Tizenkilencedik Fejezet - PISZKOS

helló mindenki! bocsánat a nagy kimaradásért, de nagyon elfoglalt hetem volt! itt a folytatás, jó olvasást hozzá!!! remélem tetszeni fog!

és felhívom a figyelmet: az egész rész 18+-os! nyers szavak is előfordulnak benne! ó és ajánlom az Ashanti számot, illik hozzá! :)

A szívem akkorát ugrott a mellkasomban a zár kattanására, azt hittem kiszakad a testemből. Szinte lassú felvonásként játszódott le előttem. Ahogy feláll, az ajtóhoz sétál és bekulcsolja. Valójában gondoltam kirak megint a tulajdonából. A szemébe néztem a kilincsről, és halk zihálásban törtem ki a puszta tekintetétől.

Ó te jó Isten.

Harry szemei általában fagyosak, üresek, de ott és akkor? Sötétek voltak. Mint a legsötétebb, dühöt ígérő éjszaka. És akkor megszólalt. Ó de megszólalt.

- Azt akarom, hogy vetkőzz le.

Elkerekedtek a szemeim. Az alhasam görcsbe ugrott. Azt akarja, hogy sztriptízeljek neki?

- Tessék?

- Vetkőzz le.

- Még mit nem - fontam össze a karjaimat. Oké, legszívesebben letéptem volna a ruháimat, hogy azt tegyen velem, amit csak akar. De kicsit meg kellett küzdenie érte.

Elnevettem magam.

Megküzdeni? Mégis kit áltatsz Fae? Szinte könyörögtél neki, hogy segítsen rajtad. Erre meg kell küzdeni érte? Addig röhögtem, amíg Harry fel nem morrant. A számra csaptam a tenyeremet.

- Ezt akartad nem, Fae? Engem akartál? Itt vagyok. Most pedig vetkőzz le.

Pár percig farkasszemet néztünk. Olyan intenzíven nézett, hogy le kellett pillantanom a földre. Hol van a bátor Fae? Pár pillanatra úgy tűnt, hogy elvesztettem. Amíg fel nem álltam és lassú léptekkel felé nem sétáltam. Oly komótosan, oly szexin, csípőmet ingatva, hogy végignyársalta az egész testemet tekintetével. Mintha nem tudott volna másfelé nézni. Pont ez volt a célom. Hogy ne tudjon ellenállni.

Megtorpantam előtte és oldalra billentettem a fejemet. Egy apró vigyor jelent meg az ajkaim szélén, mikor végre bele nézett a szemeimbe. Ráharaptam az alsó ajkamra és élveztem, mikor nem bírt másfelé nézni. Lehúztam a kabátom cipzárját, majd a földre ejtettem. Ott voltunk egy lerobbant vonat kabinjában és én vetkőzni kezdtem egy fiúnak. Soha az életben nem sejtettem volna ezt. Főképp, hogy milyen izgalommal töltött el. A hajamhoz nyúltam, hogy kivegyem a hajgumimat. Hátra vetve a fejemet szétborzoltam a tincseimet a hátamon. Hallottam, hogy a nyakam láttán egy mély levegőt szippant be.

Kivette a telefont a zsebemből és zenét kezdtem keresni. Vetkőzést akart? Akkor adjuk meg a módját. Épp beszélni akart, mikor benyomtam a régi nagy kedvencemet, Christina Aguilera Dirty című számát. A ritmusa tökéletes volt.

Leraktam a kanapéra úgy, hogy a hangszórója fölfelé legyen. Harry feszültebben állt az ajtónál, mintha nem erre számított volna. Főleg akkor volt még láthatóbb, mikor az ingemhez nyúltam. Kigomboltam a felsőt, majd még lejjebb. Egyszerűen megemésztett a tudat, hogy néz. Hogy nem tudja elszakítani rólam a tekintetét.

Csak, hogy mikor a hölgyekhez értem volna, abbahagytam.

Elvigyorodtam, mikor szinte dühösen meredt rám.

- Fae. - morogta türelmetlenül.

- Fogd be - szóltam rá határozottan, és meg is illetődött. Kerek szemekkel követte a mozdulataimat. Ahogy a kabin közepére lépkedett a zene ütemére, majd amikor elkezd énekelni megfordulok, hátra tolom a fenekemet és kört rovok le vele a levegőben.

Aztán meg is ráztam.

A hajam az arcomba omlott, ahogy már-már S alakot húzva magam után egyenesedtem fel. A vállam fölött rápillantottam, mindeközben az ajkamat haraptam be. Szexinek éreztem magam a tekintete alatt és ezt ki is használtam. A gombjaimhoz nyúltam és ahelyett, hogy egyenként szétszedtem volna, kettétéptem. Ekkor hallottam meg az első, férfias hangot a torkában. Meg amikor megfordultam, hátratúrtam a hajamat és hagytam, hogy elkápráztassa őt Ellie és Bellie. A mellem csillogni kezdett a verejtéktől, mit hűvös vizslatása okozott. Éreztem. A bőröm minden szegletében, épp merre jár. Felhevített és lehűtött egyszerre.

Felé kezdtem lépkedni ismét, igézően, időt hagyva neki. Hagytam, hogy az ing teljesen szétnyíljon rajtam, mire elé érkeztem.

A tenyeremet a vállára simítottam, és elkezdtem nekisimulni. A mutatóujjamat a számra nyomtam, és kiöltve a nyelvemet végignyaltam. És ő nem lélegzett. Ó de nem lélegzett. Csak az ujjamat nézte. A kezét rátettem a csípőmre, mi a zenére mozgott megállíthatatlanul.

Aztán a szájába nyomtam az ujjamat, mit nyalogattam.

Harry szemei lecsukódtak, és a szája körém zárult. Az életben nem éltem át ennél erotikusabbat. Persze kapták már be az ujjamat, de nem így. Nem ilyen üresen és egyszerre erotikusan. Ahogy beszippantotta és lenyalta az ízemet az ujjáról. A szám elnyílt, felziháltam.

Megfordultam és a hátammal bújtam hozzá. A fenekemet az ágyékához nyomtam és egy mély, alapos, érzéki kört róttam a csípőmmel. A hátam hátra hanyatlott a pillanattól, és Harry az orrát a fülem mögé nyomta.

- Tudod, két másodperc alatt tudnám azt a csinos nadrágot letépni rólad - mormolta halk, mély, reszelős hangon. A fejem imbolygott. Hol vagyok egyáltalán? - négykézlábra kényszerítenélek - folytatta és bár fenyegető volt a hangja, hatott. Ott, ahol kell. A testemben. - mögéd térdelnék…

Ahogy kitört belőlem egy sóhaj, Harry a hátamnál fogva ellökött. Olyan hévvel és erővel, hogy a padlóra estem. Négykézlábra.

Felnyögtem a fájdalomtól. A karjaimban, a lábaimban és a nyakamnál is, ahogy megrándult. Bele akartam marni a kemény talajba, hogy ne rontsak neki.

De Harry már mögöttem is volt. Térdelt. Az ágyékába a fenekemnél. És én égtem. Eltűnt a fájdalom. Csak ő volt. A feszítő bizsergés a lábaim között. A szükség. Ez már talán annál is több volt.

- Nézz rám, Fae. - nem tettem. Nem élvezheted ezt, Fae. Nem tetszhet, hogy foltok vannak rajtad, hogy a földre lökött. Semmiképp sem izgathat fel olyan módon, ahogy eddig soha senki nem tudott. Harry keze felkúszott a hátamon, belemart a hajamba és hátrahúzta a fejemet. A torkomon egy szisszenés és nyögés közti hang szökött ki. - azt mondtam, nézz. rám.

Úgy tettem. Mikor elengedett, a vállam fölött összekapcsoltam a tekintetünket. Mintha jég és tűzvihar csapott volna össze. Végigsurrant rajtam a libabőr, főleg, ahogy Ashanti Only you-ja felzendült a telefonomban. A régi jó kis r’n’b számok, a gyengéim.

Figyeltem őt. Ahogy ő engem nem rég. A szemei üresen voltak sokatmondóak, ha ez egyáltalán lehetséges. Egyszerre teltünk meg vággyal. Ő látta rajtam, én pedig csak tudtam. Ki más rángatná le rólam a nadrágot erőszakosan, a bugyimmal együtt?

Ott térdeltem előtte csupasz alsó testtel és remegtem. Szabályszerűen. Képtelen lettem volna lábakra állni, mert a testünk közelsége hőt generált, feltüzelt, beszippantott. Elnyílt a szám, ahogy a hátam aljához hajolt. Harcolhattam volna, de nem bírtam.

Nem. Ment.

Egyre közelebb s közelebb ért a szája s én ziháltam. Az egész kabin csendes volt, mit a halk könyörgő hangjaim törtek meg.

És még hozzám sem ért.

Ahogy kiöltötte a nyelvét, és hegye találkozott a bőrömmel, kitört belőlem a nyöszörgés. Harry szemei elsötétültek.

- Ha még egy hangot kiejtesz, elmehetsz.

Elnyíltak a szemeim. Tessék? Hirtelen düh jött belém és el akartam rántani a fejemet. Csak hát arra nem számítottam, hogy az ujjai még mindig rá voltak akaszkodva a hajam végére. Felszisszentem, ahogy meghúzódott a copfom. A körmeim csikorogtak a talajon.

- Harry!

A tenyerét végighúzta a fenekemen, és esküszöm azt hittem, hogy rácsap egyet. Ehelyett belemarkolt. De ez a markolás nem volt gyengéd, sem érzéki.

Kemény volt, nyers. Csak úgy, mint maga Harry.

Az ujjai belesüppedtek a húsomba, mintha belülről mart volna felém. Izzadni kezdtem a fájdalomtól és rángatózni kezdtem engedetlenül. Már pedig akkor sem lesz minden az akarata szerint.

Harry felmordult, és a lapockáim közé kapva, lenyomott a földre.

- Utolsó figyelmeztetés.

A mellkasomon feküdtem, a kezeim a fejem mellett terültek el és a fenekem a levegőben volt. A szájánál. A levegő bennem ragadt a póztól és a lendülettől, mivel lekényszerített.

Harry élesen lélegzett. Az ujjával végigsimított a lábaimon, majd a szájához vitte. Sosem jöttem zavarba, de amikor a lábamról törölte le izgatottságom ajándékát, bevörösödtem. Durván. Úgy mindenhol égni kezdtem.

- Piszkos vagy, Fae Wallace - mormolta az orra alatt - hiába ellenkezel, a tested elárul. Mit akarsz? Hogy nyaljalak ki? Gyengéden?

