Huszonhetedik Fejezet - MÉRGEZETT

helló mindenki! meghoztam a következőt. az igazat megmondva nagyon semleges rész lett, kavalkád van a fejemben, és alig bírtam koncentrálni. a következő jobb lesz ígérem. jó olvasást azért hozzá! szeretlek titeket! 

Miután rémülten elrohantam Harrytől, kedvem lett volna nyakon röhögni magam. De az igazság az volt, hogy egy csöppnyi tréfa sem volt az egészben.

Még mindig éreztem.

Ahogy Harry csókja bele hatol az ereimbe, megforgatja az egész kibaszott világomat, bekebelez. Te jó Isten, ilyet még sosem éreztem. És ez nem az a csók volt, mit váltottunk nem olyan rég.

Ez égetett.

Mardosott.

Rövid volt, de csattant. Az arcomon. Akkorát, hogy az egész bőröm vérpiros maradhatna tőle. A kanapémon ültem és a számat simogattam. Azt akartam, hogy Jet megcsókoljon. Hogy érezzem a puha, valószínűleg édes száját az enyémen. Erre nem éreztem semmit. Ez nem normális.

A szobámba rohantam, és előkaptam a laptopomat. Megnyitottam a google-t, és megköszöntem magamnak, amiért bekötettem a netet.

Aztán rájöttem, hogy fogalmam sincs mi a francot írhatnék be.

Emlékszem, mikor legutoljára kikerestem valamit, a szerelem volt az. Hogy létezik-e olyan, hogy szerelem.

Mert nem hittem benne. Elvégre engem sosem érintett ez a téma. Nem tudtam szerelembe esni. Aztán kutattam az után, hogy valaki érzéketlen.

Jött a szöveg, hogyha történt velünk valami a rég múltban, képesek vagyunk totál kikapcsolni az érzéseket.

De hát ez az! Velem az égvilágon semmi sem történt, azon kívül, hogy örökbe fogadtak. Még mai napig emlékszem a képre. Anyám képére. Ahogy tart a karjaiban, a vöröslő haja csurom vizes volt. Bekopogott Annáékhoz, és nekik adott. Egy zsák pénzzel. Csak ilyen könnyen. Mert ez így megy. A világra hozol egy gyereket, majd megvárod, amíg esős éjszaka lesz, gondolsz egyet és eldobod őt. Példamutató magatartás. Anyámé a legjobb anya díj. Nem mintha érdekelne.

Hányszor is akartam átfesteni a hajamat, hogy még csak ne is hasonlítsak rá?

Mindegy. A lényeg, hogy valamit be kellett volna pötyögnöm a keresőbe.

És még azt a hülye jegyzetét is ott hagyta, a pólyámba tömve - ja bocsánat, pólyára nem telt biztosan a zsáknyi pénz mellett, egy rossz pokrócba tekert - „Mentsd meg”. Ennyi. Hogy állt-e még valamire rajta, nem tudom. El volt ázva, és Anna csak ennyit tudott megmenteni.

Fae, koncentrálj.

Szóval a kereső. Nagyot sóhajtottam. Hirtelen felindulásból beírtam: egy idióta, érzéketlen bunkó seggfej állat.

Na, erre jó pár ezer találat jött. El is nevettem magam. Muszáj volt lenyugodnom. De konkrétan fel akartam nyársalni.

Beírtam, hogy csók, érzés nélkül. Na, erre mindenféle idiótaságot kiadott. Majdnem ráordítottam: szó szerint érzés nélkül!

Totál kikészültem.

Pár másodpercre lehunytam a szemeimet. Aztán már kerestem csók fajtákat, véleményeket róla, mindent, de mindent, amit csak lehetett.

Az egérrel köröztem a kereső körül. Be akartam írni, hogy álombeli csók. De rájöttem, hogy ez nem álombeli volt. Inkább mintha valami irreális módon megtiltotta volna a csókjával, hogy mással is élvezhessem. Nem mintha Harryvel élvezném!

Kizárt, hogy élvezzem.

Irreális.

Oké, valami hihetetlen őrültséget írtam be. Elvégre csak a Twilightban létezik vámpír, de már szenvedésből is beírtam. Vámpír csók. Nos, mindent írtak róla az érzéketlenségen kívül. Épp ellenkezőleg. Lekenyerező és mámoros lehet. Hah.

Na jó. A vérfarkastól kezdve a Doctor Who-ig kikerestem minden egyes sorozatot, filmet, ami a szörnyekkel foglalkozik. Mikor erre rájöttem, jól kinevettem magamat.

Amíg be nem írtam, hogy természetfeletti csók.

