Negyvenhatodik Fejezet - APA, ANYA

helló mindenki! na sikerült megírnom a következőt. ne haragudjatok de olyan semmilyen hangulatom volt a héten, őszintén semmi erőm - kedvem nem volt leülni és írni. most sem az igazi de már sikerült írnom picit. jó olvasást, és köszönök mindent! imádlak titeket <3 xx 

Ott álltam és az Sz betűs szó újra és újra visszhangzott a fejemben. Tudtam, hogy válaszolnom kellett volna. Jobb esetben szimplán visszamondani, hogy szere… Nyeltem egyet.

Hirtelen még a történtek, minden, amit láttunk, sem segített tisztán látnom. A könnyem rászáradt az arcomra. Ahogy szólásra nyitottam a számat, éreztem az arcomon feszülni. Végül csak egy halvány mosolyra voltam képes. Harry arcán semmi sem látszódott. Sem csalódottság, sem az, hogy eleped a viszonzásomért. Hát ja, mivel nem érez semmit és ez mind miattam van.

Nagyszerű. Lényegében tönkre tettem az életét.

- Én… meg kell javítanunk téged, Harry. - mormoltam az orrom alatt. Halkan, elesetten. Sosem beszéltem még így. Minden porcikámban éreztem azt az eltipró, mardosó éles szúrást. Mintha beköltözött volna a húsomba, a csontjaimba. Nem csupán a szívemben éreztem. Ez több volt annál. Felemésztőbb.

- Nem tudunk megjavítani, Fae.

Miért beszélt ilyen átkozott természetesen? Mintha ezzel semmi baj nem lenne!

- Honnan tudod? - háborodtam fel. - nem mondhatod komolyan, hogy beéred ezzel!

Hátráltam két lépést, konkrétan rázott az ideg. Én nem vagyok ideges, sem érzelgős. Végképp nem akarok mindenképp megmenteni egy embert, főleg a régi szerelmemet.

Szerelmemet.

Elnevettem magam, de ez a nevetés olyan keserű volt, hányingerem lett tőle. Harry arca merev volt, mégis volt valami gyengédség benne. Inkább a szemeiben. Üres volt és még sem. Megmagyarázhatatlan volt. Főképp, ahogy a fülem mögé túrta a hajamat és közelről nézett a szemeimbe.

- Mi lenne, ha beszélnénk a többiekkel? Ha ezt akarod, akkor tegyünk meg érte mindent.

- Te nem akarod?

Összezavarodtam. Nem ez a férfi volt az, aki merő gyűlölettel akarta levadászni, ki ezt tette vele?

- Nem erről van szó. - sóhajtott Harry, majd megrázta a fejét.  - mindig abban a tudatban éltem, hogy ilyen maradok. Ha megtalálom a bűnöst, akkor megölöm. - találkozott a tekintetünk. - de akkor még nem tudtam, miért tetted. Fae, van egy lányunk.

Harry elnevette magát. De úgy Istenigazából. Néztem, ahogy az arca már-már kivirul a nevetésétől. Hirtelen minden lepörgött előttem. Az iskola. A rajz fakt. Hogy rajz suliba akartam menni, művészettel foglalkozni, mellette pedig megtalálni az anyámat.

Be sem töltöm a 21-et és kiderül, gyerekem van.

Mi. A. Franc.

- Mit nevetsz? - nevettem én is, egyszerűen abszurd volt a helyzet, de nevettünk. Sőt, egymásra néztünk és még inkább röhögni kezdtünk. Kívülről részegnek néztek volna minket. Két idióta, aki az utcán áll az éjszaka közepén, a lámpa alatt és a hasukat fogva röhögnek.

Hogy min röhögtünk vagy miért, a választ nem taglaltuk. Egyszerűen csak engedtük, hogy pár percig eluralkodjon rajtunk a jó kedv.

Ahogy Harryt néztem rá kellett döbbennem, megértem a régi énemet. Ki ne szeretne bele egy ragyogó szemű, gödröcskés mosolyú, kusza hajú és ettől eltekintve, egy remek emberbe?

Amit láttam belőlünk, ezt tudtam leszűrni.

Nem tudom, honnan jött, de megfogtam Harry kezét. Sőt mi több, ahogy egymás szemébe néztünk, összekulcsoltuk az ujjainkat. Egy különös érzés kapott el. Leülepedett a mellkasomra. De inkább nem fejtegettem tovább.

- Menjünk, mentsünk meg. - mondtam határozottan, Harry csak bólintott. De nem kerülte el a figyelmemet, hogy a tekintete elidőzött a számon. A pulzusom rögtön megugrott, az ujjaim hegyén érezhetné is, ha érezne. Na, ez így nem túl értelmes, mindegy.

Visszasétáltunk a raktárépülethez, az ajtó előtt megtorpantam.

- Szerinted ők tudják, hol van?

- Mármint ki?

- Hát… ő. A lány.

Harry felsóhajtott. Jó, nehezemre esett őt annak hívni, ami volt. Komolyan. Ha egy még szinte tinédzser lány megtudná, hogy van egy lánya, mit szólna hozzá?

