Huszadik Fejezet - HANG

helló mindenki!!! megjöttem végre a kövivel :) tudom hogy kicsit több kimaradások vannak, de elfoglalt napjaim voltak/lesznek! azért a heti 2-3 részt mindenképp tartani fogom :) remélem tetszeni fog továbbra is a történet!

a kommentekre válaszolva! tudom hogy keresitek a vonzódást meg a többit, de mivel dolgozok velük, le kellett szednem. már csak ezt a történetet fogjátok tudni elérni, sajnálom. senkinek nem adom ki a történeteket, így döntöttem, remélem tiszteletben tartjátok! 

Diám, örülök, hogy ismét velünk vagy, még mindig imádom a kommentjeidet, nem baj ha "össze-vissza van" :D  üdv ismét nálam :)

Nóra Pintér, csak annyi: köszönöm. a tegnapi napomat átsegítetted a kommenteddel és rettentően hálás vagyok neked. nem tudom hogyan hozom ezt ki belőled, de örülök neki. és annak is ha tényleg segíthettem neked a történettel! szívesen megismernélek! köszönöm, köszönöm és köszönöm! ( igen, sírtam is :) 

imádlak titeket, millió puszi! xx 

Érdekes álmom volt. Nem tudnám megmondani, hogy pontosan miről szólt. Valami fagyos, hideg helyen voltam, mindenhol jég borította táj. Nem az a két centis hó, mi jéggé fagyott. Több száz éve úgy lehetett már. A nap haloványan sütötte meg a felszínét, a sugarak rakoncátlanul játszadoztak a tükörsima jégen. Én pedig ott álltam a közepén, megfagyott lábakkal.

Mármint szó szerint.

Emlékszem, hogy rettenetesen fáztam. Dideregtem, hiába volt rajtam vastag kabát. A szám lila lehetett, az ujjaimmal együtt. A tüdőm fájt légzéskor, és bele voltam fagyva a jégtömb közepébe. Segítségért akartam kiáltani, de a torkom is el volt fagyva.

Légmozgás sem volt, csak a végtelenbe nyúló, fakó, nyers csend. Egy visszhang sem, egy ágreccsenés sem, mintha a világ végén lettem volna. Sehol egy ember, és ettől elöntött a magány. A csontmardosó, lelket tipró magány.

Amikor felkeltem az ágyban, egy név futott ki a számon: Harry.

Nem értettem, hogy miért. Komolyan. Lusták voltak a gondolataim, nem esett jó ezen agyalni. De az álmomról ő jutott eszembe. Fagy, nyers, magány. Persze biztosan nem ezt érezhette Harry, Elvégre őt körülveszik az emberek.

Mint pl te.

Felháborodhattam volna a hangra a fejemben. De miért tettem volna? Elnevettem magam. Hiszen pontosan ezt tettem tegnap. Szinte tapadtam rá. Ezt inkább nem mondom el senkinek. Én nem tapadok senkire és végképp nem könyörgök nekik, hogy foglalkozzanak velem. Mi ütött beléd, Fae?

Emlékszem, hogy Harry fenyegetőzött. Ha közel kerülök hozzá, csók közelbe, következményei lesznek. Nem érzek következményt. Azon kívül, hogy a testem még többet akar belőle.

A tükör elé álltam, és megfordultam. A vállam fölött néztem végig magamon. Nyeltem egyet. Harry fogának és tenyerének nyoma mind ott volt a fenekemen. A nyakam fájt, olyan erősen megrántotta.

Úgy néztem ki, mint akit alaposan megvertek.

A karomon a foltok már elmúltak, de ha közelről vettük szemügyre, a sárgás pacák még láthatóak voltak. Eszembe jutott a szőke lány, aki szintúgy tele volt foltokkal.

Aztán meg is indult bennem valami. Végigáradt az ereimben, hogy ökölbe szorítsa a kezeimet. Összehúzza a tüdőmet, és dühössé tegyen. Ó nem, Fae Wallace, ez nem történt meg.

