Huszonharmadik Fejezet ~ HÁZIBULI

sziasztok szépségeim! tudomtudom, rettenetes író vagyok, mindig csak ígértem de komolyan feltartottak. leültem és abban a pillanatban vagy ez vagy az jött közbe :/ de most hoztam nektek egy hosszú részt! remélem tetszeni fog :))) én sokat röhögtem közben! :D éssss üdvözlöm az új olvasókat! jó szórakozást a történethez. 

nincsenek szavak arra, hogy mit jelentetek nekem! imádlak titeket! <34 

- Szia - huppantam le szorosan Liam mellé és átkaroltam a vállát. Liam szemei még össze voltak szűkülve a reggeli kómától. Pislogott párat, hogy tisztábban lásson.

- Fae, jó reggelt - sóhajtott egyet, és a lehelete fehér füstként szállt fel közöttünk.

- Mi ez a meglepett fej? - billentettem oldalra a fejemet. Szinte elcsodálkozott, hogy leültem mellé.

Liam megigazította a fekete sapkáját és megajándékozott az aranyos, apró mosolyával.

- Nem számítottam rá, hogy még beszélünk.

Az állam valahol a lábainknál lehetett az őszinteségtől. Kellett pár másodperc, mire észhez tértem. Összefontam a karjaimat a melleim alatt.

- Már miért ne beszélnénk? Liam Payne, két másodperced van, hogy magyarázatot adj!

- Különben? - vonta fel egyik szemöldökét. Először azt hittem, hogy felháborodottan. De aztán láttam. A szemtelen csillogást a szemében.

- Különben megmogyorózlak! - vigyorogtam vissza - és hidd el, ahhoz nagyon értek!

Majdnem kicsúszott a számon, hogy kérdezd meg Zaynt, de visszafogtam magam. Főképp, mert a kapunál állt ezzel a Perrie-vel, és épp egymás szájában kutattak. Nem tehettem róla, de rajtuk felejtettem a tekintetemet. Aztán elöntött valami. Egy fagyos, hűvös érzés, ami elszorította a mellkasomat, na meg a torkomat.

Nem féltékenység volt ez.

Mi az, hogy féltékenység?

Őket nézve belém hasított egy ismeretlen, kikívánkozó érzés. Láttam őket sugározni. Ragyogni. Abban a burokban, ami senki mást nem von be, csakis őket. Még az ajkaim is szétnyíltak. Ha Liam nem szakított volna meg, rá is jöttem volna, hogy mi volt az a nyomasztás.

- Fae? Mi a baj?

Liam már a fülemnél volt és suttogott, mintha úgy könnyebben elérne hozzám. És el is ért.

Mikor felé fordultam, az orrunk összeért. Pár pillanatig bambultunk egymásra, majd mikor megnyomta finoman az orrom hegyét, összenevettünk.

- Mindjárt másabb - mormolta. - nem beszéltek már?

- Zaynnel? - fújtam ki egy mély levegőt. Mikor feléjük akartam nézni, Harry alakjába ütköztem. Ott állt tőlünk tizenöt méterre és szakadatlanul minket nézett. A tekintete átlátszó volt, mintha átnézett volna rajtunk s még sem.

Liam megint a fülembe suttogott. Miért suttog a fülembe?

- Adok egy percet, mielőtt felforr a saját levében - mondta, ezzel engem totál nevetésre bírva. Harry tekintete sötétebb lett. Meg sem moccant. Ott állt a park közepén, minket bámult, az emberek kerülgették őt.

Úgy tettem, mintha nem hatna meg a jelenléte.

Pedig a szívem erősebbeket vert, ütemesebben. Nem, nem, nincs ott Harry.

- Ma bulit csinálok nálam, el kell jönnöd. - megemeltem a kezemet, mikor rázni akarta a fejét - nincs tiltakozás, kötelező a jelenlét. Tudom, hogy mostanában nem beszéltünk, itt az ideje, hogy bepótoljuk.

Liam elgondolkodott az ajánlaton. Kevergette a reggeli kávéját, majd végül vállat vont.

- Meglátom. Niall-ék is ott lesznek?

A homlokomat ráncoltam.

