Harmincötödik Fejezet - KARÁCSONY

helló mindenkiiiii! meghoztam a karácsonyi részt! végre volt időm - még ma is jönnek hozzánk, no comment... - de sikerült előtte írnom. kinek hogy telt? kár hogy nem esett a hóóóó :(((( remélem jól vagytok!!!

na és hogy ne essen senki pánikba! ez egy Jet rész lett, de a végén azért érdemes elgondolkodni Harry-sek :) 

és igen, ez nem a "valóság". vagyis valóság, de egy másik. később meg lesz magyarázva. még messze vagyunk a végétől, és vissza fogunk térni az eredeti jelenbe is, nem kell aggódni. ez kell ahhoz, hogy kiderüljön egy-két fontos dolog Fae-ről meg úgy mindenről! itt is lesz Harry, nem kell aggódni. de ez inkább a Jet-es jelen :) 

jó olvasást, remélem a Jet fanoknak tetszik! MERT NEKEM NAGYON :)))))))))

imádlak titeket!!! pusziiiiiii <345 

Még karácsonykor is barna voltam. Azt hittem, felkelek, és bum, visszanőtt a hajam, és vörös volt. Na, hát nem így történt. Kinyitottam a szemeimet Jet lassan emelkedő mellkasán, a szemben lévő kis tükör még mindig barna hajról árulkodott.

Felsóhajtottam.

Igen Fae, ez csak úgy megy, hogy karácsonyra vörös hajat hoz a Mikulás. Meg ahogy te azt elképzelted. Ha-ha, vicces.

Jet kettő az orrát a combomba dugta és ugatott egyet.

- Shh, Jet. - megvakargattam a füle mögött, és már szinte macskaként dorombolt. Elmosolyodtam. Aztán lágy ujjakat éreztem a hajamban.

A hajamban, ami rövid volt és barna.

Barna.

Na jó, ideje túllépni rajta.

- Jó reggelt - Jet a fülemnek nyomta a száját, bele is csókolt. Olyan finom volt és gyengéd, hogy a mellkasára olvadtam vissza. Belefúrtam az arcomat.

- Jó reggelt, Jettie - mormoltam, mire felhorkantott. Elvigyorodtam. Utálta, ha így hívtam.

Rácsapott finoman a fenekemre.

- Hívj így még egyszer és nem kapsz ajándékot.

Ránéztem ártatlanul.

- Ó bébi, tudod, hogy Te vagy nekem az ajándék.

Egyszerre forgattunk a szemünket, majd felsikkantottam, mikor a hátamra döntött, a lábaim közé fészkelte magát és a kezeimet a fejem mellé szorította.

- Szemtelen.

- Vagy csak az igazat mondom - vontam vállat - sosem tudhatod.

- Hát, nálad biztosan nem - mosolyogva dörgölte az orrát az enyémnek. Hirtelen úgy éreztem, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből. Jó kérdés, hogy milyen értelemben.

Jet teste meleg volt rajtam. Az otthon ízét sugallta. Amikor az államat cirógatta és elvesztem kék szemeiben - amiben persze benne voltak azok az átkozott fekete cikk cakkok, néha megölt kicsit - minden más kiszorult a fejemből. Csak bámultam fel rá és hallgattam a szívem dörömbölését. Ütemes volt és erős. Jet is érezhette.

Ó, és érezte is.

Mikor pofátlanul rásimította a tenyerét és felsóhajtott.

- Szeretem, hogy ez nekem szól.

A hangja mély lett és kicsit reszelős. Miért nem volt husky? Elráztam a fejemből az idióta gondolatot.

- Én pedig téged szeretlek - bukott ki belőlem és Jet megmerevedett. Én is. Jet egy is. Obama is.

Mindenki körülöttünk.

Oké, rosszat mondtam?

Jet nyelt egyet. Mármint az ember Jet. Bár lehet a kutya Jet is. Hogy a francba különítsem el őket, na.

Összedöntötte a homlokunkat és úgy nézett a szemeimbe. Mélyen. Képtelen lennék máshová nézni mélyen. Pár pillanatra elszívták a levegőt körülöttünk és fulladozni kezdtem az érzelmektől.

Amiket ő sugallt felém. Puszta. Tekintetével. Megremegtem és felszántott a hőség. Végighasított a testemen a végeláthatatlan szeretet. Fura volt, mintha még nem éreztem volna ilyet.

Valószínűleg nem is. Legalább is Jet szavai erre engedtek következtetni.

