Harminchatodik Fejezet - ÚJ ÉV I. RÉSZ

helló bébik! meghoztam a kövi részt! igazából ez csak az első fele, de nem volt több energiám folytatni. meg hát még amúgy sincs Új Év, szóval ne ünnepeljünk előre :))) jó olvasást hozzá, hamarosan jelentkezem!! xx 

- Minden egyes nap! - morogtam az orrom alatt, a csapot nézve.

- Hogy mondtad, béb? - Jet torka szakadtából ordította át a távolságot közöttünk.

- Semmi édes.

Letéptem egy kis WC papírt és összesöpörtem a szőreit a csapról. Oké, hogy megborotválkozott, de letakaríthatta volna. Hihetetlen, hogy épp Szilveszter napján játssza ezt el megint velem. Becsomagoltam neki a papírba és félreraktam.

Épp a fogamat mostam, mikor Jet bedugta a fejét.

- Hol van a kék ingem?

Fogkrémes, tele szájjal beszéltem.

- Ahová tetted.

Jet felsóhajtottad.

- Te vetted le a szárítóról, Fae.

- Te pedig elraktad.

Felvontam a szemöldökömet, amolyan mersz még tovább vádolni? stílusban.

- Fae.

- Jet - billentettem oldalra a fejemet, totál leutánozva. Összefonta a karjait és nekidőlt az ajtófélfának. Végignézte, ahogy megmosom a fogam, kiöblítem a szám, megtörlöm az arcomat és százas, hófehér fogmutatós mosolyt küldök felé. - ja, ez a tiéd.

A kezébe nyomtam a csomagot és arrébb löktem, hogy kiférjek. A szobámba battyogtam, és nevettem, mikor fujjogni kezdett.

- Fae, szeretlek, de nem ennyire.

- Az a te szőröd, idióta! Mivel nem tudtad letakarítani a mosdóról, összeszedtem helyetted.

- Rendes tőled.

- Legközelebb a fogkrémedbe tömöm bele! - kiáltottam, és a vörös ruhámhoz nyúltam. A háta mélyen, V alakban volt kivágva, egészen a gerincem aljáig. Épp, hogy takarta a fenekemet. Az eleje egyszerűbb volt, nem cici mutogatós.  - az ajtó mögött van az inged, igen, kivasalva és igen, egy másikat is kivasaltam, ha véletlenül összepiszkolnád, vagy nem férsz bele.

- Mi az, hogy nem férek bele?

Elvigyorodtam szemtelenül.

- Minimum hat hónapos terhesre hasonlítasz, bébi.

Jet a tükör elé állt.

- Ez nem igaz. Alig híztam két kilót a karácsony alatt.

- Inkább hét. Ne ferdíts.

Jet rám meredt.

- Beszélhetnénk a te súlyodról is, szívem.

- Ugyanannyi, mint karácsony előtt - kacsintottam - egy disznót is megehetek, nem jön rám kiló.

- Blabla. Hol van a nyakke…

- Harmadik polc.

Miközben a ruhámba bújtam bele, és felhúztam oldalt a rövid cipzárt, Jet tekintete égette az arcomat. Találkozott a tekintetünk, és a komoly, mély, őszinte érzelem benne megütött.

- Mi az? - a hangom halkabb lett.

Jet felém sétált komótosan, a nézése egyre borúsabb lett, egyre határozottabb.

Azt hittem, mondani akar valamit. De csak homlokom csókolt. Hosszan. Ráérősen, ezzel engem teljesen felmelegítve.

- Készülődj, már várnak minket.

A Barna, Rövid hajjal nem tudtam mit kezdeni. Egy órát bíbelődtem bele, hogy aztán úgy hagyjam. Oldalt rövid volt, felül hosszabb. Divatos, szexi és utáltam. Az emlék még mindig nem tért vissza, hogy miért, mikor vágattam le. Lényegében semmi magyarázatom nem volt az emlékezetvesztésemre. Jet elől próbáltam titkolni, túlságosan aggodalmas. Például leejtettem a vázát és nem hagyta felsöpörnöm. Hiába magyaráztam neki, már nagy lány vagyok stb. De elvághatom magam, jött a kontra.

Halvány sminket vittem fel, vörös rúzzsal. A fekete csizmám térdig ért, a ruha pedig fenék alá. Végignéztem magam a földtől, plafonig érő tükörben és elégedett voltam. Persze a hajammal nem. Parókát is nézegettem a két ünnep közt, de olyat nem találtam, mi megfelelő lenne.

Jet kisétált a szobából és a látvány több volt, mint meghökkentő.

Ó. Te. Jó. ISTEN.

Tátott szájjal mértem fel, kezdve a fekete cipőjével. Mi tökéletesen tiszta volt, fényes, öltönyhöz való. Ami éjfekete volt, puccos, drága és eszméletlen szexi. Hófehér ing, és a nyakkendő, amit nem tudott megkötni.

Elé battyogtam.

- Majd én - mormoltam neki halkan és miközben megkötöttem, Jet engem pásztázott. - így ni.

- Köszönöm.

A pillanat kellemes volt és meghitt. Mintha tényleg férj és feleség lennénk. A gondolat ott őrlődött a fejemben, ahogy farkasszemet néztünk. Milyen lenne a feleségének lenni?

Már így is olyan volt. A papírok már csak a ráadás.

Megigazítottam a kócos haját, és elvigyorodtam.

- Jobb lesz, ha elindulunk.

- Igazán? - vonta fel a szemöldökeit.

- Ó, igen.

Felvettem a táskámat.  Mielőtt visszadobom az ágyra és letépem róla a ruhákat.

Jet kettőt leadtuk ismerősökhöz, hogy ne legyen egyedül. Ki tudja mikor érünk haza.

Egy híres clubbot bérelt ki Jet cége és az én cégem közösen. Legalábbis ezt mondták. Legalább száz embert vártunk, plusz-mínusz, néhány. Ahogy beléptünk, Jet levette rólam a kabátot és belepuszilt a nyakamba.

- Ne menj sehová - suttogta halkan és megborzongtam.

Amíg lerakta a ruháinkat, körülpillantottam. A hosszú bárpult mögött három csaj és két srác dolgozott. Kék neonnal volt megvilágítva, és néhol rózsaszínnel volt megspékelve. Elég menőn és hangulatosan nézett ki. Minden asztalon pezsgő várta a vendégeket, bőrdíványokon lehetett pihenni, illetve bőrfotelben lehetett helyet foglalni. Azon helyek egyike volt, amiket csak a filmekben látunk.

Wow, ennyi pénzünk lenne?

Csak ekkor tudatosult valójában bennem.

Jet a VIP részlegre vezetett, ami csak nekünk volt kibérelve, meg a közeli barátoknak. Elég gáz, hogy egyet sem ismertem.

Egy óra múlva Jet végre lerakta a telefont, és a vendégek jó nagy része megérkezett. A koktélomat iszogattam és figyeltem a két tökfejet dumálni előttünk.

- Komolyan haver, ennek a nőnek akkora melle volt!

- Honnan tudod? Atom részeg voltál.

Felsóhajtottam. Tehát huszonévesen sem komolyabbak az emberek. Jet a fülemhez hajolt.

- Megérkezett a barátnőd.

A barátnőm. Oké. Van barátnőm, jó tudni. Egyébként a buli szívás volt, eddig.

A szemeim megakadtak egy mosolygós lányon. Fekete, térdig érő ruhában volt és mikor meglátott, a mosolya kiszélesedett.

- Fae! Úristen, ezer éve!

Felálltam és odasétáltam. Rögtön a meleg ölelésébe vont. Ezek szerint rég találkoztunk.

- Jó újralátni!

A lány rám meredt.

- Semmi, milyen őrülten szexi vagy ma, Missy? - a csípőre vágta a kezeit - oké, hogy nem vagyok olyan gebe, mint te, de azért jól nézek ki, nem?

Meglebegtette a csípőjét jobbra-balra és belőlem kitört a röhögés.

- Eszméletlenül nézel ki, szexi bébi MisMis. - kacsintottam rá. Na, ez honnan jött. Kezdett ismerős lenni. A MisMis is.

- Na, végre! Ideje innunk. Ne nézz így rám, Szilveszter van, be kell rúgni. Jet elvan a haverokkal meg az órájával.

Jet folyton az óráját bámulta, ami kezdett idegesíteni.

- Menjünk.

A pultnál lefoglaltunk két széket.

- Mit adhatok a hölgyeknek?

- Két tequilát! - Missy a pultra csapott a kezével és rávigyorgott a pultos srácra. - fejenként két citrommal, sok sóval.

- Két tequila rendel - kacsintott ránk, majd figyeltem, ahogy Mis előveszi a csokiját és felém nyújtja.

