Huszonnegyedik Fejezet - LECKE

sziasztok! :) megjöttem egy gyors résszel! nagyon örülök hogy ennyire tetszik nektek wow! és igen, team Jet! egyébként a Jet fanoknak nem kell aggódni, nem hiába van ő benne :P lehet szurkolni neki is :) jó olvasást hozzá és ne utáljatok a vége miatt! <33

Jet torkából egy igen csak állatias morgás tört fel.

Végigszántott a gerincem vonalán, és nekidomborodtam a férfias testének. Leraktam a földre a lábaimat, Jet segített megtartanom magam. Valahogy Harry jelenléte józanító volt, de még sem annyira, hogy ne kapaszkodjak meg Jet-ben.

Hirtelen elöntött a düh.

Mégis ki a francnak képzeli magát?

Jó, tudom, hogy az én véleményem is percről percre változik. Elvégre ki akartam deríteni róla minden apró részletet. De ott és akkor? A hátam közepére sem kívántam.

És nem. Semmi köze nem volt ahhoz, hogy kire és milyen módon mosolyog. Egy kicsit sem.

- Húzz el, Harry - szóltam rá hanyagul. De Harry nem úgy tűnt, mint aki távozni akart. Sőt, közelebb lépett felénk, de még így is elég távolság volt közöttünk.

Jet feszült volt mellettem. Minden egyes porcikája remegett az idegtől és láttam rajta, hogy vissza próbálja fogni magát. Kérdés, hogy meddig volt az lehetséges.

- Engedd őt el, Jet. - morogta, felém sem pillantva. Jet-ből egy eddig sosem hallott, szórakozott röhögés szakadt fel. Egész teste belerázkódott, és a karjával átölelte a derekamat.

- Hallottad Fae-t, húzz el, Harry - nem kerülte el a figyelmemet az él, amivel Harry nevét ejtette ki. Felpillantottam Jet-re, a vonásai kisimultak és hirtelen magabiztosnak tűnt. Elvigyorodtam. De úgy őszintén. Nem tudom honnan jött.

- Fae. - Harry hangja nem volt e világi. Mély volt, reszelős, a csontjaimig hatolt. Úgy éreztem, hogy megidéztek. A tekintetem rögtön találkozott az övével, és pofán csapásként ért. Még a levegőt is kiszakította belőlem röpke pillantása. Semmi jót nem ígértek és ettől össze kellett szorítanom a lábaimat.

Nem, nem parancsolhat nekem. Nem engedhettem, hogy rávegyen bármire is. Még ha annyira nagyon kívánta a parancsait a testem. Azt már nem. Rámosolyogtam.

- Jet?

- Igen, bébi?

Miért szűkült össze örömében a gyomrom, amikor bébinek hívott? Megráztam a fejemet. Koncentrálj.

Lábujjhegyre álltam, és két ujjam közé fogtam az állát. Jet arca ezennel nem pirosodott ki a zavarától. A kék szemében a fekete még intenzívebb lett és a tekintete a szájamra esett. Mi elnyílt, csak úgy, mint az övé.

A formás, férfias szájára tapadtak a szemeim. Nem olyan volt, mint Harrynek. Világos, az alsó ajka teltebb, mint a felső. És annyira kívánatos volt, hogy kiöltöttem a nyelvemet, hogy végignyaljam. Lehet, hogy ezt már ribancoskodásnak könyvelnék el.

Én meg azt felelném: leszarom.hu.

Nem voltam senkié sem, senki sem uralkodott rajtam. Azt akarta Harry, hogy hagyjam békén. És ez meg is fog történni a mai események után. Jet mindig mellettem állt, megvédett, és Isten látja lelkemet, észveszejtően vonzódtam hozzá. Az a sok szex duma? Lehet, hogy igaz volt. Ki tudja.

Jet halkan zihált fel, ahogy a nyelvem hegye az alsó ajkához ért. Találkozott a tekintetünk, de csak pár másodpercre.

A földre huppantam, a fenekembe belenyilallt a fájdalom. Gyorsakat pislogtam, hogy meggyőződjek, tényleg az történik, amit látok.

Harry a földre terítette Jet-et, és a nyakánál fogva nyomta a földhöz. Olyan halkan beszéltek, hogy nem hallottam. Beszéltek egyáltalán?

Aztán jött Jet 2.0. A nagy morgás, ugatás.

- Jet, marad - szólt rá apa Jet. Wow, tényleg Jetnek szólította? Felálltam nagy nehezen, és halkan fájlaltam a fenekemet.

Jet leült és úgy morgott továbbra is.

- Hagyjátok már abba - sóhajtottam - Harry menj szépen haza. Nincs rád szükség itt.

De mintha meg se hallottak volna. Harry mögé álltam és a vállánál fogva próbáltam leszedni Jetről.

- Harry, szállj le róla. Nem hallod? - ordítottam, szerencsére a zenétől nem hallották a bent lévők.

- Bunyóó! - ordította el magát valaki. Felnyögtem fájdalmasan.

