Huszonegyedik Fejezet - VÁGY

helló mindenki! megjöttem a kövivel :) bocsánat a csúszásokért, de mostanában bolondokháza van nálunk! :D hogy vagytok? minden okééé? :) remélem továbbra is tetszik a BM! jó olvasást nektek, millió puszi <3 imáádlak Titeket!

Harry

Fae úgy nézett rám, mint aki szellemet lát. Mi a franc ütött ebbe a nőbe? A szemeimet akartam forgatni az elképedt arcára. Ez most komoly? Magam előtt látom őt, ahogy felsír, nyög, vonaglik a kezeim alatt. A poén csak az volt, hogy mindez csakis akkor történt, ha hozzá értem. Durván. Tudom magamról, hogy nem gyengéd az érintésem. A pokolba, mit jelent az, hogy gyengéd?

Nem foglalkozok ilyenekkel. Persze figyelek, hogy ne okozzak maradandó sérüléseket. Lényegében Niall-nek köszönhetem, hogy még nem csuktak le testi bántalmazás miatt. Mondhatni hónapokba tellett, amíg megtanultam bánni saját magammal. Sokat javultam és ezt a szintet tartani tudom. De ennyi.

Tehát nem volt meglepő, hogy sokan megrémültek tőlem.

De Fae?

Nevetni tudtam volna. Komolyan, mi a fasz? Valami okból kifolyólag szereti, ha keményen bántak vele. Szóval nekem ne próbálja meg beadni, hogy megrémült tőlem.

De mégis ez volt a szemében. Már megismerem, mikor egy nő félelemmel a szemében néz rám. S ez az volt. Kurvára az.

A kezeim ökölbe szorultak, amint felé tettem egy lépést. Mert Fae szó szerint a falra akart mászni tőlem. Hogy is mondják ezt? Össze vagy zavarodva? Olyasmit élhettem át én is.

- Tudtad, hogy mire vállalkozol. Te jöttél hozzám, és nem fordítva - közöltem a tényeket szárazon. Meg az is közé tartozott, hogy másra sem tudok gondolni, csak hogy kielégítsem.

Milyen nő az, aki nem tudja elérni az orgazmusát? Helyesbítek: milyen férfi az, aki nem tudja őt eljuttatni odáig? Arcon röhögném. Szánalmas.

Te sem tudtad, balfasz.

A hangtól még idegesebb lettem. Üzenném neki nagybetűvel, hogy még. Megfogadtam, hogy addig nem nyugszom, amíg a nevemet nem sikítja. Elsőre. Tőlem kapná az első észveszejtő orgazmusát.

Megütköztem saját magamon.

Inkább nem mentem bele, hogy mivel töltött el ez a gondolat.

- Fae - a karja után nyúltam, amikor el akart menekülni előlem. De kicsúszott az ujjaim közül. Ott álltam, mint egy nagyra nőtt balfasz, mert megbénított. Megbénított, hogy elmenekült. Fura. Ez új. Általában elengedem a nőket, akik meggondolják magukat.

Fae-t is el kell engednem.

A zsebeimbe dugtam a kezeimet és eldöntöttem. Akkor ennyi volt. Ha fél tőlem, nincs tovább.

Úgy döntöttem, hogy mára elég volt az iskolából. Minek járok egyáltalán? Ja igen, az álca. Louis badarsága, a beilleszkedés meg stb. Legszívesebben elmondanám mindenkinek, hogy kik vagyunk. De ez van, nem tehetjük meg.

A telefonomra nem érkezett új üzenet. Pedig tudnom kell, hogy ki legyeskedik Fae körül. Már másodszorra is láttam azt az alakot, de mire megkaparinthatnám, eltűnik. A szemét. Rá vannak állítva az emberek. Vicces volt, mikor rákérdeztek, hogy mégis miért olyan fontos.

A válasz egyszerű: mellette lakok.

Tudnom kell, hogy kivel állunk szemben. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy poloskaként férkőzzenek a közelünkbe. Punk tum. Magasról leszarom Niall válaszát. Szerinte fölösleges lenne a felhajtás, ha nem Fae miatt aggódnék.

Jól kiröhögtem, aztán ott hagytam a francba.

Aggódni. Én nem aggódok senki iránt, mert nem érdekel senki sem. Csak jót akartam Fae-nek, mert el volt veszve amiatt a suttyó miatt. De ha nem, hát nem.

