Negyvennyolcadik Fejezet - AMETISZT

helló bébik! megjöttem a következővel, azaz az utolsó előtti résszel! még ezen kívül lesz egy rész, és egy epilógus! hát ide is elérkeztünk :/ :) de ne csüggedjetek, ha akartok még egyet olvasni tőlem, akkor beszélhetünk róla! :) btw elkezdtem dolgozni, ezért legfőképp hétvégén lesz időm - energiám írni. de attól lehetséges egy hétközbeni rész is! :) majd kiderül! jó olvasást, puszillak titeket xx

Hát, a hangulat valahol a béka segge alatt és talán még egy szinttel lejjebb volt. Most mondhatnám, hogy lényegében minden oké van. Van egy barátom - vagy minek hívhatnám őt? A gyerekem apjának? Kirázott a hideg. Marad a Harry. Van egy Harry-m. - meg egy lányom, aki a barátnőm volt sokáig. Hát ilyen az élet, az emberi kapcsolatok egyik pillanatról a másikra változhatnak. Barátságok tönkre mehetnek, lányok közt is. De épp egy fiú-lány barátság is alakulhat rosszul, ha az egyik beleszeret a másikba. Na, hát az én esetem is ilyesmi, már mondhatni rettentően hasonló, alig van különbség. Sőt, szinte semmi. Az én legjobb barátnőm a lányom lett! Semmi az ég egy adta világon különbség nincs.

És tudom, hogyan csókol.

- Bejöhetek?

Épp Missy dugta be a fejét.

- Gyere csak, M… - minek szólítsam? - Missy.

Lehuppant mellém az ágyra és rögtön a homlokomra nyomta a tenyerét.

- Nem vagy lázas, akkor mi ez a fej? Anyuci - búgta oda, és összerezzentem. Természetesen jól kinevetett. - arra gondoltam, hogy elmehetnénk tampont venni.

- Tessék? - bukott ki belőlem értetlenül. Missy arca full komoly volt.

- Megjött a menszeszem.

- Szívatsz, ugye? - billentettem oldalra a fejemet. Már rég túlesett ezen a problémán.

- Nem - rázta meg a fejét, és eldőlt az ágyon. - megnézheted, vérzek.

- Jézus, Missy! - csattantam fel.

- Komolyan, szerintem nekem később jön el ez a pillanat. És na, jól jönne egy-két anyai tanács.

Pár pillanatig csak meredtem rá. Ha vicc lenne, már elröhögte volna magát. Az nem lehet, hogy ilyen témáról teljes ál-komolysággal beszéljen, Így!

- Miért nem kérdezed meg Harryt?

- Úgy érted, Apát? - hangsúlyozta a megnevezést, és direkt csinálta. Élvezte, hogy eltorzul az arcom a megnevezésektől. - oké, megkérdezem apát.

Felállt az ágyról és kiment a nappaliba, én pedig a sarkában voltam. Ez jó lesz.

- Apa, - csörtetett Harryhez. - anya azt mondta, te tudod, milyen nagyságú tampon kéne!

Harry rá meredt.

- Hogy mondtad, Missy?

- Tampon. Megjött.

Harry tekintete rám tévedt, majd vissza Missy-re. Oké, én is alig bírtam visszatartani a röhögésemet. Zayn és Jet felnéztek a laptopjukból.

- Nos, lehet a közelben valami drogéria, nem, szívem? - vágta hozzám Harry és a szívem kifejezéstől a szemeimet forgattam.

- De szerinted milyet kéne vegyek? Már szexeltem, szó…

- Mit mondtál? - engedte le a karjait Harry és már-már sötétült tekintettel nézett le rá. Na, erre én is közelebb értem.

- Szexeltem? - megrándult Harry arca. Közelebb hajolt. - Sze..

- Fejezd be.

- Sz…

- Missy!

- SZEX! - nyögte ki Missy, majd nevetni kezdett. - tehát már szexeltem, szóval a normálnál nagyobb kell, nem? - billentette oldalra a fejét ártatlanul.