- Niall? Jóban vagytok?

Liam arca vörös lett. Ráharaptam az ajkamra. Kizárt dolog, hogy Niall miatt jött zavarba. Ugye kizárt dolog?

- Igen, Niall-ék is jönnek! - döntöttem el se perc alatt. Lehet, hogy csak az én agyszüleményem volt. De most már tuti biztos, hogy Niall-ék is eljönnek. Ráadásul Niall a legjobb haverja Harrynek, nem is lenne rossz ötlet, ha közelebb kerülnék hozzá.

- Félreérted - vágta rá, de én csak meghúzkodtam a sapkáját.

- Niall jó gyerek, megértem, hogy haverkodni akarsz. Ebben az iskolában nehéz.

A haverkodás alatt pedig édes mindegy, hogy mit értünk. De ezt már nem közöltem neki.

- Kösz, Fae. A meghívást.

Meglepett Liam viselkedése. Elgondolkodtatott. Főleg, mikor Missy üzenetét is elolvastam.

„Akkor még a barátnőd vagyok?”

Egész első órán ezen törtem az agyamat. Annyira belemélyültem az egész Harry dologba - egyébként eltűnt a szemünk elől - hogy a barátaimra időt sem szakítottam. Missyvel napok óta találkozót szerveztem, Liammel pedig nem is beszéltem. Persze ő még nem túlzottan volt sorolható a barát kategóriába, de jó fej srácnak tűnt. Reggel olyan magányosan ült a padon, muszáj volt leülnöm mellé.

Ráadásul Niall-t is meg kell hívnom. Eddig nem gondoltam rá. Összeköthetném a kellemest a hasznossal.

Így első szünetben Harry társasága felé vettem az irányt. Egyébként egy szűk farmer volt rajtam, meg egy téli szövetkabát. Mindkettő kihangsúlyozta az alakomat. A vörös hajam lobogott a szélben.

- Vöröske a háznál - füttyentett Louis, kék szemei sötétek voltak, ahogy végigszaladtak rajtam. Harry szemei az arcomon ragadtak. Összekapcsoltam a tekintetünket, de olyan fagyos maradtam, mint ő. Pedig a térdeim remegtek. Említésre sem érdemes, hogy a vénámban csobogni kezdett a vérem, durván. Lüktetett a bőröm alatt.

Koncentrálj, Fae.

Harry épp fel akart állni hozzám, mikor Niall mellé álltam. Majdnem elnevettem magam az arcán. Zöld, üres szemei tágak voltak, az ajkai pedig szétnyíltak. Még jó, hogy nem morgott rám dühösen. Ignoráltam. Totálisan. Ezt kapd ki, Casper.

Ha tudnád, hogy mit terveltem ki. Haha.

- Niall, velem jönnél egy percre?

Niallnek kisbaba kék szemei voltak. Csodálat és huncutság ült bennük, mikor felém pislantott. Természetesen Harryről.

Vállat vont.

- Miért ne - leugrott a padról és követni kezdett. Éreztem. Harry tekintete felnyársalta az egész testemet, minden porcikámat, főképp a tarkómat. Majdnem meg is botlottam a magas talpú csizmámban.

- Szóval - fordultam vele szemben. Összemosolyogtunk. Niall nem tudom miért mosolygott. Tulajdonképpen azt se, hogy én miért.

- Ha ez az a rész, mikor H-t féltékennyé teszed, akk…

- Deho…

- Tetszik - nevetett. Lazán egymás szavába vágtunk. - bár Harry nem féltékenykedik, de te valamit jól csinálsz. Látod hogy néz? - röhögött tovább és a szájába nyomta a kakaós csigáját. Tovább nyammogott gyerekesen. Elvigyorodtam.

- Jó fej gyereknek tűnsz. Mit szólnál, ha eljönnél a ma esti bulimba? Nálam lesz. Harryvel szemben lakok.

- Ó igen, volt, hogy el se tudtam húzni a kukucskálójától - nevetgélt, majd kidülledtek a szemei - meg fog ölni.