Lecsuktam a szemeimet. Olyan volt. Nem létezik, hogy egyszerre fagyjon meg tőle a vérem és forrósodjak fel, a pillanatban, hogy kemény nyelve birtokolni kezd.

Felsóhajtottam. Ennek semmi értelme. A hátamra dőltem és azt képzeltem, hogy ez nem történt meg. Csak hát jött a valóság és tönkretett mindent.

Már rég nem hallottam női hangot a szomszédból. De kopogott és Harry ajtót nyitott.

Automatikusan az ajtóhoz léptem és kikukucskáltam. Jet utánam vánszorgott, szegényt teljesen kiütötte a buli. Nem is csodáltam.

Lehunytam az egyik szememet és koncentráltam. Egy fekete hajú nő volt az, csupán hátulról láttam. Harry bólintott egyet, majd beengedte őt. A szívem a torkomban ütlegelt, Harry még csak az ajtóm felé sem nézett.

A hátammal tapadtam neki és a fejemet ütöttem az ajtóba. Nem, nem, nem. Az ujjaimban dobolt a pulzusom és elkapott egy érzés.

Egy idegen, mardosó érzés. A gyomromban.

Jet halkan vakkantott mellettem, de képtelen lettem volna akár megsimogatni is.

Az ágyamba siettem, magamra húztam a takarót úgy, ahogy voltam. Nem izgatott a sminkem vagy egyéb nem fürödtem dolgok. Nyakig takaróztam, és úgy éreztem, megfojt. Ledobtam magamról, és forgolódtam.

Mi történik velem.

Jet a lábamra fektette a fejét és csak bámult a nagy, sötét szemeivel.

Valahogy így aludtam el aznap éjjel.

***

Másnap reggel Harry arcába csaptam a bejárati ajtót.

- A francba, Fae! - ordított utánam, de szinte meg se hallottam. - várj meg.

Tettem rá. A vállamra igazgattam a táskát inkább, és csörtettem a suli felé. Valakivel beszélnem kellett erről. Nem, konkrétan meg kellett csókolnom valakit.

- Mit mondtál? - markolta meg a karomat, már meg sem éreztem az erejét.

- Mit mondtam?

- Nem csókolsz meg te senkit.

Ja, hogy ezt hangosan is kimondtam. Mindegy. Rávigyorogtam.

- Csak figyelj - kacsintottam rá, és legszívesebben lehánytam volna. Komolyan, mégis kinek képzeli magát?

 - Fae Wallace, egy tapodtad sem mozdulsz, va…

- Vagy megversz? Mi lesz, Casper? Undorító vagy.

Harry feje füstölögni kezdett, bár az arcán semmi sem látszódott. Nem izgatott. Lényegében azt csinál, amit csak akar. Elvégre máris más nővel szexelt az éjjel. Ennyit róla.

Nem, egyáltalán nem zavart. Csak azért nem aludtam, mert zavart ez a csókos téma.

Belépve a kapun Liam-hez sétáltam egyből. Aki úgy ült ott, mintha bujkálna mindenki elől.

- Liam, most meg foglak csókolni.

A szemei hatalmasra nyíltak el.

- Tessék?

Nem mondtam többet, megragadtam a tarkóját, és a számat a szájára nyomtam. Ott pontosan mindenki előtt. Liam a számba zihált meglepetésében, de a leheletén kívül semmit sem éreztem. Sem az ajkait, sem a nyelvét, a nagy büdös semmit. Viszont mindenki felfigyelt ránk és ez jó volt. Nagyon jó.

- Nincs mit - suttogtam neki vigyorogva, mikor mindenki füttyögni kezdett. Rákacsintottam. Szóval még mindig meleg volt?

Nem hinném.

Legalábbis nekik nem kell tudni.

Még hátrapillantottam rá a vállam fölött és habár szét tudtam volna verni valamit, még egy csókot küldtem neki a tenyerembe.

- Kösz az estét - mondtam jó hangosan. Liam arca égni kezdett, én pedig élveztem. Minden egyes percét. Főleg, mikor rázta a fejét, de titkon egy köszönömöt küldött nekem. Nem volt mit köszönni.

Bárcsak érezhettem volna bármit. Akármit.

A folyosón beleütköztem valakibe. Mikor felpillantottam, sötét szempár nézett le rám. Sűrű, fekete hajjal, enyhe borostával.

- Zayn - suttogtam, annyira meglepett, hogy elvette a lélegzetemet. Zayn barna szemei ragyogni kezdtek.

- Fae - súgta vissza és végigfutott rajtam a hiány gyomorba markoló érzése. Wow, ilyet sem éreztem még sűrűn. - minden oké?

Megköszörültem a torkomat és oldalra pillantottam.

- Persze, hogyne. Veled?

Zayn hirtelen megfogta az államat és maga felé fordította a fejemet. Lesokkolt.

