KILENC - Kutya

sziasztok! megérkeztem a következővel, jó olvasást hozzá. remélem jól mennek az érettségik :) szorítok nektek! puszi xx 

Kane olyan biztos volt magában. A tekintete ösztökélni akart arra, hogy ne essek le ott rögtön a székről, az asztal alá.

Kihúzta az ujját és hátra dőlt a székben, ölébe ejtette a kezeit.

- Thorn, micsoda meglepetés. - vigyorgott rá az összes fogát megmutatva. - hogy vagy? - kérdezte egész egyszerűen, és én alig bírtam elfojtani a röhögésemet. A szájához emelte a turmixot és szürcsölni kezdett. Totál nevetséges volt a helyzet, főleg, hogy Harry arca kifejezéstelen volt. Nem volt mérges, vagy miegymás. Inkább csak úgy volt.

- Kane, mit csinálsz itt ezzel? - érdeklődött Nika.

- Ezzel? - lepődött meg Kane és a turmixra nézett. - ezt… nem inni kell? Rosszul tudtam?

Nika a szemeit forgatta.

- Oliviara gondoltam.

- Ja, hogy Vele mit csinálok, miért nem ezt kérdezted? - röhögött a tarkóját vakarva. - hát nem tudom, minek látszik?

Én csendben ültem és nem szóltam bele. Inkább nem részletezném Nika kinézetét. A bakancsát, fekete szakadt rövidnadrágját, a tört fehér trikójával, na meg a dús barna hosszú hajával. Ennyit arról, hogy nem részletezem. Úgy nézett ki, mint aki épp most lépett ki egy magazinból és megtépték őt a rajongói. Gyönyörű volt, csak hát a ruhái…

- Várj, majd én elmondom - dőlt előre Kane, a mosolya a füléig ért, a szemei szemtelenül csillogni kezdtek. - épp úgy látszik, Harry bele akar kotnyeleskedni a randinkba.   

Nika szemöldöke az egekbe szaladt és Istenem, nem tehettem arról a kis nevetésről, mi kitört belőlem. Természetesen mindhármuk szempárja megtalált engem.

- Bocsánat, csak a turmix - emeltem meg a kezemet, már-már valóban bocsánat kérően.

- Tehát, mi járatban erre? - Kane el akarta terelni rólam a figyelmüket. Ennyire észrevehető, hogy mindjárt a föld alá süllyedek? Főleg Nika lealacsonyító nézése alatt.

- Erre jártunk. - felelte lazán Harry.

- Érdekes. - hümmögött Kane. - biztosan semmi köze ahhoz, hogy láttad a kocsimat kint.

- Nem tudom, milyen kocsid van.

- Igazán? - nevetett. - mert a Chev-el jöttem, tudod, amit tőled vettem?

Gól. Egy-null Kane-nek. Csendes harcot vívtak ketten, amíg mi lányok, nos hát, csak úgy voltunk. Legalább is én. Összekevertem a turmixomat, elkaptam az áfonyadarabot belőle és bekaptam. Mondanom sem kell, hogy ezt a mozdulatot Harry is végigkövette.

- Kane, beszélnünk kéne. - mormolta Harry.

- Most?

- Nem, holnap - vágta rá Harry rögtön.

- Akkor ráérünk - legyintett pimaszul, újabb nevetést fojtottam el. Kane akkora bolond tud lenni.

- Kane.

- Jó, Nika, marad. - bökött rá a mutatóujjával.

- Nem vagyok a kutyád.

- Ja. Mindegy, gyakorlásnak jó volt - kacsintott rá, az én vállaim pedig rázkódni kezdtek.

Leléptek a fiúk, csak ketten maradtunk a féltékeny barátnővel. Nem értettem. Miért volt féltékeny, mikor Harry az ő barátja volt? Nem az enyém. Nem mintha akarnám barátnak, Egek, Isten ments, szó sincs róla. Barátot sem. Aztán jött is rögtön az ellenzéki párt a fejemben: Hazugság.

Nem hazugság, csak kegyes füllentés. Egyre megy, Olivia. Most pedig itt az ideje kiszállni a fejedből, ugyanis Nika helyet foglalt veled szemben és kérdezett valamit. Az ajkai mozgását láttam, a hangja viszont nem jutott el hozzám.

- Tessék?

- Miért jöttél Castle Combe-ba?

A kérdés egyszerű volt és normál hangerőben tette fel. Meg is lepett, hogy így is tud hozzám beszélni.

- Dolgozni?

- Akkor miért hagytad ott a munkahelyed? Anyudék nagyon büszkék lehetnek rád.

És ott volt. A gúny és a vele kezdeményezett fojtó érzet ott a torkomban. A gyomromban rögtön megfordult a turmix és kifelé akart kívánkozni. Farkasszemet néztünk, hosszan. Nem, Olivia, kizárod a sértő szavakat és mosolyogsz. Úgy is tettem.

