Tizenhatodik Fejezet - ÍZ

helló mindenki! itt a várva várt rész! felhívom a figyelmet hogy elég piszkos rész lett, tehát aki nem akar ilyet olvasni... hagyja ki majdnem az egészet! :D jó olvasást hozzá, és most már forrósodni fog közöttük a dolog : )

Ahogy összeérkezett a szánk, mindkettőnk torkán akadt a levegő.

Valószínűleg én sem voltam felkészülve rá, csak egy random ötlet volt. Vagy inkább vágy. Igen, az lehetett. Mióta játszadozott velem, másra sem tudtam gondolni és ott voltam. Harryt csókoltam, felvéve a nagymami bugyit és kezembe véve az irányítást. A tarkóját fogva szorítottam magamhoz. Harry ajkai elnyíltak a sokktól, és én kihasználtam. Kiöltve a nyelvemet csábítóan nyaltam végig a felső ajkát. Lassan. Komótosan. Táncra hívva őt. Nem volt megállás. Nem lehetett.

Éreztem. Neki is éreznie kellett.

A testem abban a pillanatban kelt életre, ahogy Harry mellkasából egy mély, hörgő hang szakadt fel. Végigszaladt a libabőr rajtam és lábujjhegyre állva nem adtam neki esélyt. Nem engedtem, hogy ellökjön. Göndör fürtjei az ujjaim közé simultak, majd belemarkoltam és ráharaptam az ajkára. Éreztem a pillantásait az arcomon. És igazam volt. Találkozott a tekintetünk és én az ajkát harapva vártam. Valamire. Szisszenésre, élvezettel telt hangra, bármire. De Harry merev volt, mint egy kőtömb. A szemei átnéztek rajtam s valahogy akkor mégis látott. Lenézett a szánkra, majd vissza a szemeimbe.

Fura volt.

Más srácok már rég az ölükbe kaptak volna, hogy nekem dörgöljék az izgatottságtól fűtött testüket. De Harry csak állt - persze, hogy nem a piszkos értelemben - a karjai a teste mellett pihentek.

Úgy döntöttem, hogy kihasználom a helyzetet.

Hüvelykujjammal végigkalandoztam az éles álla szélén. Végig le az álla csúcsáig, majd fel az alsó ajkához. Telt, lilás ajkai puhák voltak, és egyben olyan ridegek. Mintha kevésszer csókolták volna. Pedig én is tudtam, hogy az lehetetlen. Harry válla megrándult, de még mindig mozdulatlan maradt. Felnéztem a szemébe és rávigyorogva kebeleztem be alsó ajkát az enyémekkel. Mélyen, élvezetesen, mintha épp a legfinomabb dolgot kaptam volna meg épp. A szemhéjai lecsukódtak félig, de a tekintetét nem szakajtotta el rólam. Ahogy a tenyerem lesimult a mellkasára, abban a tempóban szívtam meg lágyan az ajkát.

Aztán erősen.

Hirtelen, erősen és vágykeltően. Reméltem, nem csak nekem volt az. Olyan kecses táncot jártam előtte számmal és kezemmel, mint még senki másnak. Hirtelen én éreztem magam a predátornak, aki lecsapott az áldozatára.

- Fae. - el akart küldeni, a hangsúlyából ítélve. De nem mintha érdekelt volna. Az ujjaim eljutottak a nadrágja övéhez, majd belemarkoltak. Harry arca eltorzult, majd lehunyta a szemeit.

- Harry - mormoltam, már-már könyörögve neki. Az orromat az arcába fúrtam és lecsukott szemekkel vártam. És vártam, vártam, vártam.

Mi lesz már?

Az ujjbegyem beférkőzött a bőréhez a hasán. Éreztem a rövid szőreit, és levegőért kaptam. Inkább nem mondom el neki, hogy az a gyengém. Feljebb férkőztem, hogy meggyőződhessek róla, a köldökéig felért. Közben a szám egyre közeledett az övéhez, az eső pedig zúdult ránk. A nedves hajam a nyakamra, tarkómra és arcomra tapadt. Épp el akartam sodorni, mikor megéreztem.

A kezét a hajamba fúródni a tarkómnál.

A levegőm elbotlott útközben és bent is maradt. A szám elnyílt a szája ellen, pontosan olyan lassan, ahogy az övé az enyém ellen. Egymást lélegeztettük. Mit kifújtam, ő beszívott.

Végigfutott a testemen a jóleső borzongás. A hidegtől, vagy, mert érintett. Jézus, érintett. Összenéztünk, mikor összesodródtak az ajkaink. Az alsó ajkam az övé között, alig érintve egymást.

Végem volt.

