NYOLC - Randi

sziasztok! meghoztam a következőt, jó olvasást hozzá. sok sikert az érettségizőknek!!! minden oké lesz, én tudom :)) szorítok nektek! sok puszi x

Gondban voltam.

Az én jelenlegi nagy gondom annyit foglalt magában, hogy gőzöm sem volt mit vegyek fel estére. Nem is igazán este volt a mi „találkozónk”. Kane valahonnan megszerezte a telefonszámomat és írt egy smst, hogy hatra itt van értem.

Tehát a probléma ott kezdődött, hogy nem akartam kihívó lenni, de visszafogott sem. A ruháimat pedig csak ebbe a két kategóriába sorolhatnám. Elhúztam a számat, az ajtón lévő kopogás szakított meg az elmélkedésben.

- Szerintem a fekete ingedben menj, - sétált mellém Beta mosolyogva. Megigazgatta a hajamat és megszorította a vállamat. - Kane jó fiú, ismerem a szüleit.

- Te kit nem ismersz? - kérdeztem őszintén, amin csak nevetett.

- Igaz. De jó emberek, Kane is az. Kenyérre lehet kenni.

- Hát nem egy Harry.

Beta felvonta a szemöldökét és én azon nyomban megbántam a szavaimat.

- Elmondod, mi történt vele? Miatta nem mész vissza dolgozni? Ne értsd félre, kereshetünk másik munkahelyet is, ha nem ak…

- Visszamegyek.

Beta mélyen belenézett a szemeimbe, ezzel teljesen belém fojtva a levegőt. Egek, mintha a lelkembe látna.

- Mondd el, mi történt.

- Miért érdekel? - bukott ki belőlem. - mármint ne haragudj, nem megbántani akarlak.

- Nincs itt édesanyád, kell valaki, aki figyel rád.

Elnevettem magam. Ez a nevetés mélyről jött, felszabadító volt s egyben mardosó.

- Értem. És köszönöm, tényleg. De minden rendben.

Miért akaratoskodik ennyire? Biztos anya beszélt neki valamit megint. Szokása, hogy telebeszélje mások fejét, és konkrétan ugyanazokat a szavakat hallod az emberektől, mint ami anya agyában megfordul. A baj csak ott kezdődik, hogy nem tartja meg a fejében, egyszerűen mindenkinek képes megosztani a családi gondjainkat.

Beta megfogta a kezemet és az ágyra húzott. A vékony, törékeny ujjaival lágyan cirógatta meg a kézfejemet.

- Csak saját magadat tudod felszabadítani, Olivia. - suttogta nekem. - nem baj, ha szükséged van térre. De tudd megszabni a határt a szükséges, és a már szükségtelen között. Itt nem ismer senki sem, új barátokat szerezhetsz és - mosolyodott el. - nem találhattál volna erre jobb embert, mint Kane.

Valamiért nagyon ajnározta Kane-t. Komolyan ilyen jó ember lenne?

- Szabad vagyok.

- Nem a fizikai szabadságról beszéltem - egyetlen ujját a halántékomhoz, majd a szívemhez érintette. - el kell őt engedned, gyermekem.

- Elengedni… - motyogtam az orrom alatt. Ez a szó az, ami nem fért meg a szótáramban.

- Elengedni.

- Hogy engedhetném el, mikor én vettem el tőle az életet? - pillantottam a szemeibe, a hangom mély volt, monoton és rá sem ismertem. Beta szemöldöke pedig a haja alá szaladt.

- Hogy mondtad?

- Semmi. - álltam fel. -  a fekete ingben megyek, köszi a tippet.

Beta a hátam mögé állt, maga felé fordított és megütköztem a könnyes szemében.

- Meg ne halljam ezt még egyszer, megértetted? - emelte meg a hangját, hátráltam is egy lépést. - nem tudom, hogyan vetted ezt a fejedbe, de nem tűröm, hogy magadat hibáztasd.

Kukán álltam előtte és nem feleltem. Hirtelen fojtogató lett a szoba, mintha egyre kisebb s kisebb lett volna körülöttem. Nyelni akartam, az sem ment. Beta szemében olyasvalamit láttam, amivel nem lehetett mit kezdeni. Legalább is nekem. Lepillantottam a kezére, mi az enyémet tartotta, majd vissza a meleg, törődést sugalló szemébe.

- Én… nekem készülnöm kell.

Beta bólintott.

- Egy dolgot véss alaposan a fejedbe, Olivia. - a fülem mögé simította a hajamat. - nem otthon vagy. Nem London-otthon vagy.

- London-otthon. - nevettünk össze.

- De itt… itt itthon leszel. Itthon fogod érezni magad, meglátod. Nem tudom, milyen a kapcsolatod Jasminnal. Én nem fogom elviselni, hogy lekoptass. - vigyorgott - mindenről tudni akarok. Meg akarlak ismerni, és meg is foglak.

- Ezt vegyem fenyegetésnek? - billentettem oldalra a fejemet játékosan.

- Akár. - bólintott. - most pedig készülj.