De én csak mosolyogtam, mint egy idióta. Ki gondolta volna. Ráadásul vérszemet is kaptam, mert ha Niall ilyeneket kifecseg véletlenül, akkor mást is kibírok belőle húzni.

A vigyorom leírhatatlanul büszke volt, mit Harrynek küldtem. Ő pedig forrt a saját levében. A kezét morzsolta és szinte füstölgött a feje is.

Tehát még át is öleltem Niall-t és rámosolyogtam.

- Szóval jössz? - húzogattam a szemöldökömet.

- Niall. - morrantotta Harry ellenmondást nem tűrő hangon.

És én haldokoltam belülről.

- Miért ne? - kacsintott rám a szőkeség. - mi lenne, ha most megcsókolnál? - szemtelen fény gyúlt a szemében. Bírtam a srácot!

- Azt akarod, hogy szétrobbanjon?

- Megérdemelné. Csak visszakapná a tegnapit - vonogatta a vállát, majd csücsöríteni kezdett nekem. Alig bírtam ki röhögés nélkül.

Nem tudom, hogy Niallnek mi forgott a fejében, de közeledni kezdtem felé. Ott mindenki előtt. Mert aztán annyira érdekelt, hogy ki mit gondol.

Épp közel értem volna hozzá, mikor Niall hirtelen eltűnt mellőlem.

Megráztam a fejemet. Harry a kabátjánál fogva kezdte el rángatni Niall-t tőlem, aki úgy röhögött, mint egy óvodás. Hátra nézett rám, és felmutatta a hüvelykujját. Nem bírtam ki, kitört belőlem a röhögés.

Sajnáltam szerencsétlent, mikor levágta őt a padra. Niall oldalra hajolt és ordított.

- Kilenckor nálad?

- Várlak, édes! - szóltam vissza, mire Harry megfogta Niall fejét, és visszaállította egyenesbe. Reméltem azért a nyaka nem tört ki.

Rajzon ültünk órák után. Harry is megjelent, de egy szót sem szólt hozzám. A lába folyamatosan dobolt a padlón.

- Abbahagynád? - szakadt föl belőlem, mert konkrétan dobolásra szakadozott meg a rajzom is. Olyan ütemben húztam a vonalat, ahogy ő diktálta a tempót.

- Csak nem zavar? - vágta oda mogorván.

- Engem nem, de Carolynt idegesíti, ugye, Car? - pillantottam rá. Egyáltalán úgy hívták?

- Carmen vagyok - sóhajtotta és csak akkor vettem észre. Az összes lány az asztalán könyökölve bámulta a tökéletes vonásait. Caspernek mármint.

Casper.

Rég hívtam őt így.

Harry rákacsintott az egyik szőkére. Leesett az állam. Erősebben nyomtam a ceruzát a papírra. Ennek mi a fasz baja van? Azt mondta, hogy hagyjam őt békén. Ezt is teszem. Legalábbis ezt sugallja a látszat. Ezt kéne.

Találkozott a tekintetünk. Mondanám, hogy megütött a hirtelen kihívása, de nem éppen. Inkább csak elmosolyodtam. Olyan szépen, olyan ártatlanul, hogy majd rám szakadt a plafon az ördögi gondolatomtól.

- Szia, Albert - találtam ki egy nevet. A telefont a fülemhez nyomtam, még jó, hogy a tanár nem volt a teremben. - jól vagyok, köszi. Szóval arra gondoltam, hogy nem ugranál fel este hozzánk? Bulit tartok és jó lenne összeröffenni. Ó igen - hümmögtem kacéran - úgy, mint a múltkor. Nem, nem üveg az asztal - röhögtem önfeledten. - most nem tudjuk összetörni.

Alig bírtam visszafojtani a nevetést, mikor Harry morogni kezdett az orra alatt. Aztán ráült a szőke padjára, és én annyira le akartam csapni. Gondolkodj.

- Tudod mit? - jött a hirtelen ötlet. Reméltem, hogy le van halkítva a telefonom és nem fog felcsörrenni. Kellemetlen lenne lebukni. - miért nem jössz át suli után? Felveszem azt a csipkét, amit annyira szeretsz rajtam. Igen, tudom, hogy letépted rólam, de vettem ugyanolyat.

