Huszonnyolcadik Fejezet - X

helló mindenki! :) itt van a kövi! kicsit későn de csak most jutottam hozzá! remélem tetszeni fog, jó olvasást hozzá! millió puszi nektek xx 

Az első dolog, amit észleltem: csöpögés.

Mintha a WC tartályban csöpögne a víz. Na jó, ez erős hasonlat volt. A fejem átkozottul nehéz volt. De nem az átlagos értelemben. Komolyan bármelyik percben letörhetett a nyakam tőle, körülbelül ilyen érzés volt. A gerincem is fájt, meg a fenekem is. Mint aki legalább két napot ült egyfolytában.

A lábaimból kifutott a vér és zsibbadtak. Mi. A. Franc. Pillanatokkal később rájöttem, hogy a csuklóim is hátra voltak kötve. Akármilyen idióta BDSM játékot űznek velem, jobb lesz, ha abbahagyják. Ki voltam kötözve. Nem szerettem kikötözve lenni.

A szemhéjaim elég rozsdásan működtek,

Már szinte nyikorogni is hallottam őket, mikor kinyitottam a szemeimet. Nem volt kellemes. Lehet fel is voltak dagadva. Homályosan láttam és a fejem megszédült. Fújtam egy nagyot, hogy az előre omló hajamat ellökjem az arcom elől. Persze a kezemmel is elsöpörhettem volna, ha nem lettek volna kikötve!

Hah. Hát ez nagyszerű.

A következő, amit megéreztem: a büdös. A gyomorforgató, hányingerkeltő büdös.

- Mi a franc rohad itt - nyögtem fájdalmasan. Kiütöttek? Igazából nem emlékeztem, hogyan kerültem oda. Hazasétáltam és onnantól kezdve képszakadás.

Ahogy körülnéztem, hirtelen egy csatorna ugrott be a helyről. Tágasabb volt, mindenhol csövek és az undorító szennyszag. Csavarta az orromat és öklendeztem is egyet-kettőt.

Mozogni akartam, és felcsendült. A lánc.

- Nem lett volna elég egy kötél? - nyögtem fel unottan - most komolyan? Ki a fasz kötöz meg valakit lánccal 2014-ben? Régimódiak.

A lábaimat ki akartam nyújtani, de semmi vér nem volt bennük. A szék alá voltak húzva, a térdeim szúrtak. Megemelkedtem és nagy erőfeszítések árán, de sikerült kinyújtanom őket. Felnyögtem az élvezettől, ahogy a vér visszamegy a zsibbadt lábaimba.

Aztán jöhetett a tény, hogy elraboltak. Vagy minek is mondjam ezt. A falak félig le voltak omolva és sötétség volt. Egy kis fény kúszott be, de az is néha elment, néha visszajött. Követtem a tekintetemmel és felröhögtem.

- Komolyan? Ez aztán a búvóhely!

Konkrétan az út alatt voltam, fölöttem járkáltak az autók. A hang is visszatért a füleimbe, a teherkocsiktól a vakolat is leomlott. Természetesen rá a fejemre. Ugyan már, ez a jutalék!

Egy vasajtó volt velem szemben, valószínűleg azon jönnek majd be, hogy valamit tegyenek velem. Az egyik percben azon dühöngök, hogy Harry csókját érzem csak, aztán meg kinyitom a szemem és elraboltak. Na, valóban igaz, hogy az élet kiszámíthatatlan.

De még mennyire, hah.

- Valaki? - ordítottam el magam - kezdek éhes lenni.

A gyomrom korgott. Most mit kéne mondjak? Engedjenek el, most azonnal, különben… különben mi? Tovább őrjöngök? Körülbelül. Úgyis megtudom, hogy mi van. Akkor meg minek pazaroljam rájuk az energiámat?

Épp hátra akartam dőlni kényelmesen, hogy átgondoljam az eddigi életemet, mikor lépteket hallottam.

A zárban fordult a kulcs és kitárult a vasajtó.

- Épp kezdtem volna kényelembe helyezni magam - ásítottam egyet. Egy magas, majdnem kopasz, fiatal fiúval találtam magamban szemben. Kék pulcsi volt rajta és az arcát is láthattam már, mikor levette a csuklyáját. - rosszfiú és még jó képű is.

- Épp itt volt az ideje, hogy észhez térj - morogta unott hangon.

- Lekéstem a bált? Ó, sajnálom. Tudod mit? Csapjunk egy házibulit!

A fiú álla ugrálni kezdett.

- Szükséged van valamire?

Elgondolkodtam.

- Most, hogy mondod, igen.

Összefonta a karjait.

- Halljam.

- Viagrára.

A szemei megvillantak. Ó jaj nekem, nem szereti a vicceket.

- Azt kérdezt…

- Viagra. Ó nyugi nem nekem kell - sóhajtottam - mondjuk, ha belegondolok a viagra sem segít az impotenseken. Szar ügy.

- Két másodperced van elmondani, hogy mi a kínod.

