2014. január 10., péntek

II./HÚSZ ~ "Meddig fogsz még kínozni?"

sziasztok! kicsit későn de itt a várva várt rész! figyelem: erősen 18+os! a stílus ugyanaz mint eddig az ilyen részeknél, csak egy-két kiegészítés van hozzá ugye... :)) jó olvasást, remélem mindenkinek sikerült kielégítenem az elvárásait! :D <3 x





    Még akkor sem tértem magamhoz, amikor Harry a kabátomért ment. 
Hatalmas termete miatt bőven kilógott a tömegből, nem mellesleg a lányok úgy nyíltak szét neki csoportosan, mintha legalább az angol királynő érkezett volna meg. A torkom kiszáradt, amikor Liliana elkapott és elém lépett egy vigyorral a száján.
- Léptek? Nem igaz, hogy ez bulit se tudtok végigtáncolni anélkül, hogy felizgulva lépnétek le tőlünk – sóhajtotta, és amikor szólásra nyitottam a számat, vállat vont – megyek, Jack vár.
- Jack? – vontam össze a szemöldökömet. Épp azért tolt le, hogy megyünk, erre beközli, hogy „megyek, Jack vár”. Félelmetes, hogy a fejemben tökéletes Liliana hangsúlyt tudtam hozzá mellékelni. 
- Most mit nézel azokkal az ítélkező szemeiddel? Két napja nem szexeltem, Jack jó fej, ahogy láttam jó nagy fa..
- Liliana – döbbentem meredtem rá, de ő folytatta.
- Farka van – beharapta a száját, mint egy szerelmes tinédzser, úgy pillantgatott az említett férfi felé –ha szerencsém van a vére is finom. 
- Mi? Nem ihatsz belőle csak úgy!
- Amelia, drágám – legyintette meg a hajamat a vállamon. Harry a közelben volt, mert a bőröm a másodpercek múlásával erősen bizseregni kezdett – vámpír vagyok, szex közben eszünk, csodálkozom, hogy Harry anélkül fekszik össze veled, hogy inna belőled. 
Leesett állal néztem, ahogy elveszi Harrytől a kabátot, puszit dob nekünk, belekarol Jackbe, és elsétálnak. Nem volt figyelemre méltó a csípőjének az éles ringatása. Meg a hajdobálása. Meg a flörtölő nevetése. Édes Istenem, javíthatatlan. 
- Mehetünk? – Harry hangja mély volt a fülemnél. Le kellett csuknom a szemeimet, hogy rendbe tegyem a füstölgő testemet. 
- Azt hiszem – gagyogtam erőtlenül. Harry összekulcsolta az ujjainkat és vezetni kezdett ki a tömegből. Melegem lett. Nem, nem is melegem. Forrtam. A tudat, hogy hová készültünk, vagyis inkább mire készültünk kezdett a bőröm alá férkőzni. Többször el kellett kapnia Harrynek, mert a térdeim reszkettek. A magassarkú hirtelen nem volt olyan előnyös, mint általában. A fejem kóválygott, és még csak a motor felé sétáltunk. 