Harrynek magyarázott a szőkeség, de ő folyamatosan engem nézett. Felvontam a szemöldökömet amolyan, mi bajod? stílusban. Annyira élveztem, hogy nyeregben vagyok. Észre sem vettem, hogy a szőke csaj puszit nyomott Harry arcára.

A telefon roppant a kezemben, és „leraktam”.

Harry rámosolygott. Úgy értem rá-mo-soly-gott a szőkére. Nem mosolyog soha. Csak nagy ritkán. Olyan fél kunkori ajkakkal. És őt full fogsoros mosollyal ajándékozta meg.

Lepillantottam a rajzomra. Ahogy szólt a jelző, felálltam és ott hagytam a lapot. Fél szemmel láttam, hogy odasétál és megnézi rajzot.

Leszartam magasból.

Nem is értem, miért örökítettem meg ezt a pillanatot. De egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, ahogy ott ülünk a peronon, a kezem a mellkasán és a vonat a távolból közeledik.

Csak ez járt a fejemben. Megőrjített. Reméltem, hogy összetépi. Teszek rá, ha puszilgatják őt. Nem vagyok féltékeny a picsákra. Sosem vagyok féltékeny. De hogy rámosolyogjon? Úgy, ahogy rám soha?

Megtorpantam a bejárati ajtónál. A kezem remegni kezdett. Miért remeg? Miért izzadok?

El kellett tűnnöm onnan.

Ha megkérdeznék, hogy mi ütött belém, nem tudnék választ adni. Mégis mit képzelek magamról? Felháborodok egy mosoly miatt.

Egy mosoly.

Csak egy mosoly, semmi több. Mindenki mosolyog, mindenki máshogy.

Csak hát ő rád nem mosolygott Úgy.

Egész átkozott délután alatt ez járt a fejemben.

A belépő a buliba egy üveg pia volt. A kajáról gondoskodtam, de hogy ennyi embert ellássak alkohollal. Annyi pénzem nem lett volna. Persze vettem több mindent, wiskey, bor, pezsgő, sör. Mindenből annyit, hogy az eső tíz percben elég legyen kb. Rendeztünk már ilyen házibulit Zayn-éknél, rengetegen voltak és vedeltek. Szó szerint öntötték magukba. Úgy látszik Los Angelesben így a menő.

Az első vendégem Missy volt természetesen. Egy órával kezdés előtt érkezett, ahogy megbeszéltük.

- Meg sem ölelsz? - tártam ki félénken a karjaimat. Missy ne idegesíts fel ábrázatával találtam magam szembe. 

Missy önkényesen sétált be a lakásomba, ledobta a táskáját, körbefordult, majd a csípőjére tette a kezeit.

- Legalább már rend van. - vágta hozzám nem törődöm hangnemben.

Felsóhajtottam.

- Mondd ezt két óra múlva. Kérsz valamit? Vettem neked ízesített sört - húzogattam csalogatóan a szemöldökömet.

A hűtőből kihúztam egyet, kibontottam és pohárba öntöttem. A feszültség ott tátongott közöttünk, kíváncsi voltam, hogy mikor fog robbanni. Hát, előbb-utóbb muszáj volt neki.

- Ebben leszel este?

Végignéztem a nadrágomon és a felsőmön. Majd bólintottam.

- Akkor jó - mondta, és mielőtt bármit is szólhattam volna, rám öntötte a pohár sört. A hajamból csurgott, végig a felső testemen, a felsőm alatt. Rámeredtem Missyre bosszúsan, aki kihívóan viszonozta a tekintetemet. Amolyan mondj még valamit és az egész hűtőt rád borítom!

- Hiányoztál - böktem ki hirtelen, és mély levegőt szívott be.

- Te is, riherongy! - ütött meg a vállamnál, majd magához rántott.

