Tizenkettedik Fejezet - POFON

helló mindenki! kicsit megcsúszva, de itt a következő. :) jó olvasást hozzá, remélem mindenki jól van. puszillak titeket! <34 

Amint Harry kilépett az ajtón - az ajtón, ami bent hevert a szobám közepén - rögtön egyedül éreztem magam. Lerogytam a kanapémra és csak bámultam magam elé. Nem pont Harry távozása miatt. Csak úgy beütött. Erősen a mellkasom bal oldalán. Kitört belőlem egy halk zihálás, az ajkaim beleremegtek. Meg úgy mindenem. Ez is csak akkor tűnt fel, hogy Jet feje rázkódott a térdemen. Megsimogattam a füle mögött, mire nyüszített és a tenyerembe bújt. Elmosolyodtam. Ahogy továbbra is lenéztem rá, megtelt a szívem valamivel. Pontosan nem bírtam volna körülírni, de meleg volt, és mosolyra bírt. Igazi mosolyra.

- Jók leszünk mi együtt, Jet 2.0 - mormoltam, mert ő velem volt. Az ölembe tette két mancsát, és végignyalta az arcomat. Az állam is leesett, de egy röpke ijedtség után, felnevettem. Nem tiltakozott, mikor magamhoz vontam és belefúrtam az arcomat a nyakába. Az ujjaim elmerültek a hosszú barnás-feketés szőrében, és megint nevetnem kellett, mikor a hideg, nedves orrát a nyakamba nyomta.

Mikor felnéztem, az ajtóban ott volt egy alak. Összefont karokkal a mellkasán, az ajtófélfának támaszkodott a bal vállával. Világos szűk farmer, bakancs, és egy szürke póló. A szám is elnyílt, mikor fekete most-keltem-fel hajához, borostás arcához értem. A szemei úgy hasították fel az enyéimet, pár pillanatra levegőt sem kaptam. Az ajkai szélén apró fél vigyor kunkorodott. Olyan magas volt, és magasztosan zabálni való, hogy oda akartam menni és felfalni. Beharaptam az ajkamat, mire Jet pillantása a számra esett.

- Elmondanád, hogy mi a fasz történt? - csattant fel, megtörve a megeszem a szemeimmel pillanatomat. - miért van betörve az ajtód? Majdnem infarktust kaptam, mikor megláttam, hogy az éjszaka közepén hívtál. Látom jó okom volt rá.

Felálltam és elé sétáltam. Jól esett őt látni.

- Hová tűntél? - billentettem oldalra a fejemet - hiányzott, hogy körülöttem lebzselj. 

Jet felvonta a szemöldökét.

- Mondd meg, hogy mi történt, külö..

- Jöhet az új ajtó, Jettie - ütögettem meg a karját s feltűnt, hogy milyen kemény is. - úgyis újat akartál, nem? Kiszedni már nem kell.

- Fae - teremtett le egyetlen szóval, még csak fel sem emelve a hangját. Lebiggyesztettem az ajkamat.

- Meg sem ölelsz? - tártam ki a karjaimat. Pontosan jól tudtam, hogy mennyire utál ölelkezni.

Jet hátra akart lépni, de hiába. Átfontam a karjaimat a derekán és a testébe fúrtam az enyémet. Hallottam, hogy beszippant egy éles levegőt. Ott állt, mozdulatlanul, utána még csak lélegezni sem tudott. Felpillantottam rá. Az állkapcsa rángatózott. Óh, hogy felidegesítette? Elvigyorodtam.

- Most már csak a csók kéne - búgtam neki csábos hangon. Jet szemei elkerekedtek és mindenhová nézett, csak rám nem. - csak egyet. - csücsörítettem, mire hátrált egyet, engem is magával húzva - aw, én lennék az első csókod? - kérdeztem, mire lepillantott rám. A kék szemeiben elsötétültek a kacskaringós fekete árnyak.

- Engedj el, Fae - morogta. Kényelmetlenül érezte magát. Én pedig totál hasznot húztam belőle. Lábujjhegyre álltam és tovább csücsörítve közeledtem az álla felé. Jet pedig hajolt el tőlem. - Fae.

- Olyan szép babáink lennének, JetJet, kipróbáljuk?

Jet arca bevörösödött! Ó igen, valóban zavarba jött a kérdésemtől, megint. Továbbra is kerülte a tekintetemet, bár megéreztem másét.