    Harry csendes volt. De akárhányszor felé kukkantottam a mosolya ott bujkált a szája szélén. A szívem a torkomba ugrott, amikor váratlanul megragadott, magához húzott és birtokba vette a számat. Ez a csók nem volt türelmes, épp ellenkezőleg. Morogni kezdett, mikor nem adtam utat harcias nyelvének. Ó, ha még tudtam is volna. A keze végigszaladt a hátamon, le a fenekemhez és megmarkolta. A sóhajom páraként szállt a levegőbe s ő kapva az alkalmon erősen, akaratosan fúrta a nyelvét a számba. Egyszerre ért el a hideg levegő és szökött fel a meleg végig a nyakamon az arcomba. A kezeim lógtak, mint egy bábunak. Ha nem tart, összeesek. 
- Félsz? – súgta az ajkaimra – nagyon… feszült vagy – vigyora szemtelen volt és mindentudó. 
- Nem – elhúzódtam és megnyaltam a számat. Össze akartam szedni magamat. Fogalmam sem volt, hogy mit akar velem tenni az éjjel, de az egy biztos, hogy nem féltem tőle. Vagyis igen, féltem. Attól, hogy hozzámér és felrobbanok. Mint akkor ott a motorja előtt, ahogy hüvelykujja köröket kezdett róni a fenekem alatt a combomra. Harisnya ide, vagy oda, olyan volt, mintha nem lett volna semmi közöttünk. Megfogta a csípőmet és komótos léptekkel hátra felé vezetett. Nekiütköztem a motorjának, eközben egyetlen egy pillanatra sem szakadt meg a szemkontaktus. 
Közel hajolt és úgy suttogott:
- Soha nem bántanálak, ugye tudod? – megleptek a szavai.
- Tudom, Harry – feleltem.
- Nézz a szemeimbe és úgy mondd. 
Harry komoly volt, túlságosan is. Valami aggasztotta? Nem értettem, így inkább elindítottam a kezemet a mellkasán, a kezem alatt az ing ráfeszült a hasára. Harry beharapta a lila ajkát, mikor belekapaszkodtam az övébe. 
- Mondd el, Amelia – hajolt a fülemhez s már nem lélegeztem. Illata, lehelete, puszta közelsége – mondd el, ha nem, mert… a mai este meg akarom mutatni neked, hogy mire vagy képes.
- Képes? – dadogtam leszorítva a szemeimet. Harry végigsimított a testem vonalán.
- A tested – magyarázta s válaszol nyöszörögtem egyet. Pontosan tudta, hogy mit tesz velem. A szavai őrjöngő lavinát indítottak el bennem és össze kellett szorítanom a lábaimat. Mit észre is vett s egy elégedett mosollyal reagált le. – ülj fel a motorra. - Úgy tettem, ahogy kérte. Hátra csúsztam, mindennél jobban neki akartam simulni hátulról és élvezni, ahogy elvisz innen. Úgy látszott Harry nem így képzelte – előre, Amelia. Azt akarom, hogy előttem ülj.
- De é..
- Azt kértem, hogy hallgass rám és figyelj.
Nyeltem egyet. Harry szemei egy árnyalattal sötétebbek lettek, ahogy zsebre dugott kezekkel várta, hogy teljesítsem a kérését. 
- O-oké.
Előrecsúsztam és ő elkényelmesedett mögöttem. Éreztem, hogy az altestét a fenekemhez szorítja, a vállai beborítanak és a feje az enyém mellé csúszik. Csak remélni mertem, hogy túlélem a haza utat, na meg igazából az estét.

    A motor halkan dörmögött alattunk, csodák csodájára nem mentünk gyorsan. Vagy inkább valami oknál fogva. A légzésem csillapodott parányira s ő mintha ezt észrevette volna, a hasamra helyezte a kezét, kitárt ujjakkal. A mellem alá ért fel a hüvelykujja. Lepillantottam a kezére és csak rámosolyogtam. Harry viszonozta, aranyosan, kedvesen, és pontosan ezzel a gesztussal nyomott magához. A kabátom szétcsúszott rajtam, a felsőm is, és éreztem, hogy Harry hangulata tükröződik az fenekemnél. Elnyílt a szám, de előre összpontosítottam. Meg akartam győzni magamat, hogy nem akar már a járműn megbolondítani. Csak a kezét ne csúsztatta volna le a belső combomra, csak azt ne. A nyakam elernyedt és a vállára dőltem. Amint észbe kaptam kiegyenesedtem. Ne legyél nevetséges, nem eshetsz össze minden fogásától! – nógattam magamat, s akkor Harry mély rekedt határozott hangja felcsendült.
- Ne csináld ezt – mondta ellentmondást nem tűrően.
- M-mit? 
- Ne fogd vissza magad, amíg nem mondom – duruzsolta, nem tehettem róla, mit jelentsen az, „amíg nem mondom?” – emlékszel mit csináltunk ott a kocsimban? Amikor megadtam neked az első orga..
- Harry! – csitítottam, mert belepirultam.
- Orgazmusodat? – folytatta minden természetességgel a hangjában – amikor hozzád sem értem Amelia és… - elhallgatott, mintha újraélné az élményt – és olyan szép voltál. 
Harry tenyere ráérősen markolt meg a lábaim között, amitől összerezzentem. 
- Harry, kérlek – szédültem. A vérem dörömbölt a bőröm alatt. 
- Hatással tudok lenni a testedre, Amelia – lihegte a fülembe – nem is tudod mennyire. Irányíthatom, ha akarom. 
- M-mi? – elfúltam. A szemeim elnyíltak és igen, megijedtem. Mi az, hogy irányítani tud?
Harry elmosolyodott. 
- A hangom – magyarázta – az embereknek olyan, mint egy jó viagra.
- Harry – lehunytam a szemeimet.
- Nem fogom magam vissza, Amelia – lefordultunk a földes útról. Ó, még sok van vissza! – ma este nem. Ma este - a motor zümmögött, de jól hallottam a szavait – megmutatom, hogy milyen előnye van egy vámpírnak.
ó, Édes Jézus. A combjaim máris remegtek és felnyögtem, ahogy megmozdította ellenem a kezét. A szemeim felgördültek és a vállára dőltem. 
- Figyelj rám, figyelj a hangomra Amelia – parancsolta, de már alig hallottam. Túl szép volt, és egyben túl lassú. Vissza kellett fognom magam, mégis csak egy motoron voltunk. Mi lesz ha teljesen hozzám ér? Emlékeztem rá, arra az estére. Amikor hallgattam a hangját és a hő felszökött bennem. 
- Harry – a kezéhez nyúltam, hogy erősítsem a mozdulatait. Csupán csak simogatott a harisnyán keresztül, de úgy éreztem felszabadulok pillanatokon belül.
- Vedd el a kezedet, vagy abbahagyom – mormolta és közben apró csókokat nyomott a fülemre. 
- Ne, kérlek – megszorítottam a kezét, a légzésem szakadozott volt és vonaglottam a motoron. A szájához hajoltam, de Harry nem volt hajlandó megcsókolni. Sőt, a kezét is elhúzta és a kormányra tette. Felsírtam a torkomban. A testem feszült, és tombolt a feldolgozott izgatottságtól. Nem biztos, hogy ki fogom bírni. Sőt, biztos, hogy nem. 