- Nem kérsz? Ez az utolsó nap, hogy csokit ehetek. Az Új Évi fogadalmam az lesz, hogy soha többet, egy falatot sem eszek. Ezért van nálam három tábla. Tudom, sokszor megfogadtam, de most határozottan állok hozzá!

Elnevettem. Kegyetlen egy nőszemély volt.

- Jól nézel ki, nem kell ilyen hülyeségeket megfogadnod.

- Mondod ezt te! Hány kiló vagy, harminc?

- Igazából nyolcvan, de ne mondd el senkinek - vontam vállat, mire a szemeit forgatta.

- Persze, én meg húsz vagyok. Jól álcázom.

Megsóztuk a kezünket, majd koccintottunk. Mikor elkezdtem lenyalni a sót a kezemről, megéreztem egy intenzív tekintetet az arcomon. A szőr felállt a tarkómon és borsódzott a bőröm. Nagy nehezen lenyeltem a piát, majd a citromba haraptam.

- Jézus, ez kemény - köhögött Missy - sosem unom meg az ízét.

De már nem rá figyeltem. Hanem az új társamra, aki a pultnál ült tőlünk messzebb, és egy vörös cseresznyét engedett rá a nyelvére éppen.

Komótosan.

Élvezetesen.

Hogy mindenki lássa.

Az ajkai szélén egy pimasz vigyor kunkorodott, tudta, hogy többen figyelik őt. Nők. Itt is, ott is, én is.

A szemeimet forgattam és a második kikért felest is meghúztam. A zene dübörögni kezdett, Jet után kutattam. Nem volt a láthatáron. Hihetetlen, hogy Szilveszterre sem tudta lerakni a telefont.

Említettem már, hogy 24 órából 30at rajta lóg? Az ügyfelek, blabla. A 24.-e volt az egyetlen nap a karácsonyban, hogy lenyomta a hívásokat. Az ügyfelei sem pihennek?

Később kellőképpen be voltam már nyomva. Tömeg volt és táncoltunk. Egy emberként énekeltük Katy Perry legújabb slágerét. Missy ki volt pirulva, az én szeplőim is előjöttek. Utáltam a szeplőimet. Ideges voltam, mert Jet ott hagyott. De a pia kezdett szétáradni a testemben.

Reggel megígérte, hogy az enyém az estére. Na, ennyit erről. Mehet a francba.

Missy-vel összedöntöttük a hátunkat és úgy ordibáltunk a plafonnak. Lagymatagon ringattam a csípőmet és figyeltek. Éreztem. Ahogy felnyársalja a testemet és szinte levetkőztet.

A tüdőmből felszakadt a levegő, ahogy megláttam Harryt. Közelebbi széken ült már, és a Martinijét iszogatta. Megdöntötte óvatosan, de nem szakította el rólunk a tekintetét. Felnyögtem fájdalmasan.

Mi a francot akar?

Inkább elfordultam és a hátamat mutattam neki. Jet ép a tömegen vágott át, hozzánk.

- Gyere velem.

Megragadta a csuklómat és kihurcolt a tömegből.

- És mi van ha pl nemet mondok? - mosolyogtam rá, bár éreztem, hogy rossz következik.

- El kell mennem - pillantott az órájára. - egy óra az egész bébi.

- Jet, Szilveszter van. Két órán belül éjfél. Új Év.

- Tudom, de visszaérek, esküszöm.

- Ja.

Közelebb lépett és a kezeibe vette az arcomat.

- Nézz rám, Fae.

- Nem akarlak most látni - mondtam ál-haragudva. Hogyan haragudhatnék, mikor azokkal a kék, fekete mintás szemeivel Úgy néz rám?

- Szeretlek.

- Én is szeretem magam, mondj újat.

Jet elvigyorodott.

- Ne akard, hogy elfenekeljelek.

Megfordultam, felnyomtam a fenekemet és kihívóan néztem rá. Jet körülnézett, hogy mennyien látnak és élveztem a zavarát.

Elkapta a derekamat és háttal magához húzott. Beszívta a fülcimpámat, majd a fülem mögé csókolt.

- Elkésel - mondtam hanyagul.

- Addig nem megyek, míg nem válaszolsz.

- Akkor nem válaszolok egész éjjel - vágtam vissza, és röhögni kezdett.

- Szeretlek, bolond. Egy óra és itt vagyok.

Néztem, ahogy távozik és magamra maradtam. Hirtelen fázni kezdtem. Gyorsan elővettem a telefonomat és felhívtam őt.

- Én is szeretlek - mondtam bele, majd letettem.

Pár percig még ott álltam, majd úgy döntöttem, ideje teljesen berúgni.

Leültem a bárhoz és rámosolyogtam a pultos srácra. Rettenetes éjjelnek ígérkezett.

- Egy wiskey kólát. Dupla whiskey-vel - helyesbítettem végül. Missy után kutakodtam, de eltűnt. Na szép, mindenki egyedül hagyott.

- Egyedül maradtál, Sexy Legs?

Felháborodva fordultam az illető felé. Harry Styles-ban ütköztem meg. Vigyorogva vonta fel az egyik szemöldökét. Hirtelen egy szó jutott róla eszembe: Élet.

Úgy virult, mintha épp a lottót nyerte volna meg. Megforgatta a gyűrűjét az ujján.

- Mi az, elvitte a cica a nyelved?

- Nem állok szóba seggfejekkel.

Harry elnevette magát, én pedig felálltam a piámmal együtt. Tényleg egy seggfej volt. Elég az irodában elviselni őt, nem hogy a buliban.

Elkapta a csuklómat.

- Maradj, Wallace. Csak beszélgetni akarok.

- Én nem akarok beszélgetni.

- A tervünkről, ha már így itt hagytak a hódolóid.

- A tervünkről. - ismételtem. Meg a nagy frászokat.

- A tervünkről - mormolta és felém nyújtotta a meggyet. Harry meg az a hülye meggy. Ismét a szemeimet forgattam. - ugyan már, nem harapok - kacsintott rám játékosan. De a szemei épp mást mondtak. A szájába ejtett egy újabb cseresznyét.

Ó, igen is harapna, meg más is.

Gőzöm sincs miért ültem vissza. Meg fogom bánni, totál biztosan. 

Harmincötödik Fejezet - KARÁCSONY

helló mindenkiiiii! meghoztam a karácsonyi részt! végre volt időm - még ma is jönnek hozzánk, no comment... - de sikerült előtte írnom. kinek hogy telt? kár hogy nem esett a hóóóó :(((( remélem jól vagytok!!!

na és hogy ne essen senki pánikba! ez egy Jet rész lett, de a végén azért érdemes elgondolkodni Harry-sek :) 

és igen, ez nem a "valóság". vagyis valóság, de egy másik. később meg lesz magyarázva. még messze vagyunk a végétől, és vissza fogunk térni az eredeti jelenbe is, nem kell aggódni. ez kell ahhoz, hogy kiderüljön egy-két fontos dolog Fae-ről meg úgy mindenről! itt is lesz Harry, nem kell aggódni. de ez inkább a Jet-es jelen :) 

jó olvasást, remélem a Jet fanoknak tetszik! MERT NEKEM NAGYON :)))))))))

imádlak titeket!!! pusziiiiiii <345 

Még karácsonykor is barna voltam. Azt hittem, felkelek, és bum, visszanőtt a hajam, és vörös volt. Na, hát nem így történt. Kinyitottam a szemeimet Jet lassan emelkedő mellkasán, a szemben lévő kis tükör még mindig barna hajról árulkodott.

Felsóhajtottam.

Igen Fae, ez csak úgy megy, hogy karácsonyra vörös hajat hoz a Mikulás. Meg ahogy te azt elképzelted. Ha-ha, vicces.

Jet kettő az orrát a combomba dugta és ugatott egyet.

- Shh, Jet. - megvakargattam a füle mögött, és már szinte macskaként dorombolt. Elmosolyodtam. Aztán lágy ujjakat éreztem a hajamban.

A hajamban, ami rövid volt és barna.

Barna.

Na jó, ideje túllépni rajta.

- Jó reggelt - Jet a fülemnek nyomta a száját, bele is csókolt. Olyan finom volt és gyengéd, hogy a mellkasára olvadtam vissza. Belefúrtam az arcomat.

- Jó reggelt, Jettie - mormoltam, mire felhorkantott. Elvigyorodtam. Utálta, ha így hívtam.

Rácsapott finoman a fenekemre.

- Hívj így még egyszer és nem kapsz ajándékot.

Ránéztem ártatlanul.

- Ó bébi, tudod, hogy Te vagy nekem az ajándék.

Egyszerre forgattunk a szemünket, majd felsikkantottam, mikor a hátamra döntött, a lábaim közé fészkelte magát és a kezeimet a fejem mellé szorította.

- Szemtelen.

- Vagy csak az igazat mondom - vontam vállat - sosem tudhatod.