Észre sem vettem, hogy Harry ott áll és minket néz.

Szakadatlanul.

Teljesen lefagytam. Azt sem vettem észre, hogy Jet megpördült maga körül és a háta mögé von. Jetből egy soha nem hallott, állatias hang tört fel. Egész teste belerázódott.

- Te mit keresel itt? - mondta halkan az orra alatt. De ez a hang több volt, mint fenyegető. Beleivódott a falba, majd kicsapódott és megütött. Mindenhol. El akartam lépni tőle, de a keze szorított maga mögé. - azt kérdeztem mit. keresel. itt?

Harry tekintete rajtam lapult. Leesett oda, ahol fogtuk egymás kezét Jettel, majd vissza az arcomra.

- Itt lakom - válaszolt Harry, hanyagul. Csöpögött belőle a nem törődömség.

- Fae, pakolj össze.

- Mi? - nevettem - oké, engedj el - rángattam ki magam a karjából, hiába kapott utánam - ismeritek egymást?

- Nem - reagálta le Harry, miközben Jet vele egy időben igent mondott.

- Oooké? - kettejük közt váltogattam a pillantásaimat.

- Fae, pakolj. Hozzám költözöl.

Csak viccel.

- Félretéve a viccet, Jet, szere…

- Nincs helye a vicceknek. Azt mondtam - nézett a szemeimbe - pakolj. össze.

Pár pillanatra beszippantott a tekintete.

- Jet, semmi baj, Harry haver.

Amíg Jet rezzenéstelen arccal meredt rám, Harry elnevette magát. Üresen, de elnevette. Majd közelebb hajolt Jethez.

- Haver, Jet - mondta neki halkan, és elsőnek hallottam valamit a hangjában.

Színtiszta élvezetet.

Mintha örült volna, hogy ezt Jet képébe vághatja. Leesett az állam. Még akkor is próbáltam felkaparni, mikor Harry ott hagyott minket. Jet szemei idegtől ugráltak. Megfogta a karomat és behúzott a lakásomba.

- Pakolj össze.

- Nem.

- Fae, azt mondtam, hogy pakolj össze. Ne akard, hogy megismételjem magam.

- Pedig már papagáj vagy, hányadszorra is mondod? - tanakodtam vigyorogva. - és a válaszom továbbra is nem.

Jet felmorrant és elkezdett összepakolni helyettem. Kerek szemekkel követtem végig, ahogy középre hurcolja a dobozaimat - még mindig nem pakoltam ki teljesen, ez van.

- Jet - szólítgattam - Jet, figyelj rám. Semmi baj, hé, nézz rám.

Jet ledobta a dobozt a kezéből és olyan hévvel fordult felém, hogy hátra tántorodtam. Meglágyult az arca és utánam kapott. Megtartott.

- Fae - sóhajtott fel - ne haragudj.

- Elárulod, hogy mi volt ez? - lépdeltem elé s fölpislogtam rá - mondd el.

- El kell jönnöd innen - meglepett, mikor az előre hullott hajamat a hátamra sodorta. Mindketten a mozdulatát figyeltük. A pillanat megtört, ahogy folytatta - kérlek, Fae. Harry nem jó ember, hinned kell nekem.

Szűkült szemekkel tanulmányoztam őt. Jet mindig a tiszta gondolkodású, céltudatos ember, nem fél semmitől és senkitől. De hirtelen félelmet láttam a kék szemében. És nem maga felé nézve.

Hátráltam egy lépést, ahogy leesett.

Jet valóban féltett. Harrytől.

A dolog abszurditásán nevetni akartam. Tettem volna normálesetben. De nem ment.

Nem ment.

Ott álltam és figyeltem, ahogy Jet elém sétál, és a kezébe veszi az arcomat. Hüvelykujja lassú kört rótt a bőrömre, és értetlen módon, de libabőrös lettem. Elhagytam egy sóhajt valahol útközben.

- Jet - súgtam zavartan.

- Gyere velem. Kérlek.

Megijesztett, hogy elgondolkodtam a kérésén.

- Nem félek Harrytől. Nem ártott nekem.

- De fog - mondta nyersebb hangon, majd felsóhajtott. A fekete cikk-cakk a szemében ragyogni kezdett. - csak higgy nekem.