    Megálltunk a házánál, és amikor leugrottam a még mindig reszkető lábaim elcsuklottak alattam. Megfogott és a lábaimra állított. Besétáltam előtte az ajtóhoz, kinyitotta lustán és ledobtuk a kabátunkat. Próbáltam egyenletesen lélegezni, de amikor Harry megragadva gyorsan, sietősen, emberfeletti erejével vágott neki a falnak arccal, és nekiszorított, azt se tudtam mi azaz oxigén. 
- Le akarlak vetkőztetni – jelentette ki. Szédülten álltam a falnál, ő leguggolt, közben végigsimítva a hátamon. Felnézett rám és tartotta a tekintetemet egész végig. A gyors lélegzetem mellett a csizmám cipzárját lehetett hallani, ahogy egyenként lehúzza, majd a lábamról is a cipőt. Aztán csókolni kezdett. Végig a hosszú lábaimat, belső combomat, feltúrta a piros anyagot rajtam. A falba martam, mert nem bírtam elviselni a puha érintéseit a fenekemen, nem beszélve a huncut ujjairól, amik a csípőmet cirógatták. Türelmetlen voltam. Beleszédültem a lassú üdvözléseibe s hátratoltam magamat a szájának. Harry felmordult és visszanyomott erősen – érzed a hőt benned, Amelia? Szeretnéd, hogy megérintselek, ugye? – összeszorítottam a fogaimat és bólogattam. Nem mertem beszélni. – válaszolj, Zhamina.
A nevemre kókadt lettem. 
- Kérlek – motyogtam megalázkodva. 
- Kérlek, mi? 
- Harry…
- Mire kérsz? – emelte meg a hangját. 
- Kérlek, én…
Tudta, hogy zavarban vagyok. Nem lennék képes úgy beszélni, ahogyan ő. Tisztában volt vele s valahol tudtam direkt csinálja. 
- Egy hiba – jelentette ki s én nem értettem mit jelent ez. Harry felállt és a mellkasával nyomódott hozzám. – érezd azt a melegséget végigáradni a testedben? A hasadban – érezni kezdtem. Forró tűzgömb keletkezett bennem. – végig tovább a mellkasodban, a nyakadban – megcsókolta az említett helyet s finoman bele harapott. Tehetetlenül nyögtem fel. Azt sem tudtam mit csinálok, megfogtam a kezét és a combomra húztam. A láz, miről beszélt teljesen szétáradt bennem, oly tempóban, ahogy azt Harry ecsetelte. Egy megkönnyebbült mosollyal nyugtáztam, hogy megadta magát. Harry légzése nehezebbé vált, ahogy ujjai ismét oda tévedtek, ahol a legjobban szükségem volt rájuk. Falnak döntött homlokkal engedtem szabadjára a sóhajaim záporát, a halk nyöszörgéseket, amíg tartott. Megragadta a harisnyámat, kettétépte és leesett rólam. Megfordított és ahogy a tekintetünk összetapadt tudtam, ugyanúgy hatással van rá az egész, mint rám. Íriszei egyre sötétebbek lettek. – az én rossz kicsi Zhaminám leszel ma, vagy a jó ? – a hajamhoz nyúlt és a fülem mögé simította a hajamat. Ó te jó ég, jó Zhamina, rossz Zhamina? Miután nem válaszoltam megragadta a lábamat, felrántotta a csípőjére és már feszes nadrágját nekem tolta. Azt vártam, hogy velem tart a könnyebbült sóhajban, de nem úgy történt. Nézte, ahogy egy ziháló csődtömeg leszek előtte. – a rossz, úgy látom. –hozzám hajolt – fogalmad sincs róla, hogy mit tudok kihozni belőled. 
- Istenem, Harry – a vállaiba kapaszkodtam és előrelendítettem a csípőmet. Az alkohol még ott volt részlegesen, de kezdtem észhez térni. Harry felkapott az ölébe.