Szembe fordulva a tükörképemmel, nem láttam mást, mint egy rossz féltékeny idiótát. Nem, nem, az F betűs szót szépen felrakjuk a soha-többé-nem-említjük listámra.

Még hogy F! Én nem vagyok F! Jézus, Fae, komolyan arra lennél F, hogy rajta is sebek vannak, Harry miatt?

Farkasszemet néztem magammal. Nagyra nyíltak a szemeim.

- Semmi baj, Fae. Csak elmentek otthonról, nem nagy szám.

- Te kivel beszélgetsz?

Akkorát ugrottam, hogy bevertem a lábamat a szekrény sarkába. Magam elé rántottam a köntöst. Mióta rántok magamra bármit is?

- JET? - ordítottam el magam, és miután felvettem a puha anyagot, elé csörtettem - te mi a jó Istent keresel itt? A szívbajt hoztad rám!

Jet szórakozottan pislogott rám, a tekintete az arcomon pihent.

- Elkísérlek suliba.

- Elkísérlek suliba - ismételtem, majd két kezemmel löktem meg - te idióta! Nem jöhetsz csak úgy be a lakásomba! És ha épp mondjuk, orgiát tartok?

Jet arcáról lefagyott minden humor és oldalra pillantott. Sosem fogom tudni megszokni, hogy zavarba jön. Egy nagy, tetkós, szexi állat, és zavarba jön a szextől.

- Vagy mondjuk ép maszturbá… - a tenyerét a számra nyomta és leteremtően nézett rám.

- Fae. Fejezd be. Van kulcsom az új ajtódhoz, és azért tudtam bejönni.

- Új ajtó? - ráztam meg a fejemet, és wow, tényleg új ajtóm volt. - ez meg hogy került ide?

- Mivel a főbérlőd azt mondta, hogy 5 hónapra ki van fizetve a lakbéred, ami egyébként szép húzás volt - hunyorította gyönyörű szép kékes szemeit - ezért gondoltam én költözök hozzád.

- Tessék? Nem te fizetted ki a lakbéremet? Azt hittem csak vicceltél, mikor azt mondtad, nem te voltál!

Jet arca komor lett.

- Nem te fizetted ki?

- Szerinted miből? Munkám sincs még!

- És nem is lesz - rázta a fejét - nem fogsz dolgozni, ha rajtunk múlik.

- Rajtunk? - billentettem oldalra a fejemet. Jet beharapta az ajka szélét, és én nem tudtam máshová nézni. A szám szétnyílt picit - várj, hogy értetted azt, hogy beköltöztél?

- Ez egy vicces történet - vigyorgott rám. Wow, Jet vigyorgott! A meglepetések reggelje.

Megragadta a csuklómat, kihúzott a folyosóra és bezárta az ajtót. Ami egyébként gyönyörű, műanyag, biztonsági ajtó volt. Legalább 6 ponton záródott. Ha nem több.

Még sem nyűgözött le annyira, mint az, hogy volt kukucskálója. Beteg vagy, Fae.

Aztán Jet belevágott egyet az ajtómba.

- Ittál? - néztem rá gyanakodva, majd egy fület süketítő hang koronázta meg a szép, lusta, iskolás reggelemet. - MI A FRANC? - ordítottam át a zajt, és a fülemre tapasztottam a tenyeremet.

Jet a vállával nekidőlt az ajtónak, és kisfiúsan mosolyogva pislogott rám. A bokáit keresztbe tette.

- Beköltöztem hozzád - tárta ki a karjait.

Elővett egy távirányítót, amin megnyomott egy gombot.

- Jet, két kerek másodperced van, hogy elmondd, mi a jó Isten folyik itt! - csattantam fel. Kezdtem elveszíteni a türelmemet.