- Jet 2.0 megvéd. Nekiugrott, amint…

Elnyeltem a mondatot. Csak tetőztem a helyzetet. Jet szemei borúsak lettek.

- Amint? - sziszegte és remegett. Jet remegett az idegtől.

- Semmi, Jet, csak félreértette a helyzetet. Harry megtartott, amikor el akartam esni. Tudod milyen béna vagyok.

- Nem vagy béna - nevetés volt a szemében. De nem a humorral telt nevetés.

- Jet, nem megyek el innen - a szobámba mentem, hogy ruhát vegyek elő. Egy fekete leggings-t választottam ki, inggel, csizmával és bőrkabáttal. A hajamat kontyba fogtam és kis sminket vittem fel a szemeimre. Meg alá, hogy a karikákat eltűntesse.

Mikor kimentem, Jet hangját figyeltem.

- Rob, maradj itt, amíg vissza nem érünk. Nem jöhet be senki, megértetted?

Elcsodálkoztam. Jetnek csatlósa volt? Érdekes.

- Értettem, uram - bólintott.

- Mi folyik itt?

Jet megfordult, és nem kerülte el a figyelmemet, ahogy a tekintete végigszaladt rajtam. Elvigyorodtam.

- Szólj, ha inkább maradjunk a szobámban - kacsintottam rá, mikor az arcomhoz ért. Mintha pofán csaptam volna. Valószínűleg észre sem vette, hogy lecsekkolt. - ugyan, Jet - araszoltam közelebb és megigazgattam rajta a pólóját - csak nem azt gondolod, hogy túl sok a ruha rajtam?

- Fae. - morogta, bár hallottam, ahogy elakad a lélegzete útközben.

- Gyerünk, szép szemű - még közelebb hajoltam, de Jet elkapta a vállaimat és eltolt magától. Kerülte a tekintetemet.

- Iskolába kell menned.

- Van, aki iskolának hívja. Igaz, az is lehet egy jó kis tanítás - beharaptam az ajkamat, mikor lehunyta a szemeit. Aztán nem bírtam tovább, elnevettem magam. Jet a fejét rázta.

- Induljunk.

Felkaptam a cuccaimat és miután pár percre kiszaladtam Jet 2.0.-val, elindultunk suliba. Ez a Rob pedig ott maradt, Jet utasítása szerint. Hiába kérdeztem mióta van inasa, leintett.

 Jet mellettem kullogott, a messzi távolba bámult, zsebeibe csúsztatott kezekkel. Késztetést éreztem, hogy a karjába dugjam a kezemet. Így hát meg is tettem. Azonnal lenézett rám, elnyílt szemekkel.

- Mit csinálsz?

- A karom épp beléd hatol - vágtam rá és Jet arca égni kezdett. - épp kielégítik szexuális vágyaikat - kacsintottam - ha már te szűzies életet élsz.

- Hogy mondtad? - torpant meg. Ott álltunk az utca közepén és ő szinte lángolt a szavaimtól.

- Csak vicceltem, Jet - nevettem meglökve őt - gyere már.

- Akkor jó - mondta még és nem engedte, hogy belé karoljak. Jet furán viselkedett.

- Vicceltem, hé - nógattam őt komolyra véve a szót - mi a baj?

Mikor összenéztünk, kiszorult belőlem a levegő. Jet tekintete olyan közeli volt, olyan hevülten más, mintha nem önmaga lenne. Tikkadt torokkal szóltam rá a lábaimra, hogy működjenek. De szó szerint botladoztam.

Mire az iskolához értünk, kótyagos voltam. Nem csak az alvatlanságtól. Hirtelen Jet illatát is megéreztem. De úgy Istenigazából. Oké, ezt abba kell hagynod, Fae. Csak idegesíted, cukkolod, mert barátok vagytok.

De akkor miért gyulladt fel körülöttem minden, ahogy úgy nézett rám?

- Hol lesz óránk?

- Tessék?

- Jól vagy, Fae?

- Persze, miért ne lennék? - a gond ott kezdődött, hogy az iskola előtt állt Zayn. S le sem vette rólunk a szemeit. A hideg is kirázott tőle. - nem mehetnénk be valahol máshol? Mondjuk az ablakon?

- Azért van a bejárat, hogy azon közlekedjünk.