    A szobája felé vitt, aminek berúgta az ajtaját s majd ledobott az ágyra. A matrac hullámzott alattam és nyikorgott. Elkerekedett szemekkel néztem fel rá, s ő le rám. 
- Vetkőztess le, de nincs érintkezés. 
- Ho-hogyan? 
- Nem érhetsz hozzám, akármennyire is akarod. 
- De én…
- Amelia. – szólt rám figyelmeztetően. Felálltam a gyenge lábaimra és az inge gombjaihoz nyúltam. Egy percre sem törtük meg a farkasszemet. Egyenként pattintottam el a gombokat s ahogy egyre jobban szétnyílt rajta, nagyobbá vált a késztetés, hogy megérintsem. Lesimítottam róla a felsőt, vigyázva, hogy ne érjek hozzá. Ó, pedig mennyire szerettem volna. Alig pár milliméterre voltam tőle. Hozzá kellett érnem. A vágytól elborult az elmém, és úgy éreztem megőrülök, ha nem simul hozzám. Megbotlott a nyelvem a számban, ahogy egy ujjam a bicepszére simult. Forró volt, pont annyira, mint én. – a térdeidre és csak a nadrágot vedd le. 
Felsóhajtottam, amiért nem szólt semmit. A térdeimre estem előtte és az övéhez nyúltam. Az ujjaim rángatóztak, nem bírtam kihúzni a csatot.
- Shh, jól vagy? – Harry hangja aggódó volt. A szemei is. Csak akkor váltott át megint uralkodóvá, mikor kihúztam az övet és lerántottam a nadrágját türelmetlenül. Harry torkában nyögés hallatszott, férfias, felszabadult. Nem bírtam ellenállni. A férfiasságát leszorította a boxer, de így is nyilvánvaló volt a kérelme. Egy óvatos, nem épp összeszedett mozdulattal simítottam meg újra. Emlékszem az első érintésre. Mikor elsőnek okoztam neki örömöt. Újra akartam. Harry arca eltorzult, ajkai szétnyíltak és a hajába túrva szorította le a szemeit. Ettől felbátorodva ismételtem a mozdulatot, s apró csókokat adtam a combjára. Majd egyre feljebb. A kezeimhez. Harry csípőjére előrelendült és erejét elvesztve nyögte a nevemet áhítattal. Az arcom kipirult és mikor a boxeréhez nyúltam megragadta a vállamat, és ledöntött az ágyra. Gyorsan, egy szempillantás alatt. A kezeimet az ágyra feszítette és komoran nézett le rám - meg ne próbáld még egyszer. – lihegett. 
- É-én sajná…
- Nem mondtam, hogy beszélhetsz. 
Harry eltűnt felőlem. Amint felültem az ágyon már vissza is tért, egy mosollyal az ajkain. Ez a mosoly ördögi volt. A szívem megugrott a mellkasomban és tudtam, hogy újabb hibát vétettem. Mire levegőt vettem ismét leterített. A száját a számra nyomta akaratosan, nyelv nélkül, és hiába kértem az engedélyt, nem adta meg.
- Szeretsz megérinteni? 
Végigsimított egy kézzel az oldalamon, majd fel a karomon, a fejem fölé és összefonta az ujjainkat.
- Igen – fúltam el és a hajához akartam nyúlni, hogy beletúrjak. Erre vágytam, csakis erre.
- Kérd szépen, Amelia.
A látásom elhomályosult. Meg kellett nedvesítenem a számat s úgy beszéltem.
- Kérlek Harry, had érintselek meg – megfogta a kezemet és a hajához vitte. Imádtam a puha tincseit az ujjaim között. Bele akartam markolni, de lenyomta a csuklómat a fejem fölé. Megint megcsókolt. Kettényitotta a száját és édes nyelvével kért engedélyt az enyémhez. Amint elmélyítettük a csókot, lassan ízleltük egymást, elporladtam alatta, ahogy a csípőjével ingerelni kezdett megint. Aztán egy hideg érintés a csuklóimon, egy kattanás. Tágult szemekkel néztem fel Harryre, aki mosolyogva simított végig két karomon. A fejem fölé pillantottam. Kibilincselt az ágy támlájához. Mindkét kezemet. Lecsuktam a szemeimet és próbáltam lenyugtatni magamat. Nem, nem megijedtem. Az izgatottság, ami nem is tudtam, hogy elhozható ilyennel belőlem, eluralkodott rajtam. A felsőmet kettétépte rajtam és ott feküdtem az ágyon a fehérneműmben, az ágyhoz kötve. Harry a lábaim között térdelve nézett végig rajtam, beszívta az alsó ajkát.
- Gyönyörű – mondta az orra alatt. Egy kezével a fejem mellett támaszkodott, a másikkal pedig nyitott ujjakkal és tenyérrel simított végig az idomaim között – uralni akarom a testedet, Amelia – jelentette ki egyszerűen, ó, mintha már nem uralta volna eléggé – imádom, ahogy követed a kezemet, Istenem, megőrjítesz – fohászkodott, s mindketten néztük, ahogy a mellkasom megemelkedik a keze útjára, majd megfeszül a hasam, csípőm is. A rabja voltam, teljesen, száz százalékosan a rabja. 
- Harry – kértem őt, de már nem voltam benne biztos, hogy mire. Mellém feküdt az oldalára s a nyakamhoz hajolva belélegzett. Mély levegőket vett, kifújta, ezzel életre keltve az eddig szunnyadó összes porcikámat. Simogatni kezdett. A vállamat, kulcscsontomat, torkomat, arcomat s majd cirógató ujjai elindultak lefelé rajtam. Elkeseredetten pislogtam rá, mert mindennél jobban bele akartam túrni a hajába. Megérinteni a már izzadó bőrét, lehúzni magamhoz, és eddig csókolni, amíg ki nem fáradunk levegő nélkül. 
- Mit akarsz, Amelia? – kérdezte s a kérdés ó de ismerősen hangzott már. 
- Téged – nyöszörögtem. El akartam húzni a kezemet, kicsúsztatni a csuklómat, de túl szorosan kapcsolódott rám a bilincs.
- Ne rángatózz – utasított belenézve mélyen a szemeimbe – nem akarom, hogy felsebezd magad. 
Nagyot nyeltem kitikkadt torkomon. A nyelvem zsibogott, a karjaimmal, lábaimmal egyaránt. Egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt, ahogy ujjai a bugyim alá túrtak, de nem mozdultak tovább. A párnára vetettem a fejemet, éreztem, hogy eltorzul az arcom a játékától. Nem tudtam meddig terjed ki a tűrőképességem. Harry bekebelezett alakjával, szétfeszítette a lábaimat és követelőzni kezdett – nézz rám, Zhamina. 
- Ó – motyogtam, mert a nevem a szájából megbolondított. Izzadni kezdtem. 
- Érezd, hogy mennyire kívánlak – súgta csábítóan. El is felejtettem, hogy le van fogva a kezem, ösztönösen nyúlni akartam hozzá, de szisszenésbe törtem ki. – nem a kezeddel.
Lepillantottam. A szavaitól bedrogozva emelkedtem meg, hogy összeszorítsam felforrósodott testünket, ezzel Harryt egy férfias nyögésre késztetve. 
- Harry, Harry – ismételtem a nevét.
- Shhh, még csak most kezdjük – biztosított-nem biztosított. Felfeszültem az ágyról.
- Meg akarlak érinteni, Harry, kérlek – végem volt. A bőre olyan közel volt hozzám, oly hívogató volt, lázas, éreztem, ahogy nekem tapad a belőle áradó izzás. A gyomrom szűk volt, a lábaim remegtek és tehetetlen hangok hagyták el a számat, ahogy Harry végigvonult a csókjaival rajtam. A hátam mögé nyúlt s elpattintotta a melltartómat, hogy aztán a földre dobja. Úgy bámult, mintha én lennék a legszebb dolog a világon. És ettől összeroskadtam. Lehunytam a szemeimet, hogy palástoljam a zavaromat. 
- Ne csináld - jött a figyelmeztetés. – nézz rám, nézd, ahogy szeretlek, Amelia. 
Kinyitva a szemeimet összeakadt a tekintetünk. Rá kellett vennem magam, hogy úgy is tartsam őket, ahogy fürgén kellemes nyelvével dolgozott a mellkasomon. Olyan jó volt, olyan andalító, és annyira meg akartam ragadni a haját. Az érzés, hogy nem érinthetem kezdett kínzóvá válni.

