HUSZONKILENC - Mit érdemel a bűnös?

sziasztoook! i'm back! végre :) köszönöm a sok türelmet, nem mentegetőzök, nem volt egyszerűen időm, mint sok másra sincs. jó olvasást nektek, örülök hogy még itt vagytok páran! millió pusziii xx

- A francba, bealudtam!

Az ágy két lábbal rúgott ki magából, hogy aztán 360 fokos fordulattal a fürdőbe siethessek. Nem lehet igaz, hogy dél van! Az egész délelőttöt átaludtam! Nevetnem kellett, hiszen már nem segíthettem a sorsomon, legalábbis nem a mai napra.

A tükörbe nézve a gyűrött arcomat térképeztem fel. A párnahuzat szép csíkot hagyott a bal szemem alatt, joggal hívhatnának sebhelyes arcúnak az emberek, még piros is volt!

Pedig olyan szépen elterveztem, hogy reggel korán kelek, bekenem a frissen epillált - ez egy másik történet - lábamat, hogy a fekete harisnyám felsimulhasson rájuk. Kivasalom a szoknyámat, az ingemet és begöndörítem elől a hajamat. Tekintve, hogy az összes óráról lemaradtam, rájöttem, hogy nem érdemes annyira loholni. Az utolsó előtti most kezdődött el, ami másfél órás. Aztán fél óra szünet, és kezdődhet az utolsó.

Szépen kihasználtam a maradék időmet.

A telefonomon öt nem fogadott hívás volt, és egy sms. Kettő hívás Bastientől, három Gertie-től. Az SMS is tőle jött.

’ Majd elmeséled, Harry miért rohant hozzánk oda idegbeteg módjára azzal, hogy tényleg kiléptél-e.’

A számra nyomtam a kezemet, hogy elfojtsam a röhögésemet. Az egész felsőtestem rázkódni kezdett.

Még jól is jött ki. Először úgy terveztem, Harry órájáról késik vagy 15 percet, el akartam vele hitetni, hogy ott hagytam a sulit miatta. Így, hogy meg sem jelentem még a mai napon, összefutni sem volt szerencsénk.

A vigyor kiült az arcomra, ezt pötyögtem vissza Gertie-nek:

’ Ha megkérdezi megint, mondd azt, hogy nem érsz el tegnap óta. Jövök egy csokival’

Megengedtem magamnak egy reggeli meleg zuhanyt, a hajam tövét száríthattam utána a nyakamnál, csurom víz lett.

Kivasaltam a világos baba kék ingemet, aminek a könyököm alá ért az ujja, és kikészítettem a szürke, bőrhatású szoknyámat, egy magassarkú tavaszi-őszi csizmával. Bár a nap sütött, hűvös lehetett kint.

A sminkem nem lett erős, kis pirosító és szempillaspirál megtette. A hajamat kivasaltam, semmi extra, túl nagy feltűnést nem akartam kelteni.

Fél óra készülés után a tükör elé álltam. A szemeim végigsiklottak magamon s mintha valaki más pislogna vissza rám. A lábaim vékonynak tűntek a harisnyában, mindig ilyenek voltak? A csípőcsontomat kihangsúlyozta a szoknya dereka, amibe beletűrtem az inget. Meglepően… furán festettem? Az önbizalom ott kopogtatott az ajtómon, azonban nem engedtem be. Nem festettem valami jól.

Lefényképeztem magam és elküldtem Gertie-nek, válltól talpig.

A válasza ez volt:

’Azta! Lennék ilyen magazinbaba’

Elhúztam a számat, magazinbaba? Inkább ráhagytam. Nem volt időm átöltözni, így hát elindultam iskolába.

Harry tanár úr, tetszik már várni?