- Tegnap hiába hívtalak, vagy kerestelek, nem válaszoltál. Nem tudtalak beavatni a tervembe. Sajnos - mondta, egy csöppnyi megbánással sem.

- Szóval sajnos.

- Sajnos - bólintott, és még sosem láttam ilyen… boldognak? Jet boldog volt a rohadt riasztója miatt! - nézz fel, és mosolyogj!

Felnéztem a sarokba, ahol egy vadonatúj kamera volt.

JET BEKAMERÁZTA A FOLYOSÓMAT!

- Le kell ülnöm. Ó elnézést, szabad bemenni eme becses szerkezeten? - hajoltam meg előtte, mire felkunkorodott az ajkai széle.

Kitárta előttem az ajtót, meg sem álltam a kanapéig. Leültem és a halántékomat nyomkodtam.

- Kérlek Istenem, mondd, hogy ez a balfasz nem szerelt riasztót és kamerát a lakásomhoz.

Besüppedt mellettem a kanapé, fél szemmel láttam, hogy Jet elterpeszkedik mellettem.

- De igen, lányom, de csak meg akar védeni! - válaszolt Jet, elmásított, rekedt, mély hangon.

- Remek, most már Istennek is képzeli magát - sóhajtottam, majd hátra dőltem. - Jet, könyörgöm, szedd le onnan a rohadt kamerát. Kérlek? - pislogtam rá ártatlanul. Jet komoran nézett rám vissza, határozottan, és eltökélten. A határozott és eltökélt mindig vereséget jelentett számomra. - utállak.

- Tudom.

- A végtelenségig! Minden egyes csontom gyűlöl!

- Helyes.

- A hajszálaim is égnek állnak tőled! Azt se bánnám, ha örökre eltűnnél!

- Remek. - vigyorgott rám, mert tudta. Annyira tudta, hogy egy szót sem gondolok komolyan. A francba a kékes szemével, amikben azok az átkozott fekete csíkok keringőztek. Na meg a borostája! Valaki tiltsa be a borostát Jet-nek. És nem lehet most keltem fel haja. Lebiggyesztettem a számat.

- Miért nézel ki ilyen eszméletlenül jól? - gagyogtam fáradtan. - oké, fent hagyhatod a kamerát, egy feltétellel.

Jet felvonta az egyik szemöldökét.

- Nem fog tetszeni a feltétel.

- Legyél a gyerekeim apja! - ajánlottam fel kedvesen. Jet pedig a föld alá süllyedt. - na jó, még nem kell gyerek. De szexelünk egy bomba jót, itt és most.

- Fae. - szólt rám monoton hangon, mi jelezte, hogy rég nem voltam a komfort zónájában.

- Csak egyet, ígérem, hogy észbontó orgazmusod lesz. - kacsintottam, mire felállt mérgesen a kanapéról. Én pedig már nevettem. Nem bírtam tovább. - és felvesszük kamerára - siettem utána és kiabáltam - hogy aztán újranézhessem a magányos napjaimon!

Jet rám akarta csapni az ajtót, de megfogtam. A lépcsőn kajtatott már le, de még akkor se fejeztem be.

- Lemásolom majd neked is, ne aggódj! Pornó helyett nézhetsz minket! - visszhangzott a hangom a lépcsőknél - uh, Jet, ez az! - folytattam, és mikor hallottam, hogy nekimegy valaminek, felröhögtem. Hangosan.

- Öltözz fel, lent várlak.

- Most akkor nem szexelünk? - kérdeztem még, majd rám csapta a lépcsőház ajtaját.

Reggel gyerekes módon számítottam rá, hogy találkozok Harryvel. Miután megfürödtem, belőttem a hajamat és a sminkemet, szoknyát húztam fel és egy csinos inget.

Ne kérdezzék, hogy mi ütött belém. Egyszerűen így esett jól felöltözni. A másik énem meg jót röhögött rajtam, amiért tagadtam magam előtt az igazságot. Amit inkább meg sem említek.