- Oké, elmegyünk egy boltba. - vágtam közbe, Harry arca felbecsülhetetlen volt. - és közben elbeszélgetünk néhány szabályról.

Missy álla leesett, és Zaynékre pillantott, majd vissza rám.

- Szabály?

Elvigyorodtam.

- Igen, MisMis - búgtam neki - ideje, hogy az anyucikád a keze ügyébe vegyen!

Miután visszaértünk a boltból, egy srác üldögélt a kanapén, épp Jet telefonját nyomkodta.

- Szóval kicsomagolom, és hogy rakom fel? - érdeklődött, jó hangosan, hogy mindenki hallja.

Lehetséges, hogy a saját lányomnak nagyobb legyen a szája és lebeszéljen a lábaimról?

- Elmagyarázom. - mondtam, és a mosdó felé indultam. Csak hát ő nem követett. Megfordultam, akkor Harry már rázta a fejét. Missy Zayn ölébe dobta a tampont, majd az idegen srác ölébe zuhant.

- Bocs, Fae - röhögött Zayn - de ez kihagyhatatlan volt.

Haha, jó poén volt.

Először nem is törődtem ezzel.

- Te ki vagy? - szegeztem a kérdést a srácnak. Akinek amúgy volt egy piercingje a szemöldökében. Undorítóan nézett ki a divatosra vágott hajával, kék szemével, kisfiús, aranyos mosolyával.

- Pete.

- Na ide figyelj Phil, nem jövünk be hívatlanul más házába! - morrantam fel.

- Pete.

- Ne vitatkozz! - fontam össze a karjaimat. - és engedd el Missy-t.

- Mert ki vagy te? - röhögött - az anyja?

Elvigyorodtam.

- Az, aki visszarúgja a golyóidat a helyére, ha nem száll le erről a lányról, kedves Ping.

- Pete. - vigyorgott vissza rám szemtelenül.

- Pong. - vágtam vissza még. - Szólj már valamit! - néztem Harryre, aki széttárta a karjait.

- Had szexeljenek, fiatalok. Úgy csinálsz, drágám, mintha te nem szexelnél. Szexelsz? - sötétültek el a szemei és komoran kapta el a tekintetemet.

- Harry, a szobámba. - mondtam.

Zayn és Jet jót mosolyogtak rajtunk, Missy pedig csak méregetett minket. Inkább nem is firtattam tovább a dolgot. Becsaptam magunk után az ajtót és nekidőltem. Harry a zsebeibe dugott kezekkel állt, felvonta egyik szemöldökét.

- Még mindig nem tudlak megbas…

- Fogd be - sóhajtottam fel. - kösz, hogy mellém álltál.

- Fae. - mosolyodott el, igaz üres volt, de mosoly. - Missy már nagylány, akármennyire is hihetetlen. Nem szabhatjuk meg neki, hogy mit csináljon.

Elszűkültek a szemeim.

- Én nem akarom megszabni! - háborodtam fel. - de láttad, hogy néz ki a fiú? Piercingje van!!!

Harry felém lépdelt, még szélesebb mosollyal. Megfogta az arcomat két kezébe, majd röhögött is.

- Jól áll neked az anyai aggodalom.

Elfintorodtam.

- Miről beszélsz? Egyébként is! A normális apák féltik a lányukat és nem engedélyezik, hogy szexeljenek kedvükre! Hol van a felvilágosítás? A hogyan szexeljünk biztonságosan hegyi beszéd?

- Már késő, Sexy.

Na, ez szíven ütött.

- Nem késő.

- De igen. - a hüvelykujja végigsimította az állam vonalát. - fogadd el.

- Utállak most. Mellettem kéne állnod!

De akkor jöttem rá, hogy totál szerepet váltottunk. Én olyan voltam, mint egy aggódó apa, ő meg, mint egy beletörődő anyuka. Na ennyit erről, meg rólunk. Az életünk csipetnyi része sem normális, miért pont ez lenne az?

Hirtelen elöntött egy érzés. Elszorította a torkomat, homályosan láttam tőle Harry arcát.