- Nekem nincs kínom, max neked. Mióta nem tudod megbaszni a csajodat? - billentettem oldalra a fejemet. - figy, nem gáz. Sokaknak nincs elég vér a pucájában ahhoz, hogy normális keretek között tárgyalják meg a dolgokat. Bár még nem hallottam olyanról, hogy nőket rabolnak el, hogy leplezzék a bakit - pillantottam le a nadrágjára.

A férfi előttem termett és pofán csapott. Olyan erősen, hogy a vér összefutott a számban.

- Max, mit művelsz? - ordította egy mély hang.

- Csak tiszteletre tanítom.

Felmosolyogtam rá, majd szépen leköptem a véremmel.

- De hát tisztellek. Különben nem érteném meg az impotenciádat.

Max kezei ökölbe szorultak. Szinte füstölgött a feje.

- Ha nem parancsolták volna meg, hogy egy ujjal se érhetünk hozzád, már rég…

- És mit kap az, aki megszegi? Mert te megszegted.

Annyira élveztem, hogy a saját levében őrlődött.

- Ki a franc vagy te? - rázta a fejét.

- Fae. Wallace. A barátoknak csak Sexy.

Az arcomba hajolt. A lehelete mentolos volt, és meleg, ahogy az arcomra csapódott.

Fenyegetésre számítottam, de más jött ki a száján.

- Kapsz egy kis kenyeret, vízzel. - elvigyorodott - reménykedj, hogy ne a patkány rágta jusson neked.

- A kedvencem - búgtam vissza neki. Azt hitték, hogy félek? Jó vicc. Elraboltak, nagy cucc. Még éltem, tehát szükségük volt rám, vagy akartak valamit tőlem. És amíg ez így volt - már pedig a parancsból kivéve így volt - nem volt félni valóm. 

- Majd meglátjuk, hercegnő.

- Ariel. Egy jó barátom így hív.

Felmordult a torkában, de inkább nem mondott többet. Ha hazajutok élve, eldicsekedem Louis-nak, hogy használom a nevet.

Szerettem volna tudni, hogy mi a francot akartak tőlem. De volt egy olyan sejtésem, hogy hamarosan úgyis kiderül.

Hangokat hallottam kívülről. Többet. Szinte már-már zsivajt. Mintha valami telephely lenne. Hát ez jó. Harryék a vonatállomáson tanyáznak, ezek meg a föld alatt.

Eltelt vagy fél óra, elvesztettem az időérzékemet, mikor bakancsropogásokat hallottam.

- Megvárakoztatjátok a vendéget - mormoltam az orrom alatt. És akkor belépett egy öltönyös férfi. Inkább papika. Már majdnem aranyosnak is mondtam volna, ha nem lett volna mogorva feje. Mogorva papika.  Fekete csokornyakkendő, meg bajusz. Felsóhajtottam. Kezdett elegem lenni. - mi ez, A Keresztapa?

A férfi meg sem szólalt, csak bámult. Végigmért. De úgy Istenigazából. Borsódzni kezdett a bőröm és meg sem mertem mukkanni. Aztán Max-hez fordult és biccentett. Azzal a lendülettel ott is hagyott.

- Jó fej faszi - vigyorogtam Max-re, és próbáltam palástolni a kezem remegését.

Max egy széket hozott elém, a szék hátával szembe leült, és rátámasztotta az állát.

- Mondd csak Fae Wallace, Sexy Ariel, mit tudsz Lorandáról?

- Hogy kiről?

- Úgy hallottuk, hogy keresed. Mindent tudni akarunk róla.

- Azt se tudom, kiről beszélsz.

Felsóhajtott és oldalra biccentette a fejét.

- X. Így nevezi magát.

Szóval X. Így már tudom.

- A legújabb x factor nyertes? Biztos benne van az X.

Max szemei megvillantak és megragadta a karomat. Ó ugyan, Harry már megedzett.

- Ne szemtelenkedj velem. Válaszolj a rohadt kérdésre, mielőtt kitépem a tudálékos nyelvedet.

- Honnan a faszból tudjam? - csattantam fel - X? Komolyan? Felőlem ipszilon is lehet, akkor se tudom ki az!

- Az anyád - ordította a képembe és az összes vér kifutott az arcomból.

- Tessék? - halkítottam le a hangomat. - nem szép dolog káromkodni.

- Loranda, hát még ezt se tudod? - nevetett hátra vetve a fejét - mit akarunk mi veled? Még a nevét se tudod.

Az anyád. Az anyád. Az anyád. Ott visszhangzott a fejemben az ártatlan két szó, ami oly sok fejfájást okozott nekem.

Elvigyorodtam.

- Nem tudok semmit róla, így el is engedhettek akár.

Kezdett kényelmetlen lenni a lánc.

Max fontolóra vette a kérésemet.

- Nem hiszek neked. Azt a feladatot kaptuk, hogy ne bántsunk. Tudod milyen a főnököm? Hangulatember. Azt mondta, hogy mindenképp szedjük ki belőled a választ.

