helló mindenki! megérkeztem a következővel. itt már jó pár dolog kiderült, a következőben pedig szinte minden ki fog! az egy eléggé érzelmes rész lesz, ami nem igazán volt megszokható ebben a történetben! eljött ennek is az ideje végre. :) jó olvasást xx
Síri csend volt.
Levegőt sem
vettem.
Továbbra is csukva
tartottam a szemeimet. A fura az volt, hogy nem fájt. Ilyen lenne a halál?
Fájdalommentes? Nyeltem egyet. Ideje lenne kinyitni a szemeimet és megnézni,
hogy hová kerültem. Oké Fae, háromra.
Egy.
Talán még sem
kéne. Mi van, ha valami sötét?
Kettő.
A pokolba
kerültem, mindezt a hőhullámból állapítottam meg, mi végigáradt minden
porcikámon. Talán tűz volt körülöttem.
Három.
Kinyitottam a
szemeimet és nagy meglepetésemre, még mindig a vonaton voltam. A vonat lenne a
halálom? Meglehet. De aztán megpillantottam Harryt, aki ott térdelt mellettem,
két tenyérrel a földön, a feje a vállai közé esett, zihált. Mi a franc. Még
éltem.
Aztán Harry
felnézett rám és ezt sziszegte:
- Húzz el innen,
Fae. - mormolta, és hogyha bármi érzelem lehetett volna a hangjában,
könyörgésnek írtam volna le a szavait. Pofán csapásként ért, mikor felálltam,
hátrálni kezdtem és megpillantottam a combját. Amin egy pici lyuk volt,
golyóméretű. Az ajkaim csodálatban nyíltak szét, megmerevedtem. Harry meglőtte
magát? Helyettem? - menj már! - emelte meg a hangját. - mielőtt végzek veled.
Harry felállt,
megfogta a fegyvert és nekem rontott. A nyakamnál fogva a falhoz szorított és
az arcomba hajolt. A hideg lehelete végignyalta az arcomat. Hangosan kapkodta a
levegőt, a szemében sötét gyűlölet ült.
- Sosem hallgatsz
rám, mi? - nyomta a fegyvert a mellkasomhoz.
- Nem fogsz
lelőni. - mondtam. Honnan a francból jött ez? Soha nem tapasztalt érzés áradt
szét bennem. Fogalmam sem volt mi az. Jó, mások talán bizalomnak írnák le, de
én bízni? Ráadásul Harryben? Abszurd.
Harry elnevette
magát.
- Ne legyél olyan
biztos benne.
Rámosolyogtam.
Fura, mert ezt a mosolyt őszintének éreztem. És én nem mosolygok őszintén.
- De, az vagyok.
Nem tudsz bántani.
Harry felmordult,
de mielőtt akármit is tehetett volna ismét, egy ismerős, mély, reszelős hangra
lettünk figyelmesek.
- Engedd el őt,
Harry.
A kabin ajtaja
kinyílt és leesett az állam.
- Zayn?
- Vége van,
Styles. Engedd el.
Harry elengedett,
de egy tapodtad sem mozdult. Elvigyorodott.
- Malik, jó újra
akcióban látni.
- Fae, menj ki. -
parancsolt rám Zayn. Megráztam a fejem, a barna szemei megvillantak. - azt
mondtam, menj. ki.
A szemeim
elkerekedtek az autoritástól a hangjában.
- Mi bajod van,
Zayn?
- Fae meg akar
halni, Zayn, hagyd rá.
Zayn meglőtte
Harryt. Majdnem el is nevettem magam, tekintve, az előbb lőtte meg magát és még
csak meg sem inogott.
Épp mondani
akartam, hogy fölösleges fáradoznia, mikor is Harry a szívéhez kapott. A
fegyver kiesett a kezéből és Harry a földre hullott.
- M-mit csinálsz?
- morogta Harry.
- Csak betartom a
neked tett ígéretemet.
Zayn leguggolt
mellé és a kezeibe vette az arcát. Azt se tudtam mi történik. Zayn és Harry?
- Mit adtál be? -
Harry tekintete hirtelen melegebb lett, közelibb.
- Aludni fogsz,
Harry. Nem lesz baj. - Zayn felpillantott rám, a tekintetéből sütött a
bocsánatkérés. - nem lesz baj.
- Elmagyaráznád? -
buktam ki. A szívem hevesen kalimpált, mikor is Harry a földre hullott
eszméletlenül. - mit tettél vele?
