TIZENEGY - Kerüld el

sziasztok! meghoztam a következőt! :) jó olvasást hozzá, szép hétvégééét! :) <3

Hétvége.

Ez a szó az, mi egyszerre megnyugtat és megrémiszt.

Egyedül vagyok a gondolataimmal. Ott ültem a szobám középen a néma hallgatagságban, még a kutyám is bagózott rám messziről. Egyre kisebbre szűkült körülöttem a hely, a torkomat pedig csomó szorította. Kezdtek visszatérni a zavaros gondolataim, a nyugtató teámmal nem is próbálkoztam. Az alvás nem ment az éjjel, nem álmodtam úgy, mint múltkor. A szívem pedig egyre hevesebben vert.

- Nyugodj már le - suttogtam magamnak, mielőtt a kedves szobatársam meghallja és bolondnak néz.  Csak hát nem ment. A probléma ott kezdődött, hogy anya tegnap háromszor keresett és képtelen voltam igennel válaszolni. Figyeltem, ahogy csörög, sokat, majd abbahagyja. Aztán újra, és újra.

Nem akartam az új telefonomat is falnak vágni, inkább lekapcsoltam. Mély lélegzetet vettem, szombat este otthon rinyáltam ahelyett, hogy elfogadtam volna Gertie ajánlatát. Moziba mentek Louis-al, engem is meghívtak. A kedvem a béka feneke alatt volt, nem hogy moziba menjek.

Felkeltem és járkálni kezdtem.

Már kitakarítottam, négyszer vittem ki a kutyámat, hajat mostam, körmöt festettem, borotválkoztam is - igaz fürdés után jutott eszembe, így másodszorra is kellett egy gyors zuhanyt vennem, mindegy - mit nem csináltam még…

Csettintettem egyet. Megcsinálom anya dicső brownie-ját.

Összekaptam magam, a hajamat egy kócos copfba fogtam. Egy hatalmas póló volt rajtam, szürke, kinyúlt, de a boltba nem terveztem öltözködni. Alulról fekete testnadrág. Vállat vontam, úgy sem találkozok senkivel.

Csokit és diót kellett hoznom hozzá, más volt otthon, megnéztem. Ez is annak köszönhető, hogy költözéskor vásárolgattam, lisztet, vajat stb. Bár a vajban kételkedtem, hogy jó még. Azóta már hoztam újat, úgy egy hónapja. Igaz, az nem romlik hűtőben.

Amíg elméláztam ezeken, kinyitottam az ajtót, ahol egy csupasz félmeztelen alak állt, épp kopogásra készen. A keze öklöt formált, bár ezen kívül mást nem vettem észre még. Hiszen a kidolgozott fényes felső teste épp megalázta előttem az összes magazinos top10-et. Esküdni mernék, hogy a szám tátva maradt.

- Szöszke. - hallottam azt a roppantul ismerős becenevet, amitől az égnek állt az összes hajszálam.

- Mondd Istenem, hogy nem ő az.

- Nem ő az? - válaszolt az állítólagos Isten, kinek arcán egy kaján vigyor volt. - micsoda véletlen, pont ide költöztünk. - nevetve vakarta meg a tarkóját.  - tudod Szösz, imádom, hogy így bámulsz, de szeretem, ha beszélgetés közben a szemeimbe néznek.

Éreztem, hogy felfut a hő a tarkómban, vörössé festve arcomat. A földre szegeztem a tekintetemet.

- T-te mit keresel itt? - kérdeztem, majd bezártam az ajtót, hátat fordítva neki.

- Épp jöttem sót kérni. Most költöztünk be, és nem hoztunk sót a tequilához.

- Minek az? Úgy tudom, hogy te nem iszol - pillantottam rá, megemelve az egyik szemöldökömet. Bastian leutánozta, miután rám kacsintott.

- Ez nekem is megy, Szöszke. Egymásnak lettünk teremtve. Nem jössz át? Itt van pár haverom.

- Nem. - zártam le a témát, és inkább kikerültem, elsiettem a boltba.

- Várunk! - még ordított utánam, én pedig a szemeimet forgattam. Az üvegajtóban vettem észre a halvány mosolyomat.

Bevásároltam gyorsan, hogy esélye sem legyen Bastiannek megtalálnia. Csak hát nem volt szerencsém. Visszaérve ott álltak kint mindannyian, épp elnyomták a cigit.

- Tedd le a cuccaidat és gyere velünk billiárdozni, Szöszi. - nem feleltem. A mai nap zéró hangulatom volt bármihez. Brownie-t akartam enni. Egyfolytában az Ő hangja motoszkált a fejemben, a kétségbeesés határán voltam. - hát jó, te akartad.

