Harmincharmadik Fejezet - MÉZÉDES

sziasztok! a hosszú kimaradás után újra itt vagyok és most már nem megyek sehová! köszönöm a türelmet és jó olvasást hozzá xx 

Nem tudtam, mire vállalkozok. A pokolba, át sem gondoltam a szavaimat. És ebben mi volt a legviccesebb?

Hogy életemben először nem is akartam átgondolni semmit sem. Valamilyen szinten hasonlítottunk Harry-vel. Érzéketlen voltam, kivéve, hogy nekem a szívem egészségesen dobogott a mellkasomban.

Furdalt a kíváncsiság. Szerettem volna, ha elmondja, ki tette ezt vele. Két lábbal a földön álló típus vagyok, nem az álmodozó. Nem akarok vámpírokat, farkasokat meg miegymásokat a való életbe. De mikor a saját szemeiddel látsz valamit, nincs más hátra, mint egyszerűen kinyitni az elmédet. Ezt tettem hát én is.

Ha valaki elém állítana azzal, hogy ő már pedig a Loch Nessi szörny, nyakon röhögném. Nem létezik a természetfeletti. Jó kérdés, hogy Harry akkor mi volt.

Mikor találkozott újra a tekintetünk, lavinaként surrant végig a testemen a hő. A lábaimat összeszorítottam, és Harry odanézett. Az ajkai szélére egy apró, mindentudó mosoly kunkorodott.

A vonat felé fordult, és megindult. Mielőtt fellépett volna, hátra pillantott rám a válla fölött. Az üres tekintete akkor átható volt és többnyire mélyebb. Mintha látott volna és ettől minden porcikám izzani kezdett.

A lábaim már azelőtt elindultak, hogy az agyam regisztrálta volna.

Harry megállt a kabin közepén, oldalra billentette a fejét és végigmért tetőtől talpig. Na jó, nem voltam a legjobb szerelésemben, de a tekintete alatt nem ezt éreztem.

Lényegében levetkőztetett. Mintha a ruhám alá látna. A fejében valószínűleg már rég meztelen voltam.

Hideg volt és én egy csöppet sem fáztam. Egyikünk sem beszélt. Én néztem, ahogy feltérképez tetőtől talpig. A légzésünk is hangtalan volt. Csak a fehér füst mutatta, hogy levegőt is veszünk olykor-olykor.

Az ujjaim bizseregtek. Érinteni akartam.

Elé lépdeltem és a kabátjához nyúltam. Az ujjaim között kalandozott a nyers, nem túl puha anyag. Olyan volt, mint ő.

Nyers, kemény és érzéketlen.

Harry mozdulatlan maradt, a szemein kívül más meg sem rebbent. Elmosolyodtam, csak úgy, jól esett. Az arcához nyúltam, de megtorpantam pár milliméterre a bőrétől. Odáig éreztem, milyen hideg.

- Nem fogod érezni? - a hangom halk volt, alig felismerhető.

Harry megrázta a fejét. Érzelemmentes volt az arca, de éreztem. Hogy mennyire szeretné, hogy érezze. Ez új volt. Egyre csak erősödött, míg vággyá nem forrta ki magát.

- Emlékszel még, milyen volt? - kérdeztem és megérintettem az arcát. A mutatóujjam lassú utat járt be az állán. - amikor éreztél.

Ismét a fejét ingatta.

- Rég volt. - mondta monoton hangon.

Eltávolodtam tőle egy lépéssel.

- Várj, hogyha nem érzel semmit, úgy semmit-semmit, akkor az azt jelenti, hogy…

A gondolatok pörögtek a fejemben. A kirakós összeállt, de nem mertem kimondani. Lényegében még magamban sem.

- Mit jelent, Fae? - lépett közelebb és lehajolt, hogy elkapja a tekintetemet. - mondd ki.

A szavak elhagytak. Azt mondják, mindig van valami jó beszólásom. Én nem igazán figyeltem erre, mert csak úgy jöttek belőlem. Nem kellett agyalnom rajta perceket, hogy hű, most valami ütős szöveggel vágj vissza.

De ott és akkor?

Semmi. A nagy büdös semmi.

- Semmi gond, Fae. Ez az életem. A semmi alatt valóban a semmit értem. A szívem nem vert évek óta. Mit pumpál a szív, Fae?

- Vért.

- Vért. - bólintott. - megszoktam, hogy sem lelki, sem testi örömöt nem kaphatok.

- De ez így nem helyes! - csattantam fel. Lényegében Harrynek még csak merevedése sem volt. Tehát semmi szex, még egy kis térdelés sem. Semmi.

Az ég egy adta világon semmi.

Harry a hüvelykujjával simította el a fintort a számról.

- Nem, valóban nem, Fae.

- Hogy-hogy nem tudod, ki volt az?