Tudni kell rólam, hogy a nyers szavakkal sosem voltak problémáim. Úgy értem nyalni, szopni, dugni, szexelni, semmi ilyen nem hozott zavarba.

De amikor egy olyan férfi - azokban a pillanatokban igen is az volt - ott térdel mögötted, és megkérdezi, hogyan nyaljon ki? Igéző szemeivel? Csillogó szájával? Minden természetességgel a hangjában?

Nem bírtam válaszolni. Csak szánalmasan néztem fel rá. Rimánkodva neki a szemeimmel.

Harry hümmögve hajolt le, hogy hosszában nyalhassa végig a fenekemet. És én nyüszítettem.

- Ó az Istenit, Harry - csaptam a tenyeremmel a padlóra, mert már nem bírtam. - tedd a hosszú nyelvedet hasznossá, vagy lerúgom a fejedet!

A következő, amit éreztem, egy erős harapás a fenekembe. Úgy ordítottam fel, mintha elvágták volna a nyakamat.

- Itt én diktálom a tempót, Sexy Legs.

Sexy Legs? Mióta becézget?

- Ne harapj meg még egyszer - búgtam neki, mert fájt.

Válaszul egy hatalmas, nedves csodát kaptam oda, ahol forrtam érte. Ívben feszültem hátra és a torkomon eddig soha nem hallott nyögés tört ki.

- Ó Istenem. Ó Isten - martam a padlót a körmeimmel, mert úgy éreztem ez a mennyország és többet nem akarok kikerülni onnan.

- Hallgass - vágta el az élvezetes pillanatot. - tudod mi lesz, ha ellenszegülsz.

És én hallgattam. Nem tudom miért, de úgy volt. A tenyeremet a számra csaptam, hogy elfojtsam a hangjaimat. Pedig a nyelve úgy édesgetett, olyan hévvel és akarattal, erősen, hogy rázkódni kezdtem.

Le kellett szorítanom a szemeimet, amin kibuggyant a könnyem. Főleg, mikor az érzékeny idegvégződéseimet kényeztette. A hő a lábujjaimtól indult a fejem tetejéig. Hajszolt, nem engedett az akaratából és én a földre voltam kényszerítve. Mikor hirtelen belecsípett a combomba, megugrottam és ráharaptam az ujjamra. Erősen. Kibuggyan a vérem erősen.

- Neked nem gyengédség kell, Fae Wallace - beszélt a bőrömbe - ugye?

Mikor nem válaszoltam, visszatért a hajszolásomhoz, csak sokkalta gyengédebben. A testem kezdett kihűlni és kevésbé ziháltam. Egy fajta pihenésnek tekintettem rá. Gondoltam hagy levegőhöz jutni. Csak, hogy percekig így folytatta. Hátra pillantottam rá, hogy a kihívással telt szemeibe ütközzek. Mondanom sem kell, milyen, de milyen szexis volt őt a lábaim között látni. Az arca fénylett tőlem, ahogy a szemei is.

Sosem hittem volna, hogy Harry felzihál, ahogy végigpillant rajtam.

Mint aki nem bírja felfogni a látványt.

Egyetértettem.

Egyszerre akartam a folytatást és letépni róla a ruhát. A bőre alá férkőzni.

Aztán Harry rácsapott egyet a fenekemre. Olyan gyorsan, feszesen és keményen, hogy felsikkantottam tőle. De más is történt. Az alhasam elszűkült, egyre inkább telítődött meg az érzéssel. És nyögtem. Nem bírtam tovább.

- Fae - figyelmeztetett s én visszafogtam magam. Jézus Krisztus, mondd, hogy nem ettől indulok be. Figyeltem Harry hangjára. Valahogy muszáj volt figyelnem rá. Nem kényszer volt, hanem akarat. Akartam figyelni rá, mintha ő tudná, mi lesz a jó nekem. Ez badarság, nem is ismer, de…

- Oh Isten, ne az ujjaidat! - sírtam fel, amikor egyszerre kettőt süllyesztett belém, lecsordult a könny az arcomon. A másik kezével belemart a fenekembe, tudtam, hogy le sem fogok tudni ülni majd a nyomoktól másnap. De tettem rá. Mert hullámoztam. Mintha az eddig elfojtott mozdulatok és hangok összecsaptak volna, és valami még jobbat építettek volna. Talán pont ez volt a célja. Harry többet nem parancsolt rám. Hagyta, hogy nyöszörögjek, hogy a nevét ismételjem újra és újra. Ahogy megtöltődtem. Ahogy rászorult a testem az ujjára és alig bírta kihúzni. - Harry…

- Mondd ki még egyszer, Sexy.

- Óh Harry - arccal a padlónak feszültem és sírtam, nyikorogtam, mindent csináltam. Uralta a testemet a szavaival és nyelvével, ujjával. Végem. Volt.

- Ne merd visszafogni magad - figyelmeztetett, de nem fogtam. Tökéletes párosítás volt a nyelve rajtam, az ujja bennem. Ahogy megszívott, megharapott és rohadtul fájt. De a fájdalom őrült gyönyörré változott.

Csak hát megint ott volt.

A kapcsoló a testemben.  

- Gyerünk, Sexy. Közel vagy, hallom.

Meg érezheted is, te barom! De hiába akartam elérni. Nem ment. Rázkódtam a forradalomtól a testemben, de mintha soha nem érhetne véget a kínzóan édes hajszolás.

- Harry, nem megy. - mondtam. Ideje volt közölni, hogy nem működik a testem.

Felegyenesedett és lenézett rám bambán.

- Mi nem megy?

Nagy nehezen felkecmeregtem, de annyira gyenge voltam és fáradt, hogy a kanapéra csuklottam.

A ruháimért nyúltam és belebújtam. Harryt pofán csapásként érte az egész. Felállt, de nem egészen volt még ő sem magánál.

- Mennem kell.

De elállta az utat.

- Mi történt? - rázta meg a fejét.

- Semmi.

Az ajtóra csapott.

- Mondd el, különben kiszedem belőled.

Belenéztem a szemeibe. A ruhám tapadt rám, a hajam oroszlánsörény volt, nem számított. Valójában reméltem, hogy talán majd most, Harry miatt működni fogok.

- Nem működik a testem. Ne értsd félre, esküszöm életem legjobb nyalása volt - nevettem zavartan - még az életben nem voltam ilyen közel O-hoz.

Harry szemében átfutott egy árny.

- Azt akarod mondani, hogy még sosem volt orgazmusod? - billentette oldalra a fejét.

- Azt ám! 100% orgaz-szűz vagyok! - tártam ki a karjaimat. - el vagyok baszva, Harry, ne legyél meglepve. Nem működik a testem, ennyi. Most már elengedsz?

Harry mélyen kutakodott a szemeimben. Komolyan megijesztett, mikor ilyen közelről bámult. Hátráltam is volna, de nem volt hely. Szemeimet forgattam és kilincshez nyúltam. Harrynél volt a kulcs, nagyszerű.

- Kiengedsz?

Kinyitotta az ajtót komótosan, de mielőtt elmehettem volna - haha, vicces, nem megyek én soha sehová - eltorlaszolta az utat előttem. Nem néztem rá, megvártam, hogy a fülembe mondja, amit akar.

Szinte hallottam hezitálni őt. Esküszöm. Mintha vitázna valami között: elengedjem végre vagy mondjam, amit akarok? Végül ennyivel zártuk le:

- Addig nem nyugszom, amíg ezen nem változtatunk. 

Tizennyolcadik Fejezet - FAGYOS

sziasztoook! megérkeztem a kövivel :) köszönöm szépen a kommenteket, imádom minden egyes szót, amit nekem címeztek! köszönöm köszönöm és köszönöm! imádlak titeket! remélem tetszeni fog a rész, jó olvasást! xx

FAE

Ott álltam és könyörögtem a szemeimmel. A testemmel. Vagy inkább a testem könyörgött nekem, hogy tegyek valamit. Az ujjaim belemartak az oldalába és vontam magamhoz. Az igazat megvallva nem ismertem magamra.

A saját testemre, elmémre nem ismertem rá. Mint akit bedrogoztak. Csak, hogy tudatában voltam és nem érdekelt. Jézus, nem érdekelt!

- Harry - súgtam neki, minden áron rá akartam venni arra, hogy segítsen. Megérintsen. Hozzám szóljon. Reagáljon. Tovább merészkedtem és belemarkoltam a kemény, feszes fenekébe. Be kellett harapnom az ajkamat, hogy ne kezdjek el hisztizni az élvezettől. - érints meg.

A hangom nem valódi volt. Nem lehetett, hisz sosem hallottam ilyen megalázkodónak. Szedd össze magad! - de nem ment. Ahogy rám nézett, ahogy végigpillantott a sóvárgó testemen, a hő úgy kúszott végig rajtam. A lábujjaimtól a fejem tetejéig. A szám elnyílt, és muszáj volt.

Muszáj volt megragadnom, hogy behúzzam a mosdóba.

- Fae, engedj el - parancsolt rám, és bár meggyőzőnek hangzott, tettem rá. Nem, még egyszer nem játssza ezt el velem. Nem érintett s tekintete mégis édes simítás volt a gerincem mentén. Így berántottam a női mosdóba, az ajtót kitárva, neki a csapnak. Amire felültem és a lábaim közé állt. A fejem mellett támaszkodott a falon, és nézett. Engem. Tüzetesen. Bele a szemeimbe. Egy pillanatra sem törtem meg a szemkontaktust, miközben a tenyereimet a csupasz hasára simítottam. Ki akartam csikarni belőle egy röpke reakciót. De semmi.

Az ég világon semmi.

Az arca merev volt, a hasfala kemény és egyenletesen lélegzett. Valahol sértő volt az egómnak, amiért nem mutatott semmit sem. Mi annyit jelenthetett, hogy nem voltam rá hatással. Finoman végigkarmoltam a bőrét, semmi. A lapockájához nyúltam, hogy végigszánthassak rajta az ujjaimmal. Én egyre rosszabbul viseltem. Égtem. Hozzá akartam simulni, hogy legalább érezhessem őt. A mellkasához hajoltam, a szívéhez, és oda suttogtam.

- Ugyan, ne legyél ennyire fagyos szívű. Nem akarsz megszánni? - vigyorogtam rá, a szemeim csillogtak az övében. Amik végül elsötétedtek. Pár pillanatra azt hittem, hogy vággyal. De mikor Harry ellépett tőlem és az ajtó felé ment, leesett az állam. Megint. Most mit mondtam?

Rám csapta az ajtót és ó, Isten segítse meg, hogyha az a kattanás az volt, amire gondolok!

