Huszonötödik Fejezet - ELSŐ

sziasztok!!! először is üdvözölném az új olvasókat, wow, köszönöm a lelkesedéseteket! 13 komment? majdnem leestem az ágyról mikor megláttam :)) annyira örülök, hogy így tetszik! egyébként aki hiányolja belőle az eddigi érzelmes szálat, ez ne aggódjon! ez máshogy van felépítve, de ez is be fog jönni. robbanásként igazából :) még egyszer köszönök mindent! IMÁDLAK titeket!!! jó olvasni a szavaitokat :) 

ps.  akik kérdezték: az előző történeteket már nem rakom fel újra, bocsánat! csak a BM-et tudjátok olvasni :) 

Beszélni akartam, de Harry arca már a lábaim között volt. Így az ajkaim már csak halk nyöszörgésben nyíltak el. A könyökeimre támaszkodtam és néztem, ahogy kiölti a nyelvét és forrón végighúzza a belső combomon. A harisnyám szakadtan hevert mellettem, mindegy, hogy épp a kedvencem volt. Az, hogy Harryt nem izgatta egy dolog, de hogy engem sem?

Mint ahogy az sem, a billiárdasztalra pakolt fel, hogy széttárja a lábaimat.

Belemart a fenekembe, az ujjai a csontimig süppedtek belém. Fájt, égetett és izgatott. A hő olyan tempóban szökött fel bennem, amilyenben ő húzta a nyelvét egyre feljebb s feljebb. Az üres-borult tekintete megtalálta az enyémet és tartotta. Megemelte a csípőmet és ismét ott volt, azaz ördögi vigyor, amit le akartam verni az arcáról.

Kicsit józanító volt.

- Harry, tartsd a szádban a nyelvedet, vagy nem állok jót magamért! - parancsoltam rá és harcolni kezdtem ellene. Még hogy ne mosolyogjak úgy rá. A szemeim előtt lebegett, ahogy a szőke csajra mosolyog rá. És az agyam eldurrant. Ó de eldurrant.

Felhúztam az egyik lábamat és a vállába nyomtam a cipőm sarkát.

- Szállj le rólam!

De Harry szorítása még erősebb lett. Mindkét karját átszőtte az altestemen, hogy helyben tartson. Megragadtam a haját és meghúztam. Erősen.

- Ne küzdj, Fae. Te is akarod - mormolta - már a combod is csillog.

Mert a testem egy idióta és ellenem van. A szemeimet forgattam.

- Jet totál felizgatott, Harry. Semmi köze hozzád.

Harry szemei sötétek lettek. Felállt, a mellkasomra tette a tenyerét és visszanyomott az asztalra. A hátam kiroppant, durva volt. Durvább, mint szokott.

- Hallgass.

Ránéztem a szempilláim mögül. Elmosolyodtam. Oly angyalian és egyszerre gúnyosan.

- Ez van Harry. Nem hatsz már rám.

Megmarkolta az egyik mellemet s én felszisszentem. Mindkét lábam remegett. Hiába szóltam rájuk, hogy ne áruljanak el.

- Rosszul hazudsz, Sexy - a hangja esett jó pár oktávot. Mély lett, túl mély. Libabőrt okozó mély. És én csak a száját tudtam nézni. Ahogy megnyalja, majd beszívja a nyelvét vissza, mintha megízlelne. Én nekem végem. volt.

Végem volt.

- Utállak. - jelentettem ki tisztán.

Utáltam a nézését. Meg azt az üres mosolyát. A ridegségét. A kiszámíthatatlanságát. A bunkóságát. A durvaságát. Voltaképp mindent utáltam benne.

Főleg azt a mosolyát.

Amit nem én kaptam.

Gyűlölöm.

És ő már megint a lábaim közé fészkelte magát. Csak a haját láttam és éreztem, ahogy oldalra igazgatja a bugyimat és megajándékozott a hűvös, rideg, felemelő nyelvével.

- Te jó ISTEN - csaptam a tenyeremet az asztalra, mert túl jó volt. Mintha egész este erre várt volna a testem. Harry nem csókolt meg. Nem simogatott. Hozzám sem ért. Csak leguggolt, hogy a nyelve birtokolhasson. És ó de birtokolt.

A kezei a ruhám alá túrtak és szinte füstöltünk. Ahogy a tüzes bőröm összeért az övével, mi hideg volt és nyers. A gyomromba mart a durvaságával. Ahogy a nyelvét belenyomta a kis érzékeny idegeimbe és nem mozdította. Ott guggolt, engem nézett, kifejezéstelenül, én pedig levegőért kaptam.