- Őszinte választ akarok - mormolta csendesen. Zayn két ujja finoman, de határozottan érintett. A lábujjaim összeugrottak a cipőmben. - nyomaszt valami, látom a szemedben.

- Nem látsz te semmit - löktem el a kezét. A nyomasztó érzés visszaköltözött a mellkasomba, és úgy éreztem megfulladok. Ki akartam kerülni, de Zayn nem engedte.

A fülemhez hajolt, hogy csak én halljam a mondandóját.

- Én segíthetek neked, ha szükséged van valamire.

Zayn sejtetően beszélt, így még nem hallottam őt. Aztán elsétált és én nézhettem az alakját távolodni.

Egész első, második órán azon törtem a fejemet, hogy mi a franc történik körülöttem. Lehet egy lánnyal kéne megpróbálnom.

Ez az, leszbikus lettem!

Amivel nem lenne gondom, de Harry csókját éreztem. Mindenhol. Az órán is. Végig a gerincem mentén, a lábujjaimig, majd vissza a számig, ahol égett. Felforralt.

Arra lettem figyelmes, hogy a pad szélét nyomorgatom.

Megmérgezett a csókjával.

Zayn pedig folyamatosan figyelt. Akkor utáltam, hogy egy osztályba jártunk. Már csak az kellett volna, hogy Harry is odajárjon.

Egyébként aznap Harry előtt csókoltam meg még egy haveromat is. Aki annyira megörült, hogy majd összeesett. Az igazság az, hogy nem izgatott a ribancozás a hátam mögött. Hívjanak, aminek csak akarnak.

Majd kíváncsi lennék, hogyha nem éreznének egyetlen egy rohadt csókot sem, akkor mihez kezdenének!

Jézus, annyira elkeseredett voltam, hogy Zaynre gondoltam. Elvégre ő közel állt hozzám. Már nem voltam benne biztos, hogy jelen vagy múlt idő, mindegy. Komolyan be akartam próbálni, hogy ez valami érzelmi alapon működik-e.

Csak aztán rájöttem, hogy nekem nincsenek e féle érzelmeim. Elvégre Liamet is kedveltem, barátként. A végére annyira belekavarodtam, hogy Harry mellkasába kötöttem ki. Megint.

Pipa volt. Nagyon pipa.

A szemei villámokat szórtak és szinte szuszogott. Valószínűleg erőlködött, hogy ne üssön meg?!

- Mi van? - vágtam hozzá hanyagul.

- Fejezd be, Fae, mert csúnya vége lesz.

- Hagyj békén, megértetted? - böktem az ujjammal a mellkasába - menj és mosolyogj arra, akire csak akarsz. Dugj meg azt, akit akarsz. Végeztem. Veled. Nem fogtam még fel? Menj és versengj azzal, akivel akarsz. - az arcába hajoltam. Ordítottam. Mindenki minket figyelt és én nagyban tettem rá - nem. érdekel. Nem érdekelsz te sem, a múltad, a vonatod, meg amit csinálsz! Nem tudom, hogy minek képzeltél engem, a kurvádnak? - nevettem hangosan - szánalmas vagy. Azt hiszed, hogy mindenkinek kellesz! A csinos kis pofid, gödreid miatt, meg a szemeid miatt! Hát nekem sosem jött be a zöld, rajtad sem jön be! Ó, most meglepődtél? Aw - biggyesztettem le az alsó ajkamat - ne vágj ilyen arcot, még a végén azt hiszem, hogy van lelked és érdekel!

Harry köpni-nyelni nem tudott, és mielőtt távozhattam volna, még hátrafordultam:

- Egyébként jobb lenne, ha nem hordanál ilyen szűk cuccokat. Még a végén nem áll fel és cserbenhagyod a fekete nőcskédet.

***

Nem voltam otthon egész nap. Valamikor éjszaka kallódtam haza. Be akartam rúgni, de rájöttem, az sem segít. Annyit agyaltam a természetfelettin, hogy már majdnem elhittem. De az csak a filmekben van és bár Stefan Salvatore-t elhívnám egy üdítőre a Vámpírnaplókból, akkor sem hittem a vámpírokban. Vagy Isten tudja még mikben.

Amint beléptem a lépcsőházamba, egy sötét alakot vettem észre. Az ajtómnak dőlt, zsebekbe dugott kezekkel. Szerintem állva aludt.

- Hé?

Semmi.

- Jó reggelt - álltam elé. Csuklya volt rajta, és mikor felnézett, hát mondjuk úgy, majdnem megijesztett. Az alak kiegyenesedett, majd elmosolyodott.

Aztán szépen elsötétült minden körülöttem és a földön landoltam.