- Hát, nálad biztosan nem - mosolyogva dörgölte az orrát az enyémnek. Hirtelen úgy éreztem, hogy ki tudnék ugrani a bőrömből. Jó kérdés, hogy milyen értelemben.

Jet teste meleg volt rajtam. Az otthon ízét sugallta. Amikor az államat cirógatta és elvesztem kék szemeiben - amiben persze benne voltak azok az átkozott fekete cikk cakkok, néha megölt kicsit - minden más kiszorult a fejemből. Csak bámultam fel rá és hallgattam a szívem dörömbölését. Ütemes volt és erős. Jet is érezhette.

Ó, és érezte is.

Mikor pofátlanul rásimította a tenyerét és felsóhajtott.

- Szeretem, hogy ez nekem szól.

A hangja mély lett és kicsit reszelős. Miért nem volt husky? Elráztam a fejemből az idióta gondolatot.

- Én pedig téged szeretlek - bukott ki belőlem és Jet megmerevedett. Én is. Jet egy is. Obama is.

Mindenki körülöttünk.

Oké, rosszat mondtam?

Jet nyelt egyet. Mármint az ember Jet. Bár lehet a kutya Jet is. Hogy a francba különítsem el őket, na.

Összedöntötte a homlokunkat és úgy nézett a szemeimbe. Mélyen. Képtelen lennék máshová nézni mélyen. Pár pillanatra elszívták a levegőt körülöttünk és fulladozni kezdtem az érzelmektől.

Amiket ő sugallt felém. Puszta. Tekintetével. Megremegtem és felszántott a hőség. Végighasított a testemen a végeláthatatlan szeretet. Fura volt, mintha még nem éreztem volna ilyet.

Valószínűleg nem is. Legalább is Jet szavai erre engedtek következtetni.

- Ennyi év alatt csak egyszer mondtad ezt nekem - suttogta, szinte félve, mintha megtörhetné a pillanatot. - most már másodszorra. Fogalmad sincs róla, hogy mit teszel velem, Fae Wallace. Az első találkozásunk óta szeretlek. Pedig nem hittem az első látásra dologban. De Jézus - nevetett fel. Ez a nevetés mélyről jött és igaz volt. Nekem is vele kellett nevetnem.

- Meséld el az első találkozásunkat. Hallani akarom a te verziódat.

Na meg ugye mivel én nem emlékszek rá. Nem gáz.

Jet megcsókolt lágyan, majd a hátára feküdt és az oldalához ölelt.

- Soha nem felejtem el, mikor a 18 éves szeplős, vörös hajú kislány besétál az irodámba. Laura olyan fejet vágott kb, mint én. Az első gondolatom az volt, miért van kabátba öltözve, mikor kint 20 fok van?

- Laura? - vágtam közbe. Valami éledezett bennem, a gyomromban.

Jet levigyorgott rám.

- Azt hittem, megemésztetted, hogy a titkárnők általában nők.

- Nem mondod.

- De.

A szívemhez kaptam.

- Sosem gondoltam volna.

Elnevettük magunkat.

- Nincs okod féltékenynek lenni, te is tudod.

Nem tudtam, de valahogy hittem a szavainak. Bólintottam.

- Folytasd.

- Berontottál az irodámba és követelni kezdted az anyádat. Kerested őt, és hallottál rólam, hogy nyomozó vagyok. Annyi pénzt az életben nem vágtak elém, Fae - nevetett és csatlakoztam hozzá.

Anya.

Elhagyott.

Mellkason szúrt a valóság.

- Emlékszem - mormoltam, derengeni kezdett egy-két dolog. De fura volt. Kívülről láttam az egészet, mintha nem is én lettem volna valójában.

- Olyan határozott voltál a korodhoz képe…

- Hogy lehettél olyan fiatalon nyomozó? - vontam össze a szemöldökömet. Jet megütközött a kérdésemben.

- Már 20 voltam, Fae.

20 évesen nyomozó. Jet el akart tusolni valamit, láttam a szemében. Nem lehet 20 évesen valaki híres nyomozó! Vagy mégis?

- Ühüm.

- Ne csináld ezt. Te is tudod, hogy nehéz gyerekkorom volt.

Elszorult a torkom. Bárcsak tudtam volna. De hogyan kérdezhettem volna rá?

- Aztán kinyitottad a szemtelen, perverz szádat - folytatta, mintha mi sem történt volna. - emlékszel még mit mondtál?

Derengett. Ott hallottam a fülemben és röhögni kezdtem.

- Vegye el a pénzt és tegyen valamit az ügy érdekében, vagy letépem azt a milliárdos öltönyt magáról!

Jet dörzsölni kezdte a homlokát, miközben hangosan röhögött.

- Már annál a kijelentésednél a tiéd voltam.

- Zavarba jöttél, Jet.

- Te is zavarba jönnél magadtól. Ezekkel a lábakkal, meg mosollyal, aztán még a szád is nagy hozzá. Végem volt. De azóta fejlődtem. Már nem tudsz zavarba hozni.

A hajam mögé szaladt a szemöldököm. Ami barna volt és rövid.

- Kihívás elfogadva.

Kipattantam az ágyból és angyalian rámosolyogtam.

- Fae.

- Boldog Karácsonyt, Jettie bébi.

Megfogtam a pólómat és lerántottam magamról. Majd a nadrágomat is. Konkrétan ott voltam meztelenül előtte és úgy járkáltam a szobában. Többször elkaptam Jet szemeit megakadni a fenekemen, vagy a mellemen. Mikor beszívta az ajkát, nekem is be kellett.

Ez így ment tovább, amíg fel nem öltöztünk nagy nehezen. Karácsonyfát kellett mennünk vásárolni.

Említettem már, hogy Mercedes-ünk van? Na, ennyit arról, hogy nem folyik a pénz mindenhonnan. Jet-nek magánnyomozó irodája volt, én meg vasútfejlesztőként dolgoztam. Ha már itt tartunk, az új ügyfelem, aki társulni akar a tervem megvalósításához - még nem tudom mi a tervem, valakit meg kéne kérdezzek. Vicces. - eléggé szélsőséges alak. Oké, minden bizonnyal egy szex Isten a göndörke hajával, meg az árkokkal a szája szélén. Nyilván a hosszú lábai is megöltek, meg a V vonalai, mik kilátszódtak a nyújtózkodása közben (nem, véletlenül sem direkt csinálta. ) vagy mondjuk az illata. De ettől függetlenül nem tetszett az uralkodó stílusa. Nem tudom, hogyan fogjuk megérteni egymást.

- Fae? Itt vagy?

Pislogtam párat, megérkeztünk a fenyővásárba.

- Kizoomoltam? - mosolyogtam Jet-re, majd hirtelen felindulásból magamhoz húztam, hogy megcsókolhassam.

Jet felzihált az iramtól, így megragadva az alkalmat, a nyelvemet a szájába toltam, majd ráharaptam az ajkára. Az ajtó nyitva volt, tehát mikor rányögött a nyelvemre, jó páran ránk bámultak.

Megrebegtettem a szempilláimat, miután szétváltunk. Jet tekintete ködös volt és lihegve lélegzett.

- Ó, az csak nem pír az arcodon? - kaptam a számhoz, majd vigyorogva szálltam ki a kocsiból.

Beszaladtam a tömegbe, mint egy hat éves és úgy kuksoltam a barátom után. Aki magas volt, a fekete haja kilógott a szürke sapkája alól. Az alsó ajkában egy piercing volt, amitől kivert a víz és már bántam, hogy nem haraptam rá finoman.

A lányok utána néztek, ahogy bevonult a tömegbe. A kéklő szemeit kiemelte a sötét haja és legszívesebben ráugrottam volna. A szívem eszméletlen iramban verdesett.

Szerettem őt.

Jézus, de szerettem.

Mindenemmel.

Fogalmam se volt mi a franc történt velem. Az emlékek vissza fognak térni, ahogy az első találkozásunk is. Meg az érzés. Mi maga alá kerít. Felemészt. Felforral.

Ahogy ott álltam bambán és egy szót se voltam képes kibökni. Megtaláltak a szemei és ott volt. A melengető, mégis pimasz vigyor az ajkai szélén.

Ott döbbentem rá, hogy szerelmes vagyok Jet-be.

Nem vágtam miért maradtak ki dolgok. De egy valamiben biztos voltam, ez van, ez kaptam. Barna, rövid hajat, diplomát és a világ legvarázslatosabb emberét. Aki elém állt, lemosolygott rám és a fülem mögé túrta a hajamat.

- Ne rohanj el előlem többet, Fae - suttogta s én lángolni kezdtem. Lábujjhegyre állva a nyakába csimpaszkodtam, és az állába nyomtam az orromat. A francba, lehet a karácsony hozta ki belőlem. Nem is taglaltam tovább. A karjai körém fonódtak és a nyakamba bújt arcával. Belélegzett, meg én is őt.

