Nyolcadik Fejezet - LÉGZÉS

helló mindenki! remélem jól vagyok. meghoztam a következőt, jó olvasást hozzá. ami Harryt illeti, kicsit nyers és bunkó stb, de ez idővel korrigálódni fog :) puszillak titeket x 

Reggel ötkor kimásztam az ágyamból, fölösleges volt tovább próbálkoznom. Miután Casper hazatért és éjjel háromig nyomatták a zenét, meg a bútorromboló szex maratont, lehetetlen volt az alvás. Nem mintha előtte ment volna.

Nem bírtam kiverni a fejemből a történteket. Miután ott hagytam az állomást - nem akartam senkivel sem találkozni, szinte kúszva szöktem el - elmentem egy sétára Jettel. Aztán pedig fürdés után csak forgolódtam. Felidéztem a történteket és a karomat nézegettem. Le is kellett jegelnem, mert feldagadt. Casper szorítása olyan volt, mintha a kontrollálhatatlan dühét tette volna bele minden mozdulatába. Az ujjbegyének nyoma egyre sötétebb lett. Nem hogy múlt volna, egyre rondább lett. Elfintorodtam. Még jó, hogy nem törte el a karomat. Mindegy. Reggelre lement a duzzanat, csak a színe nem halványodott.

A lényeg, hogy Casperrel valami nagyon nagy gondok lehetnek. Először a semmivé tevő tekintete, majd a fogása, a beszéde. Azaz ízetlen, hanyag, semmi-sem-érdekel-már beszéd. Mit értett az alatt, hogy ismeri az olyanokat, mint én? Elnevettem magam. Még hogy ismeri. Engem biztos, hogy nem.

Nem igazán sértett meg az R betűs megnevezéssel. Mindenki annak lát, aminek akar. És ez alól ő sem kivétel.

- Jet, gyere, megyünk sétálni - füttyentettem egyet. Jet felemelte a fejét a mancsairól, és szerintem fintorgott egyet. - gyerünk, nagyfiú. - mikor nyüszítve mellém battyogott, lehajoltam és megsimogattam a fejét - jó kutya.

Mivel nem menne el mellőlem, a póráz sem kellett. Ezt tegnap fejlesztettem ki, vagyis inkább jöttem rá. Jet tényleg az egyik legokosabb példánnyal ajándékozott meg. Bár a korán kelés a kutya sétára még mindig nem lopta be magát a szívembe, egyfajta biztonságérzetet jelentett.

Amint kiléptünk az ajtón, egy női hátba ütköztem majdnem.

- Köszi édes az estét, oh, bocsi - mosolygott le rám a szőke lány. Nem nő volt, fiatal lány. A haja össze-visszaállt, és bűzlött a szextől. Megnyaltam az ajkamat, és be is haraptam, hogy visszatartsam a röhögésemet. Casper tekintete felborzolta a bőrömet, de nem néztem rá. Fenyegetés, meg a nagy fenét.

- Gyerünk, Jet.

De Jet megállt Casper előtt, felnézett rá és megmerevedett. Nagyra nyílt szemekkel bambultam őket. Casper mellesleg félmeztelen volt. Tehát, amíg ők a kutyámat nézték, az én szemeim a mellkasán állapodtak meg. Most tehetek róla, hogy fiú? Szeretem a fiúkat, főleg a vonzó fiúkat.

Tessék, kimondtam.

Casper a mogorva természetétől függetlenül, ellenállhatatlan volt. Utáltam a zöld szemet, de neki jól állt. Jobb szerettem a sötét hajat - mint Zaynnek - csak hát azok a barna, göndör fürtök…

A lány elköszönt és elhúzott onnan. Én még mindig a mellkasát bámultam. Ahogy kidomborodnak a mellizmai, és az a pár csepp izzadtság megvillan a lépcsőház fényében. Nézz el, nézz el, nézz el. Könnyű azt mondani.

De akkor valami feltűnt rajta.

Lehetséges, hogy a szemeim kápráztak. Sőt, biztosan. De ahogy közelebb léptem - szerinte a kutyámért mentem - feltűnt, hogy az egész bal oldalán másabb színű volt a bőre. Mintha világosabb lett volna. Első látására nem is vettem észre. Tény, hogy most kerek két percig csak azt térképeztem fel.

- Mit csinálsz? - morogta. Fel sem fogtam, hogy előre nyúlok. De nem bírtam másfelé nézni. - Fae.

A hangja figyelmeztető volt. A jel, hogy mindjárt ellök, ha tovább folytatom. Olyan kérdés csúszott ki a számon, ami mindkettőnket meglepte.