Végül felvettem a fekete inget, meg egy sima csőnadrágot, szandállal. Átlagos öltözet, kicsit felturbózva a loknikban vállamra omló hajammal, erősebb sminkemmel.

Lesétáltam a lépcsőn, ahol Nelson füttyentett egyet.

- Ezt nevezem. Az óvszert beleraktam a táskába.

Az arcom lángra lobbant.

- T-tessék? - makogtam. Jaj ne, csak a szex témát ne.

- Ha esetleg kéne - kacsintott.

- Nel, - lökte őt meg Beta. - tartsd a nyelved a szádban.

- Inkább máshová tartanám - kacsintott rá.

- Mennem kell - hajtottam le a vörös fejemet, felkaptam a táskámat és kirohantam. Úgy szó szerint. Még ott hangzottak a fejemben Nelson szavai, mikor Kane megállt előttem kocsival. Nos, számíthattam volna egy kisebb fajtára, mondjuk egy Trabantra, ami épp szétesőben van előtte. Nem, neki egy méregdrága Chevrolettel kellett beállítania. Kinyitotta nekem belülről az ajtót és rám mosolygott.

Meglepett a mosolya. Nem az a felszínes, vedd fel a szexi fehérneműdet mosoly volt. Inkább egy a meleg, üdvözlő, örülök, hogy újra találkozunk fajta volt.

- Beülsz, vagy besegítselek? - vigyorgott a kormány mögül. Kellett pár hosszú másodperc, amíg észhez tértem.

Beültem, és hirtelen azt se tudtam, jól ülök-e. Nem Olivia, egy drága autóban máshogy kell ülni, ne hülyéskedj már. A szemeimet forgattam a gondolataimon, becsatoltam magam.

- Szexi - kacsintott rám játékosan, és kinevetett, mikor elvörösödtem.

- Abbahagynád ezt a szexizést? Nem áll jól.

A szívéhez tette az öklét.

- Most szörnyen megbántottál, Hófehérke. Nem is tudom, talán kiszállhatnál inkább.

Alig bírtam elfojtani a vigyoromat.

- Igaz, le is tudtuk a randinkat.

A kilincshez nyúltam szép lassan.

- Szóval randi. - hümmögött. - mondtam már, ne hajts rám, van barátnőm.

És ennyi volt, elnevettem magam.

- Nekem is van barátom.

Kane elkapta a tekintetemet, mélyen, fojtogatóan mélyen.

- Tudom.

Pár végtelenbe nyúló pillanatig csend volt. Meg még egy kicsit. Aztán egyszerre lélegeztünk fel.

- Amúgy nincs, nem is akarok.

- Megértem, ezek a férfiak - legyintett, elindította a kocsit és komótosan folydogáltunk végig Castle Combe utcáin.

Kínos volt a csend. Mintha egyikőnk se tudott volna mit mondani. Csupán remélni mertem, nem ilyen lesz végig, különben hazarohanok. Na jó, nyilván nem rohantam volna el, ott hagyva szerencsétlen fiút. Viszont az, hogy egy légy zümmögés is nagyobb zajt csapott, mint mi ketten, a gázos kategóriába volt sorolható.

Kane leállította az autót, pár percig ott ültünk némán. Aztán egyszer csak felém fordult és a kezét nyújtotta.

- Szia, Kane Westgate vagyok, 28 éves, autószerelő és hivatásos szexista.

Elkerekedtek a szemeim, szerintem az arcomról minden leolvasható volt. Kane hátra vetette a fejét és szakadni kezdett a röhögéstől.

- Kislány, nem akarlak megerőszakolni, csak vicceltem. Azért nem beszéltem az úton, mert gondolkodtam. Vajon melyik énemet mutassam be? - tűnődött. - az édes kisfiút, vagy a harcias - vágott szigorú, kemény fejet. - robotzsaru énemet?

- Az elsőre voksolnék.

Elmosolyodott.

- Sejtettem. De komolyan, szeretem a szexet, de nem az erőszakosat.

- Oké. - nevettem zavaromban, miért beszélünk a szexről?

Kane közelebb hajolt. Olyan közel, hogy megcsapott a parfümjének finom illata. Eddig nem is észleltem, miért pont most?

- Zavar a szex téma, ugye? - kérdezte óvatosan. Most erre mit mondhatnék?

- Nem. - hazudtam, rögtön égetni kezdte a nyelvemet a kis füllentés is. Már hogyne zavarna, azt se tudtam, ki ő, és rögtön szex?

- Hazug. - vigyorgott. - na, gyere, majd csak később szexelünk akkor. - kacsintott.

Nagy nehezen kiszálltam az autóból, a lábaim is összegabalyodtak, oly nagyon koncentráltam a normális légzésre.

Nem az, hogy prűd voltam. Kicsit sem. Viszont nyilvánosan, főleg egy idegennel, nem szerettem ilyenekről beszélni.

Meg úgy általában sem. Senkivel és pont.

Leültünk az egyik asztalhoz, ami többnyire zárt volt, az ablak is távol volt tőlünk. Keresztbe raktam a lábaimat és megigazgattam a szemüvegemet.