Ott álltunk a kivilágított, kicicomázott Los Angelesi karácsonyfavásár közepén és öleltük egymást. Boldogan.

Boldogság.

Ez lenne az?

Nem vagyok benne biztos, hogy ez szokásos nálam. Idegen volt az átmelegítő szeretet, szerelem. A hideg sem számított, meg az sem, hogy elkerült minket a havazás. Csak ő. A kék szemei, mosolya és halk morgása.

- Vegyünk egy fát, és menjünk haza.

Bólintottam.

Haza. Jet. Karácsonyfa.

Később az egyik árusnál azon vitatkoztunk, hogy a majdnem 2 méteres fa befér-e vagy sem a lakásunkba.

- Jet, hidd el nekem, be fog férni. Nem lehet kisebb a fa, mint te.

Jet szemei csillogni kezdtek. Nem halkította le a hangját, mikor ezt felelte:

- Nálam minden kisebb, bébi.

A torkom kiszáradt, meg az árus szemei is inkább másfelé gördültek. Ő pedig vígan nézegette tovább a fát, amíg én feldolgoztam:

Jet az én technikámat használta fel ellenem. Rámosolyogtam a nénire.

- Semmi baj, Jet szeret büszkélkedni a méreteivel. Tudja, a nagy szájával akarja eltusolni a valóságot.

- Este is ezt mondd, mikor majd imádkozni kezdesz miatta - dúdolta a szavakat a hátam mögül, az arcom meg nos, égni kezdett.

De rohamosan.

Az állam leesett, és még a hajam is nőtt egy centit abban a percben.

- Jó lesz a 180 centis.

Csak tűnjünk már el onnan.

- Mi az bébi, feladod? A 2 métereset szeretnéd, hová sietsz? - vigyorgott le rám eszméletlenül édesen.

- Ne akard, hogy letöröljem a vigyort a képedről Joseph Ervin Tate!

Jet szemei összeszűkültek. A számra csaptam a tenyeremet és elkerekedtek a szemeim.

- Jobb, ha futsz, Fae Wallace.

És én futottam. Át a tömegen, a fák között, cikk cakkozva, és röhögve. Jet kergetett ott az emberek között, az ünnepek alatt és minket kurvára nem izgatott.

Amíg persze el nem kapott, meg nem pörgetett és meg nem csókolt. Erősen. Nyelvvel. A fának nyomva, hajamat ragadva, erőszakosan.

- Kérj bocsánatot.

- Ne aggódj, bébi - ismételtem a hangsúlyát - a neved miatt nem fogják kisebbnek gondolni a méretedet.

Jet megnyalta az alsó ajkát és a fejét rázogatta.

- Hogy tehetted ezt? Tudod, hogy utálom a nevemet.

- Pedig nincs semmi baj vele - mosolyogtam fel rá. - Ervinke.

Aztán nevetni kezdtem, mert beleharapott az arcomba.

- Ezért kapni fogsz otthon, hercegnő.

- Alig várom.

***

A tarkómat vakartam. Valahogy ez a pulyka nem úgy nézett ki, mint a TV-ben.

- Jet, szerintem valami nem stimmel.

- Fae, a konyhában vagy és főzöl. Egy ideje már tudom, hogy valami nem stimmel.

A szemét.

- Nézd már meg. Csak szerintem van ugyanolyan színe, mint két órával ezelőtt?

Jet kivánszorgott, egy hófehér törölközőt a csípőjére terítve. A látvány lesújtott és mindenféle nedves dolgokat művelt az alsó fertályommal.

Komótosan sétált be mellém, a haja össze-visszaállt, mint amibe vagy hatszor beletúrtak egymás után. A V vonalai pedig szép lazán mutogatták magukat nekem.

Végem.

Lett.

Teljesen.

Arról nem is beszélve, hogy szexi - arcátlan vigyora miatt meg tudtam volna pofozni és szexelni egyszerre.

- Mit eszünk, édes? - hajolt a pulykához és méregetni kezdte. Én meg oldalra hajoltam, hogy a fenekét csekkoljam le.

- Finomat - mondtam, még mindig őt bámulva.

- Szerintem rendeljünk inkább.

Felháborodtam. Persze csak idézőjelesen.

- Azt mondod, nem ennél a vacsorámból?

Jet rám nézett, humorral a kékségében.

- Nem akarok meghalni karácsonykor, bébi.

Rávágtam egyet a karjára.

- Tudod mit? Akkor ezt eszed egész héten!

Jet a tűzhelyhez nyúlt, és bekapcsolt valamit. Két perc múlva a hő kicsapódott a lábunkra.

- A világítást ügyesen bekapcsoltad, de attól nem fog megsülni a pulyka.

Oh.

- Nem adtál használati útmutatót! Csak bementél fürödni meg piperézni, meg Isten tudja mit csinálni! - összefontam a karjaimat a mellem alatt. - ez van, ezt eszed. Nyers pulykát.

Jet vállat vont.

- Szeretem a nyers dolgokat - pár oktávot esett a hangszíne, és elnyílt a szám.

- Akkor ideje enned. - mormoltam neki, és farkasszemet néztünk.

Jet lekapcsolta a sütőt. Betolta a pulykát a pult széléről. Majd nekidőlt. A tekintete végignyalta a testemet tetőtől talpig, és mikor találkozott a tekintetünk, leszartuk a kaját.

Egyszerre nyúltunk egymásért. Felugrottam az ölébe s ő a fenekemnél fogva tartott meg. A szánk éhesen csapott le a másikéra, a nyelvünk forró viadalként küzdött a másiké ellen és én nem kaptam levegőt.

A hajába martam és hátra feszítve a fejét, végignyaltam a nyakát hosszában. A bőre tusfürdős volt. Az arcán pedig pár napos borosta volt.

Imádtam a borostát. Rajta pedig különösen jól állt.

- Vigyél a szobába, Ervin.

Feltett a pultra és közre fogott a kezeivel.

- Hívj így még egyszer és hozzád sem érek egész éjszaka.

- Értettem - emeltem fel a kezeimet megadva magam. - Joe.

Jet szemei elsötétültek.

- Azt mondtad, Ervinnek ne hívjalak - billentettem oldalra a fejemet - nem azt, hogy Joe-nak ne.

Jet szája azon nyomban az enyémen volt. De lassan.

Mélyen.

A nyelvét a torkomban éreztem s nekem fel kellett zihálnom, és megkapaszkodnom a pultban. Az ágyéka találkozott az enyémmel és egyszerre nyögtünk fel a szenvedélytől.

Jet apró csókokkal bombázta az arcomat.

- Gyönyörű vagy bébi - suttogta a fülembe, halkan, édesen. Miközben a csípője újra s újra nekem dörgölőzött, tüzet csiholva a testemben. Halk, nyöszörgő, elégedetlen hangokat adtam ki.

- Jet.

- Mit szeretnél? - beszívta a fülcimpámat. A keze a csupasz combomra simult és a hüvelykujja lágy körökkel izgatott még tovább a belső részen. A vékony bőröm izzott, meg úgy mindenem.

- Téged.

Jet leemelt a pultról és vinni kezdett. Először azt hittem a szobába, de más ötlete támadt.

Ledöntött a puha szőnyegre a karácsonyfa mellé. Elterültem, a hajam - ami rövid és barna - szétterült és felmosolyogtam rá.

De a mosolyom egyből lefagyott, mikor lerántotta a törölközőt magáról. A nyál összefutott a számban.

Mit is mondtam a méreteiről?

Felejtse el mindenki! Tökéletes volt, sőt, még annál is tökéletesebb. Megnyaltam a számat, mire lehajolt, hogy megcsókoljon. Lágyan, nyelv nélkül, beszívva az alsó ajkamat. Én pedig türelmetlen lettem. Ráfontam az ujjaimat a férfiasságára és siettettem.

Jet bele nyögött a számba és nem volt ettől szexibb, férfiasabb hang. A tekintetünk találkozott és az övé még többért könyörgött. Kicsit megkínoztam a hüvelykujjammal, és a hegyét masszíroztam. Az arca eltorzult és sziszegni kezdett.

- Fae.

A kezemet akarta irányítani, de ellöktem.

- Mit akarsz? - vontam fel az egyik szemöldökömet.

Megragadta a csuklóimat és a fejem fölé tolta. Lehajolt és simogatni kezdte a számat a sajátjával. De nem csókolt meg. És ettől végem lett.

Megemelkedtem, mire elhajolt.

- Jet.

- Mit akarsz? - vonta fel a szemöldökét, leutánozva. A szemeimet forgattam.

- Hogy szexelj meg, vagy nyalj ki, mindegy. De az ujjaidnak is örülnék, ha már a farkadat nem akarod berakni.

