Negyvenegyedik Fejezet - UTOLSÓ KÍVÁNSÁG

helló mindenki! meghoztam a következő részt :) remélem tetszeni fog, én nagyon élveztem megírni :D vicces azért az egész szerintem xd puszillak titekeeet és köszönöm a támogatást x

Oké, tehát Harry a fejemnek szegezett egy fegyvert, ez lenne a nagy visszatérésem megünneplése.

- Fura módon mutatod ki az örömödet, Casper.

A Casper olyan hirtelen és váratlanul futott ki a nyelvemen, mindkettőnket sokként ért. Nem is sokk volt ez, inkább meghökkenés. Elvégre mégis csak a kezdetek kezdetén neveztem így, azóta pedig sokat fejlődtünk.

Például azóta ki akarjuk nyírni egymást.

Szó szerint.

- Állj fel. - morogta a semmis hangján, felállt a szőr a tarkómon. Hát jó.

- Mondjuk, ha arrébb vinnéd a fegyveredet. - elvigyorodtam. - nem arra a fegyverre gondoltam, huncut. Hanem amit kibaszottul a fejemhez tartasz! - mondtam felháborodottan. Mi a fasz? Komolyan. Harry hátrébb lépett egyet, természetesen az életem még mindig a kezében volt. Vicces. Az rendben van, hogy jégszívű - szó szerint - de hogy egy gyilkos is?

Harry oldalra billentette a fejét. Mondtam már, hogy mennyire gyűlölöm, mikor ezt csinálja? Mikor végigmér az üres szemeivel és mivel szó szerint átkozottul üresek, gőzöm sincs mi a francra gondol.

- Bomba külső, felvágott nyelv, gyilkos lélek. A lány, aki semmitől sem fél, legbelül meg egy szemétdomb.

- Kikérem magamnak - leporoltam magam és a hátamra sodortam a hajamat. Majd megfogtam egy tincsemet és örömmel telve vigyorogtam. - hosszú és vörös, ahogy szeretem. Várj, hol is tartottunk?

Harry elvigyorodott. Ezt a vigyort az ördög vezérelte.  A szemei sötétek lettek. Gyűlölet. Tiszta adta gyűlölet ült bennük.

Hogy ez megrémített-e?

Kurvára nem. Még rá is kacsintottam.

- Szívem, itthon vagyok - tártam ki a karjaimat - egy csókot sem kapok?

Harry a peronig sodort, muszáj volt távolodnom, ugyanis kinyomta volna a szememet a pisztollyal, miközben közeledett felém. A derekam neki csapódott a kemény betonnak, de meg sem szólaltam.

Harry a számhoz hajolt és rásuttogott. A hangja jó pár oktávot esett, husky mély volt, reszelős és vérfagyasztó.

- Csók helyett golyót kapsz a csinos fejedbe.

Megnyaltam a számat.

- Mi lenne, ha valami mást kapnék a számba? - mosolyogtam fel rá. - várj! Sajnos ez lehetetlen, ugyebár - pillantottam le az ágyékára. - kár. Pedig leszopnálak, mielőtt megölsz.

Harry felmorrant. Nem akartam ilyen ocsmányul nyíltan beszélni, de kihozta belőlem. Meg úgy minden egyéb mást. Mindenre emlékeztem. Mindkettő Harry meghalt. És most megkaptam az üres, fagyos változatot. Ahová tartozom, ezek szerint. Nem haldoklik, ellenben meg akar ölni. Szép húzás a nagy betűs élettől.

Harry megropogtatta a nyakát, mint a gengszter filmekben a nagyfejesek.

- Utolsó kívánság?

Azonnal rávágtam.

- Nyalj ki.

Harry hátra vetve a fejét elröhögte magát. Megragadtam az alkalmat, és a hasába nyomva a talpamat ellöktem. Meg sem vártam mi történik, felugrottam a peronra és rohanni kezdtem.

Elvileg hazafelé futottam és Jet-et tárcsáztam, gyakorlatilag pedig a hülye vonaton kötöttem ki. Mi. A. Franc.

Most mondanám, hogy ledöbbentem, amiért megint oda jutottam. De nem így volt. Emlékszem, mikor ki akartam szabadulni ebből az átkozott kabinból, de nem ment. Aztán Harry úgy döntött, elrabol. Megint ezt csinálja. Gondolatban már rég otthon voltam, a botrányos igazság azonban az volt, hogy oda lyukadtam ki.

A kabinba, aminek az ajtaja kinyílt és a bakancsának nyikorgására elkezdett verdesni a szívem.

Mi tehetünk róla. - ezt mondta a maszkos Fae. Miről tehetünk pontosan?