- Jet, kérlek? - néztem fel rá, szinte könyörögve. Valamit megláthatott a szememben, mert megenyhült az arca.

Bent tartottam a levegőmet, ahogy a homlokomhoz nyúlt és simogatni kezdett.

- Mit csinálsz? - kérdeztem halkan. Mi baja van? Mi bajom van? Mi bajunk van?

- Nem szeretem, ha ráncolod a homlokodat.

Még mondani akartam valamit, de akkor magához húzott. Igen, Jet magához húzott. Nem az ölelkezős fiú, de akkor átkarolta a vállaimat. A mellkasához simultam, és egy fajta védő páncélként vont körül. Oké, fura volt. De tetszett. Főleg, mert Zayn álla leesett.

Nem akartam bántani.

Soha nem tudnám őt bántani.

De nem bírtam ránézni. Nem, mert a szívem úgy döntött, feladja. Végig Jetre néztem fel, mintha erőt adna. Volt ennek egyáltalán értelme? Vegyük az ajándékot, amit rám hagyott. Akárhányszor Jet 2.0-ra nézek, elönt a melegség. Mint akkor ott reggel is. Megráztam a fejemet. Ne agyalj. Jet lenézett rám, és bár nem mosolygott, de láttam, hogy szeretne. Mi állította meg?

- Bejössz órára is?

Jet felvonta egyik szemöldökét.

- Úgy nézek én ki?

- Jet, ideje bejárnod.

Jet tekintete mögém kúszott, majd vissza rám.

- Tudod - hajolt közelebb - nem járok be, hogy korrepetálhass.

Az, hogy leesett az állam, kicsit sem volt túlzás. Jet flörtölt velem? Nem, biztos, hogy nem.

- Rossz korrepetitor vagyok.

- Nem hinném - megengedett egy félmosolyt. És őszintén ez volt a varázsa. Jet volt mogorva, parancsoló, túlságosan védelmező. De mikor mosolygott, a világ megállt körülötte. Ritka volt. Ritka, mert melengető volt és mélyről jött. Pont ezért volt értékes. - visszamegyek hozzád, összepakolok és megcsináljuk az ajtót.

- Jet, nem megyek el.

- De eljössz - zárta le. Szerinte - hozzám költözöl és kész.

Megszorította a vállamat, mi nála azt jelentette: törődök veled. Gondoltam én. Mindegy is volt. Mert amíg figyeltem Jet-et távozni, égetni kezdett egy másik tekintet. Belehasított a bőröm alá és mágnesként tapadtam felé.

Harry.

Harry keze ökölben volt és az üresség mellett, dühöt láttam a szemében.

És csak akkor esett le. Hát ezért volt ez a mutatvány Jettől. Harry előtt akart bizonyítani valamit? Ez nevetséges.

Miért félt ennyire Jet Harrytől?

Azt mondta, hogy nem ismerik egymást. Nem, nem, Harry mondta azt, hogy nem ismerik egymást. Miközben az agytekervényeim pörögtek ezerrel, Harry mellett akartam elsuhanni. De elkapta a karomat és megállított. A szorítása erős volt, határozott és épp, hogy nem fájt.

- Még mindig nem jönnek be a lila foltok a karomon, már nem divat, tudod? - hátra kellett billentenem a fejemet, hogy ránézhessek. Harry nem beszélt, csak bele akart furakodni a fejembe. - válaszolj, Harry. Mi van köztetek Jettel? - Harry ráncolni kezdte a homlokát, mikor leesett, hogy mit kérdeztem - minden perverzséget félre téve. Azt mondtad, hogy nem ismered.

- El akarsz költözni? - morogta az orra alatt.

- Én kérdeztem először - elrántottam magam, de a lendülettől majdnem a földön landoltam. Csak, hogy a jóságos Casperem utánam kapott. Visszahúzott és a mellkasának estem. Egyszerre nyílt el a szánk a közelségtől. És éreztem. Megindulni a bizsergést a lábujjamtól, ahogy érintkeztünk.

- Válaszolj.

- Nem - löktem el magamat - te válaszolj. Miért vagy veszélyes?

- Kérdeztem valamit - kezdte elveszteni a türelmét. - válaszolj, Fae!

Hátráltam még egyet, ahogy megemelte a hangját. Megráztam a fejemet és ott hagytam.

