha. Becsuktam a számat és hagytam, hogy tovább irányítson. Jó messze a bandától. Aztán megállt, szembefordult velem és a zsebébe dugta a kezeit. A tekintete belemarkolt az enyémbe. Szorosan. Nem-kapok-levegőt szorosan. Te. Jó. Isten. Oké, mióta babonáz meg ennyire Jet közelléte?

- Mit keresel itt, Fae? - a hangja mély volt. Meg szexi. Meg nem kéne ilyenekre gondolnom. Gondolj Zaynre. Igen, Zayn. Hol is vagyok? - Fae?

- Bocs, mit mondtál?

Megrázta a fejét és ledobta a kapucniját.

- Hogy a francba kerültél ide?

Felsóhajtottam. Kizárt dolog, hogy elmondjam, itt lakom. Mert különben beköltözne hozzám. Szó szerint. Nem vicc. Jet képes rá.

- Itt… sétálgattam? - miért nem tudok megszólalni tőle? Komolyan, ő az egyetlen ember, aki mellett eltörpülök. Nem is a kinézete miatt, hanem a mélyre ható, úgyis-beléd-látok nézése.

- Sétálgattál - ízlelgette a szót.

- Az egy fültágító a füledben? - oldalra biccentve a fejemet, a fülét bámultam - mióta van fültágítód?

Jet karjai és háta tele volt tetoválással. A nyelvében és szemöldökében piercing volt. Úgy nézett ki, mint a lányok álma és rémálma egyben.

Kutakodó szemeivel végignézett rajtam. Ez nem az a tetszel-nézés volt. Ez a mit-rejtegetsz nézés.

- Mikor indul el egy lány harisnyában, kontyba fogott hajjal, és szatyorral a táskájában? Ha vásárolni megy. Mikor megy az ember vásárolni? Mert otthon nincs ennivaló. Hová megyünk legfőképp vásárolni? A lakásunkhoz legközelebbi boltba, szóval Fae Wallace, most vagy elmondod miért és mikor költöztél ide, vagy feldoblak a hátamra és kitalálom saját magam.

- Je..

- Tíz másodperc.

Egyre kisebb lettem.

- Jet nem vagy az apám, sem a bará…

- Hét. Hat. Vészesen fogy az időd, kisasszony.

Felnevettem, mert nem bírtam tovább. És mert az idegessé tette. És mert imádtam idegesnek látni. Nem, nem azért mert piszkosul ellenállhatatlan volt.

- Akkor én most megyek - kikerültem és sietősre vettem a lépteimet.

A következő pillanatban Jet vállán voltam és oda tartottunk, ahol laktam. Nagyszerű.

- Jet, tegyél le. - ütlegelni kezdtem a hátát, de meg sem kottyant neki - utállak!

Jet felemelte a kezét és a mellettünk lévő banda elhallgatott. Mit kell mondjak, volt egy kis befolyása. Race szúrós szemekkel nézett rám, így elmosolyodtam és felmutattam a középső ujjamat.

- Annyira felnőttnek és nőiesnek érzem most magam - mormoltam az orrom alatt - a nagy megállíthatatlan Jet. Az erős és bátor, semmitő... hé! - háborodtam fel, mikor a fenekembe csípett.

- Jobban teszed, ha elhallgatsz. Elmondod, merre laksz? - hallgattam. - Fae?

- Azt mondtad hallgassak el - vigyorodtam el, mert imádtam húzni őt. Túlzottan is.

- Mindig is szerettem az okos szádat.

- Ó Jet, előbb is szerelmet vallhattál volna nekem! Akkor nem adom meg a számomat Race-nek.

Jet a lábaimra állított és lehajolt az arcomba.

- Vond vissza.

Nyeltem egyet.

- Mondták már milyen szép szemeid vannak? - súgtam neki, és alig bírtam visszafojtani a röhögésemet. Jet szemei méregtől csillogtak. - meg a hajad is szép, meg a tetkóid. Komolyan, ha lenne rá esélyem, az ágyamba csábítanálak.

- Két másodperced van visszavonni, különben megyek és megölöm Racet. Hidd el, nem viccelek.

Jet volt a komolyság embere. 20 éves volt, végzős gimnáziumban, de a korához képest érettebb volt, mint bárki más. Mikor Jet megfordult, megfogtam a kezét és visszahúztam.

- Nem adtam meg a számomat neki - nyugtattam és mikor elgyengült a mogorva arca, hozzátettem: - még.

- Fae. - figyelmeztetett.

- Jet - figyelmeztettem ugyanolyan hangon.

A tenyerével végigsimított az arcán és kifújt egy mély levegőt. Mondtam már, hogy milyen szexi, mikor aggodalmas?

- Miért nem mondod el, hogy hol laksz végre? És ne - emelte fel a kezét - nem kell a hazugságod, úgyis átlátok rajtad.

- Csak sétáltam.

- Fae.

Hátra döntöttem a fejemet. Előre látom, hogy mi fog történni. Elindultam a lakásom felé, nem hallottam, hogy követne. Ellenben kizárt dolog, hogy másképp lenne.