Jet nyelt egyet és ott volt. A kis pír, ami végigfutott az arcán. És én minden egyes percét élveztem.

- Ennyi év után sem szoktam teljesen hozzá a szókimondóságodhoz - vigyorgott le rám.

- Nyertem.

- Nem, én nyertem - mondta halál komolyan. A tekintetétől megmerevedtem. Mint aki fontosat akar mondani. Nem is kell oda a mint. Mert fontosat is mondott. - az enyém vagy, így nyertem az életben.

Szólásra nyílt a szám, csak hogy semmi sem jött ki. Sem egy szó, vagy hang, bármi. Ehelyett Jet fölé kerekedtem, olyan erővel és hévvel, hogy sikerült lenyomnom.

Csak hát a karácsonyfa bánta.

Jet-be bújtam, amíg oldalra dőlt a fánk. De akkor az sem érdekelt minket. Mert ahogy megcsókoltuk egymást, eggyé vált a testünk és hazaértem.

Jet karjaiban, csókjaiban és nyögésében megtaláltam magam.

A testem forrt, a szívem repdesett és minden egyes pillanat leírhatatlan volt. Egy gyönyörű álom.

Nem csak Jet nyert, hanem én is.

Mert az enyém volt.

Mert ott volt velem.

Mert szeretett.

Senki sem szeretett még eddig és én sem szerettem.

Tisztán emlékszem már az évekre, egyedül. Csomó emberrel magam körül, mégis egyedül. Amíg Jet magába nem bolondított teljesen.

Miután maga alá fordított ismét, lepillantott rám és láttam. Hogy megüti őt az orgazmusa s én vele nyögtem kielégülten. Lecsukva a szemeimet elvesztem benne. Az érzésekben.

Az érzésekben, amik túl sokak voltak, és vele még sem. Mintha megtanított volna kontrollálni.

Jet mellém feküdt, és lihegve bámultuk a plafont, majd a felborított karácsonyfát. Eltört jó pár dísz.

Összenéztünk. Hosszan. Majd elnevettük magunkat.

- Boldog Karácsonyt, Fae.

- Boldog Karácsonyt, Ervin. - kacsintottam rá, majd már csak a szemeit forgatta.

Nem volt kajánk, a fánk is feldőlt, de ott voltunk egymásnak. Tökéletes karácsony volt.

Csak hát ne kellett volna színlelnem az orgazmusomat… 

Harmincnegyedik Fejezet - AMNÉZIA

sziasztooook! megérkeztem VÉGRE! bocsánat a késésért, de beteg voltam és legyengültem. a szervezetem is meg agyilag sem voltam még képes írni. pihennem kellett, remélem ezt megértitek!:) tényleg nekikezdtem minden egyes alkalommal, mikorra ígértem, de aztán úgy éreztem összeesek, pedig ültem... :D most már jobban vagyok, szóval meghoztam az újat! hát ez egy bumm lesz, de ne ijedjetek meg! jó nagy oka lesz az egésznek ééés szerintem a kimenetele is be fog jönni :) jó olvasást hozzá, remélem tetszeni fog :) sok pusziiiiiii 

ha esetleg karácsonyig nem tudok újjal jelentkezni - takarítás, vásárolni utazunk el itthonról stb- akkor előre is kellemes ünnepeket nektek és jó pihenést! és jó kajálást :P imádlak titeket és köszönök mindent!

na meg a 274 rendszeres olvasót is! remélem egyszer eljutunk a 300ig :) <333

Álmodtam már erről. Az esőről, villámról és Annáék házáról. De a sár sosem tocsogott alattam, vagy ázott el a hajam. Sőt mi több, nem is érzékeltem a jéghideg szellőt végigsurranni a nyakamon. Még dideregtem is.

Ott álltam és végignéztem, ahogy anyám az ajtóhoz sétál, és odaad Annának. Kilátszódott a vörös haja, csak pár szál, de olyan színe volt, mint az enyémnek.

Volt, hogy ez a tudat felmelegített, majd jéghideggé fagyasztott. Leszarom, hogy a haját tőle örököltem, ha képes volt egy pólyában odaadni másnak!

Még ha pólya lett volna!

Egy rongyos, büdös, koszos, undorító pokrócba csavart. Ha már ennyi pénzt hozott mellé, előtte beszaladhatott volna a közeli plázába egy normális takaróért.

Na mindegy.

A lényeg az volna, hogy ilyen élethű, ilyen valóságos még sosem volt az álmom. Valószínűleg azért, mert keveset is álmodom. De tényleg. Mélyen alszok minden egyes este, így ha álmodok is, nem emlékszek.

Csak most.

De most Istenigazából.

A szívem hülyén verdesett, mint aki fel akarja adni a kibaszott szolgálatot. Olyan dühös lettem, mint még soha.

Ismétlem, soha. És ezt szó szerint kell érteni.

A vérem forrni kezdett, a kezeim ökölbe szorultak és izzottak a szemeim. Oda akartam ordítani neki, csak hát elvágták a torkomat. Na, nem szó szerint. De a szavak nem jöttek ki belőlem. Pedig megmondtam volna neki, hogy mekkora egy szemétláda, amiért ott hagyott egy pár hónapos csecsemőt.

Elárasztott. Méregként. Az idegbeteg őrjöngő érzés, amit nem tudtam hová tenni.

Ébredj fel, Fae. - szóltam magamra erélyesen. De az álom úgy döntött, leszarja a kérésemet.

Figyeltem, ahogy Anna bevisz a házba.

Ez lenne az én történetem. Se eleje se vége. Ki tudja, mit tartogat nekem az élet.

Ott kezdett érdekessé válni, mikor anyám megfordult és bele nézett a szemeimbe. Fura volt, különös érzés. Messze volt, de mégis tudtam, hogy találkozott a tekintetünk.

Minden porcikám ezt sugallta.

Ezt mondta:

- Mentsd meg.

Aztán a szobámban tértem magamhoz. A szemeim kinyitódtak, kellett pár másodperc, míg alkalmazkodtam a sötéthez. Az utcai lámpa világította meg a lakásomat.

Lakásom.

Los Angeles.

Igen, itthon voltam. Úgy éreztem, jó erősen fejbe vágtak egy lapáttal, vagy keményebbel. Megdörzsöltem a homlokomat és mély levegőt vettem.

A levegő égette a tüdőmet.

Jet nyüszíteni kezdett, majd az oldalamba fúrta a fejét.

- Jó fiú, nincs baj.

A füle mögött kaparásztam, amíg az ölembe nem ugrott teljesen. Össze-vissza nyalni kezdett, s én nevettem. Jó kérdés, hogy ez a nevetés honnan jött. Más volt, a hangzása is. Saját magamon szúrtam ki.

A lámpa feloldódott, és Jet kettő kómás fejjel pislogott rám.

Ó. Isten.

Ha ember látott még szebb látványt. Ez maga volt a tökély. Csupa nagy betűvel.

A csípőjén lazán lógott a melegítőnadrágja, felülről pedig meztelen volt. A nyál összefutott a számban és rögtön rá akartam ugrani.

Na, hogy ez honnan jött, jó kérdés. De a szívem hirtelen ügyetlen cigánykerékkel kezdett hajrázni.

- Fae? - súgta, mintha nem hinne a szemeinek. Mintha legalább egy éve nem találkoztunk volna. Az arcán borosta volt és ahogy leült mellém, megfogta a kezeimet és közelebbről láttam az arcát, plusz tíz évet ráraknék a korára.

- Jet?

Jet arca fényleni kezdett.

- Te vagy az?

Elnevettem magam.

- Mert ki lennék? A pápa?

Csak akkor jöttem rá. Jet sírt. Jet.

Sírt.

Jet sírt.

Oké, tudom, nehéz a felfogásom néha. De ezt megemészteni? Mi a fészkes fene?

A következő pillanatban Jet karjaiban voltam és erősen kapaszkodott belém. Az ujjai a hátamba fúródtak, meg a hajamba. A szája a fülemnél volt és zihált. Alig kapott levegőt. Csak mikor visszaöleltem.

- Elmondanád, hogy mi a baj? - motyogtam neki. Össze voltam zavarodva. Egy matek képletet előbb megértettem volna, mint a pillanatot.

Jet felröhögött. De ez a röhögés olyan megkönnyebbült, olyan gyomorrázó volt, hogy én is elkezdtem vele röhögni.

- Min nevetünk? - kérdeztem és tovább nevettünk. Jet könnyes szemekkel, én meg értetlennel.

Aztán egyszerűen megcsókolt. Belém fojtva a nevetést, levegőt, meg úgy minden egyéb mást.

Megfogta a fejem mindkét oldalát és a száját az enyémre szorította. Tüzetesen. Végzetesen. Már azt se tudtam hol végződik az én szám és hol az övé. Jet Egy vakkantva ment ki a szobából. Bele sóhajtottam Jet Kettő szájába.  Megmarkoltam a haját és magamhoz rántottam.