- Nem emlékszem. De meg fogom találni, Fae, és abban nem lesz köszönet.

Megfogtam a kezét s bár nem érezte, megszorítottam.

- Ha megtalálod, az első dolgod az legyen, hogy szólsz. Ott akarok lenni, amikor megkínzod.

Wow, ez meg tőlem jött? Harryt is meglepte.

- Csak nem a szíveden viseled a sorsomat?

Nyelni akartam, de a kérdésre kitikkadt a torkom.

- Dehogy. - legyintettem. - de ilyet senkivel sem tehetnek.

Harry beszívta az alsó ajkát. Ő is látta a hazug feliratot fölöttem villogni? Minden bizonnyal igen.

- Ki akarlak elégíteni.

A kijelentése olyan hirtelen jött, hogy beleszédültem. Az alhasam pedig jogosan szűkült össze az izgalomtól.

- Én is téged. - vágtam hozzá, már-már felháborodottan.

Ki kellett találnom valamit. Annak ellenére, hogy Harry jót mosolygott rajtam, nem törtem meg. Olyan nincs, hogy semmit ne érezzen belőle.

- Próbálkozhatsz, Fae. Nem hittem, hogy ilyen fiatalon impotens leszek.

A szemeimet forgattam. Aztán eszembe jutott valami. Talán működhetne. Nem az igazi lenne, de több mint a semmi.

A nadrágomhoz nyúltam és elkezdtem kigombolni. Mivel nem akartam tüdőgyulladást kapni, nem vetkőztem le felülről.

Elkaptam Harry kezét és odahúztam. A gombhoz.

- Akarlak, Harry.

Amint megint kezdte volna el a blabláját, két ujját a számhoz húztam, és rászorítottam az ajkaimat. Lassan húztam ki, s majd toltam be, erotikusan, s ő másra képtelen volt többé figyelni. Az ajkai szétnyíltak.

Harry átvette az irányítást és mosolyogtam, mikor nem gyengéd volt. Erősen tolta ujjait a számba, lassan húzta ki.

Közben letolta a nadrágomat és az ujjai a lábaim közé csúsztak. Rányögtem az ujjaira, mikor lassú körökkel kezdett izgatni. A tekintetünk összefonódott, és összerezzentem, mikor megcsípett odalent.

Elszakadtam az ujjaitól és zihálni kezdtem. Megmarkolta a hajamat és hátrarántotta a nyakamat. Felszisszentem az erőszakosságától, az egész torkom húzódott és kellemetlen volt. Pont ezért élveztem annyira.

Főleg mikor hosszában végignyalta a torkomat és egyszerre süllyesztette két ujját belém.

Megragadtam az érzést. Az érzést, ahogy a testem alkalmazkodik lent két ujjához, ahogy a nyelve nedvesen csiklandoz és szinte ott éreztem lent.

Erre akartam emlékezni. Nem arra, hogy ő teszi ezt velem. Az érzést szippantottam magamba.

Harry mögém sétált, jóval fölém magasodott, hiába, hogy én magam sem voltam alacsony.

- Lépj ki a nadrágból. - parancsolt rám mély, rekedt, ellenvetést nem tűrő hangon. Az egész testemet elöntötte a libabőr, a vágy és a borzongás. Elraktároztam, melyik milyen érzés. A libabőr és borzongás egyszerre hideg és forró, ellentétben a vággyal. A vágy olyan volt, mint egy kínzó lágy érintés. Ott van melletted és akarod őt, mindeneddel. Ezt minden porcikában érzékeled. Nem csak a lábaid között. Ahogy felszökik a hő, ahogy a gondolkodás félre lökődik és puszta akarattá alakul. Totál üres leszel, és úgy érzed, ott helyben összeesel, ha nem érint meg.

Csak a csizma maradt rajtam alulról. Harry magának döntött, az egyik lábamat megemelte, oldalra feszítette, a kanapéra léptem végül. Ott álltam kitárulkozva, és ez izgatott.

Harry ráharapott a fülcimpámra s én felnyögtem a fájdalomtól. Mire a lábaim közé csapott. Erősen, a tenyerével.

Meginogtam, majdnem összeestem, mire elért hozzám. A vibráló bizsergés. Elraktároztam hát ezt. A kínzó, már-már fájdalmasan varázslatos érzést. Mikor akármit megadnál, csak könnyítsenek rajta. Egy jó kis ügyes, erős nyelvel. Beszívtam az ajkamat.

A vállára döntöttem a fejemet. Beszippantottam az illatát és ismét az emlékezetembe véstem az érzést, mikor megérzem. Mintha csalogatna és bekebelezne.

Ott és akkor nem volt tagadás, mert ha csak egyszer az életemben is, de segíteni akartam Harrynek. És ebben senki és semmi nem állíthatott meg.