Lenéztem az alsó fertályomra. Kijött belőlem egy gyerek egyszer. Pedig nem hittem volna. Emlékszem, volt, mikor azon agyaltam, egyáltalán kifér rajtam egy baba? Mondjuk volt csípőm, de amilyen vékonykának teremtettek, voltak kételyeim.

- Hallasz, Fae?

- Bocs, elgondolkodtam.

- Gyere. Nincs mitől félni.

- Félni? Én meg a félelem.

Harry elvigyorodott, és hirtelen a fülemhez hajolt. A hangja mély volt, rekedt, husky és hátborzongatóan szexi.

- Pedig félhetnél, Sexy - mondta csendesen, mintha tök természetesek lennének a következő szavai - mert még vár ránk egy kiadós szex, ha visszakapom a férfiasságomat végre.

A szám elnyílt és ki is tikkadt egyszerre. Most mondhatnám, hogy nem terelte el a figyelmemet, nem izgatott fel, de akkor hazudnék. Pár pillanatig pislogni sem pislogtam. A kábulatból akkor estem ki, mikor Harry szemtelen arckifejezéssel szólítgatott.

- Bemegyünk, vagy állsz még ott egy órát?

- Inkább ne beszélgessünk az állásról, Casper.

Besétáltam mellette, és édes íz keletkezett a számban a Casper név kiejtése után.

Leértünk a kis földalatti bunkerbe, és mindenki aludt. Mondjuk éjszaka volt, nem csodálkoztam. Megmosolyogtam Zayn-t, aki telefonnal a kezében aludt el a székben. Jet pedig a billentyűre dőlt rá, és halkan horkolt. Még szélesebben vigyorogtam, de időm sem volt többre, mert Harry megfogott, és a lábai közé húzott.

Az asztalnak dőlt, én pedig ott álltam szorosan előtte. A tenyerem a mellkasán landolt, mi feszes volt. A kabát szétnyitódott rajta, a pólóján keresztül is éreztem a testének hűvös hőmérsékletét. De a szívemet nem érdekelte. Repdesni kezdett a mellkasomban, főleg mikor közelről néztünk egymás szemébe.

Harry a kezei közé fogta az arcomat és összesimította az orrunkat.

- Ezt csinálják a filmekben is, nem? - suttogta, és ha nem nyomja az ajkaimra az ujját, elnevetem magam. - sh, ne ébreszd fel a többieket. Tudod, mit akarok most?

- Hogy felálljon a mütyüröd? - vigyorogtam rá szemtelenül.

Harry komoran meredt rám, ahogy leszedte rólam a kabátot, a földre dobta és a hatalmas, hűvös tenyere egy forró kéjes utat járt be a gerincem mentén. Neki gömbölyödtem és kitört belőlem egy halk sóhaj.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen jól eshet egy érintés.

Az Ő érintése. Az ajkaim elnyíltak és félig lecsukódtak a szemeim. Mi a fene, engem nem lehet megvenni egy röpke simítással.

Csak hogy ez több volt.

Ahogy a mutatóujját belenyomta a nyakamba lágyan, és egy lassú legyintéssel simított le végig a fenekemig, s majd vissza, hogy beletúrhasson a hajamba. Azt se tudtam, mi történik, hol vagyunk.

Hirtelen csak a ziháló lélegzetem létezett, a felborsódzott bőröm és az intenzív tekintete. Ahogy minden egyes rezzenésemet figyeli. Tanulmányozta. Beszívta. Beszívott hát engem is.

A szemeim lecsukódtak, mert túl sok volt. Ahogy a hüvelykujja komótosan forrósította fel a nyakam tövét, majd a fülem mögött. Aztán a lehelete. Ahogy hozzám hajolt és rám lélegzett. Hideg volt és kényeztető.

Csak ne csókolt volna bele.

A fejem hátra csuklott és felsóhajtottam hosszan.

- Tudod mit akarok, Fae? - mormolta a fülembe. - érezni mindezt. A bőröd ízét. - a fogai közé vette a bőrömet és megszívta. Nyersen, mégis vigyázva. Felszisszentem és még inkább a lábai közé simultam. - mindenedet. Meg akarlak csókolni és élvezni akarom.

Ráhajoltam a szájára és muszáj volt elkapnom. Egyszerre sóhajtottunk fel. Nem voltam benne biztos, ő mitől. De én az érintkezéstől. Mintha a látottak felfokoztak volna mindent bennem. Beletúrtam a hajába és hosszan, mélyen csókoltam meg.

De Harry megszakította a csókot és összedöntötte a homlokunkat. A szemei csukva voltak és biztos voltam benne, ha mutatni tudott volna bármiféle reakciót, fájdalom ült volna az arcán.

- Ne. - mondta. - ne addig, amíg nem érzem.

- Egy kicsit önző dolgot tettem veled, nem? Elvégre én élvezem, te meg nem. - mosolyogtam rá, és viszonozta félig.

- Tudod mit látok, ha a szemedbe nézek? - felegyenesedtünk és furán néztem rá.

- A szemeimet? - billentettem oldalra a fejemet. Harry pedig a sajátját forgatta.

- Nem, te bolond. Magamat.

