Harmincnyolcadik Fejezet - JÁRULÉKOS VESZTESÉG

helló bébik! megjöttem a következővel :))) kezd kicsit bonyolódni a mostani jelen is :D 

remélem tetszeni fog! jó olvasást hozzá xx 

- Jó reggelt, Miss Wallace! A kávé az asztalon várja!

- Köszönöm - mosolyogtam rá az asszisztensemre, aki szemmel láthatólag ledöbbent a kinézetemen. Rákacsintottam mindentudóan és az irodám felé koslattam.

A táskámmal bíbelődtem, mivel a hülye cipzár reggel óta nem akart normálisan működni. Végül felsóhajtottam és vállat vontam.

Bekaphatja akkor igazából.

Benyitottam az irodámba, ami még mindig lecsapott, mekkora, de mekkora nagy volt. Az asztalomhoz sétáltam és ledobtam a táskát az ülésbe.

- Idióta - mondtam szem forgatva, majd az ablakhoz fordultam és kinéztem a városra. Viszonylag magasan voltunk, így rálátást kaptam Los Angeles utcáira, még a távolabbikra is. A világítást lekapcsolták, pedig este még pompásabb volt. Nem mintha egy látványvilággal le lehetne venni a lábaimról. Azzal lehetne, ha például rendet tennének odabent, a fejemben.

Komolyan, ha még egyszer azt álmodom, hogy Harry Styles-al vadul szexelek a felhőkarcoló tetején, kitépem a maradék hajamat.

Halk nevetést hallottam mögülem.

Megfordultam és mintha pofán csaptak volna, lezsibbadt az arcom. Mi a fészkes fenét keres itt hajnalok hajnalán?

- Téged nem lehet levakarni?

Harry ott ült a kanapémon, szétterpesztett lábakkal, elkényelmesedve és hosszan tanulmányozott.

- Mióta vagy bent? - vágtam csípőre a kezeimet és oldalra biccentettem a fejemet. Nem, nem néztem végig rajta és soha nem is fogok.

Minek képzeli ez magát? Will Smith-nek a Man in Black-ből?

Harry meg sem szólalt, de a kunkor ott játszadozott az ajkai szélén. A zöld szemei botrányosan élénkek voltak és játszott bennük valami. Amit inkább nem akartam megfejteni. Elég gondom volt Jet-el, nem kellett még egy idióta körém.

Harry felállt és mellém sétált. Mondhatni pofátlanul lazán, komótosan, mintha tudná, hogy figyelem őt.

Oké, valóban minden lépését figyeltem, de inkább bizalmatlanságból, mint sem azért, mert egy szex Isten.

Említettem már, hogy férfihez képest milyen hosszú lábai voltak? Olyan topmodell lábak, az enyémek sem voltak olyan formásak. Lehet, hogy valójában nőnek indult és töke nőtt.

Vagy nincs is töke.

Elnevettem magam a gondolatra.

- Kivették a nyelvedet, fürti?

- Fürti? - pillantott rám a szemei sarkából és azaz ostoba, kisgyerekes, gödrös mosoly ott játszott az arcán. Hihetetlen, mennyit mosolyog. Mintha csak ezért élne, vagy mit tudom én. - én meg hívjalak parókának?

Felnyögtem fájdalmasan.

- Fogd be.

- Miért húztál parókát? Jet kitépte a hajadat, amiért bevallottad neki, mennyire szeretsz engem?

Leszakadt a pofám tőle.

- Semmi közöd hozzá.

- Vagy mert hiányzik a vörös, hosszú hajad?

Elkerekedtek a szemeim. Oké, ez nem történt meg.

- Mit szívtál?

- Szerelmi bájitalt - hajolt közelebb és megilletődött fejet vágott. - vagy azt inni kell? Mindegy.

Hát ez hülye.

- Na jó, nekem dolgom van.

- Igazán? - tűnődött. - és mégis mi a dolgod?