- Nincs itt semmi látnivaló! - hurrogtam le őket - húzzatok vissza, igyatok vagy nem izgat! Harry! Nem mondom még eg…

Harry elkapta a csuklómat, ami roppant is egyet. Felszisszentem, de csupán pár másodpercig tartott.

Jet elkapta a karját Harrynek olyan gyorsan, olyan erősen, hogy fel se fogtam.

- Ha még egyszer kezet emelsz rá, Harry, Isten segítsen meg - hajolt az arcába - megöllek. Tudod, hogy igazat mondok. Meg-öl-lek. - szótagolta és akkor hallottuk. Ahogy Harry csontja roppan egyet. A szívem akkorát ugrott a mellkasomban, majd ki szakadt belőlem. Nyúlni akartam érte, de több volt a tartás bennem.

Ráadásul Harry mintha meg sem érezte volna.

Jet-re meredtem, miután lelökte magáról Harryt. Hirtelenjében erősebbnek és biztosabbnak tűnt, mint valaha. A szám beszédre nyílt, de nem jöttek a szavak. Sosem láttam még ilyennek Jet-et. Konkrétan el is törhette Harry kezét a puszta szorításával. Harry szemei villámokat szórtak. Mikor épp neki akart rohanni Jet-nek, kettejük közé álltam.

- Elég! - emeltem meg a hangomat - mindkettőtöktől! Mi a franc, Jet? - néztem fel rá elképedve. Harry csuklója meg volt merevedve, de az arcán csöppnyi fájdalom sem látszott. - ez az én bulim, nem kell a gyerekes viselkedésetek! Harry, menj haza.

- Hogyan? - találtak meg a szemei - ha jól rémlik, ő törte el a kezemet és én vagyok elküldve? - vigyorgott rám ördögien - te sem akarod, hogy elmenjek. Tudom, Fae. - hajolt közelebb - az enyém vagy, emlékszel?

Felgyülemlett bennem a düh. Akkor én voltam az, aki neki akart ugrani, de Jet lefogott. A háta mögé vont és Harry mellkasába bökött egy ujjával.

- Hallottad a hölgyet, ez az Ő bulija, és ha azt akarja, hogy húzzál el a faszba, akkor leszel olyan szíves és úgy teszel. Mielőtt az egyik lábad is úgy végzi, ahogy a kezed.

Harry röhögött. Olyan üres, haláli nevetés. Amitől megfagy a vér az ereidben s én mégis felmelegedtem tőle.

Elment nekem az eszem?

- Két perced van, Styles. Menj haza és ne gyere még egyszer Fae közelébe.

Harry közel lépett hozzánk. Szinte az arcunkba állt. Óvatos fél vigyort küldött Jet-nek, majd rám pillantott.

- Ezt a határt már kicsit átléptük, nem, Sexy Legs? - billentette oldalra a fejét s bár angyali volt a mosolya, az ördög beszélt belőle. Jet megfeszült.

- Menj. El. - parancsolt rá, nem ordibált, de közel állt hozzá - nem mondom még egyszer.

Nagyobb harcra számítottam Harrytől, de fogta magát és hazament. Egy mélyen bent rekedt levegő tört ki belőlem. Jet megragadta a karomat és húzni kezdett. Nem be a buliba, hanem ki, a ház elé. Meg sem álltunk a padkáig, ahol elengedett és két lépés távolságra állt meg tőlem. A friss levegő megcsapta a részeges fejemet, de még mindig vigyorogtam tőle.

- Mi az, Jettie?

- Milyen határról beszélt, Fae?

Jet hangja távoli volt. Sosem beszélt még így hozzám. Ő Harry tökéletes ellentéte volt. Nem nézett át rajtam. Látott. A gyökereimig. Ezzel totál lehántva rólam még a bőrömet is. Beszélni akartam, de tudtam, hogy őszinte lennék. Mert miért ne lennék?

Harry és az orális, nagy kunszt.

Ó, igen is nagy kunszt volt.

Aztán ráparancsoltam a hangra a fejemben, hogy jó lenne már, ha abbahagyná. Ezzel sehová sem jutok.

- Nem tudom - vontam vállat, majd fogtam magam és leültem a padkára. Hideg lehetett, de nem igazán éreztem.

- Nem tudod? Fae, állj fel a padkáról!

- Mert mi lesz? - néztem fel rá - elfenekelsz? - beharaptam az ajkamat, és mielőtt válaszolhatott volna, hozzátettem - légyszi.

Jet oldalra pillantott és bár gondterheltnek tűnt, totál elképzelte a dolgot. Ahogy elfenekel. Szinte tudtam. Láttam az arcán.

- Állj fel. - kérte megint.

- Ezt inkább én kérhetném tőled - vágtam hozzá piszkosul s mikor rám nézett hirtelen, bent rekedt a levegőm.

Jet sosem nézett rám úgy, mintha egy nő lennék. Mármint egy nő, aki tetszhet neki. Addig a pillanatig. A kék szemei sötétebbek lettek, mint valaha.

A kezét nyújtotta nekem és én megfogtam. De ahelyett, hogy felhúzott volna, lerántottam magam mellé. Majd jól ki is röhögtem.