- Tükröződsz bennük, remek.

Harry közel hajolt hozzám és ismét a fejét ingatta.

- A régi magamat, Fae. Akit láttunk az előbb. Amilyen voltam.

Leült ránk a csend. Volna. Ha Zayn meg nem szólal.

- Ezt miért nem mondtad előbb?

Felállt, a haja kócos volt és én meg azon gondolkodtam, vajon mióta volt magánál?

- Mert mondjuk, nem rád tartozik? - vágta hozzá Harry.

- Nem látja csak úgy valaki magát a másik szemében.  

Zayn fejbe vágta egy füzettel Jet-et, aki majdnem leesett a székről, úgy megijedt.

- Mi a… ezt meg miért kaptam?

- Térj magadhoz, visszatértek.

Én csak jót mosolyogtam rajtuk.

- Zayn, van rá mód, hogy segítsünk Harryn?

Összefontam a karjaimat a mellkasomon és reménykedtem a pozitív válaszában.

- Nos, nem tudom. - vakargatta meg a tarkóját. - de ez érdekes, amit Harry mondott.

- Beszélgettünk a többiekkel. - vágott közbe Jet. - nézd, Fae. Ha vissza is tudnánk menni az időben, nem tudnánk garanciálisan megváltoztatni a történteket. Következmények nélkül, és nem is biztos, hogy működne. Ráadásul, ha Harry-vel nem történt volna mindez, lehet, nem is találkoztok.

- Tehát szerinted okkal történt? - csodálkoztam el.

- Okkal, vagy… - pillantott a szemeimbe. - szándékosan. Az lenne a legjobb, ha átélhetnéd a pillanatot te magad. Tudnánk, mi játszódott le a fejedben, és ez pont amiatt lehetne fontos, amit Harry mondott.

- Azt akarod mondani, azt kívántam, hogy Harry fagyjon meg? - nevettem el magam.

- Persze, hogy nem. De gondold végig. Ha Harry nem lett volna ilyen, akkor nem lett volna okotok találkozni. Minden okkal történik, ezt mi tudjuk a legjobban.

- Lehet nem is következmény?

- Eddig úgy gondoltam. - sóhajtotta Zayn. - amíg - csukta le az egyik szemét, mintha zavarban lenne. - ki nem hallgattalak titeket. Bocs srácok, de kellemetlen lett volna beköszönnöm épp az enyelgés közben.

- Nem enyelegtünk - jelentettük ki egyszerre.

- Persze-persze. Azt mondom, ez egy jó kiindulási pont lehetne.

- Miért érzem, hogy itt jön a csak? Vagy de? - érdeklődött Harry.

- Nos, mi csak kívülről tudjuk mutatni a dolgokat. Hogy át is élhessétek, egy olyan kéne, aki erősebb nálunk.

- Erősebb, vagyis? - kérdeztem finoman.

- Egy szinttel feljebb van - próbálkozott Jet.

Tudtam, mit akarnak kihozni ebből, de azért se mondtam ki.

- Mármint egy emelettel?

Összenéztek és alig bírtam ki nevetés nélkül.

- A lányod kéne hozzá, Fae.

- Persze, hogy ő. - forgattam a szemeimet fáradtan.

- Ideje találkoznod vele, Fae.

- Tudom, hogy tudjátok ki az.

- Nos, olyasmi. De Fae, ne akadj ki, oké?

- Kiakadni? Én már semmin sem tudok kiakadni, Jet. Csak segítsünk Harryn és keressük meg a lányomat!

Wow, a lányomat. Tényleg kimondtam?

- Még jó, hogy beugrottam, ha már a közelben voltam. - jött a félelmetesen ismerős hang a hátam mögül. Zayn és Jet összenéztek. Én is Harry-vel, akinek a pillantása a hátam mögé szökött. A szemei elkerekedtek, és az álla a földön landolt.

- Ez valami vicc? Mert nem vicces.

- Ja, nem érünk rá a poénokra! - tettem hozzá.

Megfordultam, és ránk mosolygott.

- Apa, anya, meg sem öleltek? - biggyesztette le a száját, majd eltette a csokiját a zsebébe.

Ott álltunk, mint két balfék egy elcseszett jelenetben, tátott szájjal.

- Ugye csak vicc? - kérdezte Harry.

- Mint látjátok, vigyáztunk rá. - nevetett zavartan Jet.

- De még hogy. - kacsintott Missy Jet-re, majd vállat vont.

Elkaptam Harry karját.

- Harry, ugyanúgy kacsintott, mint én szoktam.

- Láttam.

- Olyan gödröcskéje van, mint neked - suttogtam Harrynek.

- Látom.

 - Szerintetek mikorra dolgozzák fel? - ült le a székre Zayn-ék mellé, mi pedig árgus szemekkel követtük a lépteit.

- Pár perc, pár év, ki tudja. - vont vállat Zayn.

- Istenem, Fae, elraboltattam a saját lányomat. - Harry hangja kimért volt, hitetlen.

Kerek szemekkel néztem Harryre, és kitört belőlem.

- Nem, Harry, Jézus Krisztus, megcsókoltam a saját lányomat!