2015. január 22., csütörtök

Negyvenkettedik Fejezet - ÉLETCÉL

helló mindenki! megérkeztem a következővel. itt már jó pár dolog kiderült, a következőben pedig szinte minden ki fog! az egy eléggé érzelmes rész lesz, ami nem igazán volt megszokható ebben a történetben! eljött ennek is az ideje végre. :) jó olvasást xx 




Síri csend volt.
Levegőt sem vettem.
Továbbra is csukva tartottam a szemeimet. A fura az volt, hogy nem fájt. Ilyen lenne a halál? Fájdalommentes? Nyeltem egyet. Ideje lenne kinyitni a szemeimet és megnézni, hogy hová kerültem. Oké Fae, háromra.
Egy.
Talán még sem kéne. Mi van, ha valami sötét?
Kettő.
A pokolba kerültem, mindezt a hőhullámból állapítottam meg, mi végigáradt minden porcikámon. Talán tűz volt körülöttem.
Három.
Kinyitottam a szemeimet és nagy meglepetésemre, még mindig a vonaton voltam. A vonat lenne a halálom? Meglehet. De aztán megpillantottam Harryt, aki ott térdelt mellettem, két tenyérrel a földön, a feje a vállai közé esett, zihált. Mi a franc. Még éltem.
Aztán Harry felnézett rám és ezt sziszegte:
- Húzz el innen, Fae. - mormolta, és hogyha bármi érzelem lehetett volna a hangjában, könyörgésnek írtam volna le a szavait. Pofán csapásként ért, mikor felálltam, hátrálni kezdtem és megpillantottam a combját. Amin egy pici lyuk volt, golyóméretű. Az ajkaim csodálatban nyíltak szét, megmerevedtem. Harry meglőtte magát? Helyettem? - menj már! - emelte meg a hangját. - mielőtt végzek veled.
Harry felállt, megfogta a fegyvert és nekem rontott. A nyakamnál fogva a falhoz szorított és az arcomba hajolt. A hideg lehelete végignyalta az arcomat. Hangosan kapkodta a levegőt, a szemében sötét gyűlölet ült.
- Sosem hallgatsz rám, mi? - nyomta a fegyvert a mellkasomhoz.
- Nem fogsz lelőni. - mondtam. Honnan a francból jött ez? Soha nem tapasztalt érzés áradt szét bennem. Fogalmam sem volt mi az. Jó, mások talán bizalomnak írnák le, de én bízni? Ráadásul Harryben? Abszurd.
Harry elnevette magát.
- Ne legyél olyan biztos benne.
Rámosolyogtam. Fura, mert ezt a mosolyt őszintének éreztem. És én nem mosolygok őszintén.
- De, az vagyok. Nem tudsz bántani.
Harry felmordult, de mielőtt akármit is tehetett volna ismét, egy ismerős, mély, reszelős hangra lettünk figyelmesek.
- Engedd el őt, Harry.
A kabin ajtaja kinyílt és leesett az állam.
- Zayn?
- Vége van, Styles. Engedd el.
Harry elengedett, de egy tapodtad sem mozdult. Elvigyorodott.
- Malik, jó újra akcióban látni.
- Fae, menj ki. - parancsolt rám Zayn. Megráztam a fejem, a barna szemei megvillantak. - azt mondtam, menj. ki.
A szemeim elkerekedtek az autoritástól a hangjában.
- Mi bajod van, Zayn?
- Fae meg akar halni, Zayn, hagyd rá.
Zayn meglőtte Harryt. Majdnem el is nevettem magam, tekintve, az előbb lőtte meg magát és még csak meg sem inogott.
Épp mondani akartam, hogy fölösleges fáradoznia, mikor is Harry a szívéhez kapott. A fegyver kiesett a kezéből és Harry a földre hullott.
- M-mit csinálsz? - morogta Harry.
- Csak betartom a neked tett ígéretemet.
Zayn leguggolt mellé és a kezeibe vette az arcát. Azt se tudtam mi történik. Zayn és Harry?