Hiába mondja a magáét. Akkor sem Harry miatt öltöztem így ki.

Nem mellesleg Jet szemei is elkalandoztak rajtam, tovább, mint szokott általában. Láttam, hogy nyel egy nagyot, aztán ajtót nyitott.

- Limóval megyek suliba? Király - vigyorogtam rá - mindig is akartam limó szexet.

Jet rám csapta az ajtót. Ismét. Én még akkor is röhögtem, mikor beszállt.

- Hol is tartunk az anyagban?

- Hogy mondtad? - ütköztem meg a kérdésében - csak nem be akarsz jönni órára?

- Kéne - vont vállat.

A homlokára nyomtam a tenyeremet.

- Belső lázad van, érzem.

- Fae - lökte el a kezemet.

Csipogásra ütöttük fel a fejünket. Jet mérgesen húzta elő az iPad-jét, vagy mi volt az. Elhúzta az ujját rajta és voálá, semmi új, csak a folyosóm és Harry az ajtóm előtt, hezitálva.

Tovább ültem csendesen, amíg le nem esett.

Harry. Az ajtóm előtt. HEZITÁLVA.

- Add ide! - érte nyúltam, de Jet elhúzta - add ide, Jet, különben itt helyben megszexellek!

- Fae, nem adom oda. Mit a francot keres ott az ajtód előtt? Megmondtam, hogy ne foglalkozz vele. Kerüld el. Pontosan ezért tetettem kamerát.

Felhorkantottam.

- Álljunk meg! - kopogtam a limó ablakán - nem akarok többet ezzel az elmebeteggel utazni!

Jet elkapta a karomat és visszahúzott maga mellé. A karja alá vont, így az oldalunk összesimult. Olyan hirtelen történt s váratlanul, hogy levegőt is elfelejtettem venni.

Mikor felnéztem rá, ő le rám, és egybeolvadt mélyen a tekintetünk.

Említettem már, hogy milyen különleges szemei voltak? Meg a borostája? És a sötét haja? Kezdett beszippantani a közelsége - Isten tudja miért - és ettől megrémültem.

Megköszörültem a torkomat és felültem.

- Jet, Harry haver, nem bánt.

- Nem bízok benne - zárta le és egyszerre pillantottunk a képernyőre. Harry az ajtómnak magyarázott valamit, aztán megrázta a fejét és ott hagyta. A szívem hevesebben kezdett dobogni, mintha ő tudna valamit, amit én nem. A torkom kitikkadt, ahogy bámultam a képernyőre. Jet beszélt hozzám, de Harry látványa megütött. Tegnap óta nem láttam - ó már több mint 8 órája? - de elkapott a hülye, idióta érzés, mintha egy éve lett volna.

Mi a franc bajod van, Fae? - kérdeztem magamtól.

- Tudod mit? Igazad van. Távol kell maradnom Harrytől - egyeztem bele határozottan.

- Bántott, Fae? - hajolt közelebb.

- Uram, megérkeztünk!

De Jet csak engem vizslatott. A telefonom felnyögött, így rá pillantottam. Missy küldött egy smst, hogy ma este visszavonhatatlan meghívása van. Örültem neki, mert rondán váltunk el.

- Ideje suliba menni.

Kiszálltam az autóból, de Jet máris a nyomomban volt.

- Fae, azonnal állj meg.

Mivel visszarántott, kénytelen voltam a szemébe nézni.

- Nem, Jet, nem bántott - mondtam az igazat, mert az nem épp bántás volt.

Nem volt bántás, csak szétharapta és verte a hátsómat tegnap éjjel. Említettem, hogy egy bizonyos ponton csomó hajam kijött?

Ja utóirat: élveztem.

- Ó Isten - suttogtam, mert Harry lépett be a kapun.

Nem. Nem volt átkozott szexi a fekete szűk nadrágjában, szürke pólójában és sötét bőrkabátjában. A piros sapkájában meg végképp nem.