Erősen. Nem volt szükség a nyelvre, ez inkább csak a kapcsolódásról szólt. Az érintésről. Az ott létről.

Bár gőzöm sem volt mi a franc folyik körülöttünk, sodródtam az árral.

- Istenem Fae, soha többet ne csinálj ilyet.

Milyet?

De nem tudtam megkérdezni. Mert magához húzott és ismét megcsókolt. A nyelvét a számba fúrta és nekem fel kellett nyögnöm az iramtól.

Ilyenkor az jönne, hogy az élvezettől. De valamiért nem így volt. Lehet a váratlan támadástól, minden bizonnyal. Vagy ki tudja.

- Várj, Jet, mi a gond?

Elhúzódtam tőle és értetlenül meredtem rá. Na meg kérdőjelekkel a szemeimben.

- Mire emlékszel?

Jó kérdés. Pislogtam párat. Aztán beszívtam az ajkamat. Emlékezni. Hát, körülbelül semmire nem emlékszek?

- Jó kérdés.

Jet felsóhajtott.

- Miért szöktél el, Fae? - súgta halkan nekem. - tudom, hogy ijesztő volt, de nem kellett volna elrohannod. Azt mondod, hogy nem… merre voltál?

Merre voltam?

Lássuk csak.

Elkezdtem törni a fejemet, de a nagy büdös semmihez lyukadtam. Azt se tudom hányadika van, nem hogy gondolkodni!

- Én… nem tudom.

Jet beletúrt a hajába és mély levegőt vett. Az egész testem olvadni kezdett a mozdulatától. A kezéért nyúltam, mindketten odapillantottunk.

- Azt hittem többet nem látlak.

- De itt vagyok, nem? - mosolyogtam rá, s bár viszonozta, a kék szemei mást mutattak.

Merő fájdalmat. Amivel ki lehetett volna szaggatni a szívemet a mellkasomból.

- De te hol voltál? - tettem fel a kérdést, túl nagy volt a csend, meg a nyomás.

- Munkában.

- Ilyen későn? - csodálkoztam el. Mennyi lehetett az idő?

Jet elmosolyodott. Ez a mosoly elérte a szemeit és nevetni kezdett. A karja alá vont és a homlokomba csókolt. Lágyan, hosszan, édesen és mindenem felmelegedett.

- Minden egyes alkalommal meg kell kérdezned, mi?

Biztosan.

- Kimegyek a mosdóba.

Felálltam, de Jet elkapta a kezemet. Elveszett kék szemeivel meredt rám.

- Ne hagyj itt megint - suttogta és a szívem dörömbölt. Ó, de dörömbölt.

- Nem hagylak.

Hirtelen úgy éreztem magam, mint akit amnéziáig vertek. De komolyan. A lakásom nagyobb lett, szinte fennköltes, luxus Tv-vel, kanapéval és szőnyeggel. A padló nem ropogott alattam, totál hangtalanul közlekedhettem.

Nyeltem egyet.

Normális, hogy én nem ilyenre emlékeztem?

Aztán gondolatban jól fejen is kólintottam magam: de hát azt se tudod, mi a pokol van!

A mosdóba mentem, vagyis szerettem volna. Az a raktárunk volt, vagy mi. Nagy nehezen megtaláltam a mosdót.

Egy jó nagy adag hideg vízzel öntöttem arcon magam. Majd a csapra támaszkodtam és a tükörbe néztem.

Aztán elordítva magam tántorodtam hátra. Egészen a falig, pár dolgot leverve a szekrényről.

- Fae? Mi történt? - Jet dörömbölt az ajtón, Jet Egy meg ugatott. Elnevezhetném Jet 2.0-nak is igazából.

Na, ez az ember nem én vagyok.

Közelebb másztam a tükörhöz és méregetni kezdtem a pár centis, Barna! hajamat.

BARNA.

Barna.

Barna a hajam. És rövid.

Jézus, rövid barna hajam van!

- Nincs gáz - szóltam, bár a remegő hangom elárult. Nincs gáz? NINCS GÁZ? - csak barna a hajam - nevettem - és rövid.

Kerestem a hátamon a hosszú, vörös hajamat, de nem volt sehol! Eltűnt. Elhagyott. Levágták.

- Jet. Ki lopta el a hajamat?

- Miről beszélsz?

Jó kérdés.

- Miért szöktem el tőled, Jet?

- Mert megkértem a kezedet.

Döbbenet.

Sokk.

Még egy kis döbbenet.

- Óh.

A hangom egy halk semmiség volt.

- Igen. - mormolta szomorúan az orra alatt. - Fae, hét éve együtt vagyunk, közös lakásunk van és szeretlek. Jól megvagyunk. Nem gondoltam volna, hogy így megijedsz.

Megijedni?

Röhögnöm kellett!

Még hogy megijedni!

- Jet, barna a hajam és rövid! Szerinted a házasság megijeszthet ennél jobban?

Jet bedugta a fejét, homlokráncolva.

- Jól vagy? Olyan furán viselkedsz.

- Pöpecül. Van hajfestéked itthon? Mármint nekünk. Van hajfestékünk itthon?

Jet felsóhajtott.

- Azt mondtad, ne engedjem visszafestetni.

Mi a francért akarnék barna hajat?

- Mennyi az idő?

- Reggel négy óra.

Négy óra. És Jet most ért haza. Egyáltalán mit dolgozik? Miért nem emlékszek a saját kibaszott, unalmas, nyomorult életemre?

Kisétáltam a mosdóból és a laptopért nyúltam. Felsóhajtottam, semmi gond nem volt. 2021. 12.19.  Mindjárt karácsony, meg miegymás.

Aztán megtorpantam a mozdulatomban. Meg úgy a levegővételben is. Nem, rosszul olvastam.

Nem 2021 van, hanem 2014. Ebben biztos vagyok.

- Nem jól jár a laptopod. Vagy mi az órája, mindegy.

- Fae, pihenned kéne.

- Ne akard azt mondani, hogy huszonöt éves vagyok, mert kirohanok a világból.

Jet elvigyorodott.

- Jól áll a huszonöt, bébi. Megijedtél a szülinapodtól, mi?

- Mi ez, a Hirtelen Harminc?

Jet pislogott párat.

- Gyere, pihenjünk le.

Két dolog volt biztos: egy, megőrültem. Kettő: ezer százalékra megbolondultam.

Nekem vörös, hosszú hajam volt és 18 éves voltam! A francba, hát gimnáziumba jártam még! Az utolsó évemben voltam! Mi. A. Franc.

- Leérettségiztem?

- Diplomáztál is. Beütötted a fejedet? Fáj valahol?

- Diplomáztam. Dolgozok?

- Három óra múlva kezdesz, igen. Hol voltál egy hétig, Fae? Valamelyik barátnődnél? Égen-földön kerestelek.

Magam sem tudom.

- Hol dolgozok?

Jet mély levegőt vett.

- Hallottam már a jegyesség előtti pánikról, csak azt nem, hogy amnéziával is jár.

Elmosolyodtam. Savanyúan. Amnézia. Minden bizonnyal amnéziám van.

***

Amikor Jet elmesélte, hogy remek állást szerzett nekem hála a befolyásának, mindenre gondoltam, csak a vasútra nem.

Ki a franc akar a vasútnál dolgozni?

Na jó, ez egy cég volt. Egy hatalmas cég, aminek én voltam a vezetője. Legalább is ezt mondták.

Tehát miután Jet a számra nyomott egy csókot és megígértette velem, hogy nem lépek meg, beléptem a munkahelyemre.

- Jó reggelt, Miss Wallace, a kávéja három cukorral, tejszínhabbal és sütivel az asztalon várja.

- Nincs Chips?

A vékony, magas, sötét hajú fiatal lány rám pislogott.

- Elnézést?

- Chips. Chips kell. És négy cukorral iszom.

- De minden nap hárommal kéri, asszonyom.

Asszonyom. Huszonöt voltam, az Istenért!

- Na jó, Belle - pillantottam a névkártyájára - kísérjen fel az irodámba.

Vasútfejlesztés. Ámulva néztem szét a hatalmas épületen, üvegablakok mindenhol. Mindenki tisztelgett előttem kb, és irritált.

Tehát diplomám volt és vasútfejlesztéssel foglalkoztam. Na, csak hogy a tudásomat honnan szedem majd össze hozzá, az más kérdés.

- Parancsoljon, Miss Wallace.

A Miss meg Mrs lesz nem sokára? Nyeltem egyet. Na jó, valami nem stimmelt. De ahogy kitárult előttem a tágas irodám, azt is elfelejtettem, hogy nincs hajam.

- Kint leszek, ha kellenék.

Meg se bírtam szólalni.