Mozgatni akartam a csípőmet, hogy felszabadulhassak.

De nem hagyta.

Lenyomott és én izzadtam.

- Harry - szóltam rá, vagy inkább könyörögtem. Mikor újra rám mosolygott, ismét magamhoz tértem. Olya dühvel és erővel löktem meg, amire nem számított. Hátra esett a fenekére, nekem pedig volt elég időm leugrani, lehúzni a ruhámat. - hagyj békén. Azt akartad, hogy szálljak le rólad, megkaptad.

Aztán távoztam.

Legalább is szerettem volna. Harry visszacsapta az ajtót, megfordított és az ajtónak nyomott.

- Hová szeretnél menni? - billentette oldalra a fejét.

- El a közeledből - hajoltam az arcába mérgesen. Szinte füstöltem. Mégis mit képzel magáról. Elég volt.

Megrázta a fejét.

- Hát nem jöttél még rá? - jött közelebb ő is. Harry beszélt, de nem őt hallottam. Újra a segítségkérés. Lehunytam a szemeimet és kitöröltem a fejemből. Azt hittem, hogy megszűnik. De nem. Immáron ordibált értem. Mi ez a hang? Hallucinálok. A piától van biztos. - nem szökhetsz el előlem.

Pofán csaptam.

Nem tudom honnan jött, de már bizsergett érte a tenyerem. Harry feje oldalra rándult, és úgyis maradt egy darabig. Kapkodtam a levegőt és éreztem, hogy valamennyi mérges energiám eltávozott. Harry szemei megvillantak. Egyszerűen megfogott, az asztalhoz vitt és rádöntött. A mellem belenyomódott zöld billiárdasztalba. Felrántotta a ruhámat a derekamig és letépte a bugyimat. Ott voltam totál kiszolgáltatva neki, ugyanis egy kezével hátrafogta mindkét kezemet. Ezzel engem totál lefegyverezve.

- Ne akard, hogy megkötözzelek. - fenyegetett. Miért ugrott meg a szívem, mikor hirtelen beugrott előttem a kép? Megráztam a fejemet. Nem, beteg vagy, Fae.

- Engedj. El. - ordítottam. Tettem rá, hogy ki hallja. Sőt, az lett volna a legjobb, ha megtalál valaki. - ez már erőszak, Casper.

Harry a fülemhez hajolt és oda suttogott. A szemeim automatikusan lecsukódtak és hagyta, hogy hátra feszüljön a hátam. A suttogása lágy dallam volt, még ha fagyosak is voltak szavai.

- Az nem erőszak, ha a másik fél eszméletlen nedves lesz közben. Ez élvezet, Fae - magyarázta és hirtelen három ujja süppedt belém. Egész testemben remegtem meg, olyan mély nyögés szakadt fel belőlem, hogy kidülledtek az erek a nyakamon. - valld be magadnak, hogy tetszik. Minden. Egyes. Mozdulatom. - a három szót az erőteljes mozgásához igazította. A csípőm az asztalhoz ütődött, és biztos voltam benne, hogy újabb foltokat üdvözölhetek.

Nem tudtam harcolni. Rángatóztam, de teljesen felesleges volt. Kezének diadalittas lökése teljesen helyben tartott. Azt vettem észre, hogy Harry nem beszél. Mikor ránéztem, ő már rég rajtam felejtette a tekintetét.

Bámult. Nem tudtam mit akkor.

Aztán megéreztem, ahogy egyetlen ujja lassú kört ró a fenségesen érzékeny pontom köré. Majd újra, kínzóan lassan, és mikor eltorzult az arcom és megrándultam, megismételte.

Elszörnyülködtem.

Nem a finomságától és az újabb s újabb gyönyörtől, mi végigszántott a testemen. Hanem, hogy Harry figyelte a reakciómat. Mintha meg akarná tudni, hogyan működök. Annyira lesokkolt, hogy mikor a másik keze is hozzátársult, nem küzdöttem ellene.

Egy halk nyögés tört fel belőlem, ahogy újra két ujját ölelhettem körül. De ez a nyögés nem erőszakos volt. Mintha felsírt volna a kiéhezett testem a megkönnyebbülésében. Még sosem forrtam fel ennyire. A hátam mögé állt és mindkét keze dolgozott rajtam.

- Nézz rám.