Hazafelé tartottam, amikor felcsörrent a telefonom.

- Niall. - szóltam bele.

- H, merre vagy? Egy óra múlva az állomáson kell lennünk.

- Ott leszek.

- Oh oké - röhögött gyerekesen. Niall szőke haja, meg pihés borostája, legújabb tetoválása ellenére olyan, mint egy gyerek. A lányok megőrülnek a kék szemeiért. A tetkó csak plusz. Mindig is ellenezte, de valami bekattant neki, és bumm. Kár, hogy Niall nem nő beállítottságú. - mogorva kedvedben vagy. Fae, mi? Ember, az egy Istennő. Komolyan, ha te nem hajtasz rá, add át nekem.

- Mert rá felállna? - vetettem el, és szinte láttam, hogy bevörösödik a feje.

- Kuss, ebbe pont neked nem kéne belemenned - vágott vissza, és a szemeimet forgattam.

- Mi van Payne-el?

- Mi lenne? - elhalt a röhögése.

Hümmögtem egyet, majd rányomtam a telefont. Gyűlöli, ha ezt csinálom. Pont ezért játszom el mindig. Legalább tudja, hogy szóban folytatás lesz. Ott nem tudja lehazudni.

Ezt is ő tanította.

Az elbaszott életem során egy dolgot tanultam meg tökéletesen: az emberi reakciót leolvasni. A testbeszéd, mimika, a szemek. Mindent elmondanak. Legfőképp onnan olvasok le mindent. Már jobb vagyok benne, mint maga a mesterem, Niall.

Ledobtam a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Magamra engedtem a vizet, mivel párolgott a levegő, gondoltam elég meleg lesz. Nem mintha sokat számítana.

Lényegében a kabátot is azért hordom, mert hidegebb idő van. Mások szerint. Mivel „Beilleszkedek”, nem járkálhatok egy szál pólóban, mikor a többi ember már sapkában van. Alaposan tanulmányoztam mindent, lényegében mindenféle egzisztencia a fejemben van.

Ezért vagyok hiteles.

Megmosakodtam, aztán tiszta ruháért mentem. A tükör elé állva bepúdereztem alaposan a mellkasomat. Aztán fújtam rá valami sprayt, amit Niall szerzett nekem. Az lerögzíti, vízzel is nehezen jön le. Mikor teljes lett a takarás, felhúztam egy zöld pólót, világos farmert, bakanccsal. A hajamat felfogtam és kész is voltam.

Ettem pár falatot, megszokásból. Ha normális emberek között élsz, figyelned kell néhány dologra. Mint például az evés, ivás, légzés. Nincs szükségem ételre. Egy élőhalott minek enne, ha már úgyis mindegy?

Erős kifejezés, de annak tekintem magamat.

Olyan nyálas romantikus kifejezés az, hogy jégszívű. Ha benyögném egy lánynak, elolvadna. Aztán megpróbálna lángra lobbantani. Megtörtént már. Aztán bele kellett másznom az agyába, hogy ne emlékezzen rám.

Mindegy. Megtörtént. Elmúlt.

A többiek már az állomáson gyülekeztek, cigiztek. Néztem a füstfelhőt, ami felszállt a levegőben.

Hát, akkor legyünk túl rajta.

- H., végre idetoltad a seggedet - veregetett vállon Louis, akinek a nyakán egy vörös csirke lógott. A szemeimet forgattam. Tipikus Louis. A vörös a mániája. Többször kellet betömnöm a száját, mikor Fae-ről kezdett dumálni. Nem zavart, de azért kiszedtem volna a nyelvét, mikor azt ecsetelte, vajon a lábai között is vörös-e.

Ó igen, Louis, ott is vörös.

- Hol van a lány? - kérdeztem hanyagul.

Louis elpöckölte a cigit, és vigyorogva biccentett a fejével, hogy kövessem. Előttem meneteltek a nőjével. Louis mindig is a csont sovány lányokat szerette. De tényleg, egyszer sem lehetett igazi nővel látni.

Fae nem volt sovány, hanem pont jó. Volt mit fogni rajta, és ahol kellett, kerekedett, vagy épp vékonyodott. Megráztam a fejemet. Fae fél tőled, pont, Styles.