Egy órán keresztül hoztuk magunkat rendbe, közben beszélgettünk. Például arról, hogy lerakta a csokit. ( Ettől függetlenül megevett aznap egy táblával mondván, hogy fel kellett készülnie rám. )

Két órával később már majdnem harmincan voltak. Abban a kis lakásban. Inkább nem foglalkoztam vele, hogy az ágyam furán nyikorgott. Ilyen esetekre raktam fel azt a lepedőt, amin Jet alszik. Jet egyébként az egész estét a szekrényben fogja tölteni, mert nem szerette a tolongást. Elbújt és onnan nézett minket. Néha vakkantott, vagy morgott. Mikor megsimogattam, végignyalt és ennyi.

- Hát eljöttél - vigyorogtam Liamre, aki után rögtön érkezett meg Niall és a bandája. Louis-ék. - ha jól emlékszem, téged nem hívtalak meg. - böktem Louis felé. Fogta magát, arrébb tolt és bement az én bulimba, ami az én lakásomban volt. - bunkó.

- Bocs, Fae - állt Liam mellé Niall. Ott álltak egymás mellett, és szokatlanul feszültek voltak. Egymásra sem néztek. Liam az ajka szélét harapta be, Niall pedig vigyorgott, mint a tejbe tök. - de Louis „nem hagyhatta ki” - rajzolt idézőjeleket a levegőbe.

- Szóval nem - löktem meg - így kell idejönni? Már berúgva?

- De hoztunk piát! - védekezett rögtön - egyébként sem vagyok részeg. Még. - kacsintott, fél szemmel Liamre pillantott, majd Louis után ment.

- Nem tudom, Fae, ez lehet nem volt jó ötlet.

- Ó, dehogyisnem - átkaroltam és bevonszoltam. - gyere, egy feles az újonnan érkezetteknek.

Egy óra múlva Liam már ittas volt. Meg én is. Ott ültünk a kanapén, és én Missyt néztem, meg Louist.

Louis nagyon magyarázott neki, mire Missy csak állt tehetetlenül, ártatlanul pislogva.

- Mennyien vannak - csapta le a feles poharát Liam - az én 16. szülinapomra senki sem jött el - nevetett, és mikor rápillantottam, mellkason ütött a látványa. Mert a nevetése mögött volt valami kézzel foghatatlan, szomorú, gyomorba markoló érzés. Hirtelen felindulásból magamhoz húztam és megöleltem. Na, hogy ez honnan jött, jó kérdés. Liam is meglepődött. Niall pedig minket bámult.

- Nem kéne beszélgetned Niall-el?

- Kivel? - motyogta, miközben nagy nehezen, de viszonozta az ölelésemet.

Intettem Niall-nek, hogy csatlakozzon hozzánk. Le is dobta magát a kanapéra, miután lehúzott egymás után két felest.

- Megnézem a barátnőmet, mielőtt Louis felnyársalja.

Felálltam és bár Liam marasztalni akart, ott hagytam őket. Azért visszanéztem feléjük, ott ültek egymás mellett, szótlanul. Elmosolyodtam. Jók lennének együtt. Barátként, természetesen.

Meg a nagy frászokat.

- Louis, ne molesztáld a barátnőmet!

- Na, Ariel is idetévedt - nyögött fel fájdalmasan - mind szép és jó, hogy ilyen bulit csináltál, de felkelnek a halottak is tőled néha.

- A szépségemtől? - tettem a mellkasomra a kezemet - ó Louis, olyan édes vagy - mosolyogtam fel rá édesen - csak a nagy édességben le ne csavarják a golyóidat, bébi - küldtem neki egy puszit, mire a szemét forgatta.

A fülemhez hajolt.

- Ezek a golyók jók lennének a lábaid között, cica. Vigyázz a szádra, mielőtt szét nem feszítelek, és nem tudsz leülni napokig.

Kiröhögtem. De úgy Istenigazából. Épp mondani akartam volna valami ütőset, csak hát Jet besétált.

És a besétálás alatt azt értem, hogy minden egyes lány tekintete rátapadt. Az enyém is. Szinte lassított képként láttam, ahogy a világos farmerében, fekete szexi bakancsában, és világoskék ingében végigvonul a tömegen. A haja össze-visszaállt, és pár napos borosta volt rajta.

Missy konkrétan megfogott hátulról.

Mikor hozzánk ért és rám nézett azzal a kibaszott kék szemével, végem lett. Sosem láttam még ilyen különleges szépséget.