Úgy éreztem megfordul a világ velem, ahogy lenyomta a száját az enyémre és nem volt visszaút. Belemart a hajamba és szinte az egész államat bekapva csókolt meg. A térdeim elcsuklottak, de a másik keze belemart a derekamba. Mindegy volt, hogy reszkettem. Mert tartott. Erősen. Minden egyes ujja a bőrömbe süppedt, ahogy ráharapott az ajkamra. És én felnyögtem tehetetlenül. A fájdalomtól. A vérem a nyelvemre futott. Mikor kipattantak a szemeim, ő már bámult. Miért bámul? Megrökönyödött. Talán arra vár, hogy megijedjek.

Lehúztam a vért az ujjammal, és olyan arcot vágott, mintha pofán vágtam volna. Elvigyorodtam, mikor bekaptam a véres ujjamat és lenyaltam.

Nem tudom, hogyan történt.

Hogy mit indított el benne. De Harry a következő pillanatban felkapott, felrakott a peronra olyan hevesen, és erőszakosan, belefájdultak a csontjaim. Felzihálva meredtem rá, de nem volt időm. Mert a szája az enyémen landolt és nem kaptam többé levegőt. A tarkómnál fogva rántott magával, és ahogy a nyelvünk összeért, a forróság rohamosan haladt végig a lábujjaimig. Nem volt óvatos. Nem volt lassú. Mintha egy kiéhezett állat ragadta volna meg a nyelvemet és szívta volna be a szájába. Vészesen kemény csókjától oldalra csaptam a tenyeremet és kifeszültem. Az illata keveredett az esőjével, és a vérem íze egyre élénkebb lett. Mikor ráharapott a nyelvemre, felsírtam a tehetetlenségtől.

- Harry - fúltam el, mert nem számítottam erre a vadságára. A vállába marva akartam eltolni magamtól. De ehelyett húztam magamhoz. Beleszántott a hajamba, és hátrarántotta a fejemet. Jézus, hallottam, hogy roppan a nyakam. Lecsukva a szemeimet kapkodtam a levegőt. Hűvös, akkor nekem már forró nyelve a nyakam tövétől a fülemig nyalt végig. Olyan magasztosan erősen, hogy szinte én éreztem a pulzusomat kiszakadni a bőrömből, az ő nyelvén. Mintha belém akarta volna vájni. A húsomba.

- Ez az, amit akartál? - a hangja reszelős volt, mély, rettentő mély.

Nem bírtam beszélni. A derekába martam és addig rángattam magamhoz, amíg össze nem simultunk a tökéletes részeken. Kitört belőlem egy halk nyöszörgés. Sosem éreztem magam olyan kiszolgáltatottnak. Az alhasam szűk volt, görcsben állt, és össze akartam dörzsölni a combjaimat. Csak, hogy közöttük állt.

- Harry - makogtam tehetetlenül, hiába próbáltam közelebb tuszkolni, nem engedte.

Megfogta a csuklóimat és két oldalra feszítette. Az orrát az arcomba fúrta, ahogy én tettem nem rég. Olyan nyersen és durván, hogy az arccsontomon is éreztem.

- Mondd el nekem, Fae Wallace - mondta monoton, rideg, halk hangon - ez. az. amit. - Harry konkrétan ráharapott az arcomra. - akartál?

Ki akartam szabadulni, de túl erős volt. Ha akarta volna, lazán eltöri a csuklómat a tartásával.

- Ez fáj. - morogtam, és saját magamat is megleptem. Mikor ahelyett, hogy eltoltam volna, még közelebb vonszoltam. Harry az arcomat figyelve engedelmeskedett. A szám elnyílt egy halk nyögésben, ahogy az ágyéka találkozott az enyémmel. Két ujja közé fogta az államat, hogy maga felé fordítsa a fejemet. A fényben láttam leolvashatatlan kifejezését.

- Jó érzés?

- Micsoda? - megnedvesítettem az ajkamat. Gondolkodni sem tudtam ott és akkor. A száját figyeltem. De nem azért, mert mozgott. Hanem mert magamon akartam. Úgy mindenhol.

Akkor tértem vissza a valóságba, mikor előrelendítette a csípőjét s én hátra vetettem a fejemet. Ott voltunk az állomáson, le voltam feszítve a peronra és úgy izgatott, mintha ez lenne élete célja.

Harry válaszul beszippantott egy éles levegőt.

- Fogadok - nyalta végig a nyakamat - átkozottul nedves vagy, Fae Wallace. Igazam van?

- Miért nem nézed meg? - csattantam fel. Elég volt. Rángatózni kezdtem, de hiába ismét. Már nem láttam. A vágytól. Az izgalomtól. Attól a felfokozott hevült érzéstől, mi beleköltözött a testembe. Megemeltem az altestemet, amennyire tudtam. Hogy érezzem őt. Hogy kapjak belőle. Be kellett harapnom a számba. Kezdtek egyre szánalmasabban hangzani a nyöszörgéseim.

- Érezni akarom, Fae - mondta és pár pillanatra valami más csendült fel a hangjában. Pedig nála nincs ilyen. Soha. Mintha tényleg érezni akarná.