Szembe néztem Harryvel, aki a vállával az ajtónak támaszkodott és a pisztolyát nézegette.

- Instant halál. - mondta egyszerűen. - nem fog fájni.

- Biztató.

- De előtte kinyalhatlak.

- Mondták már, milyen rendes ember vagy?

- Nem igazán.

- Ja igaz, nem is vagy ember.

Harry közeledni kezdett felém, a szemkontaktusunk elmélyült és esküszöm, pár pillanatra levegőt sem vettem. Ott toporzékolt bennem egy érzés, mit nem tudtam hová tenni. Mi volt az? Pánik? Ki tudja.

- Tisztában voltam vele, hogy nagy hazug vagy, még ha nekem nem is tudtad megjátszani magadat. Legalább is ezt hittem. - röhögött. - komolyan le a kalappal, meg is hajolnék előtted, ha jól esne. Az a maszk tényleg odavaló, ahová rajzoltam.

- Még mindig nem tudom, mi a francról beszélsz. De tudod mit? Nem is érdekel.

Harry beletúrt a hajamba, megmarkolta és erősen hátra rántotta a fejemet. Felnyögtem a fájdalomtól, a testem pedig izzani kezdett.

- Ezért nem szereted te a szeretkezést - vigyorgott rám - csak ha kemények veled. - hajolt közelebb. - igazad volt, Fae Wallace. Ugyanolyanok vagyunk. Érzéketlen gyilkosok.

- Csak a magad nevében beszélj - sziszegtem. Először hazug, majd érzéketlen gyilkos. Nagyszerű. Végül is, így még nem neveztek.

Harry megfordított, és az asztalnak lökött. Konkrétan ráborultam, a csípőcsontom sajogni kezdett.

Hátra húzta a fejemet a hajamnál fogva és a torkomhoz szorította a fegyvert.

- Sokat gondolkodtam, hogyan öljelek meg. De hogy lásd, nagylelkű vagyok…

- Lelketlenül nagylelkű.

- Fejbe lőlek. Nem fogsz szenvedni.

- Hát nem is tudom - mormoltam, és inkább nem foglalkoztam az erőteljes szorításával. Egy-két száz hajszálam ki is jött valószínűleg. - szeretem a durvát, de hogy gyilkolós szex?

- Ehhez mindig is értettél, mi? - röhögött. A fülemhez hajolt és végignyalta a vékony bőrömet. Egyszerre fagytam meg és lobbant fel bennem a tűz. Lecsukódtak a szemeim és kiszökött belőlem egy sóhaj. Oké, gőzöm sincs, ez honnan jött. De Harryből is előhívott egy állatias hangot.

Kinyitódtak a szemeim.

Megragadtam az alkalmat és oldalba könyököltem, majd ellöktem. Csak fél métert hátrált meg, de elég volt, hogy megforduljak és találkozzon a tekintetünk. A szemei megvillantak.

Aztán megfogtam a kabátja alját, magamhoz rántottam a lábaim közé, és lehúztam magamhoz a száját. Összeszorítottam az ajkainkat, mindkettőnket meglepett. Harry pár pillanatra még inkább elgyengült. Megfogtam az asztalon lévő lámpát és egész egyszerűen a fejéhez vágtam. Engem nem fog megölni egy jégszívű akárki.

Harry elszakadt tőlem és a szemeit forgatva feszített az asztalra.

- Ugyan édes, így kell viselkedni azzal, aki épp megölni készül? - rázta a fejét rosszallóan.

- Aw, csak nem fájt? - biggyesztettem le az ajkaimat.

Harry egyik lábát betolta az enyéim közé, és úgy hajolt közelebb. A számra suttogott ismét.

- Bébi, nekem semmi sem fáj, mikor tanulod már meg? - morogta rideg hangon.

Elvigyorodtam.

- És nem is érzel, tudom. Akkor jön a kérdés, Casper - ráharaptam az alsó ajkára, meghúztam élvezetesen. - miért nem öltél még meg? - suttogtam. A csend beállt körülöttünk. Harry agyában dolgozott a kérdés, ahogy az enyémben is. Aztán a mutató és hüvelykujjával megfogta az arcomat, összenyomta. A szorításától égett és fájt a húsom, bőröm, még sem nyafogtam. Álltam a tekintetét.

- Meg sem kérdezed, Fae Wallace?

- Mit kéne?

Harry elnevette magát.

- Mit kéne?

- Gondolom, valami nagy problémád van velem. Mondjuk, hogy nem áll fel a farkad.

Oké, valószínűleg beletapostam az egójába. Elvégre egy ilyet a szemére hányni, hogy nem áll fel, vagy mondjuk kicsi, elég gonoszság. De mégis csak ő akart kinyírni. Ettől már akár el is tekinthetünk.