- Szeretem a durva szexet.

- Csak válaszolj a kérdésre.

- Komolyan ezért raboltatok el? Nem tudom ki az anyám, hidd el, jó lenne, ha tudnám.

Max rám mosolygott.

- Hiszek neked. Z, nem viselkedik a lány.

- Tőlem Z a hangyát is idehozhatod, akkor se fogom tud…

A szavak a nyelvemen akadtak, amikor életem eddig legnagyobb pofonját kaptam. Persze képletesen értve.

Nem szokott fájni általában semmi sem. De tényleg. Tökre jól viselek mindent.

Csak hát Zayn Malik ne sétált volna be közénk. A fekete bakancsában, a sötét farmerében, bőrkabátjában. Azzal az átkozott helyes arcával.

Ami merev volt. Semmis. Totál átnézett rajtam. Hirtelen Harryre emlékeztetett.

- Itt a gyakorlás, Zaynie - veregette őt háton Max - mindent tudni akarok Loranda Wallace-ről.

Zayn bólintott. Egy szót se mondott, csak elém sétált és találkozott a tekintetünk. A csokoládébarna szemek sötétek voltak, az ajkai szélén egy vigyor jelent meg.

- Szia, béb.

Elszorult a torkom. Oké, álmodok. Tuti biztosra.

- Meg sem csókolsz?  - biggyesztettem le az ajkamat és azt kívántam: bárcsak ott lennénk most. Mikor mindig csókolgatni akart és nem épp ki tudja mire készült.

- Könnyítsd meg a dolgom, Fae - nyúlt az arcomhoz, és kinevetett, mikor arrébb húztam - mindig is ezt szerettem benned, bébi. Olyan vad.

- Mit tettek veled?

Zayn lehajolt. Az orrunk majd összeért.

- Megváltottak. - mormolta és folytatta. Hát persze, hogy folytatta - Tőled.

Nyeltem egyet.

- Miért?

- Megmérgezed az embereket - vont vállat - most én jövök. Csinálhatjuk a könnyű úton. Elmondasz mindent és talán, elengednek.

- Van hangosbemondód?

- Mi?

- Csak hogy belemondhassam érthetően és tisztán, hogy megértések: Semmit. Nem. Tudok. Az. Anyámról.

- Oké - kiegyenesedett és felhúzta a kabátjának ujjait. Majd a fejemhez nyúlt. Erősen. Az ujjai belesüppedtek a bőrömbe és hiába kapálóztam, mihaszna volt. Zayn lehunyta a szemeit, az ajkai szétnyíltak és mintha koncentrált volna.

- Wow, láttam valamit!

Zayn szemei kipattantak.

- Ja nem, csak olyan volt, mintha gondolkodtál volna - mosolyogtam fel rá édesen. Zaynt meg sem hatották a szavaim már. Visszatért a meditálásba. - nincs egy körömreszelőd? Ez unal…

De akkor megéreztem. Ahogy a fejemben nyomás keletkezik. Hangos zihálásban törtem ki, ahogy az egész testem remegni kezdett. Nem, inkább rángatózni. Meg akartam mozdulni, eltolni tőlem, de ugyebár lekötöztek.

- Hagyd abba - szóltam rá, mert a nyomás egyre nagyobb lett. Mintha 200 lett volna a vérnyomásom. Az orromból kibugyogott a vérem.

Hirtelen felülkerekedett rajtam a harcolni vágyás. Le akartam szedni rólam a kezeit. Azt akartam, hogy égessem őt. Csak hát az én bőröm kezdett égni.

- Mi a francot csinálsz?

Zayn kezei eltűntek rólam. Lihegni kezdett és méregetett. Bosszúsan.

- Már tudod, ugye? - mormolta az orra alatt.

- Tudok? Mit tudok? - köptem ki a vért, ami a torkomba csorgott. - elmondanád, hogy mi a faszt csináltál?

És elölről kezdte. Újra és újra, amíg az orromon-számon folyt a vér. A fejem szét akart robbanni és megváltás lett volna. Éreztem, hogy beszív a sötétség. De még hallottam, hogy robban az ajtó és ordítanak.

Talán verekedtek is.

Nekem már mindegy volt. A fejem leesett a vállaim közé és hallgattam a zúgást a füleimben. Aztán se kép, se hang.

***

Az ágyamban tértem magamhoz. A fejemhez kaptam.  Mintha másnapos lettem volna. Körülnéztem, a szobám volt az, ténylegesen. Nagyon rosszat álmodtam. Csak nem emlékeztem, hogy mit. Megráztam a fejemet. A csuklóim lilák voltak, és vér volt rajta.

Mi a francot csináltam az éjjel?

Fel akartam kelni az ágyról, de az ujjaim valami puhát, selymeset érintettek meg.

Szirmok voltak. Tűzpirosak. Irreálisan hatalmasak.

Három ártatlan rózsaszirom ott pihent mellettem és azt sem tudtam, ki rakta oda.