- Mit adtál be? - Harry tekintete hirtelen melegebb lett, közelibb.
- Aludni fogsz, Harry. Nem lesz baj. - Zayn felpillantott rám, a tekintetéből sütött a bocsánatkérés. - nem lesz baj.
- Elmagyaráznád? - buktam ki. A szívem hevesen kalimpált, mikor is Harry a földre hullott eszméletlenül. - mit tettél vele?
- Elaltattam. Meg akart ölni, Fae. Most, hogy tudta az igazságot, addig nem nyugodna, amíg meg nem ölne.
- Igazságot?
- Az igazságot. - bólintott és felállt. - kettőtökről. Nos, félig tudja.
- Kettőnkről?
Jet lépett fel a kabinba, a tekintete rögtön végigjárta a testemet és megkönnyebbülten sóhajtott.
- Azt hittem, elkéstünk.
Jet aztán a karjaiba vont. Erősen szorította a fejemet a mellkasának, a másikkal pedig a derekamat markolta.
- Oké, most már elmagyarázhatnátok, mi folyik itt?
- Eressz már oda, te állat! Had lássam az én vöröskémet!
Missy arrébb tette Jet-et és a nyakamba ugrott szinte.
- Oké, nem értek semmit.
- Ideje lelépni, Louis-ék úton vannak. - Jet konkrétan a vállára kapta Harryt, meg sem kottyant neki a súlya. Lesétált vele a kabinról. Bambán váltogattam a tekintetemet Zayn és Missy között. Többször egymásra néztek, Mis az ajkát harapta, Zayn pedig a tökéletesen benőtt hajával, zsebre vágott kezekkel csak úgy volt. Mintha semmi sem történt volna.
- Nem kell megijedned.
- Mindjárt felrobbanok, nem megijedtem! Mi a franc? Kik vagytok ti? Harry meg te, Zayn? Ki nem állhatjátok egymást!
Megdörgölte a tarkóját.
- Nos, az egy kicsit túlzás.
- Túlzás - nevettem. - túlzás.
- Gyere velünk és mindent megmagyarázunk. Ideje felvilágosítani arról, ki vagy.
- Harry gyilkosa? - billentettem oldalra a fejemet. A számban keserű íz futott össze. Valóban ezt tettem vele?
- Nem ölted meg. Csak megfagyasztottad.
- Ó, az úgy más - nevettem megint. Ez a nevetés reszketeg volt, borzongató, hamis.
- Megmentetted, Fae. - Missy a kezébe vettem az enyémeket. - voltaképp mindenkit megmentettél. Ha velünk jössz, elmagyarázunk mindent.
- Van más választásom? - sóhajtottam fel.
Zayn rám mosolygott, majd megcirógatta az arcomat. Különös volt az érintkezés. Melengető, bizalomkeltő és mosolyognom kellett tőle. Mikor is volt már, mikor jóban voltunk?
- Azt hittem, nem akarsz már a közelemben lenni - löktem meg Zaynt a vállánál fogva.
- Mindig a közeledben voltam - engedett előre és leugrottam a vonatról. - akkor is, mikor elraboltak.
- Téged? - kérdeztem zavartan.
- Téged. Nem emlékszel rá. De fogsz.
Elraboltak és nem emlékszem rá. Már meg sem lepődtem. Harry hányszor is csinálta ezt velem?
Várjunk csak.
- Akkor te olyan vagy, mint Harry? - torpantam meg. - mindketten?
Az állam a földig zuhant. Ez nem lehet igaz. Zayn, akivel felnőttem, és Missy, aki a legjobb barátom! Nem, voltaképpen az egyetlen barátom.
- Mindhárman - kacsintott rám Missy. Tényleg rám kacsintott? Végignéztem rajta. Rövid szoknya, térdig érő csizma, bőrkabát. Hol van a barátnőm és mit tettek vele. - egy vagy közülünk.