- Elaltattam. Meg
akart ölni, Fae. Most, hogy tudta az igazságot, addig nem nyugodna, amíg meg
nem ölne.
- Igazságot?
- Az igazságot. -
bólintott és felállt. - kettőtökről. Nos, félig tudja.
- Kettőnkről?
Jet lépett fel a
kabinba, a tekintete rögtön végigjárta a testemet és megkönnyebbülten
sóhajtott.
- Azt hittem,
elkéstünk.
Jet aztán a
karjaiba vont. Erősen szorította a fejemet a mellkasának, a másikkal pedig a
derekamat markolta.
- Oké, most már
elmagyarázhatnátok, mi folyik itt?
- Eressz már oda,
te állat! Had lássam az én vöröskémet!
Missy arrébb tette
Jet-et és a nyakamba ugrott szinte.
- Oké, nem értek
semmit.
- Ideje lelépni,
Louis-ék úton vannak. - Jet konkrétan a vállára kapta Harryt, meg sem kottyant
neki a súlya. Lesétált vele a kabinról. Bambán váltogattam a tekintetemet Zayn
és Missy között. Többször egymásra néztek, Mis az ajkát harapta, Zayn pedig a
tökéletesen benőtt hajával, zsebre vágott kezekkel csak úgy volt. Mintha semmi
sem történt volna.
- Nem kell
megijedned.
- Mindjárt
felrobbanok, nem megijedtem! Mi a franc? Kik vagytok ti? Harry meg te, Zayn? Ki
nem állhatjátok egymást!
Megdörgölte a
tarkóját.
- Nos, az egy
kicsit túlzás.
- Túlzás -
nevettem. - túlzás.
- Gyere velünk és
mindent megmagyarázunk. Ideje felvilágosítani arról, ki vagy.
- Harry gyilkosa?
- billentettem oldalra a fejemet. A számban keserű íz futott össze. Valóban ezt
tettem vele?
- Nem ölted meg.
Csak megfagyasztottad.
- Ó, az úgy más -
nevettem megint. Ez a nevetés reszketeg volt, borzongató, hamis.
- Megmentetted,
Fae. - Missy a kezébe vettem az enyémeket. - voltaképp mindenkit megmentettél.
Ha velünk jössz, elmagyarázunk mindent.
- Van más
választásom? - sóhajtottam fel.
Zayn rám
mosolygott, majd megcirógatta az arcomat. Különös volt az érintkezés.
Melengető, bizalomkeltő és mosolyognom kellett tőle. Mikor is volt már, mikor
jóban voltunk?
- Azt hittem, nem
akarsz már a közelemben lenni - löktem meg Zaynt a vállánál fogva.
- Mindig a
közeledben voltam - engedett előre és leugrottam a vonatról. - akkor is, mikor
elraboltak.
- Téged? -
kérdeztem zavartan.
- Téged. Nem
emlékszel rá. De fogsz.
Elraboltak és nem
emlékszem rá. Már meg sem lepődtem. Harry hányszor is csinálta ezt velem?
Várjunk csak.
- Akkor te olyan
vagy, mint Harry? - torpantam meg. - mindketten?
Az állam a földig
zuhant. Ez nem lehet igaz. Zayn, akivel felnőttem, és Missy, aki a legjobb
barátom! Nem, voltaképpen az egyetlen barátom.
- Mindhárman -
kacsintott rám Missy. Tényleg rám kacsintott? Végignéztem rajta. Rövid szoknya,
térdig érő csizma, bőrkabát. Hol van a barátnőm és mit tettek vele. - egy vagy
közülünk.
- Persze. Üdv a
Supernatural-ben! - tártam ki a karjaimat és mindketten elnevették magukat. Egy
fekete BMW-hez értünk, ahová be kellett volna ülnöm. Hát jó. A hátsó ülés
sarkába húzódtam, Missy a sofőr mellé ült, Zayn mellém.
- Szia, Fae - egy
néger srác hajolt hátra a két szék közt. - Nicholas vagyok, hívj Nick-nek. Üdv
itthon!
Itthon.
- Oké. Szia, Fae.
Elnevette magát.
- Nem ismersz meg,
mi? Sebaj, majd visszatér az örökre szóló szerelmünk, édes - kacsintott rám a
visszapillantóból.
Felvontam a
szemöldökömet, de Zayn megérintette a térdemet.
- Időmanipulálók
vagyunk, Fae.
Pislogtam párat.
- Én meg az angol
királyné.
Zayn megrázta a
fejét.