A kilincsre nyúltam, semmi.

Bezárt.

A lánymosdóba.

Az óra közepén.

- Harry! - csapkodtam az ajtót - Harry, azonnal nyisd ki az átkozott ajtót. Ne kelljen még egyszer mondanom!

Csend. A végeláthatatlan csend. Rátapasztottam a fülemet, hogy hallgatózzak. Még csak lépést sem hallottam. Ez nem lehet igaz.

Harry bezárt az óra közepén a lánymosdóba.

HARRY

Kihúztam a suliból olyan gyorsan, ahogyan csak lehetett. Mit képzel magáról? Nem éreztem dühöt mondjuk úgy soha, de lényegében meg tudtam volna ütni. Pedig nem ütök nőt, soha. Azt az egyet tudom. Tisztelni őket legalább annyira, hogy ne érjek hozzá. Akarattal nem legalább is.

De hirtelenjében nem nőt láttam előttem.

Nem is Faet.

Egy homályos arcot, aki a képembe vágja, hogy milyen vagyok. Egy érzéketlen senki. És nekem pont megfelel. Nem akarok törődni azzal, hogy ki vagyok. Rég leszarom már. De az nem jelenti azt, hogy egy ismeretlen nőcske - aki nem ismer tegyük hozzá - butaságokat trécseljen rólam.

Mi a francnak akar beleavatkozni az életembe?

Kezdjük a vonatállomással. Megmondtam neki, hogy ne tegye be a lábát közénk. Kiállt a rohadt sínekre, még szerencse, hogy nem volt ott senki. Aztán megcsókolt. Kurvára megcsókolt. Annak ellenére, hogy megtiltottam neki. Meg magamnak. Olyan rohadt nehéz volt ellent mondani neki, de megtettem. Erre egyszerűen lerántott magához és azt hittem, hogy megfordul velem a kibaszott világ.

Tudni akartam, hogy milyen ízű a csókja.

Tudni akartam, hogyha végigcsókolom a testét, milyen sebességben forrósodik fel alattam.

Meg azt is, hogy ott lent milyen az íze.

És én nem akarok ilyet tudni. Sosem volt szándékomban. Kielégítettem a nőket szájjal, aztán viszlát. Nem kértem cserébe semmit sem, nem is adhatnák meg soha azt, amire szükségem van. Ha egyáltalán van olyan, hogy szükség. Adhattam orgazmust, de nem kaphattam. Beletörődtem. Biztosan jó lehet, levonva ezt a nők sikításából.

Elhomályosította az agyamat a tudat, hogy sosem érezhetem Fae csinos száját körülöttem. Életemben először érezni akartam. Pontosan ezért hagytam őt ott a síneknél. Mert szét tudtam volna szedni valamit, amiért semmit az ég egy adta átkozott világon nem érzékelek.

Muszáj volt elmennem, pedig nem volt szándékomban. Könnyebb volt csak elsétálni, mint bármihez is nekifogni.

Pedig ha láttak még emberek szépet.

Az egyetlen, amim van, a látás. És látom őt. Hogy milyen kipirultan, felhevülten. Értem. Hallottam a szuszogását, ahogy felzihál, és még hozzá sem értem.

Megálltam és mély levegőt vettem. Inkább nem hozom elő a tegnap éjjel történteket.

Még mindenki iskolában volt, kizárt dolog volt, hogy visszamenjek.

Mikor beléptem a lépcsőházunkon, egy férfi jött ki onnan. Magas volt és kapucnis, az arcát el is takarta. Fae ajtajára néztem, majd vissza rá. Elszűkültek a szemeim.

- Hé, kit keres? - csak tovább lépdelt. - hozzád beszélek, seggfej!

Az alak megtorpant és felém fordult. Még mindig nem láttam a vonásait. Csak ott állt és meredt rám. Felvontam a szemöldökömet. Amint beszélni akartam megint, eltűnt.

Csak így.

A semmibe.

Előhúztam a telefonomat és amint beléptem a lakásba, tárcsáztam Rox számát. Az üzenetrögzítője kapcsolt be, mint általában.

- Vedd fel a rohadt telefont, Rox! Beszélnünk kell.

Ő volt az, aki mindenkiről tudott. A fő kapcsolattartónk. A férfi nem olyan volt, mint mi, de olyan sem, mint a legtöbb ember.

Felmordultam.

Mit a francot akart Faetől?

Nem mintha érdekelne, de mellettem lakik.

Hazug.

Ki kellett vernem Fae-t a fejemből, így késő délutánra áthívtam Hayley-t, akit egy bárban ismertem meg pár hete. Még akkor megígértem, hogy hívni fogom. Eljött az ideje.

Miniszoknyában, tűsarkúban topogott be az ajtómon. A kanapén ülve lecsekkoltam, csak a fejéhez ne értem volna.

Vörös haj, most szívatnak odafent?

- Úgy nézel rám, mint aki szellemet lát - nevetgélt zavarában. Megpaskoltam magam mellett a kanapét. Miközben leült, kitolta a fenekét, szinte az arcomba. Mikor találkozott a tekintetünk, valahogy még kevesebb lettem, mint a semmi. Egyenes orr, nőies áll és nyak, nagy, kerek, zöld szemek és egy kedves mosoly. Hát, nem így emlékeztem rá, de megteszi.

- Pezsgőt?

- Nincs inkább egy kis söröd?

Homlok ráncolva bólintottam.

- A nő és a sör. Szexi. - mondtam, majd a hűtőhöz tántorogtam. A tekintetem az ajtómra tévedt. Füleltem, de nem hallottam semmit. Még nem hallottam hazajönni. - valaki üssön le.

- Hogy mondtad?

- Semmi - vetettem felé egy fél vigyort és megnyugodtam, mikor belepirult. Hayley visszafogottnak tűnt a kinézetéhez képest, ami jó pont volt. Fae után rám fért az uralom. - tessék - odaadtam neki a felbontott sört, és leültem mellé. - taxival jöttél?

Bájcsevejt indítottam, hogy oldjam az idegességét. Mosolyogva mesélt a munkájáról, hogy onnan jött meg ilyenek. Én meg hallgattam őt. Más kérdés, hogy a szavai nem jutottak el hozzám. A száját néztem. Biztosan észrevette, mert többször megnedvesítette.

Ó nem, hölgyemény, ne is készülj semmi ilyenre.

- Kemény leszek - dőltem hátra és a kanapé háttámlájára tettem a kezemet. Hayley zavartan pislogott rám - ha nem szereted a durvát, akkor menj szépen haza.

Leesett az álla.

Az igazság az volt, hogy mindig így kezdem. Szeretem, ha a nők tudják, mibe fognak bele.

- Oh, oké - mosolygott rám és már ebből a mosolyból tudtam. Hogy megijesztettem. Megfogtam a sörét és leraktam.

- Gyere ide - mondtam neki halkan, mire közelebb araszolt. Felütöttem a fejét és az arcához hajoltam. Mikor el akarta kapni a számat, megráztam a fejemet - nem akarod a csókomat.

- De szeretném - suttogta, majd felszisszent. Erősebben fogtam meg a kelleténél. A nyakához hajoltam, hogy végignyaljam. Hátra vetve a fejét ellazult és felsóhajtott.

Fae sokkal intenzívebben sóhajtozott.

Megakadtam. Nincs Fae, Harry.

Bekaptam a fülcimpáját, hogy megharapjam neki. A vállamhoz nyúlt, megszorította és összerezzent. Emlékszem Fae lélegzete mennyire felhevült a harapásaimtól.

Haver, ne gondolj már Fae-re!

Egész éjjel azt idéztem fel, hogy nyögött, dörgölőzött hozzám. Lehunytam a szemeimet, majd Fae-re néztem. Vigyorogva, csillogó szemekkel nézett fel rám, az ajkát harapdálta. Ujjával a megharapott füléhez kapott és élvezettel simogatta.

Amíg a valóságba nem tértem, ahol Hayley ijedten meredt rám.

- Én ezt… nem akarom, Harry.

Hát, én sem.

- Megértem - bólintottam és kisimítottam a haját az arcából. Minden egyes érintésemre megugrott. Elővettem egy kis pénzt a zsebemből - taxival menj, tessék. Ebből hazajutsz.

Miután becsukta az ajtómat, fellélegezhettem. Mi a franc? Nem zavart, hogy Hayley visszavonult. Mindig meg van a lehetőségük. Sosem kényszer. Nincs finomkodás, ez velem jár. Aki nem szereti, elmehet. Teljesen egyetértettem Hayley-vel, ő ezt nem akarta.

Főleg úgy nem, hogy egy kibaszott másik lányt képzelek a helyébe! Mi a pokol, Styles? Szedd már össze magad.

Megőrülök. Mindenhol a hangját hallom. A zihálását. A pirult arca van előttem, ha lehunyom a szemem, ha kinyitom.

Az öklöm találkozott a pulttal. És. Nem. Éreztem.

Nem éreztem.

Felkaptam a kabátomat és rohanni kezdtem az állomás felé. Be kellett zárkóznom a helységembe. Nem izgattak a többiek, ahogy visongva várták a következő vonatot. Buliztak, szédelegtek, enyelegtek. Semmi új.

Kitártam az ajtómat és elmondtam egy sor káromkodást Niall-re, hogy megint nyitva hagyta az ajtót.

Csak, hogy nem Niall volt a tettes.

Megtorpantam az ajtóban. Egy alvó Fae-el találtam magam szemben a kanapémon. Még világos volt, így minden vonását kitűnően szemügyre vehettem. Felsóhajtottam és megvakartam a tarkómat. Leguggoltam mellé és csak bámultam őt.

A szeplőit a két arcán és orrán. A karikákat a szemei alatt. Vajon mennyi ideje aludhatott már? Az ajkai szét voltak nyílva és halkan szuszogott. Azon kaptam magam, hogy lebontom a kontyát és a mellkasára igazgatom a vörös haját. Megigazítottam minden tincsét és leültem vele szembe. A bokámat a térdemre tettem és összefontam a karjaimat.

Ki kellett volna tennem, de olyan nyugodtan aludt. Vajon aludt már valaha ennyire mélyen? Többször hallottam éjjel, hogy ordít álmában. Nem vitt rá a nem létező lélek, hogy felkeltsem. Elővettem egy papírt, meg ceruzát és rajzolni kezdtem. Az agyam totál kikapcsolt. Nem láttam mást, csak őt és a kanapét. A kezét lelógni a földre, a haját szana-szét állni.

Jézus Krisztus, lehetett valami ilyen lélegzetelállító?