- Mi történt veled? - suttogtam. Nem tudom honnan jött, egyszerű megérzés. Beszippantott. Átkarolt és nem engedett el. Pár pillanatra levegőt sem vettem, ahogy Casper szemei még halványabbak lettek, mint valaha. A szája kettényílt, szólásra, csak hang nem jött. Mintha pofán csaptam volna. Elkapta a kezemet, amint hozzáérhettem volna.

- Nem hallottad, amit pár órával ezelőtt mondtam? - emelte meg a hangját. És minden olyan gyorsan történt.

Az egyik percben még a karomat szorította és szisszentem, a másikban Jet a földre döntötte Caspert.

- JET! - ordítottam, de valahogy a hangom is alig jött ki. Jet a mellkasán állt és az arcába morgott. Mintha bármelyik pillanatban képes lenne ott helyben összeharapni őt. Őszintén megmondva, én is megijedtem tőle.

Közelebb araszoltam és szólítgatni kezdtem.

- Jet, szállj le Casperről. - parancsoltam rá, de mit sem ért. Casper szemei szikrákat lövelltek a kutyám felé.

- Szedd le rólam a dögöt - morogta, és cserébe Jet a kezébe harapott. Erősen.  - a francba, Fae!

Azt se tudtam, mit tegyek.

- Nem tudom, mit tegyek! - ordítottam - most kaptam!

- Szép, a kutyád szétharap, és te nem tudod, mit tegyél - röhögött gúnyosan.

Leguggoltam és Jet hátára simítottam a kezeimet.

- Jet, hallgass rám. Casper nem jelent veszélyt - halkítottam le a hangomat. Valahogy meg kellett nyugtatnom. - lehet egy kicsit mogorva, de nem akart bántani engem. Csak félbeszakítottuk az enyelgését, hallod?

Casper rám nézett, mintha csodálkozás ült volna az arcán. Jet fejére tettem a kezemet és simogatni kezdtem. Le a tarkójáig, majd tovább.

- Engedd el őt, Jet. Nem jelent veszélyt. Casper barát.

Barát? Jó vicc. Ez magát a lefegyverzett fiút is meglepte. De mit kellett volna mondanom?

Jet állkapcsa megrándult, és ahogy végigsimítottam a hátán, Jet teljesen eltompult. Belesimult a kezembe, és rám nézett. Nyüszített egyet és a lábaim közé bújt, a fejét a hasamba temette. Lehunytam a szemeimet és kifújtam egy levegőt.

- Jól van, jó kutya.

Megpaskoltam a fejét. Nem haragudtam rá, csak engem akart védeni. Jet 2.0 tudta a dolgát, mint az, akitől kaptam. Elmosolyodtam a gondolatra. Mindkettő ugyanolyan önfejűen védelmező.

Casper felállt és elfordulva a pultnak támaszkodott. Csak akkor jutott el az agyamig, hogy a lakásában vagyunk bent. A felújított, modern lakásában. Rögtön a konyhába nyílt az ajtó, ami amerikai módra volt berendezve.

- Van elsősegélydobozod?

- Nem kell a segítséged, jól vagyok.

A szemeimet forgattam.

- Igen, már el is felejtettem, mekkora egy faszfej vagy.

Felvont szemöldökkel fordult felém.

- Hogyan?

- Tudod, reméltem, hogy kis emberséget láttam benned az előbb, de - ráztam a fejem virultan - tévedtem. Ülj le a rohadt kanapédra, és várj itt.

Casper röhögött, már megint.

- Nem.

- Jet, légy jó fiú, és ne engedd az ajtó felé.

Jet morogni kezdett. Ez a kutya szó szerint értette, hogy mit mondok neki. Vigyorogva szaladtam be a dobozkámért, amiben legalább fertőtlenítő volt. Mikor visszaértem, meghúzódtam a fal mellett.

- Na jó, húzz ki innen jó? Hallod, amit mondok? Mit forgatod a fejedet?

A számra csaptam a kezemet, hogy elfojtsam a nevetésemet. Beléptem a konyhába és csípőre tett kezekkel néztem rájuk. Jet szó szerint a kanapén tartotta. Casper egy mozdulatától is morgott egyet.

- Jó kutya, Jet, nagyon jó kutya - nevettem. Casper szemei megvillantak, de túlságosan is élveztem, hogy zavarjon. - marad. - mutattam a szomszédomra.

- Nem vagyok kutya - nyögte fintorogva.

- Ó, megbántottam az érzéseidet? - ültem le elé, és a kezéért nyúltam. Elhúzta, én pedig utána kaptam. Mikor elkaptam, rávert a kezemre, én pedig az övére. Rám morgott dühösen, én pedig rákacsintottam.