- Ennyi év alatt csak egyszer mondtad ezt nekem - suttogta, szinte félve, mintha megtörhetné a pillanatot. - most már másodszorra. Fogalmad sincs róla, hogy mit teszel velem, Fae Wallace. Az első találkozásunk óta szeretlek. Pedig nem hittem az első látásra dologban. De Jézus - nevetett fel. Ez a nevetés mélyről jött és igaz volt. Nekem is vele kellett nevetnem.

- Meséld el az első találkozásunkat. Hallani akarom a te verziódat.

Na meg ugye mivel én nem emlékszek rá. Nem gáz.

Jet megcsókolt lágyan, majd a hátára feküdt és az oldalához ölelt.

- Soha nem felejtem el, mikor a 18 éves szeplős, vörös hajú kislány besétál az irodámba. Laura olyan fejet vágott kb, mint én. Az első gondolatom az volt, miért van kabátba öltözve, mikor kint 20 fok van?

- Laura? - vágtam közbe. Valami éledezett bennem, a gyomromban.

Jet levigyorgott rám.

- Azt hittem, megemésztetted, hogy a titkárnők általában nők.

- Nem mondod.

- De.

A szívemhez kaptam.

- Sosem gondoltam volna.

Elnevettük magunkat.

- Nincs okod féltékenynek lenni, te is tudod.

Nem tudtam, de valahogy hittem a szavainak. Bólintottam.

- Folytasd.

- Berontottál az irodámba és követelni kezdted az anyádat. Kerested őt, és hallottál rólam, hogy nyomozó vagyok. Annyi pénzt az életben nem vágtak elém, Fae - nevetett és csatlakoztam hozzá.

Anya.

Elhagyott.

Mellkason szúrt a valóság.

- Emlékszem - mormoltam, derengeni kezdett egy-két dolog. De fura volt. Kívülről láttam az egészet, mintha nem is én lettem volna valójában.

- Olyan határozott voltál a korodhoz képe…

- Hogy lehettél olyan fiatalon nyomozó? - vontam össze a szemöldökömet. Jet megütközött a kérdésemben.

- Már 20 voltam, Fae.

20 évesen nyomozó. Jet el akart tusolni valamit, láttam a szemében. Nem lehet 20 évesen valaki híres nyomozó! Vagy mégis?

- Ühüm.

- Ne csináld ezt. Te is tudod, hogy nehéz gyerekkorom volt.

Elszorult a torkom. Bárcsak tudtam volna. De hogyan kérdezhettem volna rá?

- Aztán kinyitottad a szemtelen, perverz szádat - folytatta, mintha mi sem történt volna. - emlékszel még mit mondtál?

Derengett. Ott hallottam a fülemben és röhögni kezdtem.

- Vegye el a pénzt és tegyen valamit az ügy érdekében, vagy letépem azt a milliárdos öltönyt magáról!

Jet dörzsölni kezdte a homlokát, miközben hangosan röhögött.

- Már annál a kijelentésednél a tiéd voltam.

- Zavarba jöttél, Jet.

- Te is zavarba jönnél magadtól. Ezekkel a lábakkal, meg mosollyal, aztán még a szád is nagy hozzá. Végem volt. De azóta fejlődtem. Már nem tudsz zavarba hozni.

A hajam mögé szaladt a szemöldököm. Ami barna volt és rövid.

- Kihívás elfogadva.

Kipattantam az ágyból és angyalian rámosolyogtam.

- Fae.

- Boldog Karácsonyt, Jettie bébi.

Megfogtam a pólómat és lerántottam magamról. Majd a nadrágomat is. Konkrétan ott voltam meztelenül előtte és úgy járkáltam a szobában. Többször elkaptam Jet szemeit megakadni a fenekemen, vagy a mellemen. Mikor beszívta az ajkát, nekem is be kellett.

Ez így ment tovább, amíg fel nem öltöztünk nagy nehezen. Karácsonyfát kellett mennünk vásárolni.

Említettem már, hogy Mercedes-ünk van? Na, ennyit arról, hogy nem folyik a pénz mindenhonnan. Jet-nek magánnyomozó irodája volt, én meg vasútfejlesztőként dolgoztam. Ha már itt tartunk, az új ügyfelem, aki társulni akar a tervem megvalósításához - még nem tudom mi a tervem, valakit meg kéne kérdezzek. Vicces. - eléggé szélsőséges alak. Oké, minden bizonnyal egy szex Isten a göndörke hajával, meg az árkokkal a szája szélén. Nyilván a hosszú lábai is megöltek, meg a V vonalai, mik kilátszódtak a nyújtózkodása közben (nem, véletlenül sem direkt csinálta. ) vagy mondjuk az illata. De ettől függetlenül nem tetszett az uralkodó stílusa. Nem tudom, hogyan fogjuk megérteni egymást.