Megfogtam a kezét és a lábaim közé vezettem.

Harry beleharapott az államba.

- Ne irányíts - szólt rám váratlanul, és felszökött a hő bennem. - tudom, hogy mit akar a tested, Fae.

Lecsukódtak a szemeim.

- És megadod?

Éreztem a nyakamon a bólintását.

- A kérdés, hogy mikor.

Harry tenyere rásimult a belső combomra és megmarkolta. De úgy Istenigazából. Éreztem a húsomba süppedni az ujjait, biztosan nyomot fog hagyni. Percek kérdése.

- Harry. - böktem ki, mikor túl közel került oda, ahol elepedtem érte. A hüvelykujja körözni kezdett a vékony, érzékeny bőrömön s én halk elégedetlen sóhajban törtem ki.

- Baj van? - érdeklődött szemtelenül s én legszívesebben pofán csaptam volna. Ó nem semmi, csak ha nem elégítesz ki azonnal, megcsapdoslak.

Ezt az érzést is eltettem jó mélyre. A bosszúvágy, hogy visszaadhassam neki. Azt az édes-nyers gyönyörű kínzást, ahogy az ujja végigsimít rajtam hosszában, majd az apró kis idegvégződéseimre nyomja őket. A másik keze helyben tartott, full mozdulatlan volt.

Én meg átkozottul türelmetlen.

- Harry. - szóltam rá, izzadni kezdtem és hirtelen túlságosan meleg lett a kabátban.

- Azt akarod, hogy mozgassam? Így? - mutatta be s én felsírtam az apró élvezettől. Mit rögtön is vett tőlem. Harry felnevetett, ördögien. - jó kislány.

Tiszta szenvedés volt, amit akkor velem tett. Mézédes szenvedés. Mikor a szemeid is a fejed tetejébe gördülnek, annyira finom és ellenállhatatlan. Pont ezt jegyeztem meg mindebből.

Harry megragadta a hajamat és oldalra rántotta a fejemet. Én pedig tehetetlenül adtam át neki magam, sziszegtem a fájdalomtól.

A fülembe morgott, miközben újra belém süllyesztette három ujját. A testem égett ott lent a feszítéstől.

- Ennél is többet kéne bírnia a kicsi kis testednek, ha a férfiasságom hatolna most beléd, Fae.

Megrándult a csípőm, a fenekem annak a bizonyos, vérnélküli férfiasságnak simult. Elszomorított, hogy nem reagált rám, ellentétben a légzésével. Többször megakadt. Főleg, mikor a csillogó ujjait a számhoz hozta, majd belenyomta.

- Finom vagy, Fae?

- Mhm.

Valahol a sós és édes között azonosíthatnám az ízt, mit elraktároztam neki ismét. A testem robbanó bomba volt akkorra már. Úgy izgatott, mint még soha senki. És még csak szinte hozzám sem ért.

Harry aztán lecsapott rám. Az ujjai egyszerre hatoltak belém és kényeztettek kívülről. Túl sok volt. A hevessége, a kontraszt a három ujja, és a hüvelykujja között, mi erőteljes körökkel kergetett az őrületbe.

- Harry - a hangom félig kiabálás és nyögés volt. Jézus Krisztus, mit csinál ez a puszta kezével?

A csípőm körözött a keze ellen s éreztem, hogy felszökik bennem a hő újra. Rohamosan. A fejem tetejétől a lábujjaimig, majd vissza a gerincem mentén.

- Ez az, Fae. Had halljalak.

És hallott is. A testem ellazult, ahogy kikapcsoltam az agyamat és a gyönyör hullámokban gyötörte meg édesen a testemet.

Amíg extázisban voltam, megragadtam a nyakát és a számhoz húztam a fülét.

- Csináld, akármire is vagy képes, Harry

- Miről beszélsz?

- Képes vagy megváltoztatni az emlékeimet, nyúlj bele, az elmúlt fél órába.

Harry hezitált pár pillanatig, majd elsötétült a tekintete. Talán ott értette meg, hogy mit akarok.

Az ajkait a halántékomhoz nyomta és lecsukta a szemeit. Nyomást kezdtem érezni a fejemben, de nem olyat, amitől rosszul lennék. Szinte éreztem, hogy benne van.

Aztán meg hallottam is.

Ahogy Harry felsóhajt, majd belemarkol a kezembe és megszorítja az ujjaimat. Az arcát néztem. Ahogy eltorzul, elnyílik a szája, majd beszívja az alsó ajkát.

Elmosolyodtam.

Főleg, mikor megremegett egy kicsit. Nevetett is.  Kinyitotta a szemeit és vártam a tüzet bennük, de nem jött.

Ehelyett elmosolyodott.

- Éreztem az emlékeidet, Fae.

A vonat elindult, más kérdés, hogy én emlékezni fogok-e rá.