Ez a mosoly az összes maradandó erőmet elszívta. Az arcizmaim is belefájdultak. De ott volt, mindent leplezve.

- Én legalább próbálkozok, és nem a barátom pénzéből élek. - bukott ki belőlem teljesen őszintén. Az igazat megvallva, nem ítélkeztem. Ez sem előítélet volt, csak szimpla megfigyelés. Ahogy mindenre meghívatja magát, hordozgatja őt Harry és még ki tudja mit vetet magának.

Nika szemei dühben forogtak, és az asztalra csapott egyet. Megugrottam, de akkor berontottak a fiúk.

- Nincs cicaharc, hölgyek. - köszörülte meg a torkát Kane. - Olivia, most megyünk.

- Hová? - csodálkoztam el.

- Titok.

Oh.

Gyorsan felálltam, hogy minél előbb elhúzhassunk, csak hát a táskám beleakadt a szék sarkába és az egész tartalma kiömlött a földre.

Ami amúgy nem lett volna megalázó. Ha mondjuk egy-két dolog ne hullott volna ki belőle.

Kane elröhögte magát.

- Bébi, látom, mindenre gondoltál.

Égni kezdett az egész arcom, meg a tarkóm is.

Nelson, ha hazaérek, kinyírlak! Tényleg beledugott egy óvszert a táskámba. Ami Harry cipőjének orra elé esett.

Kifújtam egy levegőt. Egek, csak ezt éljem túl. Leguggoltam és óvatosan érte nyúltam. Gondoltam rá, hogy ott hagyom. De hát még sem hagyhatod ott a fogadó kellős közepén!

Beszívtam a felső ajkamat, és összeszorított szemekkel vettem fel.

- Úgy csinálsz, mintha még nem fogtál volna ilyet. - Harry dörmögött az orra alatt, mellkasból, rekedten. Felpillantottam rá, a tekintetünk összefonódott, kiszorította belőlem a levegőt.

Miért van az, mikor csakis nekem szenteli a figyelmét, teljesen besötétül az agyam ép része? Mármint sem beszélni, még csak lélegezni sem bírtam. Mintha beszipolyozott volna egy érthetetlen vonzás. Felé.

De akkor a fülemben felcsendült a Gy betűs szó az ő hangján. Rögtön kizökkentem a mámorból.

- Mert mi felénk nem használunk ilyet - vágtam rá, mintha olyan okos, ütős szöveggel álltam volna elő.

Aztán csak leesett, miért néznek rám furán.

- Úgy értem - nevettem zavartan. - persze, hogy használunk. Védekezünk. Mert hát fontos a biztonságos szex, mikor hagyom már abba? - kérdeztem inkább magamtól, mint tőlük.

Kane röhögve szedte össze a cuccaimat, az asztalra rakott le pénzt és kihúzott onnan. A friss levegőn pedig fellélegezhettem.

- Te aztán tudod, hogyan égesd be magad, kislány

- Soha többé nem akarom ide betenni a lábam.

Figyeltem, ahogy Kane vihogni kezd jóízűen a nyomoromon, és nem tehettem róla, csatlakoznom kellett hozzá. Együtt, röhögve indultunk az autója felé.

- Szóval hová kell mennünk?

- Igazából sehová - sóhajtott fel, a zsebeibe dugta a kezeit. - nem akartam, hogy Nika elrontsa az egészet.

- Meg Harry.

- Meg Harry - ismételte óvatosan. - nem szimpatikus neked? - pillantott le rám.

Felhorkantottam.

- Ez komoly kérdés?

- Komoly. - mondta és ajtót nyitott nekem.

Mivel valóban úgy is hangzott, elgondolkodtam rajta. Szimpatikus lenne-e?

Kane beindította a motort és csak úgy kocsikáztunk a faluban. Semmi komoly egy idézőjeles randin, és pont ettől volt jó.

 - Nem mondanám, hogy igen, azt sem, hogy nem. Elég kevés időt töltöttem vele ahhoz, hogy következtetéseket vonjak le róla. Bár el kell mondjam, megmogyoróznám szívesen, amiért szemét volt velem.

- Megmogyoróznád? Az meg mégis mit jelent? Megsimogatod a heréit?

Kikerekedtek a szemeim.

- Tessék?

- Nekem erről az jutott eszembe, bocs, ha másra gondoltál.

- Azt jelenti, hogy jól tökön rúgnám.

- Ó, az merőben más. - röhögött. - mit csinált?

- Semmi komolyat.

- A semmi komoly miatt nem akarnád elvenni a férfiasságát.

- Nem venném el, csak kicsit megcirógatnám. Mármint nem úgy - magyarázkodtam. Nagyszerű, Olivia. Ügyes vagy. - érezd az iróniát.

- Érzem, bébi - húzogatta a szemöldökét. - de komolyan. Mit mondott?

- Gyilkosnak hívott, ami igaz is, de mégis…

- Várj. - taposott bele a fékbe és ha nem vagyok bekötve, lefejelem a műszerfalat. - bocs. Mit mondtál?