Na, ez egy jó kérdés. Azt se tudtam, mit kéne csinálnom. Cégvezető voltam, diplomával meg miegymás. Ja és barna, rövid hajjal. Haha. Nem tudtam nevetni.

- Vezetni egy céget?

Harry a zsebeibe dugta a kezeit.

- És hogyan látsz neki?

Miért beszél úgy, mintha tudná a gondolataimat? Kurvára nem vágtam a cég pontos fogalmát sem, nem hogy vezessem.

- Ahogy pár évvel ezelőtt.

- Hány éve pontosan?

- Mi ez, interjú? Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok és híres, de nem kell a cikked, Sherlock.

- Sherlock nem újságíró volt.

Hátra döntöttem a fejemet.

- Fogd be.

- Mutatni akarok neked valamit.

- Nem vagyok kíváncsi a két centis farkadra.

Harry elnevette magát. Istenem, ha még hallottam csengőbb, tisztább, élvezetesebb nevetést!

Csak néztem őt. Ahogy hátra veti a fejét, kigyullad a fény a szemében, és mosolyognom kellett. De aztán el is fojtottam, nehogy meglássa.

Hogy lehet valaki ilyen élettel teli?

- Egy, inkább harminc centis, kettő - hajolt az arcomba, elszívva minden maradék levegőmet. - nem látni akarod, érezni. Ahogy ki-be járkál belőled. Ki és be, ki és be - halkult el a hangja és éreztem, hogy elszűkül az alhasam.

- Szóval pornósztárnak képzeled magad - löktem el magamtól, és reméltem, a pírt nem látni túlzottan az arcomon.

- Gyere ki este hétre ide - vágta le elém a papírfecnit, egy címmel. - egyedül.

- Hogyne, persze.

Megy a halál.

- Várni foglak, választ kapsz mindenre.

És ezzel le is lépett.

Hiába kiáltottam utána, nem fordult meg, vagy ilyesmi. Csak elment.

A torkom kitikkadt, miközben a címet stíröltem. A poén csak az volt, hogy pontosan tudtam, hol van és mi van ott. Még jó, hogy közel van a lakásunkhoz.

Nem mintha elmennék.

Biztos, hogy nem.

Nem és nem. Nem érdekel Harry meg a hülye kitalációi.

Egész délelőtt és délután a papírokat rendezgettem. Igazából csak turkáltam. Ha így haladok, csődbe megy a cég. Fogalmam sincs, mit kellett volna tennem. Vasút fejlesztés. Nem értek hozzá!

Azt hittem, visszakapom a tudásomat is. De az emlékek ezen része nem köszöntött vissza hozzám. Nagy gáz, az életem lefelé halad épp a lejtőn.

Az életem, amire nem is igazán emlékszem.

Jet hívott kétszer, de nem akartam válaszolni neki. Elég ronda veszekedésünk volt Új Év napján. Jól indult. Sokak szerint, amilyen az első napod, olyan lesz az éved hátra lévő része is. De ez hülyeség, jól tudtam.

Még is egy csődtömegnek éreztem magam.

Lássuk csak. Érettségi, diploma, majdnem jegyesség, saját lakás - luxuslakás hozzáteszem. Mindenem meg van és még sem.

Képtelen voltam ezt félre tenni. Mintha kiradírozták volna az életem hátra lévő részét, hogy újra kezdhessek mindent.

De nem adhatom csak úgy fel a cégemet!

Elnevettem magam. Hát ez szánalmas volt és lehetetlen.

Miután semmit az égvilágon nem csináltam a munkaidőm alatt, elégedetlenül mentem haza. Jet kettő a nyakamba ugrott és tíz percet simogatnom kellett.

- Jó kutya voltál? - dörzsöltem meg a füle mögött, vakkantott egyet. Aztán konkrétan feldöntött a konyha közepén és végignyalta az arcomat. Nevetve döntöttem le és dörzsöltem a hasát, nyomorgattam. - látom, hiányoztam. Na, gyere, menjünk sétálni.