- Persze. Üdv a Supernatural-ben! - tártam ki a karjaimat és mindketten elnevették magukat. Egy fekete BMW-hez értünk, ahová be kellett volna ülnöm. Hát jó. A hátsó ülés sarkába húzódtam, Missy a sofőr mellé ült, Zayn mellém.
- Szia, Fae - egy néger srác hajolt hátra a két szék közt. - Nicholas vagyok, hívj Nick-nek. Üdv itthon!
Itthon.
- Oké. Szia, Fae.
Elnevette magát.
- Nem ismersz meg, mi? Sebaj, majd visszatér az örökre szóló szerelmünk, édes - kacsintott rám a visszapillantóból.
Felvontam a szemöldökömet, de Zayn megérintette a térdemet.
- Időmanipulálók vagyunk, Fae.
Pislogtam párat.
- Én meg az angol királyné.
Zayn megrázta a fejét.
- Komolyan beszélek, hallgass végig. Mind azok vagyunk, Harryék, Louis, Niall-el együtt. Én, Missy, Nick, Jet. Mindannyian. Veled együtt.
Felsóhajtottam.
- Zayn, túl sok filmet néztél.
Rám mosolygott, aztán közel hajolt és mélyen a szemeibe néztem. Az íriszében ott voltam, a föld alatt, megkötözve. Ott volt még Zayn is, aki kínzott. Aztán Harry megmentett. A rózsaszirmok! Ő mentett meg és tette oda le mellém. Mi a franc? Miért nem emlékeztem erre?
Eltávolodtam tőle. Nem tehettem róla, úgy néztem rá, mint aki épp most szabadult a bolondok házából.
- Nem bántalak. - nyugtatott. - csak be kellett épülnöm, hogy meg tudjam, mit terveznek azok az idióták.
- Megkínoztál - mondtam, nem mintha megrendített volna.
- Hidd el, nekem jobban fájt, mint neked. Soha az életben nem bántanálak. De ha meg tudod az igazságot, akkor rájössz majd. Mi mindig melletted álltunk.
- Tegyük fel, hogy hiszek neked. Mit jelentsen az, hogy időmanipuláló?
- Vannak, akik a múltat tudják manipulálni és vannak, akik a jövőt. Emlékek és érzelmek alapján.  Mi a jövőt tudjuk, te is. - mosolygott rám Missy. - csokit?
Elnevettem magam. Missy csokit zabált. Legalább az igaz volt. Várjunk csak, kezdek hinni nekik?
- Azért ugrottam 2021-be? - tűnődtem.
- Megzavarodtál, ami természetes, Harry mellett.
- Harry mellett?
- Ő a múlt, te a jövő, Fae. Amikor a kettő olyan módon kacsolódik, mint ti, káosz alakulhat ki odabent - mutatott a fejemre. - előhívta a képességeidet, ami mindvégig meg volt benned, csak nem emlékeztél rá. Ebből kifolyólag nem is tudtad használni őket. Nem voltak sokszor erős de javu-id?
Nyeltem egyet. De, voltak, mindegy.
- Nem értem. egy jövő és egy múlt manipuláló nem érintkezhet?
Zayn és Missy összenéztek. Nagyszerű, vagy eltitkolnak valamit, vagy nagy bumm következett.
- Elvileg nem. Gyakorlatilag nálatok más a helyzet.
- Persze, mert mi ketten Harryvel vagyunk a kiválasztottak és mi tudunk érintkezni.
- Nem érintés, mint ahogy megfoglak. Érintkezés, itt bent. - mutatott a szívéhez.
- Oké. Még mindig nem mindent értek.
- Idővel kitisztul - mosolygott rám kedvesen. - de ahhoz, hogy mindent megérts, a múltadról és a jelenedről, mutatnunk kell valamit. Ismerlek, legalább hatszáz kérdés van a fejedben most. Mindent elmondok, miután megmutattam, amit látnod kell.
 Az igazság az volt, hogy mindig is bíztam Zayn szavaiban. A tekintete őszinteségről árulkodott, ahogy a ragyogó mosolya is. Mintha boldog lenne, hogy itt vagyok, ide jutottam. Az út további részében csend telepedett ránk. Az agyam egyfolytában pörgött.