- Semmit.

- Ó nem, hófehérke, ha elkezded, fejezd is be. Csak úgy, mint az ágyban. Ha feldühíted, nyugtasd is meg.

- Feldühíted?

- Felállítod.

Ráharaptam a nyelvemre.

- Értem. Érdekes kifejezéseket használsz.

- Most mondjam, hogyha áll mint a cövek, verd ki jó alaposan? - billentette oldalra a fejét, nekem pedig totálisan végem lett. A szám szétnyílt és olyan zavarba jöttem, a föld alá süllyedtem.

- Inkább ne, légyszi.

- Én is így gondoltam. - vigyorgott, majd ismét diplomatikusra váltott. - miért nevezett annak, aminek? Jobban mondva, miért hívod magad gyilkosnak? Csak hogy tudjam, miért hívom ki perceken belül a rendőröket. - nyúlt a telefonjáért. Megfeszültem és rögtön szabadkozni akartam. Csak hát jók kiröhögött, már megint. Újra elindultunk, a házunk felé. - nyugi, Olivia. Csak vicceltem. Nyilvánvaló, hogy a légynek sem tudnál ártani, nem hogy megölni bármit vagy bárkit. Valami nagy félreértés lehet itt.

Minek mondtam el egyáltalán neki? Nem akartam bizalmat érezni bárki iránt sem, ráadásul alig ismerem őt! Semmit sem tudok róla, még is az a kutakodó szempár egyfajta biztonságérzetet sugallt felém.

- Nem félreértés. - suttogtam.

Kane megérintette a kézfejemet s lágyan cirógatni kezdte.

- Nem kell elmondanod semmit sem, nem ismerjük egymást. De egyet biztosan tudok.

- Mit?

- Nem vagy az a valami. Tuti, hogy nem. A szem a lélek tükre, a te szemeid nem bűnről árulkodnak.

- Nem árulkodnak ezek semmiről sem. - zártam le, vagyis szerettem volna.

- De igen. - mondta, csak nekem, halkan. - gyászról, fájdalomról.

Csend telepedett ránk. Valóban ennyit olvasott volna csupán a szemeimből?

Kane felsóhajtott, majd elröhögte magát.

- Mi olyan vicces?

- Az élet.

Mikor rá akartam kérdezni, mire érti, ismét felcsörrent a telefonja. Rápillantott a képernyőjére és felsóhajtott.

- Most mennem kell. Sajnálom, hogy így alakult. De megismételhetnénk.

- Jól éreztem magam, még ha rövid is volt. - vallottam be.

- Én is. - mosolygott. Pár pillanatra csendben maradtunk, majd folytatta. - tartogasd még azt az óvszert.

Rögtön égni kezdett a nyakam.

- Ne is említsd. Nelson tette bele, az hittem, csak viccelt, de ha hazaérek lesz egy-két keresetlen szavam hozzá.

- Ne szívd mellre, jó poén volt. - bökte meg a vállam, odapillantottam, majd vissza a szemeibe.

Lehet, csak felfújom, de rámondanám, na jó, nem mondanám, de talán mintha mégis… na jó, elkalandoztunk egymás tekintetében hosszasan. Hirtelen melegebb is lett egy-két fokkal, zavaromban egyik szeméből a másikba néztem, majd le az ölembe.

- Jó éjt, Kane. - suttogtam csendesen.

- Jó éjt, Olivia. - mondta, én pedig kiszálltam.

Figyeltem, ahogy a Chev egyre távolodik az éjszaka sötétjében és azt kívántam, bárcsak hosszabbra nyúlhatott volna az este.

Kár, hogy el kellett szaladnia. Vajon ki hívhatta és zaklatta fel őt ennyire?

Nem, Olivia, ne agyalj. Csak egy jó délután - kora este volt, nevettünk, meg beszélgettünk is kicsit.

Ha azt vesszük, mióta is nem vették el az eszemet a múltamról? Még Oliverről is majdnem meséltem neki! Na jó, ahhoz még kellett volna jó pár óra - hét - év, de…

- Ki van ott? - ugrottam meg, mikor megzörrent mögöttem a bokor. Egek, hallotta ezt más is?

Persze, te vagy egyedül az utcán, ki más hallhatta még volna?

A szemeimet forgattam, de akkor már egy fúró hang is jött. Nem, nem fúró. Inkább morgó. A szívem hevesen verni kezdett és hátrálni kezdtem.

Egy kutya lehetett. Egy mérges kutya, akinek a szemei megvillantak az utcai lámpában. A bot megreccsent, én pedig neki ütköztem a hátammal, valószínűleg a falba. Semmi mást nem lehetett hallani, csupán a zihálásomat, hirtelenjében minden fakó némaságba borult körülöttem. A lámpa villogni kezdett fölöttem. Be kéne futnom a házba, de megbénultam. Totálisan. Gyökeret vertek a lábaim.

Ó Istenem, csak most legyél mellettem és ne támadjon meg.