***

Az egyetem folyosóján lézengett pár ember, többnyire órán voltak. 10 perce már nekem is ott kellett volna lennem. Az ördögi vigyor kiült az arcomra, ahogy befordultam a tanterem folyosójára. Hozzáteszem kezdtem zavarba jönni, mert a jelenlévő fiúk 99%-a megfordult utánam. Az arcomon gyerekes melegséget éreztem. Krisztus, miért nem öltöztem át.

Megálltam az ajtó előtt, kifújtam egy mélyről előtörő levegőt. Remegtek a lábaim.

Miért remegnek a lábaim?

A szívem kalimpálni kezdett úgy, mint nagyon régóta nem. A meleget melegnek kezdtem érezni, a hűvöset hűvösnek. Összefutott az izgalom íze a számban, mióta visszatértem az életbe nem tapasztaltam ilyen…

Ilyen belülről előtörő, vérlázító izgalmat. Az ujjbegyemben érzékeltem a szívem pumpálását, a vérnyomásom kiverte a 200-at. Hirtelen a hangomat sem találtam meg.

- Gyerünk, Indiana. Puhány vagy!

Azzal az erővel berontottam a tanterembe. Az üres tanterembe. A vigyor lefagyott az arcomról, a telefonomon már pötyögtem is:

’Merre vagytok?’

Gertie elmagyarázta, hogyan jutok el az előadóterembe. Előadóterem? Ez kezdett egyre ismerősebb lenni. Aztán meghallottam egy lágy női hangot játszadozni a dallamokkal.

Benyitottam óvatosan a plafonig érő ajtón, bedugtam a fejemet, az állam pedig a cipőm orrán landolt.

- Azta roh…

Mióta van ekkora terme az iskolának és én miért nem tudtam róla? Buta vagy, Indiana! Egy ilyen szaknak minimum, hogy van gyakorló terme. Vagy minek is van ez fenntartva…

Székek, ameddig a szem ellátott, legalább 50 székes sorokban. Amiből nem egy volt.

Félkörívben ölelték körbe a színpadot, amin fent állt Betty - ha jól emlékszem a nevére - és kieresztette a kissé hamis, kissé nyers hangját. Inkább volt rikácsolás, mint hang. De hát ezért voltunk itt, hogy az elméleten kívül, ezt is profin kitanuljuk.

Halkan besunnyogtam a sorok között a többiekhez, helyet foglaltam Gertie-ék mellett.

- Jézus, te ki vagy? - nézett végig rajtam Gertie. - azt hittem, egy magazinból küldted, hogy ezt a szettet akarod megvenni.

- Nem… fura? - kiáltottam át a dalt.

- Fura? Szexi - nézett megint végig rajtam. - és nem csak én vettem észre. - vigyorgott szem forgatva, majd felvonta az egyik szemöldökét. - nem akarsz mesélni valamit?

- Mit? - húztam fel az orromat.

- Például arról, hogy Harry miért néz úgy nyilvánosan, mint aki mindjárt a vállára kap és elvisz szobára?

Az arcom forrni kezdett.

- Néz? - suttogtam. Krisztus, Indiana! Szedd már össze magad, nem vagy te tinédzser, akire ránézett egy férfi és elsüllyedt szégyenében.

Valahol mégis ezt éreztem.

- Folyamatosan.

Nyeltem egyet és elhelyezkedtem a székben. A hajamat a hátamra löktem, és szépen keresztbe tettem a lábaimat. A szoknya felcsúszott, ezzel több rálátást engedve a combjaimra.

Hirtelen egy mély köhögést hallottam meg. Alig bírtam elfojtani a vigyoromat. Miért élveztem ennyire?

Éreztem a tekintetét rajtam. Mire gondolhat? Nem is érdekelt.

- Szöszi! - hallottam a kiáltást a terem másik végéből. Bastien inteni kezdett, hogy menjek oda. Szóltam Gertie-nek, hogy jöjjön oda velem. Az arckifejezéséből rájöttem, hogy esélytelen. Pedig azt hittem, hogy jó úton haladnak, na mindegy.