Oldalra sodortam a hajamat és egy órát dolgoztam rajta. A lábánál tartottam, mikor nyújtózni kezdett.

- Harry? - suttogta álmos hangon. A fiókba raktam a rajzot, hogy ne lássa. Magam sem tudom, hogy miért rajzoltam le. Csak megragadtam az alkalmat.

- Mit keresel itt?

- Téged.

- Megtaláltál, most már mehetsz - böktem az ajtóra. Nem maradhatott ott.

- Nem - felült és zavartan nézett a hajgumira. Remélhetőleg azt hitte, hogy kiesett a hajából. - nem megyek el.

Felállt és mellém sétált. Szorosan ült le mellém, és mikor arrébb kúsztam, követett. Fel akartam állni, de visszacsuklottam. Lenéztem a kezére a karomon, majd a szemébe.  

- Maradj - Fae hangjában kérés volt. Fura volt. A nagy rettenthetetlen, erős lány, kért engem valamire. Visszaültem és ölbe ejtett kezekkel vártam. Amíg a tenyere rá nem tapadt a kézfejemre.

Lecsuktam a szemeimet. Engedj el. Engedj el, mert nem érzem.

- Megbántottalak? - kérdezte halkan - biztos megbántottalak.

Hol van az igazi Fae?

- Nem bántottál meg. Csak nem volt kedvem a szexhez, ennyi.

- Oh - beharapta az ajkát és oldalra fordította a fejét. Remek. Most meg én bántottam meg. Nem mintha érdekelne. Legalábbis nem kéne. Ott ültem kukán és vártam, hogy végre elhúzzon.

De épp más történt.

Fae az arcomat a kezei közé fogta és azzal a lendülettel szakadt ki belőlem egy éles levegő. A szám elnyílt, a szemeimmel együtt. Mi. A. Francot. Csinál.

De meg sem bírtam kérdezni, a sokk erősebb volt. Figyeltem, ahogy az ujja kört ró a bőrömre. Simán le tudtam volna ütni a kezét magamról, de nem tettem. Ültem bénán és átkoztam csendben magamat érte.

Fae szemei ragyogtak, ahogy rám nézett. Miért néz így rám? Nem így kellett volna lennie. Nem kellett volna vonzódnia hozzám, még ha csak szexuális úton is. Ki kellett volna hűlnie s nem a testének. A lelkének. Ahogy az a lány tette, akit megcsókoltam még réges-rég. Érezte a bennem lévő üres, jéggé fagyott semmiséget és nem bírta feldolgozni.

Megölte magát.

Ezt teszem az emberekkel. Megölöm őket a csókommal. Tegnap nem kellett volna ott hagynom. Nem tudhattam, hogyan reagál majd rám. Tény és való, hogy kifigyeltem őt. Hazajönni. Majd az ágyában. Aludni. Izzadni álmában. Ott voltam és egész éjjel figyeltem rá.

Mikor felfedeztem a vágásait, még biztosabb lettem a dologban. Semmi csók. Semmi érintkezés. Semmi, de semmi ehhez fogható dolog. Ő mégis megtette. És én nem tudtam nemet mondani.

Hallani akartam a hangját. Ahogy a nevemet kiabálja. Csak ennyit kaphatok belőle és a látványt.

Szükségem. Volt. Rá.

Ki kellett szednem őt a szervezetemből, mielőtt túl késő.

- Gyönyörű vagy - suttogta nekem az orra alatt, és elhúztam a fejemet. Gyönyörű. Még hogy gyönyörű! - az vagy, Harry.

NEM! - ordítottam magamban.

- Valami gázos dolog történhetett veled, de szerintem nem vagy te olyan fagyos, mint amilyennek mutatod magad.

Felpattantam a kanapéról és az ajtóhoz sétáltam. Az ujjaim bele akartak marni a kabinba, vagy bármibe. Vissza kellett tartanom magam.

- Fogalmad sincs róla, hogy mennyire fagyos vagyok - morogtam az orrom alatt és kulcsra zártam az ajtót. A kulcsot pedig a zsebembe csúsztattam.

Mikor megfordultam, Fae a kilincsről a szemeimbe nézett. Hogy izgalom vagy félelem ült szemében? Nem izgatott.

Mert hallani fogom a hangját, látni fogom őt izzadtan. Addig nem nyugszom, amíg nem ordítja fel a nevemet. Ki kellett vernem őt a fejemből és ahhoz neki is együtt kellett működnie velem. Megadom neki, amit akar, és magamnak is, amit az eszembe véshetek.

Hogy aztán külön utakon járjunk. Mert Fae-nek igaza volt. Fagyos vagyok. A csontjaimig fagyos.

Nem vonzódhat hozzám. Tilos, hogy bárki is vonzódjon hozzám. Nem érdemlem meg és nem is akarom. Nem kell. Képtelen vagyok viszonozni. Fae csak szenvedne, amíg én nagyban tennék az egészre.

Ilyen az élet azzal, aki Jégszívű.

Szó szerint.

És semmi és senki nem tudja felolvasztani. 

Tizenhetedik Fejezet - HŐ

helló mindenki! kicsit későn, de meghoztam a következőt! :) szeretném elmondani, hogy nagyonnnnagyonn örülök az érdeklődéseteknek! nem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretitek az új BM-et! nagyon jól esik és tényleg élvezet írni nektek! elolvasok minden egyes kommentet és wow, köszönöm szépen! olyanokat tudtok írni nekem, hogy rendesen megkönnyezem! egyszerűen fantasztikusak vagytok és köszönöm, hogy továbbra is támogattok a kimaradás után. örökre imádni foglak Titeket és SOHA nem felejtem el, amit Tőletek kapok nap mint nap! köszönöm. ezermillió puszi <3

Kora reggel arra keltem, hogy ráz a hideg. Felültem az ágyban, Jet a lábaimon tehénkedett.

- Jet, mássz arrébb - morogtam, de amikor leesett rólam a takaró, visszadőltem és a nyakamig húztam. - oké, megfagyok.

Ránéztem az órára, hetet mutatott. Felnyögtem fáradtan. Miután Harry jól ott hagyott, az eső elállt és hazasétáltam. Az őszintét megvallva annyira ott hagyott, hogy legalább háromszor rendeztem le magam itthon. Persze mindezt hiába, mert a nagy betűs O és én nem járunk egy úton. Tegnap óta olyan égés volt a lábaim között, hogy a hideg víz sem segített rajta. Lenéztem a testemre, ami rögtön forrni kezdett. Nyelnem kellett, mert a torkom is kitikkadt, ha az estére gondoltam.

Krisztusom, hogyan volt képes ennyire felizgatni, majd szépen ott hagyni a semmibe?

A szemeimet forgattam. Ennyire kegyetlen nem lehet egy fiú! Legszívesebben a hajánál fogva rántottam volna vissza a lábaim közé! Az után a kínzás után, minimum a nyelvét követeltem volna.

Te jó Isten, Fae, térj már észhez!

Egyáltalán miért vagyok ennyire felhevülve? Jézus, egy fiútól sem indulok be. Jó persze, ez is hülyeség. Inkább nem olyan… megemésztően. Mintha a vérembe fúrta volna magát. Belém férkőzött. Felnevettem.

Ó nem, csak képzelődsz!

Meg fogod bánni.

Minden bizonnyal arra értette, hogy az ujjaival álmodtam. Rögtön az után, hogy a nyelvéről. Aztán meg a…

- Na jó, ez nevetséges - felkeltem és a köntösömért nyúltam. A konyhában készítettem magamnak egy jó forró szexet, és kortyolgatni kezdtem. Megtorpantam. Aztán meg is ráztam a fejemet. Forró szexet. Leraktam a bögrét az asztalra és beszívtam az ajkamat. Nem volt időm elagyalni, hogy ép maradt-e az agyam. Jet belefúrta az orrát a térdhajlatomba és morogni kezdett. - jól van, haver - paskoltam meg a fejét - mindjárt, csak felveszek egy óvszert. - mosolyogtam le rá, mire Jet oldalra billentette a fejét - úgy értem nadrágot. Felveszek egy nadrágot. Ne nézz így rám, mi bajod van?

Jet követett a szobába, ahol kirántottam egy farmert, meg egy felsőt. Kontyot csináltam a hajamból, és nem sminkeltem ki magam. Semmi kedvem nem volt, meg energiám sem. Viszont mikor a tükörbe nézve láttam a táskákat a szemeim alatt, inkább a smink mellett döntöttem.

Úgy vittem Jet-et az úton, hogy egy másodpercre sem pillantottam Harry ablaka felé. Pedig izzottak a szemeim. Látni akartam. Vajon ott van? Hová ment tegnap éjjel? Kopogtam hozzá, de természetesen lusta volt kinyitni. Vagy épp csak tett rá, hogy ott hagyott a vonatállomás közepén felspanolva.

Semmi gond, Harry, tényleg. De azért hasznát venném a nyelvednek.

Oh. Még jó, hogy ezt senki sem hallotta.

Szóval mai teendők. Fel kellett hívnom a főbérlőt, hogy mégis ki fizette be az albérletemet. Másrészről Missyvel is kötelező volt beszélnem most már. Félre teszem a történteket és kész. Kár, hogy nem egy suliba jártunk. Általában csak hétvégénként találkozunk, mi elég nagy szívás.

Így lesz.

Tenni fogok Harryre és a gyerekes játékaira. Azt mondta, hogy ó de nagy hatással lesz rám. Haha, hát beleröhögök a nagy hatás képébe! Még, hogy hatás. Vigyorogva néztem utoljára a tükörbe, de az le is fagyott az arcomról.

- Mi a…

Oké, túl álmos lehettem. Mindenképp ez lehet a magyarázat arra, hogy elkerülte a figyelmemet a harapásnyom az arcomon. Ahogy Harry rá harapott. Az, hogy leesett az állam, csöppet sem volt túlzás. Csak akkor döbbentem rá, hogy fájt a derekam. Meg a lábaim. Meg a karjaim. Úgy mindenem.

Ennyit arról, hogy nem gondolok Harryre.

Jézus, miért kezdek bizseregni a sebeimet látva? Ez beteges. Lehunytam a szemeimet és éreztem, ahogy feltesz a peronra. Az erős, erőszakos, nyers mozdulatai. Bűn az, ha tetszett? Igen, valószínűleg. Ki szereti, ha szarrá verik csókolózás közben?

Te. Te szereted.

Elhallgatattam a hülye hangot a fejemben. Csak nyugalom. Semmi gáz nem volt. De azért még eldörzsöltem a forró égetést, mielőtt suliba indultam.