- Komolyan
beszélek, hallgass végig. Mind azok vagyunk, Harryék, Louis, Niall-el együtt.
Én, Missy, Nick, Jet. Mindannyian. Veled együtt.
Felsóhajtottam.
- Zayn, túl sok
filmet néztél.
Rám mosolygott,
aztán közel hajolt és mélyen a szemeibe néztem. Az íriszében ott voltam, a föld
alatt, megkötözve. Ott volt még Zayn is, aki kínzott. Aztán Harry megmentett. A
rózsaszirmok! Ő mentett meg és tette oda le mellém. Mi a franc? Miért nem
emlékeztem erre?
Eltávolodtam tőle.
Nem tehettem róla, úgy néztem rá, mint aki épp most szabadult a bolondok
házából.
- Nem bántalak. -
nyugtatott. - csak be kellett épülnöm, hogy meg tudjam, mit terveznek azok az
idióták.
- Megkínoztál -
mondtam, nem mintha megrendített volna.
- Hidd el, nekem
jobban fájt, mint neked. Soha az életben nem bántanálak. De ha meg tudod az
igazságot, akkor rájössz majd. Mi mindig melletted álltunk.
- Tegyük fel, hogy
hiszek neked. Mit jelentsen az, hogy időmanipuláló?
- Vannak, akik a
múltat tudják manipulálni és vannak, akik a jövőt. Emlékek és érzelmek alapján.
Mi a jövőt tudjuk, te is. - mosolygott
rám Missy. - csokit?
Elnevettem magam.
Missy csokit zabált. Legalább az igaz volt. Várjunk csak, kezdek hinni nekik?
- Azért ugrottam
2021-be? - tűnődtem.
- Megzavarodtál,
ami természetes, Harry mellett.
- Harry mellett?
- Ő a múlt, te a
jövő, Fae. Amikor a kettő olyan módon kacsolódik, mint ti, káosz alakulhat ki
odabent - mutatott a fejemre. - előhívta a képességeidet, ami mindvégig meg volt
benned, csak nem emlékeztél rá. Ebből kifolyólag nem is tudtad használni őket.
Nem voltak sokszor erős de javu-id?
Nyeltem egyet. De,
voltak, mindegy.
- Nem értem. egy
jövő és egy múlt manipuláló nem érintkezhet?
Zayn és Missy
összenéztek. Nagyszerű, vagy eltitkolnak valamit, vagy nagy bumm következett.
- Elvileg nem.
Gyakorlatilag nálatok más a helyzet.
- Persze, mert mi
ketten Harryvel vagyunk a kiválasztottak és mi tudunk érintkezni.
- Nem érintés,
mint ahogy megfoglak. Érintkezés, itt bent. - mutatott a szívéhez.
- Oké. Még mindig
nem mindent értek.
- Idővel kitisztul
- mosolygott rám kedvesen. - de ahhoz, hogy mindent megérts, a múltadról és a
jelenedről, mutatnunk kell valamit. Ismerlek, legalább hatszáz kérdés van a
fejedben most. Mindent elmondok, miután megmutattam, amit látnod kell.
Az
igazság az volt, hogy mindig is bíztam Zayn szavaiban. A tekintete
őszinteségről árulkodott, ahogy a ragyogó mosolya is. Mintha boldog lenne, hogy
itt vagyok, ide jutottam. Az út további részében csend telepedett ránk. Az
agyam egyfolytában pörgött.
Időmanipuláló
vagyok, milyen menő már! Csak az nem, hogy lényegében fogalmam sincs, mihez
kezdhetnék ezzel.
Egy régi épülethez
érkeztünk meg, a hely nagyon ismerős volt. Minél tovább álltam előtte és
néztem, annál jobban tisztult a kép.
Az eltorzított
jövőmben, ebben az épületben dolgoztam, vasútfejlesztőként. Akkor virágzott,
ott és akkor pedig romos volt. Persze állt a saját lábán, a betört ablakaival,
tele grafitizett falaival.
Zayn megfogta a
kezemet és rám mosolygott, ismét. Milyen sokat mosolyog.
- Gyere velem, már
várnak.
Egy
raktárépülethez hasonlított belülről. Rövid folyosón mentünk végig, majd
betértünk a tágas, magas, sötét terembe.
- Kívülről
nagyobbnak tűnt - mormoltam.
- Még nem
érkeztünk meg.