- Mire vársz?

Harry a vállamba röhögött.

- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni. Az első pillanattól kezdve láttam, hogy fel akarsz falni.

Rajtam volt a sor, hogy röhögjek.

- Csak rég szexeltem egy jót, ennyi.

Igaz is volt, de csak félig. Ott csilingelt az igazság a fejemben. Tehettem róla, ha ennyire… felcsigázó az egész fiú?

Harry nem válaszolt. Épp rá akartam nézni, de akkor megéreztem. A hosszú, vastag ujját a lábaim között. Ahogy végigsimít hosszában, lassan, és valamennyire óvatosan. Hátra csuklott fejjel simultam hozzá, még többet követelve.

- Most akármit tehetnék veled, ugye, Fae?

Ha nem fogja be és érint meg végre normálisan, fejbe csapom.

- Ó igen, Harry, bármit - gúnyos hangvételemre elhúzta a kezét.

- Érezni akarlak - hátrébb húzódott s én felsírtam magamban. Ne menj el, hová mész? Lepillantott a kezemre, majd a lábaim közé.

Mi van?

- Azt akarod, hogy magamhoz nyúljak? - oldalra billentettem a fejemet, pár pillanat alatt kijózanodtam. - és abból mi jó származik nekem?

Harry felvonta az egyik szemöldökét kihívóan. Farkasszemet néztünk. Az eső már csillapodni kezdett. Felsóhajtottam, és édes mindegy alapon, kigörcsöltem a nadrágom fűzőjét.

Harry ellépett tőlem és csak bámult. Égni kezdtem. A nyakam, a fülem, az arcom, ahol belém harapott.

Harry belém harapott és én felizgultam tőle. Te jó Isten, na, ezt sem osztom meg senkivel. Miféle beteg hajlamaim vannak?

Tartottam a szemkontaktust, miközben benyúltam a nadrágomba. Harry mellkasa emelkedni kezdett, nem annyira, mint számítottam rá. De a tekintetét nem vette el rólam. Elidőztem. Kíváncsi voltam, hogy meddig húzhatom az agyát. Úgy, ahogy ő az enyémet.

Megnyaltam az ajkamat és felmosolyogtam rá. Minden bizonnyal nem okozok örömet magamnak előtte, de neki nem kellett tudnia. Megérte a várakozás. Az elnyílt száját, a szemeit, ahogy világosból felhősebbé válnak. Ez már valami. Legalább nem voltam egyedül ezzel az égető akarással, mi felszántotta az ereimet is.

Harry egyik pillanatban állt előttem, a másikban kirántotta a csuklómat és kettőnk közé emelte. Felszisszentem a rántásától. Más minden bizonyára zavarba jönne a csillogástól az ujjamon, de nem én. Figyeltem, ahogy közelebb vonja a kezemet magához, és elnyílik a szája. Mikor azt hittem, hogy bekapja, meglepett. Több volt, mint meglepetés. Belenyomta az ujjamat a számba és nem engedte, hogy kihúzzam.

- Milyen ízed van, Fae? Áruld el.

Mikor kihúztam az ujjamat, levegőért kaptam. Wow, váratlan volt.

- Miért mondanám el? - vágtam vissza szórakozottan - ott volt a lehetőség, hogy megkóstolj. Elszállt, ez van.

Harry homloka ráncos lett, és ökölbe szorult az keze. Dühös volt. Én pedig kibaszottul élveztem.

- Mondd. El.

Megráztam a fejemet.

- Nem.

Harry széttárta a lábaimat és az arcomhoz hajolt, közel. Meg kellett kapaszkodnom a peron szélében, hogy ne dőljek hanyatt.

- Mondd. El. - parancsolt rám. Láttam rajta, hogy mennyire tudni akarta. Rávigyorogtam.

- Mondd meg te - pusmogtam és lerántva magamhoz, a nyelvemet a szájába fúrtam. Hosszan, mélyen, élvezetesen. Hagyva, hogy megízleljen a nyelvemről. Mire olyan állatiasan nyögött rá, hogy az alhasam összeszűkült, égni, lüktetni kezdtem. Újra a derekába martam és nekisimultam. De csak pár pillanatra, mert aztán elhúztam a számat - most már tudod - suttogtam - milyen ízem van?

Harry lecsukta a szemeit. Miért vágott ilyen elgyötört fejet? Oké, annyira gáz nem lehet, nem?

- Nem itt jön a rész, hogy a srác elmondja a csajnak, milyen finom stb? - billentettem oldalra a fejemet. Harry mélyen kapcsolta össze a tekintetünket. A mosolyom lefagyott az arcomról. Rosszat mondtam?

Harry lefejtett magáról, megigazította magát és ott hagyott. Ott ültem, letaglózva. Még hallótávolságban hátrafordult és ezt morogta:

- Meg fogod bánni, hogy megcsókoltál. De akkor már késő lesz, Fae Wallace.