A következő pillanatban a szatyor már a konyhapultunkon volt, én meg a vállán lógva tartottam a haverjaihoz, kik jót mulattak rajta.

- Sebastian, tegyél le!

- Hú, a teljes neveden szólított.

Sebastian rávert egyet a combomra.

- Nem fogsz szombaton bent ülni, láttam, hogy erre készültél.

- Nem is ismerlek, Sebastian, feljelentelek. - morogtam, ők pedig folytatták a nevetést.

Sebastian bevitt a félig bebútorozott, bőrönddel teli lakásba. Ledobott a még friss bőrkanapéra, és rám vigyorgott.

- De ismersz, már harmadszorra találkozunk. - mutatott rám egy ujjával. - csoporttársak vagyunk, és mint kiderült, szomszédok is. Miért ne ismerkednénk még jobban?

Fel akartam állni a kanapéról, viszont elém állt, nem engedte. Felsóhajtottam.

- Ma tényleg nincs kedvem ehhez - mondtam komolyan halkan. - legközelebb?

Hosszan néztünk farkasszemet egymással, majd egy jó perc múlva bólintott.

- Most már legközelebb van, mehetünk is. Egy perccel később is legközelebb van, nincs bebizonyítva, hogy nem, ne is próbálkozz.

Halvány lila gőzöm sem volt, miről beszél.

- Hagyd, Sebi, had menjen vissza nagymamásat játszani. - szólt be a haverja, mosolyogva. Szóval nagymamásat, ezen felháborodtam. Csak aztán végiggondoltam a napomat, valóban úgy viselkedtem, mint egy depressziós 50 éves, akinek se kutyája se macskája. Beszívtam az alsó ajkamat gondolataim közepette, beadtam a derekamat. Sebastian pedig látta rajtam, kiült az önelégült mosoly az szája szélére, így szólt:

- Tequilát a hölgynek.

- Van sód? - érdeklődött a haverja, mire mindenkiből kitört a nevetés. Belőlem is.

Átmentem sóért, Bastian a biztonság kedvéért elkísért, nehogy otthon maradjak. Pedig eszembe jutott. Aztán rögtön az is: befordult nagymama lettem. Meg kellett erőltetnem magam.

- Csak egyet iszok, utálom az alkoholt. - mormoltam.

- Amilyen kicsi vagy, neked pont elég lesz. - bökte meg a vállamat, majd az orromat mutatóujjával. Bastian mosolya azon kívül, hogy piszkos volt, olykor tiszta és szelídnek látszódott. Az a tipikus ha ő mosolyog, neked is kell. Úgy hogy ott álltunk a szekrényemnél, egymásra bazsalyogva, mint két idióta. - ezt már szeretem. - belefúrta ujját az arcomba. - szép a mosolyod, ne legyél mogorva. Na, gyerünk, a többiek szomjaznak.

A zene már szólt, a folyosón Avery-vel futottunk össze, aki természetesen végigpásztázta a mellettem toporzékoló Bastiant.

- Szia. - vicsorgott rám. - hova mentek? Csatlakozhatok?

- Nem.

- Persze. - felelte velem egyszerre Sebastian, akit egyszer ki fogok nyírni s még nem is ismerem. Rám meredt. - miért nem? Akad neki elég fiú. - súgta a fülembe. Elhorkantottam a röhögésben. Ez bolond. Természetesen a suttogás elég hangos volt, hogy Avery mindent halljon. - hát nem, cica? Kéne már a lompos, nem? Van itt elég, egy éjjelre bevállalnak.

Bastian viccesnek hangzott, bár kiéreztem belőle, mit gondol a lányról. Avery kuncogott.

- Dehogyis, inkább lepihenek. Szia, Bastian - intett neki, mintha ott sem lennék.

- Na, cica, el sem köszönsz a barátnőmtől? - karolta át a nyakamat és Krisztus, megcsapott a friss tusfürdőjének illata.

Meg akartam kérdezni, mégis mit képzel, ellenben Avery féltékeny, irritált arcáért megérte a paródia.

- Szia, Indiana.

Ránk csapta az ajtót, belőlünk pedig kitört a nevetés.

- Ki ez a maca, Szöszi? Komolyan vele laksz?

- Nem is ismered. - szögeztem rá a tekintetemet.

- Kérlek - forgatta a szemeit - már abból láttam, hogy faszt akar, ahogy rám nézett.

A szájára csaptam hirtelen felindulásból. Meg is lepődött, na meg én is.

- Hogy beszélsz?

- Áúcs, Szöszi, benned van erő. - dörzsölte a száját. - nem hiszem el, hogy rácsaptál a számra.