Nem izgatott, hogy szólítgatott. Szerencsére szólt a jelző és elkezdődött a tanítás. Akármennyire is igyekeztem nem Harryre és Jetre gondolni, csak ők jártak a fejemben. Jet teljesen megváltozott, ahogy meglátta őt. Harry arcán nem volt felismerés. Lehetséges lenne, hogy Caspernek valóban fogalma sincs Jet kilétéről?

Firkálgattam a füzetembe.

Költözzek Jethez? De nem akarok elköltözni. Miért kéne elköltöznöm? Ez az én életem. Jet rosszabb, mint Zayn.

Nincs Zayn. Szerencsére nem ült mellém.

Megmarkoltam a pad szélét.

- Miss Wallace? - szólított fel a tanár, de azt se tudtam, hol vagyok. - a választ.

- Én… - makogtam. Miről is volt szó? Valami versről? Ja, hogy ez matek.

- 1423 - jött a válasz a hátam mögül, suttogásként.

- 1432 - kiáltottam be. A tanárnő összevonta a szemöldökeit.

- Helyes válasz.

Hátrapillantottam és megütköztem Liam pillantásában. Barna szemei karikák voltak, és mikor egy mosolyt küldtem felé köszönetképp, biccentett egyet. A teremváltakozás miatt akkor mögöttem ült.

Óra után mellé álltam.

- Köszi, a választ.

- Nincs mit - mondta egyhangúan. Nem bunkón, csak olyan, élettelenül.

Úgy döntöttem, hogy elég a visszahúzódásból. Szükségem volt figyelemelterelésre, és Liamnek is.

- Honnan érkeztél? - mellé szegődtem, ahogy a folyosóra ért ki. Liam értetlenül nézett rám, mint aki nem érti, mit akarok.

- London.

- London? - lepődtem meg - én is. Vagyis a szomszédból, Skóciából, gondolom, az akcentusom elárul.

- Volt egy sejtésem, igen - vont vállat. Mikor elhaladtunk a szekrényem előtt, felsóhajtottam. Még mindig rá volt irkálva, hogy leszbikus.

- Megvársz? Kiveszem a füzetemet.

Kinyitottam a leszbikus szerkényemet, hogy kivegyem a leszbikus füzetemet.

- Ez a te szekrényed? - jött hirtelen a kérdés.

- Igen - mosolyogtam rá a vállam fölött. - sokatmondó, mi?

- És igaz? - billentette oldalra a fejét. Liam szemében kíváncsi fény gyúlt. Hogyha ez kell, hogy beszéljen valamit? Hát legyen. Jut eszembe, Missy. Vissza kellett hívnom, mivel tegnap este képtelen lettem volna csajos estét csinálni.

- Persze. - csaptam be az ajtót. Megnyaltam a hüvelykujjamat és letöröltem a koszt az L betűről. - legalább is szerintük.

- Szerintük? Nem a lányokat kedveled?

Elnevettem magam.

- Mint mondtam, szerintük igen. Hosszú sztori.

- Ráérek - leült kint a padra, és várta, hogy csatlakozzam. Széles vigyorral huppantam le mellé.

- Ez már haladás, Liam Payne. Beszélgetni akarsz? Wow! - mikor nem válaszolt, nem feszegettem a témát tovább - nem érdekes történet. Csak a barátnőmet piszkálták, és… megcsókoltam.

- Mit csináltál? - a nagy barna szemei elkerekedtek, mivel nevetésre kényszerített.

- Megcsókoltam, jól hallottad. Rögtön azután, hogy szerelmet vallottam neki.

- Hogy mit csináltál?

- Szerelmet vallottam. Trey egy bunkó seggfej, és rám hajtott, barátnőm előtt. Aki belé volt esve. Látni akartam Trey arcát, ahogy a vöröskéje szerelmet vall a lánynak, akit éveken át cukkolt.

Liam szótlanul tanulmányozott. Nem tudtam mit dönt el épp, de szinte a helyemig hallottam a gondolatait.

- Tudtad, hogy ez lesz, és te bevállaltad. Ez nem kis dolog, Fae.

- De az. Kit izgat, hogy mit gondolnak mások? - támaszkodtam meg a könyökömön - a lényeg, hogy én és a barátaim tudják az igazat rólam. És ha leszbikusnak hívnak? Egészségükre. Semmi bajom a melegekkel. Legalább ők különlegesek valamiért, tudod mit? Leszbikus leszek!