    Harry rám vigyorgott, ahogy a lábaim közé ért. Egy komótos mozdulattal segítette le rólam a darabot. Nem is lélegeztem már, amikor megérezhettem puha nyelvét s én egy könnyebbült sóhaj-nyögésben törtem ki végül. A hátam megfeszült s a combjaim a fejére záródtak, oly fenséges, oly kiteljesedő volt az érzés. Harry visszanyomta a lábaimat és elhúzódott. 
- Tetszik, ahogy kóstollak, Zhamina?
ó, te jó ég. Bólintottam. 
- Kérlek, Harry.
- Nem ezt kérdeztem.
- Ne, ne, kérlek Harry – pánikba estem, ahogy elhúzódott. Megrándult a bilincs, csengő visszhangot hagyva maga után – kérlek oldozz el, meg akarlak érinteni, kérlek. 
- Tetszik, Zhamina? 
Tudtam, hogy nem hagyja annyiban. Ma este nem. De mégis hogyan beszélhetnék neki ilyenről? Képtelen vagytok rá. Ismét csak bólintottam.
- Azt hiszem nem értettük meg egymást – felállt és sötét szemekkel nézett le rám. 
- Istenem, Harry, kérlek, ne csináld…
- Mit ne csináljak? – ismét mellém feküdt. Megfogta a combomat és markolászni kezdte gyengéden – azt akarom hallani tőled, hogy mit akarsz tőlem a mai este. 
Ránéztem nagy szemekkel. Szemekkel, mikben könyörületért esdeklés ült. Harry lehajolt, és beleharapott finoman a nőies idomomba. 
- Harry – szisszentem fel és az ágyra csaptam a lábamat – Istenem, akarlak, kérlek.
- Hol, Amelia? Hol akarsz? – a hő egyre inkább felment bennem, ahogy nem bírtam már tovább. Elteltem a megkönnyebbülés vágyával, kezdett teljesen elborítani.
- Ott… lent..
- Itt? – szinte nyűszítettem, ahogy a hasamat csípte meg finoman.
- Lejjebb… 
- Nem tudom Amelia – éreztem, hogy mozog az ágy, helyezkedett. Nem bírtam kinyitni a szemeimet, mert féltem elsírom magam. Közel álltam hozzá. A plafon is forgott lassan. – nem tudom, hogy elég jó voltál-e hozzá. 
Hangjából érezni lehetett a szórakozottságot. 
- Meddig fogsz még kínozni? –feladtam. A lábaimmal belekapaszkodtam a hátába és húzni kezdtem magamhoz – kérlek, Harry.
Összenéztünk, szemei tüzet okádtak.
- Kérdezd meg még egyszer- lihegte és közelebb hajolt hozzám. 
- Meddig…. – összeszűkült a torkom. – meddig fogsz még… kí-kínozni? 
- Istenem, de szeretlek – morogta és abban a pillanatban végigvonaglott rajtam a magasztos érzés. Lehunyt szemekkel ziháltam, mozgolódtam s bár Harry lenyomott az ágyra, a testem kezdett koordinálhatatlanná válni. Lepillantottam rá, a verejtékkel borított arcára, és a kezére, ami lecsúszott a csípőjéhez. Harry felnyögött ellenem rekedten, amivel egy bősz vibrálást küldött át rajtam, s én is nyögésbe torkolltam.
- Én mindjárt… 
- Amelia, figyelj rám.
Megráztam a fejemet s megemelkedve sietettem. 
- Amelia, nézz rám. Nézz rám, most – a parancsától libabőrös lettem, az utolsó erőmből rápillantottam. Olyan káprázatos volt, erős, vonzó. Teljesen megzabolázott. – nem mondtam, hogy elélvezhetsz.
- Kérlek, kérlek Harry – a szemeim kigübbedtek, ahogy újra hozzám ért és azt mondta, hogy nem. Nem fogom bírni. Éreztem, ahogy felépül bennem. A hasamban, a gerincemben, a lábaimban s megrántva a bilincset felnyögtem, de vége lett. Akkora űr maradt hirtelen ott bennem, ahogy elhúzódott, hogy rángatózni kezdtem. – nem, nem, Harry. Szükségem van rá, hogy…
- Nem hallgatsz rám – mellém feküdt és megsimította az arcomat – olyan szép vagy.
Komolyan? Komolyan ezzel van elfoglalva, hogy milyen „szép vagyok”? Lecsuktam a szemhéjaimat. 
- Harry, kérlek… 
- Mondd el mit akarsz – súgta a fülembe s finoman csókolni kezdte. Hozzá akartam nyúlni, mert készültem beleőrülni. Az arcomat az övéhez simítottam, ezzel is kis érintést kapva. De nem volt elég. Végem volt. Lihegtem. A tüdőm fájt. A lábaim remegtek. 
- Téged – a hangom elhalt útközben. Képtelen voltam beszélni. 
- Hol akarsz? – folytatta. Ujjai cirógatni kezdett ott, oly érzékeny voltam, hogy sziszegtem. A fejem a párnába zuhant. Ahogy két ujja az elégedettségemre tett, én is belesüllyedtem a színesbe. Egy mosoly terült az arcomra, mi lefagyott a gyors vadságtól – hallgass rám, szépségem. – hangja gyengéd volt – figyelj a hangomra. Figyelni fogsz, Zhamina? – bólintottam. – válaszolj, mondd ki a szavakat. 
- Figyelni fogok– sóhajtoztam. Örömmel fogadtam az újraépülő fenomenális érzést.
- Akármennyire is akarsz, ne engedd el magad. Nézz rám, Zhamina – úgy tettem, bár alig találtam erőt már hozzá – nézz rám, darling. Nézz engem, hallgass engem.
- Nem megy, muszáj… most…
- Nem – a tekintete elragadott, a hangja mély volt, fülbemászó, szó szerint. – koncentrálj, szeretsz engem, Zhamina?
- Szeretlek, mindenemmel. –hebegtem.
- Akkor legyél jó kislány és hallgass rám. Akarod? Érezni akarod, Zhamina? – az államat falta közben. Kezdtem felrobbanni, hisz a gyorsasága, mélysége egy másodpercre sem apadt el. Hullámoztam. Egy nyögő, izzadó csődtömeg voltam és a csillagokat láttam, amikor majdnem ott voltam, de a hangja megállított. A szám eltárult, szemeim kipattantak és egy könnycsepp gördült le az arcomon, mikor megálljt parancsolt. 
- Elájulok. – néztem, ahogy a lábaim közé furakodik és keze mellett a nyelvét is éreztem – Harry, Harry, ne, ne, meg fogsz ölni.
Teljesen megtörtem. Soha nem éreztem ekkora késztetést arra, hogy megmarkoljam a haját. Megérintsem. Simítsam. Szeressem. Hirtelen lepörgött előttem mennyire hiányozna, ha soha többé nem tehetném. A testem merő láz volt és verejték, ahogy hajszolt engem a gyönyör felé s mégis azt mondta tartóztassam. 
- Amelia velem vagy még? – érdeklődött aggodalmasan.
- Harry, muszáj… - ellazultam az ágyon. A testem feszes volt mégis ernyedt. Gyenge voltam. 
- Mondd el, hogy mit akarsz.
Feladtam. Már nem gondolkodtam, nem is pirultam. Az egész mindenem a szükségletre koncentrált. 
Felültem, amíg a kezeim engedték s szinte ordibáltam, mikor megharapott finoman.
- Harry, tegyél a magadévá, ahogy akarod, gyengéden, vadul, lassan, gyorsan, csak kérlek ne kínozz, nem bírom tovább.