Egyszerűen megfordultam és az iskolába viharzottam. Hogy mi lelt? Jó kérdés. Nem az, hogy megijedtem tőle. Épp ellenkezőleg.

Éreztem a forróságot végigiramlani a testemben. Az ereimben. Lavinaként. Mire beértem az osztályba, ziháltam és kivert a víz. Lehet, hogy mindez a szívem heves pergésétől volt.

Az osztályban halk susogásokra lettem figyelmes. Nem rólam sugdolóztak.

- Elkértem a számát Jacktől - Stacy vigyorgott, csillogó szemeivel pedig a hátam mögé bambult. Követtem a tekintetét, és Harrybe ütköztem. A szám elnyílt. Közel volt. Túlzottan közel.

Mi a fene?

Az illatát három méterről is tökéletesen éreztem. Megigézett, ahogy ott állt zsebekbe dugott kezekkel, engem nézve. Szakadatlanul. Kitaszítva az oxigén a tüdőmből. Bele kellett kapaszkodnom a padba, mert elgyengültek a térdeim.

Hirtelen úgy éreztem, ha nem lép közelebb, eltűnhetek.

Mi. A. Pokol.

Nem, nem és NEM.

Lehunytam a szemeimet és vigyort erőltettem. Ez az, Fae. Akármilyen beteges hatással van rád, nemet mondasz.

A lányok körülvették őt és mindenfélét csicseregni kezdtek neki. Végignéztem Harryn. Hirtelen az ürességen kívül mást láttam. Kínzást, gyötrelmet, fizikai fájdalmat a lányok miatt.

Pedig Harry üres volt.

Csak beképzeled.

Kikerültem őket, és a szekrények felé siettem.

- Fae, várj! - ordított Harry, de nem vártam. - Fae! - parancsolt rám, és én megtorpantam. Végszóra. Gyökeret vertek a lábaim a hangsúlyára.

Megfordultam és hiába pislogtam sokat, nem azt a Harryt láttam, akit megismertem. Ott állt, rezzenéstelen arccal és még sem.

Mi történik?

A fejem imbolyogni kezdett. Álmodom, ez az, álmodom! Harry tett egy lépést közelebb, én meg távolabb.

- Félsz tőlem? - morogta monoton hangon. Hiába akartam azt mondani, hogy nem!, nem ment. Voltaképp én sem tudtam, hogy mi bajom.

Megláttam őt, és bumm. Ez valami beteges vicc? Fent jókat röhögnek rajtam, haha, jól belebolondult!

De nem bolondultam bele. Senkibe sem bolondulok bele. Senki után sem hajtok és nem mellesleg akarom, hogy a karjába vonjon.

Woo, lassan a testtel. Karjába vonjon?

- Megmenthetsz, Fae. - jött a hang Harrytől.

Felnéztem rá, elképedve.

- Hogy mondtad?

- Azt kérdeztem, hogy félsz tőlem? - mondta egyre nyugtalanabbul.

Megráztam a fejemet. Bekattanok. Még mindig őt néztem, mikor jött ugyanaz a hang. Harry szája nem mozgott, mégis az ő hangja volt.

- Hideg van. Segíts.

Mint akit pofán csaptak, hátráltam jó pár lépést, neki a falnak.

- Ez nem vicces, Harry! - ordítottam rá. Bekattanok. Ó igen, de be ám.

- Nem, valóban nem. Élvezted, Fae, most meg eljátszod az áldozatot? - horkantott fel.

A szívem egyre hevesebben vert.

- Csak te segíthetsz, Fae - suttogta Harry lágy, gyengéd, könyörgő hangon. Amilyennek még sosem hallottam. Amitől megremegtem és belé akartam kapaszkodni.

Te jó Isten, megőrültem.

Csak akkor jöttem rá, hogy a fejemben hallottam Harryt. Harry másik énét? Belső hangját? Hogy a francba hallhatok egy másik Harryt?