És én úgy tettem. Felkönyököltem és néztem őt. Éreztem őt. Ahogy a hüvelykujja nyolcasokban kezd mozogni, s közben puhatolózni kezd bennem ujja.

- Ki a franc vagy te? - kérdeztem reszkető hangon, mert lehetetlen volt kiigazodni rajta. Hagyjam őt ott, majd utánam koslat. Jéghideg és közben uralni akarja a testemet. Minden mozdulatában ez volt. Egyszerre akartam megütni és megcsókolni. Játszott velem. Ebben biztos voltam.

És mégis ráhasaltam az asztalra, mert éreztem.

A lábujjaimtól elindulva, fel a fejemig, hogy kipiruljak, aztán végigszántson a gerincemen. A körmöm belemart az asztalba és kibuggyant a könnyem.

- Harry! - ó és ez már könyörgés volt. Azt akartam, hogy közvetlenül nyúljon hozzám. Ne csak húzza az agyam, mert a testem nem bírta tovább.

Egy reszkető csődtömeg voltam. Éreztem, hogy megtelik a testem azzal a varázslatos légballonnal, amit nem lehet kipukkasztani. Pedig akartam. Szükségem volt rá.

Felsikkantottam, mikor Harry beleharapott a fenekembe. Nem kegyelmezve. A hajába kapva akartam eltolni, mert fájt. Ennek ellenére húztam magamhoz.

- Mit akarsz, Sexy? - kérdezte már majdnem ártatlanul.

- Nem megy. Hagyd abba.

De Harry egyszerűen az ujja mellé társította az akkor forró - wow - nedves nyelvét, amitől az én kibaszott világom összeomlott.

 Mindkét tenyeremet az asztalra csaptam és hátrafeszülve ordítottam. Képtelen voltam visszafogni magam és hirtelen nem is akartam. Mert az alhasam összeszűkült a nyelvének finom érintésére, és körkörösen forogtam ellene. Végem volt.

Nem tudom hogyan történt.

Hogy a hirtelen újabb harapás a fenekemen indította-e el bennem. De éreztem. Amit soha az életemben nem éreztem. Ahogy a fenséges gyönyör végighatol a testemen, felnyársalva a húsomat - csontomat és jött a könnyem. A felszabadulás könnyei, pedig én sosem sírok. Az sem sírás volt. Nem is értem mi volt, de mikor vége lett, minden egyes porcikám könnyebb lett.

Mintha ezer éves súly szabadult volna föl rólam.

Ki tudja meddig feküdtem ott. Harry állt fölöttem és engem bámult. Majd segített, mikor fel akartam állni, de a térdeim meginogtak alattam.

- Óvatosan - tartott meg, és egy szemtelenül elégedett él volt a hangjában. Ki voltam pirulva és nehezen lélegeztem. Életem első orgazmusa. Körülbelül meg akartam köszönni, csak ne folytatta volna. - gondolom Jet erre nem lenne képes.

Most az én szemeim villantak meg.

- Hát ezért csináltad? - kérdeztem és meglepett, hogy majdnem suttogtam. Hitetlenül meredtem rá. Hát persze, hogy bizonyítani akart. Megint pofán akartam csapni, de nem adtam meg ezt az örömöt neki. Inkább elmosolyodtam. - bizonyítottál, Harry. Rájöttem valamire.

- Mire?

- Hogy Jet az, akit akarok. - jelentettem ki. Egyenesen az arcába. - nem akarlak a közelemben. Kösz az orgazmust, elég jó volt - hajoltam közelebb - de Jet-é jobb lesz - kacsintottam rá. - talán még bele is szeretek, ha már most nem szeretem.

Aztán ott hagytam őt.

Reszkető combokkal, de megtartottam magam. Nem tudom mi lelt. Egy baszott nagy hazugság volt a szerelem része. Én nem leszek szerelemes. Úgy soha. Nem voltam, nem vagyok és nem is leszek. Tudtam, hogy Harryt ez nem fogja bántani. Megdug egy másik nőt és ennyi. De nem akartam mutatni neki, hogy mennyire zavart a közömbössége. A versengése.

Jet törődött velem. És most már tudom, hogy vonzódik hozzám. Nem kell nekem kapcsolat, sosem volt rá szükségem.

De ha esetleg úgy alakul Jettel, bevállalom.

Meg akartam ismerni és talán meg is kaptam. Megismertem. Ki kell vernem a fejemből ezt a barom állatot. Mielőtt felemészt.  

Csak ne érezném még mindig őt a vénáimban forrni.