Szándékosan kerültem a kisboltot nem messze tőlünk, a vasút felé. Inkább elvittem Jet-et körbe a belváros felé. Az idő hűvös volt, a hó elkerült minket, pedig tegnap szállingózott. Az időjárás totál meg van zakkanva.

Vettem pár dolgot a drogériában, addig Jet megvárt kint a bolt előtt. Nem foglalkozott idegennel, el sem mászkált. Okosabb volt, mint némelyik ember, de komolyan.

Otthon megetettem Jet-et, majd TV-t néztem. Semmi sem volt benne. Folyton az órára pillantgattam. Fél 7 volt, mire olvastam a kedvenc könyvemből, megfőztem és lefürödtem.

Jet elvileg nyolcra ér haza, gyakorlatilag ma sem látom. Nem akartam veszekedni, de jól ott hagyott Új Évkor. Persze nem is az Új Évi csók meg az egyéb nyálas hülyeségek zavartak. Hanem, hogy nem volt ott. És ennyi.

Megígérte, majd megszegte az ígéretét.

Megértettem, hogy dolgoznia kellett és jól keresett. De leszartam a pénzt, hogyha rá ment az élet többi értékeire.

A szemeimet forgattam. Komolyan Fae, „Az élet többi értékeire?”

Mire észbe kaptam, már nagykabátban illegettem magam a tükör előtt. Nem akartam menni. Konkrétan még a fürdőbe is bezártam magam. Volna. Mivel nem lehettem két helyen, csak belülről tudtam bezárni. Mi oda vezetett, hogy kinyitottam és felöltöztem.

Válaszok.

Miféle válaszokról beszélt? Egyáltalán miért beszélt úgy, mintha tudná, mi zajlik le bennem?

Öt percet adok neki, nem többet.

Már messziről kiszúrtam azt a régi öreg roncs vonatot, ott a semmi közepén. Ami valószínűleg vasútállomás volt, viszont az évek és a nagy G betűs gengszterek tönkretettek.

Megtorpantam pár méterre a perontól. Még a szél is feltámadott a nagy hezitálásomban. Vissza kéne fordulnom. Tudtam jól. Mindenki tudta. Csak a lábaim nem, amik ugrásra késztettek.

Ott álltam a sínek közepén és a messzi távolba bámultam. Mi a francot keresek itt? Ezt akarja felújítani?

Nevetni akartam, de a nevetés nem tört felszínre. Elhalt útközben. Ott álldogáltam bénán és néztem a reszketeg vasutat, haldokolni.

Nyelni akartam, de elszűkült a torkom. A szívem furán dobolt. A lábaim pedig gyökeret vertek.

- Szép, mi?

Megugrottam Harry dörmögő, mély, husky hangjára. Még sosem hallottam így beszélni. A vonásai borúsak voltak és nem mosolygott, mikor rám nézett. Bele a szemeimbe.

- Nem így jellemezném.

- Akkor hogyan?

- Miért vagyunk itt, Harry?

Harry elmosolyodott. De ez a mosoly nem érte el a szemeit.

- Mit gondolsz, miért?

Elnevettem magam.

- Ha tudnám, valószínűleg el sem jöttem volna.

- Pont ezért volt titok - kacsintott rám. - gyere velem.

- Dehogy megyek - tártam ki a karjaimat. - mondd el most, és had menjek haza.

- Haza, ahol nem találod a helyed.

- Tessék? - háborodtam fel. Ez valami hülye vicc?

- Ez nem a valóság, Fae.

Na jó, kezdett fogyóban lenni a türelmem.

- Persze, hogy nem.

Harry megfogta a kezem és húzni kezdett magával. Hiába rángatóztam, erősebb volt.

- Szétrúgom a segged, ha nem engedsz el.

- Később a vad szexel, Fae, most másról kell beszélnünk.

A szemeimet forgattam volna, csak túlságosan ledöbbentett a viselkedése. Kitárta az ajtót, rögtön az első kabinét és felsétált.

Azt akarta, hogy kövessem. Jó vicc. Csak a lábaim másképp döntöttek.