A szemei nagyra nyíltak, zavart volt és akkor az egyszer, meglepettnek tűnt.

- Bocsi, - pirultam bele. - csak… meglepett?

- Majd megszokod. - vont vállat. Mintha mi sem történt volna, bementünk a többiekhez.

Egy tequilát ittam csak, miközben a többiek nagyban be voltak rúgva már. Mindenkivel elcsevegtem és azon kaptam magam, hogy felszabadul a mellkasom.

Oly annyira, hogy billiárdozni is elmentem velük.

Egy cső toppot vettem fel bőrkabáttal, meg egy világos koptatott farmert, fekete tornacipővel. Kényelmesen csinos. Egészen megszoktam a haverok stílusát, Zake törte az angolt, ő alapjáraton francia volt, aki angol nevet kapott. Hát, érdekes. Oliver a csendesebb fajta volt, magas, vékony, sötétebb bőrű, szerintem félvér lehetett. Aranyos volt a hófehér mosolyával. Mellette sétáltam a kocsma felé, bár sok mindent nem lehetett kiszedni belőle.

Egy asztalt foglaltak le nekünk öt személyre, Bastian készségesen felajánlotta, hogy mivel nincs nekem hely, üljek az ölébe. Inkább hoztam magamnak egy széket. Rendeltünk, nekem elegendő volt egy kóla, de abból 3 dl.

A többiek vígan nevetgéltek és ittak tovább, amíg a billiárd asztalhoz nem rángattak.

- Most alázzalak le? - pillantottam Bastian-re, aki teljesen komor arccal fordult felém.

- Nem akarlak lealázni, ne aggódj.

- Nem ezt kérdeztem.

- Ja, akkor játsszunk. - kacsintott, én pedig feladtam. A stílusa egyedülálló volt, némi Gertie-t láttam benne, nem mernék fogadni, melyik része. A felvágott nyelve. A különbség az, amíg Gertie strébernek tűnik emellett, Bastiannek más stílusa nem is lehetne.

Az első körben megvert Bastian, mi csak felpumpált és arra ösztönzött, hogy leverjem. A dákó a kezemben volt, biztosan, és lőttem. A fehér golyó majdnem belement a lyukba, egy liter víz lefolyt a hátam közepén. De nyerésre álltam.

- Jól áll a kezedben - a szemei nyerésre éheztek, de elbaltázta. Én nyertem, ujjongva löktem meg a vállánál, mint egy kisgyerek.

- Na ki aláz le kit.

- Egy-egy, Szöszi, jó vagy, de nálam nem jobb.

Ez be is igazolódott, hiszen három kört játszottunk mindössze, kettőt vitt. A végére lefáradtam és mosdóba mentem. Menet közben egy csoport zsivajára lettem figyelmes. Odapillantottam s bár ne tettem volna. Az arcomról lefagyott a mosoly, s a szívpergésem mellett lefehéredtem.

A tanár úr ott ült sörrel a kezében, és jót nevetgélt két nő társaságában.

- Szöszi - lökött meg Bastian. Nem reagáltam. Követte a pillantásomat, végül csak folytatta. - útközben rendelj már nekünk következő kört, írasd a többihez.

Mint aki megérezte a jelenlétemet, Harry tekintete egyenesen rám esett. Megállt a keze útközben a sörrel együtt, a mosolya merev lett. Zöld szemei élénken kutatták az enyémeket, Bastian hangja eltörpült a fülemben. Nem értettem, gyakorlatilag nem is szerettem volna. Miért éreztem úgy, mintha épp megcsaltak volna?

A belső hang nevetve mondta: mintha tudnád, milyen az.

Talán ilyen? A mellkasom elszűkült s nyelni sem tudtam. Egyfolytában a nőkön kattogott az agyam, miközben álltam a tekintetét.

- Gyere vissza velem, Indiana - búgta a fülembe Bastian - gyere.

Átölelte a vállamat és óvatosan cirógatta, jó kérdés, miért. A hangja visszahozott a valóságba és fellélegeztem kicsit.

- N-nem, jó rendelek, ugyanazt?

- Megvárjalak?

- Dehogyis.

- Na jó, szólj, ha kellek.

A mosdóban összeraktam magamat. Meg kellene vizsgáltatni a fejemet, valami baj lehet vele. Mi a francért ragadtam le annál a hamis csóknál? Egyáltalán nála? Hetek óta nem is fiúztam, mert miért is?

Nyilván nem most fogok nekiállni, kinevettetni magam, annál okosabb vagyok. Ellenben ideje lesz összeszednem valakit.

Kifelé menet elkapták a karomat és húzni kezdtek. Az érintéséből tudtam, ki az. Bizsergett a bőröm s a hőmérsékletem vészesen magas lett.