    Harry szemei feketévé váltak szinte. Megmerevedett. A torkában akadt a levegő, majd érte kapott, mintha meg akarna fulladni. Mint aki erre várt. Csak is erre. Hogy könyörögjek érte, hogy kimondjam, hogy csakis őt akarom. Lenyomott az ágyra, miután levette a boxerét. Fölém kerekedett, a sötét íriszeiben ki tudtam olvasni az érzelmeket, mikkel lenézett rám. 
- Gyönyörű voltál, Istenem, annyira jól viselkedtél nekem – hajolt és apró csókokkal halmozta el az arcomat – mondd ki megint.
- Akarlak Harry, szeretkezz velem – mondtam ki és nem éreztem szégyenkezve magamat. 
- Soha az életben nem kell szégyellned előttem semmit, megértetted? – belenézett a szemeimbe miközben megfogta az arcomat – én vagyok az, Amelia, bármit mondhatsz. Szex közben is – vigyorgott. 
- Kérlek csak… -Harry elhallgattatott. Olyan mély, forrasztó csókkal font össze felül, mint alul a testünket forrasztotta – Harry, Harry, Istenem, nem megy.
- Shhh, nézz rám, lélegezz, bírod még, tudom, hogy bírod.
Úgy éreztem megmozdul és szétszakadok. Szétrobbanok. Elégek, elfüstölgök. Túlságosan érzékeny voltam mindenhol. Mindenhol éreztem őt. Mindenhol ott volt. 
- Én… - könnyek gyűltek a szemeimbe. Annyira fel voltam hevülve, hogy nem tudtam gondolkodni. Harry lassú, erős, és mély mozdulatokkal csábított ismét a gyönyör felé. A mozdulatai erotikus tánchoz hasonlítottak. Beharaptam a számat – kérlek, engedj el, meg akarlak érinteni.
Harry végigsimított a karjaimon s a nyakamhoz bújt.
- Van róla fogalmad mennyire akartalak már? – kérdezte – ha nem beszélsz, valószínűleg megbolondulok tőle. 
Harry mély sóhajai nekem ütköztek, még mindig nem engedett el. A csuklóim fájtak, hiába mondta, hogy ne rángassam, nem tudtam nem rángatni. Csókokkal borított mindenhol s mikor a számhoz ért ketté nyíltak ajkaink, s belélegeztük egymást. Mint mindig. Egymást nézve szuszogtunk a másikba s nem volt ennél szebb pillanat. Örökre meg akartam jegyezni.
- Harry, én…
- Nem, még bírod – parancsolt rám s megint a lefegyverzés a testemnek. Megint a fájdalom. Kéjesen sírtam fel hátravetve a fejemet. A torkomat végignyalta s éreztem, hogy leszaggatja a bilincset rólam. Megfordít és lovagló ülésbe húzott magára. – Zhamina, szükségem van rá. Mondd, hogy nem ihatok belőled.
A csípőmet fogva mozgatott s őrült szenvedélyben forrtunk össze ott az éjszaka közepén, ketten, a szobájában. Végigsimítottam a mellkasát, vállait, a hajába túrtam s ő dorombolt cserébe. 
- Nem bírnám ki, ha nem érinthetnélek – nyögtem s a nyakába bújtam. Bárcsak ihatna belőlem. Elcsábultam, de visszatartottam a szavakat – Harry, nem szabad innod belőlem. Nem engedem – Harry elfordította a fejét a nyakamtól, küzdött a saját ösztöne ellen. – kérlek, mondd, hogy igen –rimánkodtam.
- Istenem – nyöszörgött. A teste tűzforró volt és nedves, kipirosodott, szája duzzadt. – most, Amelia.
Abban a pillanatban engedte szabadjára magát a testem. Megremegtem a lábamtól egészen a fejemig, olyan intenzív, minden porcikámba hatoló élvezet sodort végig rajtam, hogy kibuggyant a könnyem, belenevettem a nyögésembe és végül mellé dőltem ki. Elkápráztatott, amit a testem művelt velem. Amit Harry művelt velem. Amit együtt műveltünk. 