Felálltam és szándékosan Rá sem néztem, miközben felé közelítettem. Reméltem, hogy megérezte a parfümöm illatát, lassan másztam át a lábak között. Cseppet sem volt szándékos, mikor a térdeket kerülve véletlenül rátámaszkodtam Harry hátára. A parányi érintkezéstől a fejem elkábult és én voltam az, aki elkapta a parfümjének szexi sugarát.

Harry megfeszült és felnézett rám.

Ahogy a tekintetünk találkozott, a világ megfordult körülöttem. Az ördögi kacérkodásnak helye sem volt. Bele látott a lelkembe, belém fojtva az összes maradandó épp gondolatot. Harry ajkai elnyíltak, de mielőtt bármit mondhatott volna, elengedtem.

- Bocsánat, Tanár úr - mondtam halkan, kihangsúlyozva a megnevezést. Mikor felmorrant, a libabőr végigszántotta a karjaimat, tarkómat.

Istenem, bárcsak az ölébe ülhetnék.

A saját gondolatomtól elpirultam.

- Mi van veled, kislány? - röhögött Bastien - úgy nézel ki, mint egy piros alma. Úgy is vigyorogsz.

Leültem mellé, háttal Harrynek. Csakis arra tudtam gondolni, hogy az ölébe huppanjak. Hogy érezzem a karjait körülöttem. Elment az eszed! Tegnap még barátkozásról beszéltél, ma meg megfektetnéd mindenki szeme láttára!

- Veled mi van inkább? - visszatértem a valóvilágba. Bastian szörnyen festett. Az arca sápadt volt, szemei karikásak. Hiába kopogtam be tegnap este, nem nyitott ajtót. Gondoltam, alszik. - jól vagy?

- Csak egy kis megfázás volt, már jobban vagyok. - pöckölte meg a karomat. - de te sugárzol. Összejött a big brotherrel?

- A kivel?

A fülemhez hajolt.

- A tanár le sem veszi rólunk a szemét. Végre kamatyoláshoz jutottál? - vigyorgott rám fehér fogakkal, azonban nem érte el a szemeit. Fáradtnak és nyúzottnak tűnt.

- Biztos, hogy megfázás?

Bastian a hátam mögé nézett, miközben a vállamra csúsztatta az egyik karját. Aztán nevetni kezdett.

- Három, kettőőő…. eeegy.

- Köszönjük szépen, Berni! - állt fel Harry hirtelen a háromra és tapsolt kettőt. Eddig is ilyen izmos volt a karja? Ja, és Berni, nem Betty. Na mindegy.

- Le sem tagadhatnátok. - motyogta szem forgatva. - mit eszel rajta?

- Nem tudom, miről beszélsz.

- Nagy farka lehet, dudorodik a nadrág elől, de segge sincs!

- Az a nőknek kell, hogy legyen. - védtem meg, és csak akkor jöttem rá, bizony lebuktam. Rám kacsintott Bastian és összeborzolta a hajamat.

- Nyugi, megértem. Engem már gyerekkorában felállított.

Rámeredtem.

- Ezt meg sem hallottam.

Bastien csak jól lakott óvodásként kuncogott.

Harry szeme folyton rajtunk járt. Ha le kellett hajolnia, azt felénk tette. Ha jöttek oldalról, felénk fordította a térdeit, hogy elférjenek a székek között. Mindig volt oka rá, hogy felénk nézzen. És én ettől nagyon prímán éreztem magam.

Amíg fel nem hívott a színpadra.

- Már csak Indiana maradt.

- Miről maradtam le? - kérdeztem Bastient.

- Mindenkinek kell valami produkciót előadnia, előttünk. Próbaként.

- Én nem akarok.