Felmásztam utána. Nem láttam mást, mint egy poros, elöregedett, elhanyagolt kabint.

Harry végigkövette minden mozdulatomat. Ahogy körbe járok, ahogy megérintek mindent. Az ujjamon ott maradt a több éves, undorító por.

- Miért hoztál ide?

- Mert ismered ezt a helyet. Ahogy én is.

Megfordultam és kitártam a karjaimat.

- Hát nem, Harry. Nem ismerem.

Harry ellökte magát a faltól és elém jött. Szorosan. Az orra hegye az enyémet érintette. Mit kifújtam levegőt, ő beszívta.

- Ez az a kabin, ahol elsőnek megadtad magad nekem.

Pofán akartam csapni, de nem ment. Bambán meredtem rá, aztán hátra vetve a fejemet röhögni kezdtem. Még a hasam is fájni kezdett.

Egy biztos volt, ennek nincs ki a négy kereke.

- Na jó, engedj el.

- Nem szereted Jet-et, van köztetek valami Istenverte jelentéktelen kapcsolat, de nem szereted őt. Nem vagy cégvezető és még nem érettségiztél le.

- Nem, nyilván 25 évesen még érettségim sincs.

- Ezt te csináltad, Fae. Te hoztad létre a jövő egyik alternatíváját, ahol nem találkoztál velem fiatalon és Jet-be szerettél bele.  

- Érdekes, folytasd - vágtam tűnődő fejet.

- Tudomást szereztél arról, hogy mi vagyok. Mi nem vagyok, és túl sok volt. Valószínűleg meg akartál menteni, Fae.

- Téged? - nevettem. - egész jó könyv lenne ebből.

- Tudat alatt, vagy nem, de így volt. Meg akartál menteni, Fae. De a halálomba hoztál.

Pislogtam párat.

- Na jó, most már tényleg mennem kell.

Harry lelökött a kanapéra, fölém hajolt, két keze a fejem mellett. Csapdába ejtett. Mélyen nézett a szemeimbe. Mintha a csontjaimig látna. Félelmetes volt.

- Észhez kell térned.

- Miért térnék? - szálltam be a paródiába.

- Vissza kell térnünk a jelenünkbe.

- Térjünk.

Harry elmosolyodott.

- Szeretem, mikor megjátszol valamit. Nem hiszel nekem, tudom.

- Te hinnél magadnak?

- Nem - nevetett - a helyedben nem. De ez majd segíteni fog.

Harry szép lassan levette a kabátját, majd gombolni kezdte kifelé az inget.

- Nem pornófilmben vagyunk, Harry.

Nem válaszolt. Elfordult és levette az inget. A háta tökéletesen kidolgozott volt. Feszes bőr. Pont elegendő izom fodrozódott a testén.

Csak hát ne fordult volna meg.

Az állam valahová a padlóra esett le.

Felálltam elé és megérintettem. Az apró, kék ereket.

- Beteg vagy? - pillantottam a szemébe.

- Megváltoztattad a jövőt, Fae. Ami elég veszélyes dolog, a múlt közrejátszása nélkül.

- Miről hadoválsz itt össze-vissza?

- Megváltoztattad a jövőnket Fae.

- Persze.

Elkapta a kezemet és a bőrére tette újra. Meghökkentem, mikor a szinte világító kék erek jéghidegek voltak, a bőre pedig meleg. Távolabb léptem. Az összes hideg, kék ér egy irányt vett célul.

Harry mellkasának bal oldalát.

- Vannak járulékos veszteségek, Fae. Jelen esetben én vagyok az a járulékos veszteség - elmosolyodott halványan. - embernek akartál, ember lettem. Ha a jég eléri a szívemet, meghalok. Ha meghalok, sosem ébredsz fel. - vállat vont. Hanyagul, de a szemeiben félelem ült. Rettegés már-már. - és az ellen semmit sem tehetsz már, örökre szól.  

Na jó, tényleg jó könyvet írhatna ebből. Kizárt dolog, hogy higgyek a beteg elméjének.