Ott álltam az iroda, bocsánat, irodám közepén és elvesztem. Egyre kisebb lettem. Sima hófehér, makulátlan falak, fekete keretes festményekkel, fekete bőrkanapé, simára csiszolt asztal és forgószék mögötte.

Meg egy vagon papír az asztalon.

Leültem a székbe és csak bámultam ki az ablakon. Létezik olyan, hogy valaki totál a semmiből indul? Már ha az emlékeiről van szó. Beütöttem volna a fejemet?

Valami nem stimmelt.

Igen, ezt már egy párszor elmondtad.

Éreztem a csontjaimban. Nem tudtam volna rájönni, hogy mi. Talán beszedtem valamit. Jet ölelése olyan biztonságos volt. A lakás is. Csak ez az iroda nem. Meg úgy semmi egyéb más.

Vasútfejlesztő cégünk volt. 2021-ben. Hát jó. Biztos kellett a vasút. A repülő már menőbb volt.

Ja, bocsánat, arra sem emlékszem ki vagyok épp, nem hogy hülye következtetéseket szűrjek le.

A telefon csörögni kezdett.

- Miss Wallace, megérkezett.

- Ki érkezett meg? Szakad a vonal. Tudod mit? Engedd be.

Felálltam és megigazgattam a magam. Gyűlöltem egyébként az álszent ruhámat. Feltúrtam a szekrényemet és csak elegáns, szoros, levakarnivaló ruhákat találtam. A szemeimet forgattam.

Ha már ennyi pénzem van, ideje lesz vásárolnom.

Az ajtó becsukódott és én megfordultam.

- Hello, Fae.

A hang egy rekedt, husky morgásként jött el hozzám, a bőröm felborzadt, a levegőm a torkomban akadt.

Sikeresen megfordultam és először a cipőjét pillantottam meg. Fekete bakancs, tiszta, egy repedés sem volt rajta.

Szűk, fekete nadrág, mégis elegáns. Feljebb értem. Fenékig érő, éjsötét szövetkabát. Alatta hófehér póló. Kezek a zsebben.

Csak az arcához ne értem volna.

Hirtelen azt se tudtam sírjak, vagy nevessek. Éles, férfias állkapocs, mi rángatózott, mintha ideges lenne.

Aztán a szemek.

Ó te jó Isten. Azok az átkozott szemek. Mily oly sokatmondóak voltak és egyszerre semmilyenek. A barna haja copfba volt fogva, csak egy tincs bukott le az arcába. Hirtelen azon kaptam magam: mindenkép a füle mögé akarom simítani.

- Pardon? - makogtam, milyen nap is van?

Ő nem válaszolt. Elé sétáltam. Mintha egy magazinból lépett volna elő. Fölém tornyosult. Felvonta az egyik szemöldökét.

Ja, hogy bámulom?

- Ismerlek?

Aztán elmosolyodott. Az a kibaszott mosoly. Olyan rettentően ismerős volt. Olyan csalogató. Főleg az a gödör ott az arcán. Gödör, árok, inkább árok.

- Így szokás bámulni az ügyfeleket, Miss Walace? - billentette oldalra a fejét szemtelenül.

A hangja egy durva simítás volt a gerincem mentén.

Ügyfél.

Tehát ez a Szex Isten az ügyfelem volt. Ügyfele egy elmeroggyant, tanulatlan diplomás, cégvezető, BARNA rövid hajú nőnek.

Ez biztosan a legújabb készülőben lévő vígjáték. Már csak Adam Sandler hiányzott. 

Harmincharmadik Fejezet - MÉZÉDES

sziasztok! a hosszú kimaradás után újra itt vagyok és most már nem megyek sehová! köszönöm a türelmet és jó olvasást hozzá xx 

Nem tudtam, mire vállalkozok. A pokolba, át sem gondoltam a szavaimat. És ebben mi volt a legviccesebb?

Hogy életemben először nem is akartam átgondolni semmit sem. Valamilyen szinten hasonlítottunk Harry-vel. Érzéketlen voltam, kivéve, hogy nekem a szívem egészségesen dobogott a mellkasomban.

Furdalt a kíváncsiság. Szerettem volna, ha elmondja, ki tette ezt vele. Két lábbal a földön álló típus vagyok, nem az álmodozó. Nem akarok vámpírokat, farkasokat meg miegymásokat a való életbe. De mikor a saját szemeiddel látsz valamit, nincs más hátra, mint egyszerűen kinyitni az elmédet. Ezt tettem hát én is.

Ha valaki elém állítana azzal, hogy ő már pedig a Loch Nessi szörny, nyakon röhögném. Nem létezik a természetfeletti. Jó kérdés, hogy Harry akkor mi volt.

Mikor találkozott újra a tekintetünk, lavinaként surrant végig a testemen a hő. A lábaimat összeszorítottam, és Harry odanézett. Az ajkai szélére egy apró, mindentudó mosoly kunkorodott.

A vonat felé fordult, és megindult. Mielőtt fellépett volna, hátra pillantott rám a válla fölött. Az üres tekintete akkor átható volt és többnyire mélyebb. Mintha látott volna és ettől minden porcikám izzani kezdett.

A lábaim már azelőtt elindultak, hogy az agyam regisztrálta volna.

Harry megállt a kabin közepén, oldalra billentette a fejét és végigmért tetőtől talpig. Na jó, nem voltam a legjobb szerelésemben, de a tekintete alatt nem ezt éreztem.

Lényegében levetkőztetett. Mintha a ruhám alá látna. A fejében valószínűleg már rég meztelen voltam.

Hideg volt és én egy csöppet sem fáztam. Egyikünk sem beszélt. Én néztem, ahogy feltérképez tetőtől talpig. A légzésünk is hangtalan volt. Csak a fehér füst mutatta, hogy levegőt is veszünk olykor-olykor.

Az ujjaim bizseregtek. Érinteni akartam.

Elé lépdeltem és a kabátjához nyúltam. Az ujjaim között kalandozott a nyers, nem túl puha anyag. Olyan volt, mint ő.

Nyers, kemény és érzéketlen.

Harry mozdulatlan maradt, a szemein kívül más meg sem rebbent. Elmosolyodtam, csak úgy, jól esett. Az arcához nyúltam, de megtorpantam pár milliméterre a bőrétől. Odáig éreztem, milyen hideg.

- Nem fogod érezni? - a hangom halk volt, alig felismerhető.

Harry megrázta a fejét. Érzelemmentes volt az arca, de éreztem. Hogy mennyire szeretné, hogy érezze. Ez új volt. Egyre csak erősödött, míg vággyá nem forrta ki magát.

- Emlékszel még, milyen volt? - kérdeztem és megérintettem az arcát. A mutatóujjam lassú utat járt be az állán. - amikor éreztél.

Ismét a fejét ingatta.

- Rég volt. - mondta monoton hangon.

Eltávolodtam tőle egy lépéssel.

- Várj, hogyha nem érzel semmit, úgy semmit-semmit, akkor az azt jelenti, hogy…

A gondolatok pörögtek a fejemben. A kirakós összeállt, de nem mertem kimondani. Lényegében még magamban sem.

- Mit jelent, Fae? - lépett közelebb és lehajolt, hogy elkapja a tekintetemet. - mondd ki.

A szavak elhagytak. Azt mondják, mindig van valami jó beszólásom. Én nem igazán figyeltem erre, mert csak úgy jöttek belőlem. Nem kellett agyalnom rajta perceket, hogy hű, most valami ütős szöveggel vágj vissza.

De ott és akkor?

Semmi. A nagy büdös semmi.

- Semmi gond, Fae. Ez az életem. A semmi alatt valóban a semmit értem. A szívem nem vert évek óta. Mit pumpál a szív, Fae?

- Vért.

- Vért. - bólintott. - megszoktam, hogy sem lelki, sem testi örömöt nem kaphatok.

- De ez így nem helyes! - csattantam fel. Lényegében Harrynek még csak merevedése sem volt. Tehát semmi szex, még egy kis térdelés sem. Semmi.

Az ég egy adta világon semmi.

Harry a hüvelykujjával simította el a fintort a számról.

- Nem, valóban nem, Fae.

- Hogy-hogy nem tudod, ki volt az?

- Nem emlékszem. De meg fogom találni, Fae, és abban nem lesz köszönet.

Megfogtam a kezét s bár nem érezte, megszorítottam.

- Ha megtalálod, az első dolgod az legyen, hogy szólsz. Ott akarok lenni, amikor megkínzod.

Wow, ez meg tőlem jött? Harryt is meglepte.

- Csak nem a szíveden viseled a sorsomat?

Nyelni akartam, de a kérdésre kitikkadt a torkom.

- Dehogy. - legyintettem. - de ilyet senkivel sem tehetnek.

Harry beszívta az alsó ajkát. Ő is látta a hazug feliratot fölöttem villogni? Minden bizonnyal igen.