- Nem kívánság műsor, Indiana. - beszélt hozzám Harry, de közben végig Bastien kezét nézte, miközben a vállamat cirógatta. - az egy dolog, hogy elkésel az órámról, amiért persze az egész csapat tovább fog maradni, pontosan - pillantott az órájára - 16 perccel, de még akaratoskodsz is. Megy az idő, jobban teszed, ha feljössz ide és előadsz valamit.

Én voltam az utolsó. Már mindenki arcán látszott, hogy utál. Mindig miattam kell maradni tovább. Egyre dühösebb lettem. Végigpillantottam magamon, ezért öltöztem ki? Hogy még ő legyen felháborodva?

Felálltam és felballagtam a színpadra.

A fényre sétáltam és ott álltunk egymással szemben. A derekamra vágtam az egyik kezemet, farkasszemet néztünk.

Az adrenalin tombolt bennem, keveredve a dühvel. Harry szemei tüzet okádtak felém, viszont láttam rajta, hogy nehezére esik nem végig nézni rajtam.

Elmosolyodtam.

Ez a mosoly elérte a szemeimet, éreztem, hogy sugárzok. Hogy tombol a vér bennem, hogy az önbizalmam egy pillanatra eléri a csúcspontját, és a laptophoz sétálok, ami rá volt kötve a hangfalakra.

Kikerestem a választott zenémet, annak is a karaoke változatát. Mindig is ki akartam próbálni, milyen erre a zenére táncolni úgy, hogy valaki néz.

Csak engem.

Senki mást.

A mikrofonhoz sétáltam, levettem az állványról, és a számhoz emeltem. Végig sem gondoltam, mire készülök.

A hangom már ki is eresztettem.

- Hey, Stripper! - szóltam bele hangosan és a zene felcsendült.

Jobb lábamat - a hozzá közelit - előre toltam, hogy a szoknya többet mutasson a combomból. A csípőmet jobbra balra kezdtem ringatni élesen, kicsiket, a zene dallamára.

Aztán elkezdtem énekelni a Soho Dolls-tól a Stripper-t!

A teremben síri csend lett, Harry lélegzetét odáig hallottam.

Well ana you’re late, and maya i’m here…

Nem érdekelt, kire milyen hatással van a hangom. Lecsuktam a szemeimet és az égbe emeltem az egyik kezemet, egy apró kört leróva a csípőmmel a levegőben. Nem mozogtam túl magam, csak kicsiket, szexiket, pont amennyire láttatni akartam magam.

A hangom orkánként söpört végig a termen. Harry tekintete égette a combom felső részét. Forrósodni kezdtem. Lángolni a tekintete alatt.

Hátat fordítottam neki, mikor jött a refrén.

Don’t know what you think you’re doing to me…

A vállam fölött átnéztem rá és úgy énekeltem, ördögi vigyorral az arcomon. Harry szemei feketék lettek, a mellkasa emelkedni kezdett, mikor az ingemet lecsúsztattam a vállamon és a csupasz bőrömre koccintottam kettőt az ujjammal. Elnevettem magam, mikor elfordult egy pillanatra, majd vissza.

Na na, na na, na na, na na, na… - dúdoltam, és közben megindultam körülötte. Lassan, ritmusra, a csípőmet jobbra és balra ringatva szexin, a szoknyám kihangsúlyozta az alakomat.

Megérintettem a vállát, s simítani kezdtem őt. Végig a hátán a nyaka alatt, át a másik oldalra. Kegyetlenül lassan, ezzel saját magamat is megkínozva. Mert ahogy találkozott a bőrünk elcsuklott a hangom, pont mikor belőle kitört egy mély sóhaj.

Megálltam az oldalánál és ezt énekeltem:

You can call me Z…

You can come and try.

A fülébe daloltam:

Come and try.

Harry megragadta a derekamat, de aztán el is engedte. A tekintete tüzes volt közelről, s láttam, hogy beszívja az alsó ajkát, a fejét csóválja.