- Fae? Itt vagy?

Pislogtam párat, megérkeztünk a fenyővásárba.

- Kizoomoltam? - mosolyogtam Jet-re, majd hirtelen felindulásból magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam.

Jet felzihált az iramtól, így megragadva az alkalmat, a nyelvemet a szájába toltam, majd ráharaptam az ajkára. Az ajtó nyitva volt, tehát mikor rányögött a nyelvemre, jó páran ránk bámultak.

Megrebegtettem a szempilláimat, miután szétváltunk. Jet tekintete ködös volt és lihegve lélegzett.

- Ó, az csak nem pír az arcodon? - kaptam a számhoz, majd vigyorogva szálltam ki a kocsiból.

Beszaladtam a tömegbe, mint egy hat éves és úgy kuksoltam a barátom után. Aki magas volt, a fekete haja kilógott a szürke sapkája alól. Az alsó ajkában egy piercing volt, amitől kivert a víz és már bántam, hogy nem haraptam rá finoman.

A lányok utána néztek, ahogy bevonult a tömegbe. A kéklő szemeit kiemelte a sötét haja és legszívesebben ráugrottam volna. A szívem eszméletlen iramban verdesett.

Szerettem őt.

Jézus, de szerettem.

Mindenemmel.

Fogalmam se volt mi a franc történt velem. Az emlékek vissza fognak térni, ahogy az első találkozásunk is. Meg az érzés. Mi maga alá kerít. Felemészt. Felforral.

Ahogy ott álltam bambán és egy szót se voltam képes kibökni. Megtaláltak a szemei és ott volt. A melengető, mégis pimasz vigyor az ajkai szélén.

Ott döbbentem rá, hogy szerelmes vagyok Jet-be.

Nem vágtam miért maradtak ki dolgok. De egy valamiben biztos voltam, ez van, ez kaptam. Barna, rövid hajat, diplomát és a világ legvarázslatosabb emberét. Aki elém állt, lemosolygott rám és a fülem mögé túrta a hajamat.

- Ne rohanj el előlem többet, Fae - suttogta s én lángolni kezdtem. Lábujjhegyre állva a nyakába csimpaszkodtam, és az állába nyomtam az orromat. A francba, lehet a karácsony hozta ki belőlem. Nem is taglaltam tovább. A karjai körém fonódtak és a nyakamba bújt arcával. Belélegzett, meg én is őt.

Ott álltunk a kivilágított, kicicomázott Los Angelesi karácsonyfavásár közepén és öleltük egymást. Boldogan.

Boldogság.

Ez lenne az?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez szokásos nálam. Idegen volt az átmelegítő szeretet, szerelem. A hideg sem számított, meg az sem, hogy elkerült minket a havazás. Csak ő. A kék szemei, mosolya és halk morgása.

- Vegyünk egy fát, és menjünk haza.

Bólintottam.

Haza. Jet. Karácsonyfa.

Később az egyik árusnál azon vitatkoztunk, hogy a majdnem 2 méteres fa befér-e vagy sem a lakásunkba.

- Jet, hidd el nekem, be fog férni. Nem lehet kisebb a fa, mint te.

Jet szemei csillogni kezdtek. Nem halkította le a hangját, mikor ezt felelte:

- Nálam minden kisebb, bébi.

A torkom kiszáradt, meg az árus szemei is inkább másfelé gördültek. Ő pedig vígan nézegette tovább a fát, amíg én feldolgoztam:

Jet az én technikámat használta fel ellenem. Rámosolyogtam a nénire.

- Semmi baj, Jet szeret büszkélkedni a méreteivel. Tudja, a nagy szájával akarja eltusolni a valóságot.

- Este is ezt mondd, mikor majd imádkozni kezdesz miatta - dúdolta a szavakat a hátam mögül, az arcom meg nos, égni kezdett.

De rohamosan.

Az állam leesett, és még a hajam is nőtt egy centit abban a percben.

- Jó lesz a 180 centis.

Csak tűnjünk már el onnan.

- Mi az bébi, feladod? A 2 métereset szeretnéd, hová sietsz? - vigyorgott le rám eszméletlenül édesen.

- Ne akard, hogy letöröljem a vigyort a képedről Joseph Ervin Tate!

Jet szemei összeszűkültek. A számra csaptam a tenyeremet és elkerekedtek a szemeim.

- Jobb, ha futsz, Fae Wallace.