- Ki akarlak elégíteni.

A kijelentése olyan hirtelen jött, hogy beleszédültem. Az alhasam pedig jogosan szűkült össze az izgalomtól.

- Én is téged. - vágtam hozzá, már-már felháborodottan.

Ki kellett találnom valamit. Annak ellenére, hogy Harry jót mosolygott rajtam, nem törtem meg. Olyan nincs, hogy semmit ne érezzen belőle.

- Próbálkozhatsz, Fae. Nem hittem, hogy ilyen fiatalon impotens leszek.

A szemeimet forgattam. Aztán eszembe jutott valami. Talán működhetne. Nem az igazi lenne, de több mint a semmi.

A nadrágomhoz nyúltam és elkezdtem kigombolni. Mivel nem akartam tüdőgyulladást kapni, nem vetkőztem le felülről.

Elkaptam Harry kezét és odahúztam. A gombhoz.

- Akarlak, Harry.

Amint megint kezdte volna el a blabláját, két ujját a számhoz húztam, és rászorítottam az ajkaimat. Lassan húztam ki, s majd toltam be, erotikusan, s ő másra képtelen volt többé figyelni. Az ajkai szétnyíltak.

Harry átvette az irányítást és mosolyogtam, mikor nem gyengéd volt. Erősen tolta ujjait a számba, lassan húzta ki.

Közben letolta a nadrágomat és az ujjai a lábaim közé csúsztak. Rányögtem az ujjaira, mikor lassú körökkel kezdett izgatni. A tekintetünk összefonódott, és összerezzentem, mikor megcsípett odalent.

Elszakadtam az ujjaitól és zihálni kezdtem. Megmarkolta a hajamat és hátrarántotta a nyakamat. Felszisszentem az erőszakosságától, az egész torkom húzódott és kellemetlen volt. Pont ezért élveztem annyira.

Főleg mikor hosszában végignyalta a torkomat és egyszerre süllyesztette két ujját belém.

Megragadtam az érzést. Az érzést, ahogy a testem alkalmazkodik lent két ujjához, ahogy a nyelve nedvesen csiklandoz és szinte ott éreztem lent.

Erre akartam emlékezni. Nem arra, hogy ő teszi ezt velem. Az érzést szippantottam magamba.

Harry mögém sétált, jóval fölém magasodott, hiába, hogy én magam sem voltam alacsony.

- Lépj ki a nadrágból. - parancsolt rám mély, rekedt, ellenvetést nem tűrő hangon. Az egész testemet elöntötte a libabőr, a vágy és a borzongás. Elraktároztam, melyik milyen érzés. A libabőr és borzongás egyszerre hideg és forró, ellentétben a vággyal. A vágy olyan volt, mint egy kínzó lágy érintés. Ott van melletted és akarod őt, mindeneddel. Ezt minden porcikában érzékeled. Nem csak a lábaid között. Ahogy felszökik a hő, ahogy a gondolkodás félre lökődik és puszta akarattá alakul. Totál üres leszel, és úgy érzed, ott helyben összeesel, ha nem érint meg.

Csak a csizma maradt rajtam alulról. Harry magának döntött, az egyik lábamat megemelte, oldalra feszítette, a kanapéra léptem végül. Ott álltam kitárulkozva, és ez izgatott.

Harry ráharapott a fülcimpámra s én felnyögtem a fájdalomtól. Mire a lábaim közé csapott. Erősen, a tenyerével.

Meginogtam, majdnem összeestem, mire elért hozzám. A vibráló bizsergés. Elraktároztam hát ezt. A kínzó, már-már fájdalmasan varázslatos érzést. Mikor akármit megadnál, csak könnyítsenek rajta. Egy jó kis ügyes, erős nyelvel. Beszívtam az ajkamat.

A vállára döntöttem a fejemet. Beszippantottam az illatát és ismét az emlékezetembe véstem az érzést, mikor megérzem. Mintha csalogatna és bekebelezne.

Ott és akkor nem volt tagadás, mert ha csak egyszer az életemben is, de segíteni akartam Harrynek. És ebben senki és semmi nem állíthatott meg.

Megfogtam a kezét és a lábaim közé vezettem.

Harry beleharapott az államba.

- Ne irányíts - szólt rám váratlanul, és felszökött a hő bennem. - tudom, hogy mit akar a tested, Fae.

Lecsukódtak a szemeim.

- És megadod?

Éreztem a nyakamon a bólintását.

- A kérdés, hogy mikor.

Harry tenyere rásimult a belső combomra és megmarkolta. De úgy Istenigazából. Éreztem a húsomba süppedni az ujjait, biztosan nyomot fog hagyni. Percek kérdése.

- Harry. - böktem ki, mikor túl közel került oda, ahol elepedtem érte. A hüvelykujja körözni kezdett a vékony, érzékeny bőrömön s én halk elégedetlen sóhajban törtem ki.

- Baj van? - érdeklődött szemtelenül s én legszívesebben pofán csaptam volna. Ó nem semmi, csak ha nem elégítesz ki azonnal, megcsapdoslak.

Ezt az érzést is eltettem jó mélyre. A bosszúvágy, hogy visszaadhassam neki. Azt az édes-nyers gyönyörű kínzást, ahogy az ujja végigsimít rajtam hosszában, majd az apró kis idegvégződéseimre nyomja őket. A másik keze helyben tartott, full mozdulatlan volt.

Én meg átkozottul türelmetlen.

- Harry. - szóltam rá, izzadni kezdtem és hirtelen túlságosan meleg lett a kabátban.

- Azt akarod, hogy mozgassam? Így? - mutatta be s én felsírtam az apró élvezettől. Mit rögtön is vett tőlem. Harry felnevetett, ördögien. - jó kislány.

Tiszta szenvedés volt, amit akkor velem tett. Mézédes szenvedés. Mikor a szemeid is a fejed tetejébe gördülnek, annyira finom és ellenállhatatlan. Pont ezt jegyeztem meg mindebből.

Harry megragadta a hajamat és oldalra rántotta a fejemet. Én pedig tehetetlenül adtam át neki magam, sziszegtem a fájdalomtól.

A fülembe morgott, miközben újra belém süllyesztette három ujját. A testem égett ott lent a feszítéstől.

- Ennél is többet kéne bírnia a kicsi kis testednek, ha a férfiasságom hatolna most beléd, Fae.

Megrándult a csípőm, a fenekem annak a bizonyos, vérnélküli férfiasságnak simult. Elszomorított, hogy nem reagált rám, ellentétben a légzésével. Többször megakadt. Főleg, mikor a csillogó ujjait a számhoz hozta, majd belenyomta.

- Finom vagy, Fae?

- Mhm.

Valahol a sós és édes között azonosíthatnám az ízt, mit elraktároztam neki ismét. A testem robbanó bomba volt akkorra már. Úgy izgatott, mint még soha senki. És még csak szinte hozzám sem ért.

Harry aztán lecsapott rám. Az ujjai egyszerre hatoltak belém és kényeztettek kívülről. Túl sok volt. A hevessége, a kontraszt a három ujja, és a hüvelykujja között, mi erőteljes körökkel kergetett az őrületbe.

- Harry - a hangom félig kiabálás és nyögés volt. Jézus Krisztus, mit csinál ez a puszta kezével?

A csípőm körözött a keze ellen s éreztem, hogy felszökik bennem a hő újra. Rohamosan. A fejem tetejétől a lábujjaimig, majd vissza a gerincem mentén.

- Ez az, Fae. Had halljalak.

És hallott is. A testem ellazult, ahogy kikapcsoltam az agyamat és a gyönyör hullámokban gyötörte meg édesen a testemet.

Amíg extázisban voltam, megragadtam a nyakát és a számhoz húztam a fülét.

- Csináld, akármire is vagy képes, Harry

- Miről beszélsz?

- Képes vagy megváltoztatni az emlékeimet, nyúlj bele, az elmúlt fél órába.

Harry hezitált pár pillanatig, majd elsötétült a tekintete. Talán ott értette meg, hogy mit akarok.

Az ajkait a halántékomhoz nyomta és lecsukta a szemeit. Nyomást kezdtem érezni a fejemben, de nem olyat, amitől rosszul lennék. Szinte éreztem, hogy benne van.

Aztán meg hallottam is.

Ahogy Harry felsóhajt, majd belemarkol a kezembe és megszorítja az ujjaimat. Az arcát néztem. Ahogy eltorzul, elnyílik a szája, majd beszívja az alsó ajkát.

Elmosolyodtam.

Főleg, mikor megremegett egy kicsit. Nevetett is.  Kinyitotta a szemeit és vártam a tüzet bennük, de nem jött.

Ehelyett elmosolyodott.

- Éreztem az emlékeidet, Fae.

A vonat elindult, más kérdés, hogy én emlékezni fogok-e rá.