- Fae! - csattant fel, de még inkább röhögni kezdtem. Jet csak meredt rám sokáig, míg végül el nem mosolyodott. Ez a mosoly nem szexi volt. Más. És ezt a mást nem tudtam és nem is akartam hova rakni. - nem szeretném, hogy belekeveredj Styles életébe. Hidd el, nem akarsz.

- Nem keveredek bele - még nem.

- Rettenetes hazudozó vagy - rázta a fejét, majd olyat tett, amitől leesett az állam. Közel hajolt, éreztem a leheletét az arcomon közel. A hajamhoz nyúlt, és beletúrt gyengéden. Nagyra nyílt szemekkel meredtem rá, kérdőjellel a homlokomon.

- Mit csinálsz? - a hangom suttogásban nyilvánult meg.

- Fogalmam sincs - vallotta be, és nem úgy tűnt, mintha érdekelné. Más volt, mint Harry érintése. Ha be akartam vallani magamnak, jól esett. Olyan finomkodó volt, törődő, mintha bármelyik percben összetörhetnék.

És ettől elkapott a fojtogatás.

Nem vagyok törhető és nem vagyok gyenge.

Megfogtam Jet kezét és kettőnk közé engedtem le. Jet kifújt egy levegőt. Ott ültünk a házunk előtt a padkán, az éjszakában, a hidegben, és egymást bámultuk.

Jet mindig is mellettem volt, mint egy törődő báty. Csak ha bátyámnak hívnám, miközben mindennél jobban meg akartam csókolni, legalább egyszer, elég furán venné ki magát.

- Ne nézz így rám - morogta monoton hangon.

- Hogyan?

- Hát így - rázta a fejét ismét. Jet felállt és beletúrt a hajába. - be kéne mennünk, meg fogsz fázni.

Oké, apa.

- És ha én így akarok rád nézni? - vigyorogtam fel rá - mondtam Jet, ott a szobám, csak egy szavadba kerül - kacsintottam rá.

Jet mélyen a szemeimbe nézett.

- Vigyázz, mert egy szép napon választ sem adok, csak a szobádba cipellek.

Jet ott hagyott. Én meg nyitott szájjal néztem utána. Nem gondoltam volna, hogy komolyan venné akár egy percre is. Pedig talán volt benne komolyság. Na jó, majdnem biztos volt.

Mivel kezdett elérni hozzám a hideg, felálltam és visszasétáltam a bulimba.

Legalábbis szerettem volna.

Ha nem kap el egy erős kéz, ránt be a szemközti lakásba és hurcol végig a konyhán.

- Harry, azonnal engedj el!

De Harry nem válaszolt. Nem is engedett a szorításából. Végigvitt a szobáján, be egy másik helységbe. Ennek mekkora a lakása?

Az ajtó becsukódott mögöttünk, éjsötétben voltunk.

- Mi a franc, Harry?

Megragadott a derekamnál és felrakott valami kemény asztalszerűségre. Megfogta a lábaimat, szétfeszítette. Durván. Erősen. Ott maradnak az ujja nyomai erősen. Levegőért akartam kapni, de akkor a lábaim közé állt. A fejem fölé nyúlt, ahol felkapcsolt egy kis villanyt.

Csak akkor láttam, hogy min ülök.

- Honnan a francból van billiárdasztalod?

A golyók szétgurultak az asztalon, ahogy rá csapott az asztal szélére. Az arcomba hajolt és szinte morgott. Mint egy éhes vad. Kivert a víz és elöntött a forróság.

Az ujjával az alsó ajkamhoz nyúlt, majd kettő közé csípte. Nem éppen gyengéden.

- Az enyém - mondta totálisan elvesztve a fejét. Rá sem ismertem. A csuklóját mintha el sem törték volna, ez hogy lehetséges? Belemart a hajamba, hátrafeszítette a fejemet. Erőteljesen. Felziháltam tőle és bizseregtem.

Istenem, mintha erre várt volna az egész átkozott testem. Éreztem, hogy életre kelek, ahogy belemar a combomba és feljebb simítja a tenyerét.

Egy rohadt billiárdasztalon!

- Harry.

- Most megtanítok neked egy leckét - Harry egyszerűen a derekamra rántotta a ruhát, majd a vékony fekete harisnyámba fúrta az ujjait. Ahogy szétszakadt rajtam, meg kellett kapaszkodnom és levegőért kiáltanom. Mi a fene ütött belé?

- Leckét? Milyen leckét? - dadogtam, és muszáj volt hátradőlnöm az asztalon. Mert a térdhajlatomba markolva felrántotta a lábaimat. Hátraestem és szétterültem az asztalon. A lámpa az arcomba világított és el kellett löknöm pár billiárdgolyót. Totál rabja voltam. Hiába akartam hadakozni, amint a belső combomban lüktető pulzusomba nyomta az ujját, elgyengültem.  

Harry ördögien rám vigyorgott.

- Hogy mi történik akkor, amikor más fiúra mosolyogsz úgy rá.