- A feleséged leszek - nyújtottam a kezemet, hogy ráhúzza a „gyűrűt”. Jet ajkai szélén egy szexi, mindentudó vigyor jelent meg. Jézus, mióta vigyorog így? Beletúrt a hajába a tarkójánál és megvakarta még szexibben.

- Hallottam, hogy buli van itt. Kár, hogy a házigazda arra se vette a fáradtságot, hogy elhívjon.

Hallottam, amit mondott, de nem bírtam feldolgozni. Mondtam már, hogy világoskék ingben volt?

Ami mellesleg ki volt gombolva a mellkasán, és mutatta a tetkóját.

- Kiürítem a szobámat. - mondtam.

- Minek? - vágott fura arcot.

- Mert ezt ki kell szexelnünk magunkból!

Jet oldalra pillantott. Mint mindig, amikor erről beszélünk.

- Fae.

- Komolyan. Néztél már tükörbe? Az összes lány eléd térdelne, Jettie.

- Ne hívj így.

- JetJet - vigyorogtam rá - szexelünk?

- Fae. - szippantott be egy mély levegőt.

- Akkor csak kinyalsz, én meg leszop…

- Mennyit ivott? - nézett Missyre, és közben befogta a számat a hatalmas tenyerével. Úgy döntöttem, hogy belenyalok. Nem az, hogy elhúzta. Jet lepillantott rám és láttam. A tekintetét elsötétülni. - oké, kiviszlek a levegőre.

Jet megfogott, és húzni kezdett ki a tömegen. Missy a markába röhögött.

- Jet, semmi bajom! Csak kihozod belőlem a szexőrültet!

- Fae.

Jet a falnak döntött és elém állt terpeszben. Végignéztem a hosszú, férfias lábain, amit kihangsúlyozott a szűkebb nadrág. Na, nem olyan szűk, mint a Harryé.

Nem, nincs Harry. Mosolyogjon másra!

- Szexi vagy, mikor törődsz velem - búgtam neki mosolyogva. Beszívtam az alsó ajkamat, és örültem, mikor odapillantott.

- Részeg vagy. Mennyit ittál? - a hangja monoton volt, mérges volt rám. Nem szerette, mikor felelőtlen vagyok? Vagy épp, mikor nem tudok figyelni magamra?

Akkor nem is akartam.

Megemeltem a lábamat és a csípőjére akasztva, magamhoz húztam hirtelen. Jet konkrétan rám zuhant, a fejem mellett támaszkodott meg a két kezével.

- Mit csinálsz? - kérdezte, de a hangja már szinte halványult elfelé.

- Nem tudom, nem is izgat. Ó de, izgat - pillantottam kettőnk közé - van, ami izgat.

- Fae. - oldalra pillantott és ott volt az igazi Jet. Totál zavarba jött a helyzettől. El akart húzódni, de én beletúrtam a hajába.

- Valami vonz hozzád, Jet - mondtam neki szimplán. Ez volt azaz éjszaka, mikor beismertem magamnak mindent. Meg úgy neki is. - nem tudom mi, nem is érdekel.

- Részeg vagy.

- Ez nem indok, te is érzed.  Tudom, hogy érzed. Lehet, hogy az előző életből jön ez, nem?

Jet szemei először elnyíltak, majd megrázta a fejét.

- Engedj el.

Közel hajoltam hozzá. Nagyon közel. Egymást lélegeztetjük közel.

- Ha annyira akarnád, már rég lefejtettél volna magadról.

Jet keze ökölbe szorult a fejem mellett.

- Fae, menjünk ki a levegőre, és józanodj ki.

- Nem vagyok részeg. De megcsókolhatsz.

Jet lehunyta a szemeit. A szája elnyílt, ahogy az enyém is. Éreztem a meleg leheletét az arcomnak csapódni.

- Nem lehet, Fae.

- Az biztos, hogy nem lehet - jött a morgás a folyosó végéről.

Ez a hang csakis egy emberhez tartozhatott. A libabőr lesújtott a testemre és egyszerre vert ki a víz.

A szívem kihagyott egy ütemet.

Harry megérkezett.