     Egyikőnk sem beszélt. Nem kaptunk levegőt. Nem éreztem a testemet. Végül Harry magához húzott.
- Köszönöm – súgta gyöngéden. 
- Mit? 
- Hogy bíztál bennem, megbíztál bennem és… szeretlek – sóhajtotta végül. 
- Soha nem éltem át ilyet. 
Úgy éreztem vulkánrobbanás folytatódott le bennem. Sírtam, nevettem, mert felfoghatatlan volt az észbontó gyönyör. 
- Mondtam, hogy hallgass rám – nevetett s én vele nevetem.
- Fantasztikus volt – vallottam be a szemébe nézve. Nem éreztem a szükségletet, hogy elbújjak. 
- De ugye… ugye nem baj, hogy irányítottalak?
Fölé könyököltem és kisimítottam a homlokára tapadt tincseit. 
- Tetszett – összemosolyogtunk – de soha többé ne bilincselj ki. Azt hittem belehalok, hogy nem nyúlhatok hozzád.
Harry magához húzott s én szorítottam őt magamhoz. El sem engedve még sokáig. 
- Hétvégén elutazunk. Már foglaltam jegyeket.
- Tessék? – ütöttem fel a fejemet. – hová?
- Titok – kacsintott – most aludj, kiscsillag.
A szívem elolvadt a becézésére. Belebújtam a szerető ölelésébe s még elmormoltam:
- Soha ne engedj el, Harry.