És én futottam. Át a tömegen, a fák között, cikk cakkozva, és röhögve. Jet kergetett ott az emberek között, az ünnepek alatt és minket kurvára nem izgatott.

Amíg persze el nem kapott, meg nem pörgetett és meg nem csókolt. Erősen. Nyelvvel. A fának nyomva, hajamat ragadva, erőszakosan.

- Kérj bocsánatot.

- Ne aggódj, bébi - ismételtem a hangsúlyát - a neved miatt nem fogják kisebbnek gondolni a méretedet.

Jet megnyalta az alsó ajkát és a fejét rázogatta.

- Hogy tehetted ezt? Tudod, hogy utálom a nevemet.

- Pedig nincs semmi baj vele - mosolyogtam fel rá. - Ervinke.

Aztán nevetni kezdtem, mert beleharapott az arcomba.

- Ezért kapni fogsz otthon, hercegnő.

- Alig várom.

***

A tarkómat vakartam. Valahogy ez a pulyka nem úgy nézett ki, mint a TV-ben.

- Jet, szerintem valami nem stimmel.

- Fae, a konyhában vagy és főzöl. Egy ideje már tudom, hogy valami nem stimmel.

A szemét.

- Nézd már meg. Csak szerintem van ugyanolyan színe, mint két órával ezelőtt?

Jet kivánszorgott, egy hófehér törölközőt a csípőjére terítve. A látvány lesújtott és mindenféle nedves dolgokat művelt az alsó fertályommal.

Komótosan sétált be mellém, a haja össze-visszaállt, mint amibe vagy hatszor beletúrtak egymás után. A V vonalai pedig szép lazán mutogatták magukat nekem.

Végem.

Lett.

Teljesen.

Arról nem is beszélve, hogy szexi - arcátlan vigyora miatt meg tudtam volna pofozni és szexelni egyszerre.

- Mit eszünk, édes? - hajolt a pulykához és méregetni kezdte. Én meg oldalra hajoltam, hogy a fenekét csekkoljam le.

- Finomat - mondtam, még mindig őt bámulva.

- Szerintem rendeljünk inkább.

Felháborodtam. Persze csak idézőjelesen.

- Azt mondod, nem ennél a vacsorámból?

Jet rám nézett, humorral a kékségében.

- Nem akarok meghalni karácsonykor, bébi.

Rávágtam egyet a karjára.

- Tudod mit? Akkor ezt eszed egész héten!

Jet a tűzhelyhez nyúlt, és bekapcsolt valamit. Két perc múlva a hő kicsapódott a lábunkra.

- A világítást ügyesen bekapcsoltad, de attól nem fog megsülni a pulyka.

Oh.

- Nem adtál használati útmutatót! Csak bementél fürödni meg piperézni, meg Isten tudja mit csinálni! - összefontam a karjaimat a mellem alatt. - ez van, ezt eszed. Nyers pulykát.

Jet vállat vont.

- Szeretem a nyers dolgokat - pár oktávot esett a hangszíne, és elnyílt a szám.

- Akkor ideje enned. - mormoltam neki, és farkasszemet néztünk.

Jet lekapcsolta a sütőt. Betolta a pulykát a pult széléről. Majd nekidőlt. A tekintete végignyalta a testemet tetőtől talpig, és mikor találkozott a tekintetünk, leszartuk a kaját.

Egyszerre nyúltunk egymásért. Felugrottam az ölébe s ő a fenekemnél fogva tartott meg. A szánk éhesen csapott le a másikéra, a nyelvünk forró viadalként küzdött a másiké ellen és én nem kaptam levegőt.

A hajába martam és hátra feszítve a fejét, végignyaltam a nyakát hosszában. A bőre tusfürdős volt. Az arcán pedig pár napos borosta volt.

Imádtam a borostát. Rajta pedig különösen jól állt.

- Vigyél a szobába, Ervin.

Feltett a pultra és közre fogott a kezeivel.

- Hívj így még egyszer és hozzád sem érek egész éjszaka.

- Értettem - emeltem fel a kezeimet megadva magam. - Joe.

Jet szemei elsötétültek.

- Azt mondtad, Ervinnek ne hívjalak - billentettem oldalra a fejemet - nem azt, hogy Joe-nak ne.

Jet szája azon nyomban az enyémen volt. De lassan.

Mélyen.

A nyelvét a torkomban éreztem s nekem fel kellett zihálnom, és megkapaszkodnom a pultban. Az ágyéka találkozott az enyémmel és egyszerre nyögtünk fel a szenvedélytől.