A vonat harmadik kocsijába másztunk fel és akkor megláttam őt.

Egy nem túl magas lányt kell elképzelni, összefogott, barna hajjal. Festett barna. Ugyanolyan színű szemekkel.

- Ő itt Missy, ő meg Harry - mutatott be egymásnak ál-udvariasan Louis. Missy, Missy, Missy. Nem láttam őt már valahol?

Louis a mutató ujjával nyúlt felé, mint aki valami szemetet akar megpiszkálni. A lány egész egyszerűen rácsapott egyet a kezére.

- Szállj le rólam.

- Tüzes a kis bögyös - vigyorgott rá Louis szemtelenül. Missy szemei megvillantak, tűzként.

- Vigyázz, seggfej, mert a végén akis bögyös belefojt a paradicsomjába - vágott vissza és meglepett.

- Te Fae barátnője vagy, mi? - morogtam az orrom alatt. Rám fintorgott, de nem válaszolt. Louis arca lenyűgöző volt. Leesett az álla Missy reakciójától. Ha jól emlékszem, egy visszafogott, önbizalom hiányos lánnyal álltunk szemben. Vagy tévednék?

- Válaszolj, ha kérdeztek - Louis megemelte a hangját.

- Válaszolni? Nektek? Ugyan kérlek - röhögött Missy és a hátára lökte a haját. Elmosolyodtam féloldalasan. Mintha Fae mását láttam volna.

Fejezd be, Harry - parancsoltam rá magamra. Nem igaz, hogy nem tudod őt kiverni a fejedből!

Louis Missy arcába hajolt. Az ér kidülledt a nyakán. Érdekes. Összefontam a karjaimat és a falnak dőlve néztem a jelenetet.

Louist nehéz kihozni a sodrából. Missynek két másodperc alatt sikerült. Ha jól emlékszem, még Fae volt az, akinek sikerült elérnie. Igaz, nem ilyen rövid idő alatt.

- Van róla fogalmad, hogy mit tehetünk veled, nagylány?

- Nagylány? - vigyorgott vissza - legalább nekem van mit markolni, mikor orbitális élvezetet nyújtok. Te mibe markolsz a csontika fölött?

Az öklömet a számhoz emeltem, hogy takarjam a röhögésemet. És bamm! A vöröske felháborodva durrogott az orra alatt, Louis csak hümmögött.

De én láttam, hogy végignéz Missyn. Louis gondolkodóba esett.

- Legalább alatta nem vesznék el - morogta. Elég gyenge reakció volt.

Missy felmosolygott rá. Esküszöm, nem ismertem rá.

- Nem - hajolt közelebb - bennem elvesznél - dúdolta, és Louis szemöldökei megrándultak.

Összecsaptam a tenyereimet.

- Akármennyire is szórakoztató az előjátékotokat hallgatni, dolgunk van. - Missy elé húztam egy széket, ráültem és megtámaszkodtam a térdeimen - Missy, mondd el, hogy mit láttál.

Na, ez volt az a kérdés, amit órákon keresztül kérdeztem tőle. Megmagyaráztam neki, hogy amíg el nem mondja, mit látott tegnap éjjel, nem engedem sehová.

Semmit sem tudtam kiszedni belőle. Próbálkozhattam én finoman, vagy határozottan. Nem beszélt. Valamit titkolt, és ez nem csak kakaskodó énére értettem. Vajon Fae tudja, hogy a háta mögött utánunk kémkedik a barátnője? Valószínűleg azt csinálta, Isten tudja miért. Egy ujjal sem nyúltunk hozzá, és tökéletesen elrejtettünk mindent körülöttünk.

Egy idő után beleuntam és Louis próbálta rábeszélni. Mikor ránk sötétedett, Niall szólt, hogy várnak rám.

- Tedd a dolgod, Louis - néztem mélyen a szemébe, majd biccentett.

Niall mellé ugrottam le a vonatról.

- Mi van?

- Nézd meg magad - mutatott az állomás felé.

Küldtem neki egy unott pillantást, majd az állomás felé vettem az irányt.

A peronon ott ült egy alak, bőrkabátban, kontyba fogott vörös hajjal. Megtorpantam. Fae volt az. Hát persze, hogy Fae.