Csak hát arra nem számítottam, hogy Harry megpofoz. Oldalra fordult a fejem, pedig nem ütött nagyot. Inkább volt előjáték, mint rendes pofon.

Cserébe a térdemmel az ágyékába rúgtam, és hátra lépett jó párat az erőmtől. Nem fájt neki, jól tudtam.

Fogtam magam és az ajtóhoz rohantam. Amíg a hajamnál fogva vissza nem rántott. Felszisszentem. Aztán elkaptam a szerencsétlen széket és azzal a lendülettel összetörtem a hátán. Jézus Krisztus, ennek komolyan nem fáj semmi?

Harry konkrétan ásított egyet.

Aztán rálökött a kanapéra, letépte rólam a nadrágot, a bugyimmal együtt. Három ujja már bennem is volt, én pedig hangosan nyögtem fel a piszkos, elátkozott élvezettől.

- Mindig ennyire felizgat, ha meg akarnak ölni, Wallace?

Jó, tehettem róla, hogy csillogtak a combjaim is?

- Csak te izgatsz fel ennyire, szivi. - vágtam vissza szemtelenül gúnyosan.

Harry ismét a fejemhez szegezte a pisztolyt és az ujjaival körözni kezdett bennem. Lassan. Mintha kutatna valami után. Az arcomat nézte tüzetesen.

- Nem akarsz elmenni, Fae.

- Ó, dehogyisnem - szuszogtam. A testem is idióta volt. Olyan szinten fel volt izgulva Harryre, hogy képtelen lettem volna kontrollálni a hőt. Ami felszökött a gerincemen, végig a nyakamon, az arcomba is, hogy kipirosodjak.

- Ez volt az utolsó kívánságod.

- Tévedsz.

Harry lehajolt és a nyelvétől hátra kellett vetnem a fejemet. Megszívott, úgy kényeztetett, hogy a mennyekbe kerültem. Az ujjaiból horgot formált bennem és olyan pontot érintett, amitől hangosan sikítottam fel.

- Jézus - nevettem - mi a franc.

Durva volt tudni, hogyha elmegyek, Harry megöl. Mi a francért izgatott a tény ennyire? A testem tűzben volt. Akkor nem az érintése volt kegyetlen, hanem a szándéka.

- Ne menj el, Fae.

Találkozott a tekintetünk. Jól tudtam, miért mondja. Harry meg akart ölni, mert azt hitte, én tettem vele valamit. Pedig nem csináltam én semmit sem!

Magával vonzza az újabb kérdést: akkor miért nem akarja, hogy elmenjek?

- Miért? - bukott ki belőlem a kérdés, és a szemeim már keresztbe akartak állni, olyan örömet és élvezetet okoztak az ujjai. Harry belemártotta a fogait a hasam vékony bőrébe, majd összekapcsolta a tekintetünket.

- Pontosan tudod. Jól titkoltad, bébi.

- Nem tudom, miről beszélsz - mondtam, a hangom őszinte, komoly.

Elvigyorodott.

- Az a kibaszott maszk.

- Nincs maszk. - lihegtem.

- Most már bevallhatod, Fae. Tudom, hogy te tetted ezt velem.

- Mit? Miattam lettél j-jégsz…

Nem bírtam kimondani, mert fenséges hőhullám és élvezet áradt szét a testemen. Le kellett csuknom a szemeimet, pedig nem akartam.

- Ne. Hazudj. - morogta és a fegyvert ismét az államhoz szorította.

- Nem hazudok. Gőzöm sincs, hogy miről beszélsz. Nem tettem veled semmit. Szerinted miért akartam megváltoztatni az egész jelent, jövőt, akármit?

- Bűntudat.

Akkor én röhögtem el magam.

- Ja, mert annyi van bennem.

- Valld be Fae, és nem szenvedsz sokat. Mióta téged kerestelek. Aki ezt tette velem. Megtanultalak gyűlölni, Fae. Nem érzek, de láttam, mit vált ki valakiből az utálat. A szín tiszta gyűlölet. Megfogadtam, hogy pont ilyen leszek azzal, aki megölt.

- De hát élsz.

- Ez szerinted élet? - vágta hozzám megemelve a hangját.

Elhúztam Harry kezét, felültem és az arcába hajoltam.

- Bevallom. - mondtam monoton - gőzöm sincs, hogy ki tette ezt veled. De ha valóban én lennék az, akkor megérdemlem a gyűlöletedet.

Harry morogni kezdett, kibiztosította a fegyvert.

Minden olyan gyorsan történt. Még hallottam a fegyver kattanását, a szemeimet leszorítottam. Hát akkor ennyi volt.

A fegyver elsült.