Egész úton az járt az eszemben, hogy milyen szánalmas vagyok. Életemben összesen vagy háromszor nyúltam magamhoz. Azt is unalomból. Már gondolkodtam rajta, hogy meg kéne nézetnem magam. Biztos voltam benne, hogy nem működött normálisan egy két testrészem. Kezdjük a női részekkel. A szex jó volt, Zaynnel is, de semmi extra. A felizgulás természetes emberi dolog. De ezek szerint én nem vagyok ember, mert nem szoktam csak úgy felizgulni.

Na jó, ez hülyén hangozhat. Kell egy helyes fiú, szexi beszéddel, jó csókkal és bumm. Csak nálam nem működött mindig. Vagyis inkább fogalmazzunk úgy: egyszer sem.

Hogy is fogalmazzak. Olyan kellemes volt a szex. Elment, én is szerinte, aztán viszlát. Zayn sokat próbálkozott felépíteni, segíteni rajtam. Végül annyira megsajnáltam, hogy szimplán ál-orgazmust tetettem. Nyögtem, hánykolódtam, vonaglottam, miegymás.

Aztán most kiderül, hogy igazából csak földhöz kellett volna csapnia, hogy működjön? Felnevettem. De úgy Istenigazából. Hát nekem elmentek otthonról.

- Fae Wallace, ne merj elsétálni mellettem!

Missyt pillantottam meg hátra fordulva.

- Mis? Te mit keresel itt?

Magamhoz vonva megölelgettem, csak hogy ne kelljen látnom a mérges fejét.

- Gondoltam mivel ma nem megyek suliba, felkeresem a volt legjobb barátnőmet.

Elnyílt a szám, majd összefontam a karjaimat.

- Ez fájt.

- Mondj egy nyomós okot, amiért nem kerestél?

- Mert kanos vagyok! - vágtam rá egész hangosan. Körülbelül olyan tágra nyíltak a szemeim, mint az övéi. - oké, nem ezt akartam mondani.

- Uhh, nem vagyok rá kíváncsi.

- Bocs - nevettem össze-vissza, mi a franc ütött belém? - miért nem mész suliba?

- Orvoshoz megyek, csak rutin - legyintett és leült a közeli padra. Igazából követni akartam, csak hát nem én irányítottam a nyakamat. Az ajtó felé néztem, ahol ott álltak Louis-ék. Inkább nem akartam választ, hogy miért kutakodtam Harry után. - Fae?

- Hogy mondtad? - fordultam vissza rögtön barátnőmhöz.

- Oké, valami nem stimmel veled. Mi a franc történt az arcoddal?

- Nekimentem az ajtónak - ültem le mellé. Az alapozó félig-meddig eltűntette a fognyomokat. Nem hiszem el, hogy belém harapott. - nem nagy ügy.

- Berúgtál?

- Én? - háborodtam fel - sosem iszok.

- Eleget - mosolygott rám. - hogyha esetleg az igazságot is el akarod mondani, hívj fel.

Missy felállt a padról és el akart indulni. Ösztönből utána kaptam és visszahúztam őt.

- Ne hülyülj már, Mis. Jó, oké, verekedésbe kerültem tegnap éjjel, ezért nem tudtunk találkozni.

Missy arca sápadt lett és valamit kérdezett, de nem hallottam már. A tekintetem Missy mögé csúszott, az iskola kapujára. Rá akartam parancsolni a szívemre, hogy hagyja abba az izgága dörömbölését! De nem ment. Nem. Ment.

A szám elnyílt, ahogy végigfutott rajta a tekintetem.

Úgy nézett ki, mintha épp fotózásra esett volna be, rendezetlenül. A sötét farmere rászorult a lábaira, kihangsúlyozva mindenét. Szó szerint mindenét. Éreztem, hogy kiszárad a nyelvem. Sötét V nyakú póló rásimult a testére, amire a jól ismert szövetkabátját húzta rá. A haja össze-visszaállt, mint aki most kelt fel. Vagy épp most szexelt.

A gondolatra hatalmába kerített egy ismeretlen érzés.

Ó nem, nem megyünk el odáig.

Úgy szelte át hosszú lábaival az udvart, mintha az lenne a legismertebb kifutó. Minden lány tekintetét odavonzotta. De, inkább ezzel nem foglalatoskodtam.

- Fae, figyelsz rám?

De nem figyeltem. Nem bírtam elszakítani a tekintetemet róla. Mi a franc? Megráztam a fejemet és sokat pislogtam.

- Bocs, mit mondtál? - makogtam és Harry mintha meghallotta volna a hangomat. Hátranézett a válla fölött és a tekintete pofán csapásként ért. A hő lavinaként sújtott végig minden porcikámon, ahogy akkor mélyzöld nézése felszántott, csontig hatolva. A szám halk hangban nyílt el, és hátra is dőltem a padban. A mellkasom elnehezült és akaratomtól függetlenül is, a tenyerembe martak a körmeim.

Harry reakcióit nem bírtam kivenni. Az arca merev volt, a pillantása a kezemre siklott, majd vissza az arcomra. Aztán elfordult és Louis-ékhoz ment.

- Oké, sok szexet lehet látni, de nem ilyet, mint az előbb köztetek volt - Mis konkrétan legyezte magát - neked is meleged lett? - hajolt közelebb - nem ez a fiú az, aki neked ment a buliban?

- De.

Szerencsére megszólalt a jelző, és nem tudott tovább kérdezősködni.

Egész matek órán úgy ültem, mint akinek mosdóba kell mennie. Szorongtam és tördeltem az ujjaimat. Zayn többször felém pillantott, kérdőjellel a fején. Én csak félmosolyt vetettem felé.

Wow, ez könnyen ment.

Vártam, hogy megteljek súllyal és ne bírjak ránézni továbbra sem. De nem jött. Sőt, pár pillanatra még a tekintetét is álltam. Zaynt is megleptem, nem csupán magamat.

Firkáltam pár szót a füzetembe, de valahogy nem vitt rá a lélek. Hogy figyeljek, esetleg bármi más.

Első szünetben nem sikerült találkoznom Harryvel és már kezdett megemészteni a düh. Szembe akartam nézni vele. Más kérdés, hogy mit mondtam volna neki. Kösz, hogy jól ott hagytál, miután persze jól felturbóztál. Haha, vicces volt, most már fejezd is be. Ja igen, mert tudod még mindig hiányolnak odalent.

Felhorkantottam magamban. Lehetetlen vagy, Fae.

Harry ezt élvezi. Biztos voltam benne, hogy semmi sem történt velem. Azon kívül, hogy szex hiányom van. Ez egy alapvető dolog az emberi természetben.

Csak nem a tiédben.

Elhallgattattam a duruzsolást a fejemben és a mosdóban megmostam az arcomat. A harapását néztem az arcomon. Ha nem vakolnám be megint, tisztán lehetne látni minden foga nyomát. Érdekes. Ott és akkor kurvára nem izgatott, hogy fáj. Nem is érzékeltem.

Beteg vagy.

A következő óráról muszáj volt kikéredzkednem.

- Nem tudja bent tartani? - nyávogta a tanár, irritáló hangon. Szem forgatva ráztam a fejemet.

- Vizelettartási problémáim vannak - mondtam büszkén, mire többen felröhögtek. Ki kellett jutnom a teremből, mert kivert a víz. - és valószínűleg klimaxolok is.

- Minden bizonnyal - pillantott rám gúnyosan. Jó, és ha mondjuk a testem 60 éves? Ő sem tudhatja. - menjen.

Feltápászkodtam, hallottam Zayn pisszegését. Jeleztem neki, hogy megvagyok és próbáltam nem hangosan becsapni magam után az ajtót.

A WC-n ültem és a hajamba markolva vettem mély levegőket. Reggel fázva keltem, most pedig megsülök. Lehetséges, hogy megfáztam. Igen, biztosan.

Aznap harmadszorra néztem a tükörképemet a mosdóban. Mindig ugyanazt mutatja, max egy hajszállal nyúzottabban nézek ki. Lecsuktam a szemeimet.

- Menni fog ez.

Nem tudom, mennyi időt töltöttem a mosdóban, de amikor kiléptem, egy erős betonba ütköztem. Ami egyébként egy mellkas volt. A szívem akkorát ugrott, hogy a nyakamban éreztem. Erős, intenzív, feszengő érzés.

És akkor megéreztem.

Az illatát. Az orromba szállt és nem kellett ránéznem, hogy tudjam, kibe botlottam. A szám szétnyílt, mikor találkozott a tekintetünk.

Nem nézett ki jól, és közben mégis.

Az arca falfehér volt és a szemei áttetszőek. Úgy éreztem kiszippantja belőlem a maradék életerőmet is. Megkapaszkodtam az ajtófélfában. Ő is annak támaszkodott egy kezével. Mintha tudta volna, hogy itt vagyok. Mintha várt volna.

Hirtelenjében szó fosztott lettem. Ott álltam előtte, pár centi távolságra tőle és ziháltam. Kikapcsolt az agyam és csak nézni tudtam őt. Hosszasan. Felébresztve minden érzékemet. Mindenhol. Törhetetlenül.

Elhatároztam egy idő után, hogy megszólalok. Valamit csak mondanom kell.

Felsóhajtottam.

- Hosszúak az ujjaid - vágtam hozzá. Harry szemöldöke a haja mögé szaladt, ahogy az enyéim is. Mi van? Nem is ezt akartam mondani! Éreztem, hogy égni kezd az arcom. Nekem sosem ég az arcom. - biztos ügyesek lehetnek - folytattam a megaláztatásomat. A hülye nyelvem a saját kezébe vette a dolgokat és úgy döntött, a föld alá tipor. Harry nem röhögött. Pedig vártam az üres fél oldalas vigyort, vagy a nevetését. De semmi. - oké, nem ezt akartam szexelni - mondtam, még inkább égni kezdett az arcom. - befogom - belenéztem a semmibe és neki dumáltam. - tényleg beszopod - Harry torkában akadt a röhögés. Leszorítottam a szemeimet. Oké, ennél kínosabb már nem lehet. - mielőtt totál hülyének nézel, elmondom, hogy mi van - közelebb léptem. Megfogtam a nadrágja övét és magamhoz húztam. Harry totál meglepődve esett majdnem nekem. Megragadtam egyik kezemmel a pólója nyakát, a másikkal tovább tartottam a nadrágját és folytattam. Búgtam a szájára - piszkos dolog volt, amit tegnap leműveltél velem. Ideje beraknod a nyelvedet oda, ahová való, mondjuk most. - Harry mellkasán rekedt a levegő. Ez jó jel lehetett. - szexeljük ki magunkból, akármi is ez. 