Kane lazán foglalt helyet velem szemben, az asztal tetején pihentette az összekulcsolt kezeit és engem vizslatott. Mindenféle pillantottam: az ölembe, a kezére, a saját kezemre, a pultosra, a pultra, még a női mosdót is kifigyeltem, csak ne kelljen rá néznem. Egek Olivia, ennyit a barátszerzésről.

- Nem eszlek meg, Olivia. - mondta, se gúny, se játék többé a hangjában. - csak beszélgessünk. Vagy mit tudom én, érezzük jól magunkat.

- Nem tudom jól érezni magamat. - szökött ki a számon. - mármint nem veled, hanem úgy átlagosan. Ne is figyelj rám.

Felvonta egyik szemöldökét.

- Mikor kapcsolódtál ki utoljára?

Jó kérdés. Úgy egy éve?

- Hónapokkal ezelőtt. - vontam vállat.

- Miért, mit csináltál eddig? Egy fiatal, gyönyörű lány vagy. Szórakoznod kéne, nem befordulni.

- Nem fordultam be. - zártam le. Legalábbis akartam.

- Akkor?

- Akkor semmi, és te autószerelő vagy? Ki sem néztem volna, hogy 28 vagy.

- Jó arcápolót használok - mosolygott pimaszul. Wow, még húsznál is fiatalabbnak tűnt. Eszméletlen, hogy lassan harminc lesz. - amúgy csak 27 vagyok, de hamarosan 28.

- Szóval szereted öregíteni magad.

- Van, hogy a személyimet is elkérik még.

- Na ne! - esett le az állam. - pedig legalább negyvenet mondanék rád, főleg így borostásan.

Mert borostája is volt, csak akkor vettem észre.

Kane végigsimított az arcán.

- A lányok buknak rá - mormolta csábítóan, én pedig lefelé pillantottam. - ne aggódj már, nem nyomulni akarok. Figyelj, tudom, milyen újnak lenni. Tapasztalatból.

- Igen?

- Öt éve jöttem ide.

- Szóval csak becsaptál - nevettem hitetlenül.

- Én jöttem utoljára ide, azóta nem volt új korunkbeli. Nehéz a beilleszkedés, nem fogadnak el senkit sem.

- Akkor te miért vagy itt velem?

Megvonta a vállát.

- Ilyen vagyok. Általában én szoktam a verekedéseknél is rendet tenni.

- Akkor te vagy a józanész a csapatban. - kuncogtam, és kezdtem feloldódni.

- Olyasmi. Nem bírtam tovább nézni, hogy egyedül lófrálsz a városban.

- Tehát szánalomból hívtál meg. - konstatáltam egész egyszerűen. - így már mindjárt jobb.

- Ne ironizálj, nem szánalomból. Együttérzésből, és mert jó fej nőnek tűnsz.

- Sziasztok, mit hozhatok? - állt mellénk a pincér, egy kis papír fecnivel meg tollal.

- Nekem narancsos turmix lesz, próbáld ki az áfonyásat, az a legjobb.

- Akkor egy áfonyás turmixot - mosolyogtam fel a fiúra.

- Egy narancsos és egy áfonyás turmix rendel, rögtön hozom. Más valamit kértek még?

- Nem, köszönjük.

Kane telefonja csörögni kezdett, láttam, hogy hezitál, felvegye, vagy ne.

- Csak nyugodtan. - mosolyogtam.

- Nem kéne.

Zavart volt, és feszültebb lett. Rá akartam kérdezni, és hát ki is jött belőlem a kérdés, mint a vízfolyás.

- Ki volt az? - elvettem a turmixomat, és megkóstoltam. Keresztbe álltak a szemeim, oly nagyon finom volt. - Istenem, ez felér egy orgazmussal. - hümmögtem megfeledkezve magamról. Mikor kinyitottam a szemeimet, Kane szórakozott arcában ütköztem meg.

- Ilyen, mikor orgazmusod van? Elég könnyű lehet téged kielégíteni.

Egek, hirtelen negyven fokra emelkedett volna a hőmérséklet? Leraktam a turmixot. Ha földrengés lett volna körülöttünk, akkor se jött volna ki belőlem hang. Sikítani sem bírtam volna. Oda szegezett a helyemre a perverzségével, a tarkóm égni kezdett.

Ezt csak azzal fokozta, mikor előre hajolt, és a hüvelykujjával az ajkaim széléhez nyúlt. Olyan gyorsan történt, fel sem fogtam, mi történik.

- Viselkedj természetesen - suttogta nekem és először nem értettem, miért. Az ujja olyan ráérősen, lágyan simította le a habot a számról, mintha egy kéjes táncra hívna az éjszaka közepén. A szám elnyílt, a levegőm bent akadt és megéreztem. Azt a sürgető tekintetet nem messze tőlünk, alig várta, hogy észrevegyük őket. De Kane ráért. Meg hát én is. Lesimította rólam és nem az, hogy a szalvétába törölte volna. Bele nyomta a számba, engem totálisan lesokkolva. A tekintete azt sugallta: nyald már le, az enyém meg: mi a francot csinálsz?

Aztán jött a hang is immáron mellőlünk közvetlenül.

- Leülhetünk?