- Engedj el, Harry.

Megállított a férfimosdó melletti falnál. Az arcát megvilágította az alig pislákoló lámpa, a keze remegve igazította oldalra a haját.

- Mit keresel itt?

- Aranyat. - mondtam. - szerinted mit?

- Rosszul tettem fel a kérdést. - fújt ki egy mély levegőt. A hangja egy rekedt zörgés volt a szűk falak között. Közelebb lépett s én távolabb, amíg a hátam nem simult a falnak. - mit keresel itt, velük?

Rögtön rá akartam vágni: és te a nőiddel? De gyerekes lett volna.

- Szórakozunk, nem lógok egy órát sem el, szombat este van.

- Aludnod kéne. - mondta az orra alatt - karikásak a szemeid, mennyit aludtál a napokban?

Szíven ütött az aggodalom a hangszínében. Nem mellesleg, lesokkolt.

- Mennem kell, várják a piát.

- Te ittál? - szűkültek el a szemei, ó és igen, a szégyentől majd összezuhantam. Beugrott a kép, ahogy őrjöngve dobom a földhöz a telefonomat, tartott, amíg zokogtam. Hallott mindent. Tudja, hogy gyűlölöm az alkoholt. Totál megsemmisültem. - Indiana.

- Most miért vettél észre? - tereltem a témát. - a teremben rám sem néztél. Elég lett volna annyit mondanod, hogy többet nem akarsz velem beszélni. Tudom, hogy nem kellett volna az a csók, sajnálom. Lehetne benned annyi, hogy megmondod, mással vagy… vagy másokkal, min…

- Miről beszélsz?

Elmosolyodtam. Tényleg le akarta tagadni. Én meg gyerekes hisztis tinédzserként viselkedtem.

- Megyek vissza.

- Indiana - húzott vissza, s közelről, nagyon közelről nézett bele egyenesen a szemeimbe. A lélegzetünk keveredett, s én égtem. Egek, de égtem. Utáltam, hogy elfolytam az érintésétől. Biztos amiatt a csók miatt van. Hogy lehettem ilyen buta. Főleg, amiért azt hittem, most ő csókol meg. Vagy mondd valami nyugtatót. Ehelyett ezt nyögte ki: - kerüld el Sebastian-t. - erősebb lett a szorítása. - maradj távol tőle.

Egyáltalán nem túlzás az, hogy sokkot kaptam.

- Tessék?

- Hallgass rám - a hangja lágy lett, már-már féltő. - kerüld el.

Elengedett, csak pislogtam a távolodó hátára. Még sokáig ott álltam, amíg kiabálásra nem lettem figyelmes. Visszarohantam az asztalunkhoz, szerencsére nem nálunk volt a probléma.

- Megyünk. Fizetek, menjetek ki - intett Bastian. Mindenki távozásra készült, miután két középkorú férfi viaskodott egymással, rendőrséget hívtak.

Mi még előtte kiértünk a klubból, Harryék is ott voltak. Előtte kellett elsétálnom. Lesütött fejjel, a számat rágva igyekeztem minél előbb túl lenni rajta, a tekintete perzselte az arcomat. Csak pár másodperc volt, de évtizedeknek tűnt. Nem szólt, én sem, de a kimondott szavak ott lebegtek kettőnk között.

Megvártuk Bastiant, aki mellettem sétált csendesen. Kerüld el Sebastiant. Őt pásztáztam fél szemmel, miért kéne? Várjunk csak… mi lenne ez, valami féltékeny szöveg?

- Na, ki vele, mi van köztetek? - törte meg a csendet, hát ezért maradtunk le a többiektől!

- Kik között?

- Szöszi, Bastiannek hívnak, nem Ostobának. Láttam, amit láttam, ki vele.

- Semmi. - igyekeztem az értetlent adni.

- Aha, tehát amellett, hogy ítélkezős vagy, hazudós is. Lehet, Avery-t kellett volna magunkkal hozni.

Áúcs, ez fájt.

- Miért mondja mindenki azt, hogy ítélkezek?

- Szöszi, a szemeid mindent elárulnak. - mosolygott le rám. - emberi hiba, ne rágd magad rajta, de jobb ezt kinőni. Szóval?

- Nincs semmi, Bastian.

Megálltunk.

- Oké, a te dolgod. - a zsebébe dugta a kezeit - egy jó tanács, vagy megfogadod, vagy nem. Maradj távol attól a tanártól, nem kell az életedbe olyan ember, mint ő. Hidd el nekem, nem éri meg a vágyakozást sem. Kerüld el őt.

Aztán ott hagyott, ő is.

Mi a franc?