Tizenhatodik Fejezet - ÍZ

helló mindenki! itt a várva várt rész! felhívom a figyelmet hogy elég piszkos rész lett, tehát aki nem akar ilyet olvasni... hagyja ki majdnem az egészet! :D jó olvasást hozzá, és most már forrósodni fog közöttük a dolog : )

Ahogy összeérkezett a szánk, mindkettőnk torkán akadt a levegő.

Valószínűleg én sem voltam felkészülve rá, csak egy random ötlet volt. Vagy inkább vágy. Igen, az lehetett. Mióta játszadozott velem, másra sem tudtam gondolni és ott voltam. Harryt csókoltam, felvéve a nagymami bugyit és kezembe véve az irányítást. A tarkóját fogva szorítottam magamhoz. Harry ajkai elnyíltak a sokktól, és én kihasználtam. Kiöltve a nyelvemet csábítóan nyaltam végig a felső ajkát. Lassan. Komótosan. Táncra hívva őt. Nem volt megállás. Nem lehetett.

Éreztem. Neki is éreznie kellett.

A testem abban a pillanatban kelt életre, ahogy Harry mellkasából egy mély, hörgő hang szakadt fel. Végigszaladt a libabőr rajtam és lábujjhegyre állva nem adtam neki esélyt. Nem engedtem, hogy ellökjön. Göndör fürtjei az ujjaim közé simultak, majd belemarkoltam és ráharaptam az ajkára. Éreztem a pillantásait az arcomon. És igazam volt. Találkozott a tekintetünk és én az ajkát harapva vártam. Valamire. Szisszenésre, élvezettel telt hangra, bármire. De Harry merev volt, mint egy kőtömb. A szemei átnéztek rajtam s valahogy akkor mégis látott. Lenézett a szánkra, majd vissza a szemeimbe.

Fura volt.

Más srácok már rég az ölükbe kaptak volna, hogy nekem dörgöljék az izgatottságtól fűtött testüket. De Harry csak állt - persze, hogy nem a piszkos értelemben - a karjai a teste mellett pihentek.

Úgy döntöttem, hogy kihasználom a helyzetet.

Hüvelykujjammal végigkalandoztam az éles álla szélén. Végig le az álla csúcsáig, majd fel az alsó ajkához. Telt, lilás ajkai puhák voltak, és egyben olyan ridegek. Mintha kevésszer csókolták volna. Pedig én is tudtam, hogy az lehetetlen. Harry válla megrándult, de még mindig mozdulatlan maradt. Felnéztem a szemébe és rávigyorogva kebeleztem be alsó ajkát az enyémekkel. Mélyen, élvezetesen, mintha épp a legfinomabb dolgot kaptam volna meg épp. A szemhéjai lecsukódtak félig, de a tekintetét nem szakajtotta el rólam. Ahogy a tenyerem lesimult a mellkasára, abban a tempóban szívtam meg lágyan az ajkát.

Aztán erősen.

Hirtelen, erősen és vágykeltően. Reméltem, nem csak nekem volt az. Olyan kecses táncot jártam előtte számmal és kezemmel, mint még senki másnak. Hirtelen én éreztem magam a predátornak, aki lecsapott az áldozatára.

- Fae. - el akart küldeni, a hangsúlyából ítélve. De nem mintha érdekelt volna. Az ujjaim eljutottak a nadrágja övéhez, majd belemarkoltak. Harry arca eltorzult, majd lehunyta a szemeit.

- Harry - mormoltam, már-már könyörögve neki. Az orromat az arcába fúrtam és lecsukott szemekkel vártam. És vártam, vártam, vártam.

Mi lesz már?

Az ujjbegyem beférkőzött a bőréhez a hasán. Éreztem a rövid szőreit, és levegőért kaptam. Inkább nem mondom el neki, hogy az a gyengém. Feljebb férkőztem, hogy meggyőződhessek róla, a köldökéig felért. Közben a szám egyre közeledett az övéhez, az eső pedig zúdult ránk. A nedves hajam a nyakamra, tarkómra és arcomra tapadt. Épp el akartam sodorni, mikor megéreztem.

A kezét a hajamba fúródni a tarkómnál.

A levegőm elbotlott útközben és bent is maradt. A szám elnyílt a szája ellen, pontosan olyan lassan, ahogy az övé az enyém ellen. Egymást lélegeztettük. Mit kifújtam, ő beszívott.

Végigfutott a testemen a jóleső borzongás. A hidegtől, vagy, mert érintett. Jézus, érintett. Összenéztünk, mikor összesodródtak az ajkaink. Az alsó ajkam az övé között, alig érintve egymást.

Végem volt.

Úgy éreztem megfordul a világ velem, ahogy lenyomta a száját az enyémre és nem volt visszaút. Belemart a hajamba és szinte az egész államat bekapva csókolt meg. A térdeim elcsuklottak, de a másik keze belemart a derekamba. Mindegy volt, hogy reszkettem. Mert tartott. Erősen. Minden egyes ujja a bőrömbe süppedt, ahogy ráharapott az ajkamra. És én felnyögtem tehetetlenül. A fájdalomtól. A vérem a nyelvemre futott. Mikor kipattantak a szemeim, ő már bámult. Miért bámul? Megrökönyödött. Talán arra vár, hogy megijedjek.

Lehúztam a vért az ujjammal, és olyan arcot vágott, mintha pofán vágtam volna. Elvigyorodtam, mikor bekaptam a véres ujjamat és lenyaltam.

Nem tudom, hogyan történt.

Hogy mit indított el benne. De Harry a következő pillanatban felkapott, felrakott a peronra olyan hevesen, és erőszakosan, belefájdultak a csontjaim. Felzihálva meredtem rá, de nem volt időm. Mert a szája az enyémen landolt és nem kaptam többé levegőt. A tarkómnál fogva rántott magával, és ahogy a nyelvünk összeért, a forróság rohamosan haladt végig a lábujjaimig. Nem volt óvatos. Nem volt lassú. Mintha egy kiéhezett állat ragadta volna meg a nyelvemet és szívta volna be a szájába. Vészesen kemény csókjától oldalra csaptam a tenyeremet és kifeszültem. Az illata keveredett az esőjével, és a vérem íze egyre élénkebb lett. Mikor ráharapott a nyelvemre, felsírtam a tehetetlenségtől.

- Harry - fúltam el, mert nem számítottam erre a vadságára. A vállába marva akartam eltolni magamtól. De ehelyett húztam magamhoz. Beleszántott a hajamba, és hátrarántotta a fejemet. Jézus, hallottam, hogy roppan a nyakam. Lecsukva a szemeimet kapkodtam a levegőt. Hűvös, akkor nekem már forró nyelve a nyakam tövétől a fülemig nyalt végig. Olyan magasztosan erősen, hogy szinte én éreztem a pulzusomat kiszakadni a bőrömből, az ő nyelvén. Mintha belém akarta volna vájni. A húsomba.

- Ez az, amit akartál? - a hangja reszelős volt, mély, rettentő mély.

Nem bírtam beszélni. A derekába martam és addig rángattam magamhoz, amíg össze nem simultunk a tökéletes részeken. Kitört belőlem egy halk nyöszörgés. Sosem éreztem magam olyan kiszolgáltatottnak. Az alhasam szűk volt, görcsben állt, és össze akartam dörzsölni a combjaimat. Csak, hogy közöttük állt.

- Harry - makogtam tehetetlenül, hiába próbáltam közelebb tuszkolni, nem engedte.

Megfogta a csuklóimat és két oldalra feszítette. Az orrát az arcomba fúrta, ahogy én tettem nem rég. Olyan nyersen és durván, hogy az arccsontomon is éreztem.

- Mondd el nekem, Fae Wallace - mondta monoton, rideg, halk hangon - ez. az. amit. - Harry konkrétan ráharapott az arcomra. - akartál?

Ki akartam szabadulni, de túl erős volt. Ha akarta volna, lazán eltöri a csuklómat a tartásával.

- Ez fáj. - morogtam, és saját magamat is megleptem. Mikor ahelyett, hogy eltoltam volna, még közelebb vonszoltam. Harry az arcomat figyelve engedelmeskedett. A szám elnyílt egy halk nyögésben, ahogy az ágyéka találkozott az enyémmel. Két ujja közé fogta az államat, hogy maga felé fordítsa a fejemet. A fényben láttam leolvashatatlan kifejezését.

- Jó érzés?

- Micsoda? - megnedvesítettem az ajkamat. Gondolkodni sem tudtam ott és akkor. A száját figyeltem. De nem azért, mert mozgott. Hanem mert magamon akartam. Úgy mindenhol.

Akkor tértem vissza a valóságba, mikor előrelendítette a csípőjét s én hátra vetettem a fejemet. Ott voltunk az állomáson, le voltam feszítve a peronra és úgy izgatott, mintha ez lenne élete célja.

Harry válaszul beszippantott egy éles levegőt.

- Fogadok - nyalta végig a nyakamat - átkozottul nedves vagy, Fae Wallace. Igazam van?

- Miért nem nézed meg? - csattantam fel. Elég volt. Rángatózni kezdtem, de hiába ismét. Már nem láttam. A vágytól. Az izgalomtól. Attól a felfokozott hevült érzéstől, mi beleköltözött a testembe. Megemeltem az altestemet, amennyire tudtam. Hogy érezzem őt. Hogy kapjak belőle. Be kellett harapnom a számba. Kezdtek egyre szánalmasabban hangzani a nyöszörgéseim.

- Érezni akarom, Fae - mondta és pár pillanatra valami más csendült fel a hangjában. Pedig nála nincs ilyen. Soha. Mintha tényleg érezni akarná.

- Mire vársz?

Harry a vállamba röhögött.

- Gondoltam, hogy így fogsz reagálni. Az első pillanattól kezdve láttam, hogy fel akarsz falni.

Rajtam volt a sor, hogy röhögjek.

- Csak rég szexeltem egy jót, ennyi.

Igaz is volt, de csak félig. Ott csilingelt az igazság a fejemben. Tehettem róla, ha ennyire… felcsigázó az egész fiú?

Harry nem válaszolt. Épp rá akartam nézni, de akkor megéreztem. A hosszú, vastag ujját a lábaim között. Ahogy végigsimít hosszában, lassan, és valamennyire óvatosan. Hátra csuklott fejjel simultam hozzá, még többet követelve.

- Most akármit tehetnék veled, ugye, Fae?

Ha nem fogja be és érint meg végre normálisan, fejbe csapom.

- Ó igen, Harry, bármit - gúnyos hangvételemre elhúzta a kezét.