- Milyen érzéseimet, Fae? - kérdezett vissza. Mikor összeért a bőrünk, hirtelen bizsergés szántott végig a gerincemen. Lenézett a karjára, s mikor én is úgy tettem, megütött valami. A hüvelykujjam lassan simította végig a felsebzett bőrét, mi hideg volt, élettelen.

De vér sehol sem volt.

- Hová tűnt? - súgtam.

- Hová tűnt mi, Fae?

- A seb… a vér?

- Ki mondta, hogy van vér? - röhögött a mellkasában - mondtam, nem kell a mű felhajtásod.

Elővettem a fertőtlenítőt és öntöttem belőle vattára. Mikor rányomogattam az ezek szerint nem túl mély sebre, Casper meg sem rezzent.

- Maradj veszteg - figyelmeztettem. Jet a lábamra fektette a fejét és folyamatosan Caspert vizslatta. Nem csodáltam, ha tetszett a kutyámnak. Ő kinek ne tetszene? Amíg meg nem ismerik persze.

- Azt én csináltam? - pillantott a csupasz karomra. Kellett nekem levennem a kabátomat. Ez volt az első alkalom, hogy az arcomnál tovább is merészkedtek a szemei.

Miközben kipucoltam a sebet, sóhajtozni volt kedvem. Nem, semmiképp sem a bőrünk találkozásától.

- Nem, a pápa - forgattam a szemeimet ismét. Mikor találkozott a tekintetünk, pár pillanatra megtorpant a kezem a kezén. Még nyelni sem voltam képes. A szemeire egyfajta árnyék vetült, de csak pár másodperc erejére. A homloka ráncos lett.

- Miért? - kérdezte viszonylag emberi hangon

- Mit miért? - nem tehettem arról, hogy suttogásként jöttek a szavak.

- Miért nem mész már el? - vágta hozzám - miért vagy még mindig itt, Fae Wallace?

Mély levegőt vettem. Beszívtam az ajkamat, miközben a fejemet törtem.

- Fogalmam sincs - mondtam halkan, minden humort elvesztve a hangomból. Elővettem gézt és tapaszt is. A fogammal téptem el a zacskóját, és kivettem egy kockát belőle. - kérdezhetek valamit?

- Nem.

- A múltad az oka?

- Minek az oka, Fae? Minek az oka a múltam?

Mindenre akart magyarázatot? Hát persze, hogy mindenre.

- Arra, hogy egy idióta bunkó seggfej vagy - csattantam fel, és Jet készenlétbe állt. A hátára simítottam a kezemet, így megnyugodott. Casper szemei akkorára nyíltak, hogy messzebbről is láttatni engedte a zöld, tiszta szemeit. Túl tiszta volt egy ilyen meggyötört embernek.

- Hogy mondtad?

Miután bekötöttem a kezét, felálltam.

- Jól hallottad, Harry. Azt hitted a vasúti fenyegetéseidet meghallottam? Nem ijesztettél meg. Nem. Ijesztesz. Meg.

Felállt, elém, túl közel. Nagy közel.

- Pedig jobban tennéd, ha rettegnél tőlem, Fae Wallace.

Elvigyorodtam.

- És miért? Berántasz egy sikátorba és megerőszakolsz? Ugyan kérlek, nem veszek piszkos kukacokat a számba, ki kell, hogy ábrándítsalak.

Harry ajkai oldalra kunkorodtak. Félmosolya gyönyörű volt. Gyönyörű halál.

- Vonzódsz hozzám, ez van, ugye? Szeretnéd, hogy kigomboljam a nadrágomat és magam elé térdeltesselek. - kihívóan meredt rám, és én szava fosztottan álltam. Hogy mit mondott? És mi a francért lépett működésbe a testem? - ezt szeretnéd? - hajolt közelebb. A lehelete az arcomnak csapódott - ezért nem szállsz le rólam? Mondd meg és egy perc alatt megadom, amire vágysz.

- Nem tudom, oké? - léptem hátra egy lépést - nem tudom, hogy miért vagyok itt. Meg azt sem, hogy miért fogok beszállni akármilyen társaság is az ott a vasútnál. Csak egyet, Harry Styles - hajoltam közelebb én is és a szája ellen suttogtam. - nem félek tőled és soha nem is fogok. Jet, gyerünk.

Kiléptem az ajtaján és megugrottam, mikor csattant egyet mögöttem. Még ott álltam és füleltem. Tudtam, hogy ott állt az ajtónál és nézett. A kukucskálóból.

Hallottam a hangos, hörgő légzését. Sosem hallottam még így kapkodni a levegőt.

Vagy lehet már csak a sajátomat hallottam.