5 megjegyzés:

  1. Az a pillanat, amikor olvasol, beleéled magad, úgy érzel, mint Amelia, előtted van minden, mint egy filmben. És akkor hirtelen véletlen megnyomod a vissza gombot azon a rohadt telefonon, szent szar, azt hittem falhoz vágom, esküszöm.
    Ez. A. Rész. Egyszerűen. Sok. Volt. Nekem. Így. Estére.
    Ki készültem, sajnálom, de most nem is tudok többet írni.
    Egyszerűen tökéletes. Tökéletes rész volt, tökéletesen megfogalmazva egy tökéletes párossal ^^
    Nagyon várom a következőt <3 Puszixx

    VálaszTörlés
  2. Na jó... Ez a rész valami megfogalmazhatatlanul fantasztikus, tökéletes....elfelejtettem levegő venni az olvasása közben!!! Kikészítettél!!! Hamar kövit:) légyszi!!

    VálaszTörlés
  3. Kedves,Poppi!
    Elmondom őszintén még téli szünetben találtam rá a blogra. Már az első rész megfogott így naponta vagy 10 részt elolvastam így a végére elértem ide olvasom a huszadik fejezetet csak úgy falom a sorokat és egyszer csak vége. Gondoltam, 'se baj biztos van még pár rész.' Letekerek, de nem találtam az újabb bejegyzéseket. Úgy volt, hogy földhöz vágom a tabletet. A blogod a kedvenceim közt vannak és fel is iratkoztam hozzád. Nagyon örülök, hogy rátaláltam a blogodra. Nagyon tehetséges vagy! Így tovább és sok sikert! :)
    Üdv: E.J.

    VálaszTörlés
  4. Húhhh, nagyon jó gyorsan hozd a kövit :)))

    VálaszTörlés
  5. Petra.22.imád írni. elképesztőőő :DD
    nem csak ennek a történetnek vagyok nagy rajongója, hanem bárminek amit te írsz :) *-*
    Ezer ölelés és csodálat
    Lynda :')

    VálaszTörlés