Liam arcára mosoly húzódott. Nem túl igazi, halvány, de mosoly volt.

- Megleptél, Fae Wallace.

- Te is. Mi ez a mosoly? - a mutató ujjammal benyomtam az arcát - jól áll a mosoly, mosolyogj többet.

Liam az ölébe pillantott.

- Hé - a kezéért nyúltam, de inkább visszahúztam az enyémet - nem akarok rád hajtani, oké? Semmi hátsószándék.

- Ilyenre nem is gondoltam.

- Akkor jó - nevettem halkan - csak örülök, hogy végre szóba álltál valakivel. Annak meg főképp, hogy az a valaki én voltam - mikor oldalra pillantottam, megláttam azt a szőke lányt, aki Harry lakásában volt valamelyik nap. Épp a pulóverét vette fel sietősen, de megláttam. A karját. - ne haragudj Liam, mindjárt visszajövök. Hé, csinibaba, várj meg! - szóltam utána, de mintha meg sem hallott volna. A női mosdóba tért be, és én berontottam utána.

- Mit akarsz? - értetlenül nézett rám.

- Mi történt a karoddal?

A szőkeség lesápadt.

- Semmi.

- Nekem nem semminek tűnt - a pulóveréért nyúltam. - kék zöld foltos vagy. Ő volt, ugye?

- Ő? - nevetett zavartan - nem tudom miről beszélsz.

- Harryről. Mutasd meg a karodat.

- Nem csinálok én semmit sem - lökte el a kezemet - hagyj békén.

Konkrétan egy szorítás nyoma volt a karján, és ha jól láttam, a háta felé is bekúszott. Olyan ideg jött belém, hogy megremegtek a lábaim alattam.

- Bántott? - kérdeztem halkan - hülye kérdés, persze, hogy bántott.

- Nem bántott. Nem… ő csak…

Megfordultam. Megkeresem és megverem.

- Hová mész? - kiáltott utánam - ne szólj neki!

De már mindegy volt. Louis-ba ütköztem a folyosón.

- Hol van Harry?

Louis elvigyorodott lazán.

- Végre a nyakába ugrasz? Épp itt volt az ideje. A szertárban, jobbra a folyosón. Ne rendezz féltékenységi jelenetet.

- Kösz. Hidd el, amit rendezni fogok, távol fog állni attól - morogtam és a szertár felé csörtettem.

A csizmám egy centis sarka dörömbölt a folyosón, olyan hévvel és erővel siettem. Megfogtam az ajtót és szinte kiszakítottam. Az, hogy épp egy másik szőke csaj nyakát bújta épp, meg sem lepett.

- Menj ki, Barbi.

- Nem Barbi vagyok.

- Leszarom, Barbi, húzz ki innen.

Harry ajkaira vigyor kunkorodott. Bár üres volt és semmissé tevő, tudtam, hogy élvezi a helyzetet. A szemét.

- Harry? - nézett Harryre, aki csak kitárta a karjait. - ez hihetetlen. - háborodott fel Barbi baba, és összeszedelőzködve kirontott a szertárból. - élvezzétek egymást - vetette még oda.

Az ajtó becsattant mögöttem. Mi pedig farkasszemet néztünk. Harry lazán a szertár falának dőlt a vállával. Én pedig fújtattam. A dühtől. Elé álltam és mikor szólásra nyílt a szám, más történt.

A kezem az arcán csattant. Az egész szertár belevisszhangzott. Casper arca komor lett, de még csak meg sem mozdította a fejét. Mintha meg sem érezte volna a lányos ütésemet. Az egocentrikus barom!

- Először sem tetszett, hogy megütöttél - vágta hozzám éles hangon.

- Te erre izgulsz fel? - kérdeztem gúnyosan.

- Arra, hogy vernek? Nem éppen.

- Arra, hogy vered a nőket - ordítottam az arcába. Harry homlokát ráncolta.

- Felvilágosítanál?

- A szöszi? Aki nálad aludt? Az egész teste olyan szép színes, mint az én karom? - húztam fel a kabátomat és kettőnk közé emeltem. Harry kiegyenesedett, és a karomat nézte. A szemei mögött dolgozott egy megfejthetetlen indok.

- Semmi közöd hozzám, Fae.