- Érezni akarlak - hátrébb húzódott s én felsírtam magamban. Ne menj el, hová mész? Lepillantott a kezemre, majd a lábaim közé.

Mi van?

- Azt akarod, hogy magamhoz nyúljak? - oldalra billentettem a fejemet, pár pillanat alatt kijózanodtam. - és abból mi jó származik nekem?

Harry felvonta az egyik szemöldökét kihívóan. Farkasszemet néztünk. Az eső már csillapodni kezdett. Felsóhajtottam, és édes mindegy alapon, kigörcsöltem a nadrágom fűzőjét.

Harry ellépett tőlem és csak bámult. Égni kezdtem. A nyakam, a fülem, az arcom, ahol belém harapott.

Harry belém harapott és én felizgultam tőle. Te jó Isten, na, ezt sem osztom meg senkivel. Miféle beteg hajlamaim vannak?

Tartottam a szemkontaktust, miközben benyúltam a nadrágomba. Harry mellkasa emelkedni kezdett, nem annyira, mint számítottam rá. De a tekintetét nem vette el rólam. Elidőztem. Kíváncsi voltam, hogy meddig húzhatom az agyát. Úgy, ahogy ő az enyémet.

Megnyaltam az ajkamat és felmosolyogtam rá. Minden bizonnyal nem okozok örömet magamnak előtte, de neki nem kellett tudnia. Megérte a várakozás. Az elnyílt száját, a szemeit, ahogy világosból felhősebbé válnak. Ez már valami. Legalább nem voltam egyedül ezzel az égető akarással, mi felszántotta az ereimet is.

Harry egyik pillanatban állt előttem, a másikban kirántotta a csuklómat és kettőnk közé emelte. Felszisszentem a rántásától. Más minden bizonyára zavarba jönne a csillogástól az ujjamon, de nem én. Figyeltem, ahogy közelebb vonja a kezemet magához, és elnyílik a szája. Mikor azt hittem, hogy bekapja, meglepett. Több volt, mint meglepetés. Belenyomta az ujjamat a számba és nem engedte, hogy kihúzzam.

- Milyen ízed van, Fae? Áruld el.

Mikor kihúztam az ujjamat, levegőért kaptam. Wow, váratlan volt.

- Miért mondanám el? - vágtam vissza szórakozottan - ott volt a lehetőség, hogy megkóstolj. Elszállt, ez van.

Harry homloka ráncos lett, és ökölbe szorult az keze. Dühös volt. Én pedig kibaszottul élveztem.

- Mondd. El.

Megráztam a fejemet.

- Nem.

Harry széttárta a lábaimat és az arcomhoz hajolt, közel. Meg kellett kapaszkodnom a peron szélében, hogy ne dőljek hanyatt.

- Mondd. El. - parancsolt rám. Láttam rajta, hogy mennyire tudni akarta. Rávigyorogtam.

- Mondd meg te - pusmogtam és lerántva magamhoz, a nyelvemet a szájába fúrtam. Hosszan, mélyen, élvezetesen. Hagyva, hogy megízleljen a nyelvemről. Mire olyan állatiasan nyögött rá, hogy az alhasam összeszűkült, égni, lüktetni kezdtem. Újra a derekába martam és nekisimultam. De csak pár pillanatra, mert aztán elhúztam a számat - most már tudod - suttogtam - milyen ízem van?

Harry lecsukta a szemeit. Miért vágott ilyen elgyötört fejet? Oké, annyira gáz nem lehet, nem?

- Nem itt jön a rész, hogy a srác elmondja a csajnak, milyen finom stb? - billentettem oldalra a fejemet. Harry mélyen kapcsolta össze a tekintetünket. A mosolyom lefagyott az arcomról. Rosszat mondtam?

Harry lefejtett magáról, megigazította magát és ott hagyott. Ott ültem, letaglózva. Még hallótávolságban hátrafordult és ezt morogta:

- Meg fogod bánni, hogy megcsókoltál. De akkor már késő lesz, Fae Wallace. 

Tizenötödik Fejezet - AGGODALOM

helló mindenki! megérkeztem a kövivel :) jó olvasást hozzá, remélem mindenki jól van xx

Az ágyamban keltem fel, zakatoló szívvel, leizzadva.

- Mi a… - néztem körül. Tényleg a szobámban voltam. Próbáltam elkapni a lélegzetemet, de képtelen voltam. - mi a franc! - felálltam, de visszaszédültem az ágyra. A látásom homályos volt és imbolygott a fejem. Lehunytam a szemeimet.

Összerezzentem, mikor oldalról vonatsípolást hallottam.

Odanéztem ijedten, de csak a falamat láttam.

Pislogtam egymás után sokat.

A szívem még inkább dörömbölni kezdett, ahogy visszaemlékeztem. Ott álltam a tömegben és láttam. Harryt. Ahogy lelép a vonat elé és bumm. Vagy nem bumm? Hogy kerültem ide?

- Harry. - suttogtam a nevét és kipattantam az ágyból. Jet felütötte álmosan a fejét és vakkantott egyet. Nem érdekelt. Kitártam az ajtómat és Harryén kezdtem dörömbölni. - Harry, nyisd ki! - emeltem meg a hangomat. Fogalmam sem volt, hogy hány óra. - az Isten szerelmére nyisd ki!

Bumm, bumm, bumm.

Semmi.

Az ég egy adta világon SEMMI.

A kezeim remegtek. Nem álom volt. Ott voltam. Tudom, hogy ott voltam. Megráztam a fejemet ismét.

- Nyugi, Fae - nyugtattam magam, de egyszerűen nem tehettem róla. Rányúltam a kilincsére. Nem szabad, Fae. Ez visszhangzott a fejemben. De tettem rá! Lenyomtam a kilincset, nyitva volt. Kifújtam egy mélyről előtörő levegőt. Oké, betörő lettem. Mondjuk nyitva volt az ajtó, és egy aggódó szomszédként léptem be. Legalább is ezt mondogattam magamnak. - Harry, itt vagy? - semmi. - Harry? - csak a lakás ürességét észleltem.

Bekukkantottam a szobájába, az ágya meg volt vetve. Feltűnt, hogy milyen tisztaság van. Egy fiú szobája és a tisztaság? Minek készült ő, katonának? Elnevettem magam kínomban. Fel akartam hívni, de még a számát se tudtam. Volt egyáltalán telefonja? Persze, hogy van, Fae. A szemeimet forgattam.

Becsuktam magam mögött az ajtóját, a folyosó csendes volt. Jet az ajtóban nézett engem, meg akartam simogatni, de remegtek az ujjaim.

- Nincs baj - mondtam neki halkan, de magam sem voltam biztos benne.

A tükör előtt szembesültem vele, hogy egy ingben aludtam. Összevontam a szemöldökömet. Oké, berúgtam. Biztosan berúgtam. Vagy mi a franc? A kanapémon ott pihent a kapucnis felsőm.

- Aha! - csettintettem. Ebben voltam. De akkor hogy kerültem haza? Elájultam? Olyan zavaros volt minden. Leültem a kanapéra és a kezeimbe vettem a ruhákat. Mosópor illata volt. Gondolkodj, Fae. Gon-dol-kodj! De hiába erőltettem, nem ment. Képtelen voltam felidézni.

Istenem, mi van, ha Harry meghalt?

Ráharaptam az ajkamra, de úgy sem tudtam elfojtani a halk, reményvesztett sóhajomat. Kit hívhatnék? Az órára pillantotta, egy órám volt a suliig. De leszartam a sulit, ha kell, nem megyek be.

Vettem egy gyors zuhanyt és kivittem Jet-et pár pillanatra. A vasútállomásra tartottam. Kellett lennie valami nyomnak, ha tényleg elütötték őt. Te jó Isten, nem, nem, nem üthették el. Megtorpantam, mert a szívem rosszalkodni kezdett. Sosem volt baj a szívemmel, de aznap úgy döntött, hogy nem hagy békén. Rányomtam a tenyeremet a mellkasomra, ott éreztem, milyen erővel ver.

Az állomáson senki sem volt, egyetlen emberen kívül. Egy civil volt, valószínűleg a vonatot várta, ami reggel nálunk is megállt. Ott álltam és az emlékkép élesen derengett előttem. Annyira tisztán, hogy elcsuklottak a térdeim és kivert a víz. Meg kellett kapaszkodnom a fa törzsében, sőt, még a hátamat is nekidöntöttem. Próbálhattam én mély levegőket venni.

A kérdés csak akkor következett: miért érint meg ennyire Harry sorsa?

A választ inkább félretettem.

A homlokomat dörzsöltem és azon agyaltam: hogyan tovább? Semmi jel nem volt rá, hogy baleset történt volna. Istenem, az a tömeg meg bíztatta! Kezdek megőrülni? Nem, tudom, hogy mit láttam. Megnedvesítettem az ajkaimat és az iskola felé vettem az irányt. Sietősen. Beszélnem kellett Louis-al.

Mire az iskolához értem, kifulladtam. A szemeimmel Louis-ékat kerestem, a tekintetem Niall-en akadt meg. Olyan hévvel csörtettem hozzá, hogy meg is hátrált egy lépést.

- Azt hittem megversz - vigyorgott ártatlanul.

- Hol van?

Körülnézett.

- Ki?

- Ne add az ártatlant, Niall.

- Honnan tudod a nevem? - fonta össze a karjait szemtelenül - kutattál utánam?

A szemeimet forgattam.

- Ne húzz fel. Hol van Harry?

- Honnan tudnám? Rajtam van a tudom Harry hol van felirat? - mutatott a homlokára és legszívesebben pofán vágtam volna.

Közelebb hajoltam és halkabbra vettem a beszédemet.

- Kórházban van? Túlélte?

Niall szemöldöke összeszaladt. De láttam, hogy ökölbe szorultak a kezei.

- Miről beszélsz itt össze-vissza? - sziszegte és a kék szemei pár árnyalattal sötétebbek lettek.

- Ne add az ártatlant. Te is ott voltál tegnap? Mikor a vonat elé ugrott?

Többen felénk néztek, és nyelnem kellett egyet.

Niall megragadta a karomat és arrébb húzott. Az érintése lágy volt, de határozott.

- Ide figyelj, Fae. - álltunk meg és mélyen a szemeimbe nézett - nem mondhatsz ilyeneket, főleg nem a diákok előtt. - nevetett - kórházban? Túlélte? Te szívtál?

- Tegnap este a vonat elé lépett. - jelentettem ki, bár a hangom beleremegett.

- Harry? A vonat elé? - láttam, hogy elfojtja a röhögését - oké. Mi volt az? Egy kis extasy?