Egy ajtóhoz
vezetett, minek a túloldalán egy lépcső volt, lefelé, a föld alá. Átlagos
helyzetben benyögök valami poént, de a torkom szűk volt a beszédhez. Követtem
Zayn lépteit, mögöttem Missy volt és Nick.
- Nem lesz gond. -
súgta Mis.
A pince, ahová érkeztünk,
tágas volt. Masszívan kiépített gerendák tartották. Nyirkos volt a levegő, és
amolyan föld és eső szag keveredett lent. Mindennek ellenére nem keltett olyan
érzést, hogy épp egy börtönbe vezettek volna le.
Jet a számítógép
előtt állt. Mikor megfordult, a kéklő szemei világítottak.
- Fae - mormolta
és a kezét nyújtotta nekem. Hezitáltam. Megfogjam, ne fogjam?
- Mi ez itt? -
böktem az egész bonyolultnak tűnő számítógép rendszerre. Több is össze volt
kapcsolva, nagyobb képernyőkkel. Semmi új, kifejlesztett technika. Három sima
síkképernyős monitor, egy laptop, meg egy kivetítő is volt. Mint egy iroda.
- Nyomkövetés? -
nevetett zavartan.
- Jet, hol van
Harry?
- Hátul.
A szívem
megugrott.
- Mit csináltatok
vele?
- Semmi rosszat.
Menj Zayn-el, megnézheted magad.
Szinte loholtam
Zayn után. Nem értettem miért, de kivert a víz is a tudattól, hogy baja esett.
Hülye Fae, meg akart ölni, te meg aggódsz érte!
Mondjuk, te meg is
ölted őt. Részletkérdés.
Egy tömlöchöz
hasonlíthatnám, ahol megtaláltuk Harryt. Ki volt láncolva a falhoz, mikor
meglátott, a gyűlöletétől meginogtak a térdeim.
- Maradj nyugton,
Harry - figyelmeztette őt Zayn.
- Vidd el őt
innen, Zayn - emelte meg a hangját.
- Miért akar
megölni, Zayn? Eltekintve attól, hogy mit tettem vele. Felnőttek módjára meg is
oldhatnánk akár, nem?
Zayn egy széket
tett Harry elé és leültetett rá. Farkasszemet néztünk, miközben Zayn beszélt.
- Gondolj bele,
Fae. - kezdett bele. Közben Harry mellett állt és úgy nézett rá, mintha
számítana neki. Mintha nem ellenségek, mindinkább testvérek lennének.
Szeretettel. - több évszázadon keresztül élsz. Nem is élsz igazán. Az élet
magáról a folytonos küzdésről szól, a boldogságért. Mindenkinek megadatik -
vont vállat. - maga a kaja, pia, a szex - vigyorgott - egy ölelés, vagy egy
közös vacsora. Egy puszta érintés is maga lehet a boldogság. Képzeld el, hogy
ezt mind elveszik tőled. Nem érzel semmit. Sem az ízt, nem boldogít valaki
mosolya, nem érzed a csókot, az ölelést sem. Semmi sem marad neked, csak a
magány. Azt sem érzi igazán, csak látja másoktól. Együtt vannak boldogan, ő meg
ott van a semmiben, üresen.
- Fogd be, Zayn -
morrant fel Harry és a szemeit forgatta.
Zaynnel
találkozott a tekintetünk, mikor lehajolt mellém és a kezeibe vette az arcomat.
- Csak egyet
tudott. Hogy valaki ezt tette vele. Nem volt értelme az életének, nem tudott
meghalni sem. Így adott egy értelmet. Megkeresni és megsemmisíteni azt, aki ezt
tette vele. Már egy évtized egy ilyen céllal is rengeteg idő, Fae. Gondolj el évszázadokat.
- súgta halkan. - csak ez éltette, betegesen. Mi történik, mikor megtalálja az
élete egyetlen célját?
- Beteljesíti,
bármi áron. - mondtam, és csöppet sem voltam közömbös már. Harry-re
néztem. - Az életének egyetlen értelme
és célja, hogy megöljön.
- Legalább is ezt
hiszi. - állt fel Zayn. - Harry saját magát áldozta fel, egy nagyobb, szebb
dolog érdekében.
- Miről beszélsz?
Jet, Missy és Nick
besétáltak közénk.
- Megmutatjuk,
hogyan és miért áldoztátok fel magatokat.
OMG !!! Alig várom már hogy mit mutatnak meg neki. Ugye Harry és Fae a végén együtt lesznek ? *_* Hozd a következőt plíííz :3 :
VálaszTörléskirályságos
VálaszTörlés