Ki akart kerülni, de megállítottam.

- De ahhoz igen, amit csinálsz a nőkkel. Tudod, gyűlölöm, hogy kisebbeket bántanak. Főleg, ha nőket.

- Ó igen - röhögött. Harry röhögött! Rajtam - hallottam az őrangyalról. Azt is megjátszod?

- Tessék?

- Előadod magad, mi? Mint mindenkinek.

- Nem értem miről beszélsz, de nem is fo…

Közbevágott.

- Láttam, amit a meleg barátoddal csináltál. Aztán meg az új fiú, Liam Payne. Komolyan, beveszi ezt valaki?

- Semmi közöd hozzám - vágtam vissza a szavaival.

- Nem vagy te őrangyal, Fae Wallace - hajolt le hozzám, közel. A lélegzete csiklandozta az arcomat. - csak egy játékos.

Arcon csaptam. Megint. És megint nem mozdult meg a feje.

Hirtelen történt.

Ahogy Harry felmordult a mellkasában. Ahogy beépített a szemközti szekrénybe, minden leborult róla. Lihegtem. A csuklómat a fejem fölé szorította s a térdeim elcsuklottak alólam. Egy fém valami a földön csörömpölő hangot hallatott, miközben én neki voltam feszítve a szekrénynek. Harry az arcomba lélegzett. Én beszívtam, amit kifújt. Beszippantottam őt. Az egész testem tűzben forgott, ahogy erős, férfias mellkasa a mellemnek feszült. A forróság lavinaként zúdult végig rajtam s én repültem. A dühtől és attól a csontritkító, fakó érzéstől ott lent az alhasamban.

Ó nem Fae, mondd, hogy nem izgatott fel a durvasága.

- Üss meg még egyszer.

- Mi lesz akkor?

A másik kezem szabadon volt. Amivel megütöttem.

- Megcsókollak.

Elnevettem magam.

- Ugyan kérlek. Nem csókolsz meg.

- De igen - hajolt a fülemhez - és akkor eszedbe sem fog jutni, hogy elköltözz.

Felziháltam. A közelségétől. A hidegtől, mit a teste árasztott. Nem az a téli hideg volt. Inkább az aurája volt hideg, fagyos. Ő volt maga hideg. Megfagyott.

- Tessék?

- Ne költözz el.

Elnyílt a szám, majd becsuktam. Mi van?

- Mi van? - nevetni akartam megint, de nem ment.

- Ne menj el. - ismételte. Nyersen, komoran, de megütött. Nem tudom hol, de megütött.

- Ne nevettesd ki magad, Harry.

Felmorrant.

- Ne. Menj. - hajolt a számhoz - el.

- Nem parancsolhatsz nekem.

- De kényszeríthetlek rá.

Elképedtem.

- Nem tudsz.

- Csak egy csók, Fae - dúdolta a szám ellen - és nem költözöl el.

- Mit képzelsz magadról? - dühös voltam. Főleg azért, mert valahogyan ki akartam próbálni. A csókját. - hogy aztán engem is megverhess? Nem, nagyfiú, engedj. el.

Éreztem, hogy sajogni kezd a csuklóm.

- Élvezte - mondta egyszerűen - nem bántottam. De ha elmész, megteszem.

- Nem teszed.

- Először a haját fognám meg, aztán a torkát - ecsetelte és a tenyerem bizsergett. Megint be akartam neki húzni. - az ujjaim nyoma napokig ott lesz a bőrén, Fae. - tartottam magam. Megemeltem a kezemet, de nem nyúltam hozzá. - talán nem csak a kezeimmel érek hozzá.

Nem bírtam tovább. Remegtem. Nem is, reszkettem. Lehunyt szemekkel akartam nyugtatni magam, de nem ment. El akartam zárni az összes nőt előtte mániákusan, hogy ne érhessen hozzá.

Csatt.

A pofon másodpercekig visszhangzott. Hangosan kaptam levegőért, ahogy a szemeimbe nézett. És a rohadt vigyor ott kunkorodott az ajkán, kihangsúlyozva a gödrét.

Direkt csinálta!

Nem akarta tovább bántani, csak ki akarta hozni belőlem. Kikényszerítette a pofont.

A szemét.

A vér is megállt bennem, ahogy lefagyott a mosolya, tekintete a számra esett.

Velem pedig megfordult a világ.