Merev arccal néztem rá.

- Ez nem vicc, Niall.

- Pedig annak tűnik.

Összefontam a karjaimat. Teljesen hülyének nézett. Nem álmodtam. Jézus, ugye nem álmodtam? Bár egy részről örültem volna neki, mert azt jelentené, hogy Harry jól van. Ellenben akkor rám lehetne ragasztani az őrült jelzőt.

- Üres volt a lakása reggel.

Niall beletúrt a hajába és kész, nevetésben tört ki.

- Komolyan bementél a lakásába? Nem fog tetszeni neki. Nagyon nem - pillantott vissza rám, és láttam. Az aggodalmat az arcvonásaiban - nem emlékszel, hogy mit mondtam, Fae? Mikor elsőnek a vasúthoz jöttél.

- Szerinted félek Harrytől? - röhögtem ki - ugat a kutya, de nem harap.

- Lám lám - jött az irritáló hang a hátam mögül - mit fogtunk ma, vörös récét?

Felnyögtem fájdalmasan.

- Louis, hiányoztál - fordultam felé és leesett az állam. Louis szemei vörösek voltak, és volt egy monoklija is. - oh, látom, nem vagyok egyedül ezzel. Szép a sminked, én is csinálhatok egyet?

- Miért nem törődsz inkább a magad bajával, Fae? Hallom beszívtál az éjjel.

- Hallod? - gyanakodtam. Honnan hallotta volna? Niall-re nézett, majd vissza rám. Egy mindentudó mosoly jelent meg az ajkai szélén.

- Látnok vagyok - hajolt közelebb, majd hátra vetve a fejét felszakadt belőle egy jóleső nevetés.

- Hol van Harry? - kezdett elfogyni a türelmem.

- Végre sikerült megdöntenie? - a szemeiben csillogott a humor. Még hogy megdöntenie. - ó nem, még nem. De ami késik, nem múlik.

- Seggfej - sétáltam el mellette. Ezzel semmire sem mentem. Hol a francba kereshetném meg?

És ha még nem lett volna elég, Zayn is ott volt, a barátnőjével. Mikor megláttak, Zayn elhúzódott tőle és intett egy halvány mosollyal az arcán. Nyeltem. Intésre akartam emelni a karomat, de nem ment. A mellkasom összeszűkült, ahogy az összekulcsolt kezükre néztem.

Elfordítottam a fejemet.

Nem intünk.

Az egész átkozott napom azzal telt, hogy Harryért kutattam. A nap végén rajz faktra tértem be, pedig az ihletemet rég elhagytam valahol útközben.

A tanár zihált hajjal battyogott be utánam az ajtón.

- Fae is leül, mindenki vegyen elő egy lapot, szabadon rajzolhattok, de az nem jelenti azt, hogy ellustuljátok. Osztályozni fogom, aki nem csinál semmit, elbukja a faktot.

Mindenki összenézett értetlenül, a tanárnak nem volt jó napja. Elővettem a ceruzámat, meg a lapomat. Másfél órás faktból fél órát csak ültem és a hófehér lapra meredtem. A ceruza megfagyott a kezemben.  Egyfolytában Harry hűlt helyére pillantgattam. Nem volt suliban. Nem volt a lakásában. Sehol sem volt.

Le kell állnod róla.

Még ha az olyan könnyen menne!

Sem Niall, sem Louis nem tűnt aggodalmasnak, ez csak jelenthet valamit, nem? Akkor képzeltem? Nem, nem vagyok hülye. Tudom, hogy mit láttam.

- Lenyűgöző, Fae. Jó eséllyel indul az ösztöndíjért - a tanár hangjából csak úgy csöpögött a szarkazmus. Felvigyorogtam rá erőltetetten.

- Nem jön az ihlet.

- Akkor megbukik - dalolta és abban a pillanatban szólt a jelző. Összepakoltam, és nem izgatott a tanár szólítgatása.

Egy órán keresztül magyarázkodtam Missynek, hogy mennyire sajnálom a tegnap estét. Most mit mondtam volna? Hogy gőzöm sincs, hogyan kerültem haza? Egyáltalán elmentem tegnap este valahová?

Harry ajtajának döntöttem a homlokomat. Kopp, kopp, kopp. Fél órán keresztül kopogtam, hátha egyszer csak ott terem. De nem volt sehol sem. Neki döntöttem a hátamat és lecsúsztam az ajtója tövébe. Hirtelen elárasztott a tehetetlenség. Gőzöm sem volt, mi vonzott ennyire hozzá. Lényegében nem is vonzalom volt, inkább kíváncsiság. Felkeltette az érdeklődésemet és képtelen lettem volna a háttérbe szorítani. Jet a lábaim közé feküdt és a simogattam végtelenbe nyúló percekig.

Nem tudom meddig ülhettem még ott, a csendes folyosón. Még jó, hogy felálltam egy idő után, mert szomszédok érkeztek.

A ruhámat vettem megint a kezembe, amiben voltam tegnap. Vagy nem voltam. Vagy csak akartam lenni. Magamra húztam a tegnapi pulóvert, meg a nadrágot is. A fejemre hajtottam a kapucnit, ahogy előző nap volt. A tükörképem egy nyúzott arcú, leélt nőt mutatott vissza. Sokat nem aludtam napok óta, de valahol szükségem sem volt rá.

Felkaptam a kulcsomat, táskámat, és elindultam. Le a sínekhez. A bakancsom hangos csattanásokat hagyott a pocsolyákban. Remek, az eső is elkezdett esni, amíg magamon kívül voltam.

Az utca különösképp üres volt, egy bandát sem láttam eddig. Emlékszem mennyire rossz környéknek harangozták be. Engem valahogy elkerültek a gondok. Eddig legalább is.

A lerobbant vonat ajtaját akartam kinyitni, de mindhiába, zárva volt.

Nem tolakodni akartam, csak válaszokat. Leültem a peronra, fél méter táv volt a talpam és a sínek között. Ahogy hátrafordultam visszajöttek az emlékek. Láttam magamat kívülről. Ahogy ordítok Harryért. Ahogy szinte nyúlok érte. Ahogy értetlenül nézek a sikítozó emberekre. Majd lenéztem pontosan oda, ahol lelépett.

Harry lelépett a vonat elé.

Ami megérkezett. És képszakadás. De Harry sötét-üres tekintete ott égett előttem. Ahogy átnézett rajtam s még sem.

Lehunytam a szemeimet. Már sötétedett, ekkor esett le, hogy órákat ültem Harry ajtajánál. Kit álltatok? Senki sem köt le ennyire, mint ő. Talán csak figyelemelterelés. Hogy ne Zaynre és a mellkasi fájdalmaimra gondoljak.

Elrugaszkodtam a peronról és a sínekre álltam. Miért nem gyülekeztek a fiatalok, mint minden áldott este? Jó kérdés volt. A köveken lépdelve sétáltam előre vagy húsz métert, majd vissza. Nem értettem mit keresek ott, nem is számított. Csak akkor megszólalt a vonat hangja.

A hátam mögül.

Megfordultam és eltátottam a számat. Közeledett. Messze volt s még sem annyira már. A szívem a fejem tetejébe ugrott és kezdett maga alá keríteni. A halálfélelem. A gondolat, hogyha nem ugrok el, ott halok meg. A lábaim elnehezedtek, mintha vasból lettek volna. Feltört belőlem egy halk ziháló, tehetetlen hang.

Aztán minden olyan gyorsan történt.

Egyik percben még meghalni készültem, a másikban pedig erős karok fogtak körül. A vonat szélsebesen suhant el mellettünk, kapucni leesett a fejemről és a hajamba belekapott a vonat szele.

Még mindig mellettünk haladt el, amikor felnéztem és találkozott a tekintetem Harryével. Egy nagyon dühös Harryével. Legalábbis szerintem az volt, mert sok érzelmet még nem láttam tőle. Meg úgy semmit sem kb. Ott álltunk egymást bámulva, a karjai fájóan erősen tartottak, és a vonat sípolt mellettünk.

A vállába kapaszkodtam, mikor elhaladt mellettünk végül a vonat. A kezei leestek rólam és felmordult halkan.

- Mi a fasz, Fae? - tárta ki a karjait. Harry sosem ordibált még eddig. De akkor és ott? Megijedtem tőle, úgy kiabált - mit képzeltél?

Mondta és mondta, de a hangja eltörpült a füleimben. Éreztem, hogy eláraszt a megkönnyebbülés. Vigyorogtam, mert ordibált velem. Vigyorogtam, mert fájt a karom a fogásától. És a karjába dobtam magam, mert ott volt. Előttem. Sértetlenül. Lehet csak álmodtam, gőzöm sincs. Tettem rá.

Harry szavai a torkán akadtak. Az eső még jobban hullani kezdett ránk, a ruhánk nedvesen olvadt össze. A karjai nem fonódtak körém, csak állt, de hallottam. Hogy nem lélegzik. Éreztem. Hogy megrökönyödik.

Én meg csak örültem, és fogalmam sem volt, hogy miért.

- Mit csinálsz?

- Ölellek.

- Miért?

- Befognád végre? Csak két percre még.

És befogta. Ott álltunk a szakadó esőben és öleltem őt. Egy percig, kettőig, mindegy volt. Amíg el nem tolt magától.

- Fae, megmagyaráznád, hogy mi van?

- Elütött a vonat. Téged.

Elröhögte magát. Üresen, de röhögött.

- Mi?

- Itt vagy. El sem hiszem. Egész nap nem láttalak és aggódtam. - minek fecsegtem össze-vissza? - tegnap láttalak, kilépni a vonat elé. Hogy… hogyan lehetsz itt? Nem értem.

- Fae.

- Én csak…

- Aggódtál? Minek aggódtál? Vonat elé? Kevesebbet kéne innod.

Elkaptam a kezét és a mellkasomra nyomtam.

- Felejtsd most el, hogy a mellemet fogod. De érzed? Ez jelenti azt, hogy aggódtam. Nem tudom, miért. Kíváncsivá teszel, ennyi. És valószínűleg csak álom volt - nem, nem álom volt. Vagy igen? - de igazinak tűnt.

- Egy álom miatt álltál ki a kurva sínekre? - csattant fel, és tovább ordibált.

Valószínűleg ezért tettem, amit tettem.

A síneknél, az esőben, de megtettem.

Harry nem akarta befogni. Én pedig vissza akartam szívni a szavaimat, mert nem akartam tudni a jelentésüket.

Valószínűleg ezért váltottam a pofán ütés helyett más taktikát.

Valószínűleg ezért rántottam le magamhoz és csókoltam meg.