A mikrofon állványhoz léptem úgy, hogy háttal legyek a közönségünknek. Megfogtam egy kézzel s szépen lassan elkezdtem leguggolni magas sarkúban. Rá a sarkamra. A szabad kezemet a bal lábamra simítottam, és a hüvelykujjammal a szoknyám alá nyúltam picit, nem mutatva semmit, mégis átkozottul kívánatos volt.

Láttam rajta.

Éreztem.

Sugárzott.

I’ve come here to stare - énekeltem tovább, s közben végigpillantottam rajta. Elnevettem magam, mikor a nadrágjához értem. Ó, Mister, bajok vannak? Majd a szemébe néztem. - You like me to stare? I like your underwear.

Mikor csak a zene folytatódott, felálltam lassan és kiáltottam:

- Hey, Stripper! Na na, na na, na na, na na, na!

A végén kifújtam egy mély levegőt és a mikrofont a helyére tettem. Mielőtt rádöbbenek, mit tettem, le akartam rohanni a színpadról.

- Hú anyám! Ha nem lenne barátom, most elvinnélek egy körre! - ordította be Bastien, persze viccből, ezzel tetézve Harry hangulatát.

Le akartam szaladni a színpadról, de Harry megragadta a kezemet és helyben tartott.

- Nem mész sehová. - morogta idegesen. A szorítása erős volt, vigyázott rá, hogy ne bántson. - mehettek. Indiana-val van megbeszélnivalóm a viselkedéséről.

A fiúk úgy néztek rám, mint a megváltóra. Szájtátva. Kivéve Bastian. Akkor jöttem rá, hogy mit tettem. Megint énekeltem.

- Énekelj még. - jött a kérés, s még több. Harry csitítgatta őket és küldte ki a teremből.

Amíg mindenki pakolászott és olyan szemekkel nézett rám, Harry maga elé parancsolt, hogy induljak. Hiába nem akartam, muszáj volt.

Kezdtem megijedni tőle. A francba, túllőttem a célon. Az arcom égni kezdett. Most mi lesz? Totál elvágtam magam előtte?

A szívem a fejem búbjában dobogott. Istenem, forgassuk vissza az időt, kérlek-kérlek.

Harry beirányított a szertárba, ahol mindenféle díszlet volt. Üres volt a szoba, de lehetett hallan kintről az emberek duruzsolását. Nem mellesleg csak egy sötét barna függöny választott el mindenkitől, mint amivel a színészeket takarják a színdarab előtt.

Egymással szemben álltunk, az én arcomon pánik, az övén mérhetetlen düh. A keze ökölben.

- Van róla fogalmad, hogy ezért kirúghatnak? - morogta az orra alatt. - elveszthetem az állásomat a kis színdarabod miatt.

Nyeltem egyet.

- Sajná… - sütöttem le a fejemet. Istenem, ezt tényleg nem gondoltam át. - sajnálom.

Harry tett felém egy lépést, én hátráltam.  Megugrott a szívem. Most mi lesz?

Nem mondott többet, csak egyre közelebb lépdelt. Pánik. Ezt éreztem. Totál megsemmisülést. Egyrészt, mert a közelségétől dobolni kezdett a vér a bőröm alatt. Másrészt meg mert hirtelen azt hittem,  jól megrángat dühében.

Ehelyett Harry a fülemhez hajolva ezt suttogta:

- Mit érdemel a bűnös? - suttogta halkan, nagyon halkan, miközben a tenyere a belső combomba markolt, és én halkan nyögtem fel, ott mindenki előtt, egy függönnyel elválasztva tőlük.

Te. Jó. Isten.

Itt mindenki előtt akar ebbe belekezdeni?

- Harry…

- Te kezdted, Indiana. - mormolta továbbra is a fülembe. - nyilvánosságot akarsz? Most megkapod. 

ui. : igen a GG-ből jött az ötlet, pont ma láttam róluk képet és muszáj volt :D bocsiii  xx imádtam őket! az ő emlékükre ment ez :P :)