Jet apró csókokkal bombázta az arcomat.

- Gyönyörű vagy bébi - suttogta a fülembe, halkan, édesen. Miközben a csípője újra s újra nekem dörgölőzött, tüzet csiholva a testemben. Halk, nyöszörgő, elégedetlen hangokat adtam ki.

- Jet.

- Mit szeretnél? - beszívta a fülcimpámat. A keze a csupasz combomra simult és a hüvelykujja lágy körökkel izgatott még tovább a belső részen. A vékony bőröm izzott, meg úgy mindenem.

- Téged.

Jet leemelt a pultról és vinni kezdett. Először azt hittem a szobába, de más ötlete támadt.

Ledöntött a puha szőnyegre a karácsonyfa mellé. Elterültem, a hajam - ami rövid és barna - szétterült és felmosolyogtam rá.

De a mosolyom egyből lefagyott, mikor lerántotta a törölközőt magáról. A nyál összefutott a számban.

Mit is mondtam a méreteiről?

Felejtse el mindenki! Tökéletes volt, sőt, még annál is tökéletesebb. Megnyaltam a számat, mire lehajolt, hogy megcsókoljon. Lágyan, nyelv nélkül, beszívva az alsó ajkamat. Én pedig türelmetlen lettem. Ráfontam az ujjaimat a férfiasságára és siettettem.

Jet bele nyögött a számba és nem volt ettől szexibb, férfiasabb hang. A tekintetünk találkozott és az övé még többért könyörgött. Kicsit megkínoztam a hüvelykujjammal, és a hegyét masszíroztam. Az arca eltorzult és sziszegni kezdett.

- Fae.

A kezemet akarta irányítani, de ellöktem.

- Mit akarsz? - vontam fel az egyik szemöldökömet.

Megragadta a csuklóimat és a fejem fölé tolta. Lehajolt és simogatni kezdte a számat a sajátjával. De nem csókolt meg. És ettől végem lett.

Megemelkedtem, mire elhajolt.

- Jet.

- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét, leutánozva. A szemeimet forgattam.

- Hogy szexelj meg, vagy nyalj ki, mindegy. De az ujjaidnak is örülnék, ha már a farkadat nem akarod berakni.

Jet nyelt egyet és ott volt. A kis pír, ami végigfutott az arcán. És én minden egyes percét élveztem.

- Ennyi év után sem szoktam teljesen hozzá a szókimondóságodhoz - vigyorgott le rám.

- Nyertem.

- Nem, én nyertem - mondta halál komolyan. A tekintetétől megmerevedtem. Mint aki fontosat akar mondani. Nem is kell oda a mint. Mert fontosat is mondott. - az enyém vagy, így nyertem az életben.

Szólásra nyílt a szám, csak hogy semmi sem jött ki. Sem egy szó, vagy hang, bármi. Ehelyett Jet fölé kerekedtem, olyan erővel és hévvel, hogy sikerült lenyomnom.

Csak hát a karácsonyfa bánta.

Jet-be bújtam, amíg oldalra dőlt a fánk. De akkor az sem érdekelt minket. Mert ahogy megcsókoltuk egymást, eggyé vált a testünk és hazaértem.

Jet karjaiban, csókjaiban és nyögésében megtaláltam magam.

A testem forrt, a szívem repdesett és minden egyes pillanat leírhatatlan volt. Egy gyönyörű álom.

Nem csak Jet nyert, hanem én is.

Mert az enyém volt.

Mert ott volt velem.

Mert szeretett.

Senki sem szeretett még eddig és én sem szerettem.

Tisztán emlékszem már az évekre, egyedül. Csomó emberrel magam körül, mégis egyedül. Amíg Jet magába nem bolondított teljesen.

Miután maga alá fordított ismét, lepillantott rám és láttam. Hogy megüti őt az orgazmusa s én vele nyögtem kielégülten. Lecsukva a szemeimet elvesztem benne. Az érzésekben.

Az érzésekben, amik túl sokak voltak, és vele még sem. Mintha megtanított volna kontrollálni.

Jet mellém feküdt, és lihegve bámultuk a plafont, majd a felborított karácsonyfát. Eltört jó pár dísz.

Összenéztünk. Hosszan. Majd elnevettük magunkat.

- Boldog Karácsonyt, Fae.

- Boldog Karácsonyt, Ervin. - kacsintottam rá, majd már csak a szemeit forgatta.

Nem volt kajánk, a fánk is feldőlt, de ott voltunk egymásnak. Tökéletes karácsony volt.

Csak hát ne kellett volna színlelnem az orgazmusomat…