- Igazad van. Késő. - mondtam halkan, ő pedig halványan oldalra biccentette a fejét. - nem kell felvilágosítani. Nem kell megvenni az első rugdalóját, az első cumiját. Mindenről lemaradtunk, Harry. Van egy lányunk, aki már kész felnőtt!

Hogy honnan jött ez a pánik, gőzöm sem volt. De elkapott és fojtogatott. Lecsuktam a szemeimet, mikor Harry félig meddig gyengéd ujja a szemeim alatt simított végig.

- Ezt ő nem így éli át. Figyelj rám, Fae. - ismét találkozott a tekintetünk. - kitalálunk valamit, oké? Az első, hogy eltűntessük Missy nyomait, aztán megoldást találunk mindenre.

- Kivéve rád. - futott ki belőlem. - Zaynék megmondták. Ilyenről még senki sem hallott, az esélye, hogy rendbe gyere, kb 0,1.

- Ne törődj velem. Én megvagyok. Az a lényeg, hog…

Nem igazán értettem, hogy mit mondd. Mintha a szavak összefolytak volna. Megráztam a fejemet, de úgy láttam Harrynek is gondjai vannak.

Csak akkor vettük észre a kis füstöt körülöttünk, majd sötétbe borult a világ.

***

Minket kiütöttek altatógázzal, addig Missyt pedig elrabolták. A vérnyomásom valahol 200 magaslatán lehetett, miközben rohantunk Missy után.

Ja, egyébként onnan tudtuk, hová vitték, hogy Zayn-ék nyomkövetőt tettek Missy övébe. Ami mindig nála volt, okos megoldás.

De akkor miért éreztem azt, hogy ez sem elég?

- Miért vagy ennyire kibaszott nyugodt? - sziszegtem Zaynnek.

Megfogta a kezemet és megszorította.

- Nem fogunk elkésni, Fae.

De elkéstünk. Oda irányított a követő, ahol már én is megfordultam. Túl egyszerűnek tűnt. Szerintem a többiek is tudták. Mindenki tudta, Zayn is csak nyugtatott.

Minden egyes porcikám remegett az idegtől. Csak akkor döbbentem rá: az életben nem féltettem még így valakit.

A fülemben is összefolyt minden hang, ahogy a könnyeim is homályossá tették a látásomat. Valaki visszarántott, és visszatartott. Hiába kapálóztam, lefogtak. Engem is és Harryt is.

- Végre ideértetek! - Preston volt az, egy ördögi mosollyal az arcán.

- Engedd. El. - sziszegtem. Egy lila felületű követ tartott a verejtékező Missy nyakánál. Miért éreztem azt, ha hozzáér a bőréhez, véget ér minden?

- Mertem remélni, hogy követni fogjátok. Loranda, - mosolygott le rá. - ismét találkozunk, de ezennel nem vágsz át. Mert én semmisítelek meg.

Hiába ordítottam, hogy valaki tegyen már valamit! A pokolba, még én is próbáltam a ki nem tapasztalt erőmet használni rajta messziről, de semmi. Missy szemében nem volt félelem, csak óvatosan rám mosolygott.

Mi a francért mosolygott?

- Ne aggódjatok, talán még találkozunk valamikor.

Harry zihált, de nem beszélt. Az egész aurája sötét volt, ahogy az enyém is.

- Amint megmozdulunk, neki nyomja és felrobban tőle - súgta Zayn a fülembe. - Ametisztnek hívják a követ, ezt használtam Harry-n is, mikor elaltattam a vonaton. Missy-re másképp is hat, az elmét uralja. Preston rá tudja venni vele az önmegsemmisítésre.

- Ugyan, Preston - szólalt fel Jet. - félsz egy kislánytól? Egész életedben rohantál tőle. Egy lány bátrabb tőled, ember.

Preston szemei megvillantak és már csak a sikolyomat lehetett hallani.

A nyakának nyomta a követ és vége volt.

Missy a szemeim előtt vált lila fénnyé, majd köddé.