Megfordultam, hogy egyszerűen ott hagyjam. Mi a francot keres itt megint?

A lábaim nem vittek tovább. Hiába akartam elrohanni onnan, nem ment. Pedig nem mehettem a közelébe. Félt tőlem. Ez volt a szabály.

Akkor mi a pokolért ültem le mellé a peronra, túlzottan közel is?

Fae felém fordult, de én nem néztem rá. Csak az utcai lámpa világított meg minket.

- Mit keresel itt?

Fae felsóhajtott. Ez a sóhaj mélyről jött.

- Nem tudom. Sétáltam, és itt kötöttem ki.

A szemeim sarkából ránéztem. Nem az a Fae volt, akit megszokhattunk. El volt gondolkodva, csak úgy lesett ki a fejéből. Mintha tanácstalan lenne.

- Menj el, Fae.

Meglepett, mikor indulásra emelte a lábait.

- Tudod mit? Miért mennék el? - ült vissza - nem akarok.

- Akkor majd én megyek - fel akartam állni, de Fae elkapta a karomat.

Megrökönyödtem.

Megtorpantam a mozdulatomban és elnyílt a szám. Lepillantottam a kezére, ami az enyémre simult.

- Mit csinálsz? - kérdeztem feszültebben. Mióta vagyok én feszült?

- Nem tudom - mondta és néztük, ahogy az ujjai apró köröket rónak a bőrömre.

Meglepett a hirtelen vágy, ami elöntött. Hogy érezzem az érintését. Hiába akartam elrántani a kezemet, vagy küzdeni a gondolatok ellen, nem ment.

Nem. Ment.

Ott ültem megbénulva és figyeltem az ujjai útját. Fel az alkaromon, a kabátom alá. Majd vissza le a csuklómra. Fae libabőrös lett. Láttam, hogy kirázza a hideg és a szája elnyílik.

- Jéghideg vagy - suttogta csendesen és aggódva nézett fel a szemeimbe. Megfogtam a kezét, hogy elhúzzam magamról, de ehelyett olyat tettem, ami mindkettőnket pofán csapásként ért.

A mellkasomra nyomtam, ahol a szívem jeges burokban szenvedett. A tenyere elterült a kabáton, a mellkasa gyorsabban kezdett emelkedni. Újra találkozott a tekintetünk, és ott ültünk, a tenyere a szívemnél, s feltört belőlem a zihálás.

A zihálás. Belőlem.

Hallottuk a vonat sípszóját közelről, de nem mozdultunk. Elkapott. Megint. Azaz új érzés. A vágy, hogy érezhessem, ahogy a tenyere a kabátom alá csúszik, rá a csupasz mellkasomra. Tudni akartam, hogy jéghideg vagy tűzforró a bőrünk, mikor találkozik. Lecsuktam a szemeimet, és mikor újra kinyitottam, Fae másik tenyere az arcomon landolt.

Sosem nyúltak még így hozzám.

Hogy gyengéden vagy sem, nem tudtam. De úgy, mintha az érintése többet jelentene a testi vágynál. Ráncolni kezdtem a homlokomat, és el akartam húzódni, de Fae nem engedte. Belemarkolt a pólómba és helyben tartott.

A hüvelykujja végigszántotta a szám vonalát, az arccsontomét, majd a szemeim alatt is, óvatosan. Láttam, hogy figyel minden apró érintésére.

Ijesztő volt.

Hol volt a tüzes lány, akinek szája egyes fiúkénál is nagyobb? Aki nem fél megmondani azt, amit gondol.

Hirtelen nem ismertem őt fel és azt sem, aki tükröződött a szemeiben. Közelebb hajoltam hozzá, hogy úgy nézhessek a szemébe. Nem magamat láttam. Hol vannak a merev vonások? A semmis szemek, amikről mindenki beszél? A szám elnyílt a csodálatban. Mit láttam a szemében?

Nem, ez nem lehet valóságos.

Sok mindent láttam már, de nem ilyet. Mintha a szemeiben azt láttam volna, aki valaha voltam. Pislogtam párat, de még mindig ott volt.

Harry Edward Styles. Csak simán. És nem Jégszívű Harry.

El akartam húzódni tőle, de ahogy a vonat sebesen húzott el mellettünk, Fae a számra nyomta a száját, ezzel az összes levegőt elszívva belőlem.