- Állj meg, Fae.

- De…

- Nem laksz itt - állt meg mellettem és felnézett az épületre - kizárt dolog, hogy itt laksz.

- Még nem is láttad a lakást! - kacsintottam rá, és mielőtt megállíthatott volna, beléptem a lépcsőházba. Ugyanolyan üres volt, mint itt hagytam. - szóval, Jet, ha már kérdezz-felelszt játszunk, de mi a francot kerestél azokkal a… taknyosokkal?

Jet kitárta az ajtót. Mikor be akartam lépni, kirakta elém a karját.

- Pakolj össze.

- Tessék? - pislogtam fel rá.

- Pakolj össze, velem jössz.

Felvettem. Hangosan. Olyan hangosan, hogy visszhangzott a lépcsőházban. Lelöktem a kezét és besétáltam az én lakásomba.

- Nem.

Felvonta a szemöldökét.

- Nem? - kérdezte óvatosan.

- Kimossam a füled? Abban jó vagyok - vigyorogtam rá.

- Fae, komolyan. Pakolj össze.

- Jet, semmi baj.

Rosszabb volt, mint Zayn. Aki nem is tudott róla, mindegy.

- Nem lakhatsz itt - a bőröndömért nyúlt - nagyszerű, ki sem pakoltál.

- Jet - fogtam meg a kezét - nem. Itt akarok maradni. Csak tegnap költöztem be és… akarom ezt, oké?

- Keresünk egy másik lakást. Nem lakhatsz ezen a környéken.

- Semmi baj a környékkel. Jók a szomszédok többnyire és…

- Többnyire? - lépett közelebb - történt valami?

Oké, akkor és ott úgy nézett ki, mintha képes lenne felkeresni és megölni. Visszafojtottam a nevetésemet.

- Azon kívül, hogy a szemközti sráccal aludtam az éjjel? Nem túl sok.

Reméltem, hogy attól, mert nyitva volt az ajtó, nem lehetett áthallani.

De Jet sötét tekintetéért megérte. Ökölbe szorultak a kezei.

- Nem aludtál senkivel.

- Jet, már nem vagyok szűz, jobb, ha a fejedbe vésed. - Oldalra pillantott, mintha zavarba jött volna a témától. Ez egyre jobb lesz. - bár jobb lett volna, ha olyannal veszítem el, mint pl te.

- Bántottak?

Elnevettem magam.

- Jet, nyugi, nem kell megölni senkit sem. Túlságosan aggódsz értem.

Jet elővette a telefonját - említésre sem méltó az iphoneja, a legújabb, karcmentes, stb - és keresgélni kezdett.

- Oké, itt lakhatsz.

- Hál Isten… Jet, nem fogsz ideköltözni! - fontam össze a karjaimat, mire hozzám lökte csak-figyelj nézését. - Jet, nem lesz bajom! Látod, már két napot is túléltem, túlélő vagyok!

Megfordult és az ajtó felé lépdelt. Megállt és végignézte az ajtómat.

- Vadonatúj. - mondtam büszkén, pedig kb rám akart szakadni.

Jet jegyzetelt a fejében, ebben biztos voltam.

- Nem kell új ajtó. - az ablakra pillantott - új ablak sem - nem felelt, csak kilépett az ajtón, de még utolértem. - nem fogsz tudni beköltözni, bezárom az ajtót! - ránéztem a szerencsétlen ajtómra, és szinte hallottam előre, amit ki is mondott:

- Berúgom.

- Ez nem fair! - Jet lenézett rám - utállak, mondtam már? És ne merj visszajönni suliba!

És akkor megajándékozott azzal a rohadt, szívdöglesztő, mindjárt-elájulsz-tőle fél mosollyal. Aminek tudja, hogy nem tudok ellenállni. A disznó!

- Csak várd ki, Fae. - lekocogott a lépcsőn és még felnézett rám, amolyan „zárd be az ajtót, most” nézéssel.

- Bezárom az ajtót! Nem, nem bezárom, elbarikádozom! Odahúzom a szekrényt és egy vasgyúró sem tud átjönni rajta! Rajta fogok feküdni, hogy még 65 kilóval nehezítsem a betörők dolgát! Ó várj, nincs is betörő!!

Jet elnevette magát és mikor bezártam az ajtót, elmosolyodtam. Jet nevetése ott visszhangzott a fejemben és utáltam, hogy izgatott lettem tőle.

Épp le akartam ülni a kanapémra, amikor kopogtak.

- Jet, mit hagytál itt? - sóhajtottam fáradtan, de amikor kinyitottam az ajtót, senki sem volt ott.

Kidugtam a fejem s jobbra-balra néztem. Senki. A tekintetem a szembe szomszéd lábtörlőjére esett. Bármilyen beteges is, de feltűnt, hogy elmozdult. Oké, túl sokszor néztem oda, megesik! Elnevettem magam.

Belenéztem a kukucskálójába.

- Mi van, ez az előjáték?

Tudtam, hogy ott volt és figyelt. Csak reméltem, hogy nem az egyik szülő volt az.