Időmanipuláló vagyok, milyen menő már! Csak az nem, hogy lényegében fogalmam sincs, mihez kezdhetnék ezzel.
Egy régi épülethez érkeztünk meg, a hely nagyon ismerős volt. Minél tovább álltam előtte és néztem, annál jobban tisztult a kép.
Az eltorzított jövőmben, ebben az épületben dolgoztam, vasútfejlesztőként. Akkor virágzott, ott és akkor pedig romos volt. Persze állt a saját lábán, a betört ablakaival, tele grafitizett falaival.
Zayn megfogta a kezemet és rám mosolygott, ismét. Milyen sokat mosolyog.
- Gyere velem, már várnak.
Egy raktárépülethez hasonlított belülről. Rövid folyosón mentünk végig, majd betértünk a tágas, magas, sötét terembe.
- Kívülről nagyobbnak tűnt - mormoltam.
- Még nem érkeztünk meg.
Egy ajtóhoz vezetett, minek a túloldalán egy lépcső volt, lefelé, a föld alá. Átlagos helyzetben benyögök valami poént, de a torkom szűk volt a beszédhez. Követtem Zayn lépteit, mögöttem Missy volt és Nick.
- Nem lesz gond. - súgta Mis.
A pince, ahová érkeztünk, tágas volt. Masszívan kiépített gerendák tartották. Nyirkos volt a levegő, és amolyan föld és eső szag keveredett lent. Mindennek ellenére nem keltett olyan érzést, hogy épp egy börtönbe vezettek volna le.
Jet a számítógép előtt állt. Mikor megfordult, a kéklő szemei világítottak.
- Fae - mormolta és a kezét nyújtotta nekem. Hezitáltam. Megfogjam, ne fogjam?
- Mi ez itt? - böktem az egész bonyolultnak tűnő számítógép rendszerre. Több is össze volt kapcsolva, nagyobb képernyőkkel. Semmi új, kifejlesztett technika. Három sima síkképernyős monitor, egy laptop, meg egy kivetítő is volt. Mint egy iroda.
- Nyomkövetés? - nevetett zavartan.
- Jet, hol van Harry?
- Hátul.
A szívem megugrott.
- Mit csináltatok vele?
- Semmi rosszat. Menj Zayn-el, megnézheted magad.
Szinte loholtam Zayn után. Nem értettem miért, de kivert a víz is a tudattól, hogy baja esett. Hülye Fae, meg akart ölni, te meg aggódsz érte!
Mondjuk, te meg is ölted őt. Részletkérdés.
Egy tömlöchöz hasonlíthatnám, ahol megtaláltuk Harryt. Ki volt láncolva a falhoz, mikor meglátott, a gyűlöletétől meginogtak a térdeim.
- Maradj nyugton, Harry - figyelmeztette őt Zayn.
- Vidd el őt innen, Zayn - emelte meg a hangját.
- Miért akar megölni, Zayn? Eltekintve attól, hogy mit tettem vele. Felnőttek módjára meg is oldhatnánk akár, nem?
Zayn egy széket tett Harry elé és leültetett rá. Farkasszemet néztünk, miközben Zayn beszélt.
- Gondolj bele, Fae. - kezdett bele. Közben Harry mellett állt és úgy nézett rá, mintha számítana neki. Mintha nem ellenségek, mindinkább testvérek lennének. Szeretettel. - több évszázadon keresztül élsz. Nem is élsz igazán. Az élet magáról a folytonos küzdésről szól, a boldogságért. Mindenkinek megadatik - vont vállat. - maga a kaja, pia, a szex - vigyorgott - egy ölelés, vagy egy közös vacsora. Egy puszta érintés is maga lehet a boldogság. Képzeld el, hogy ezt mind elveszik tőled. Nem érzel semmit. Sem az ízt, nem boldogít valaki mosolya, nem érzed a csókot, az ölelést sem. Semmi sem marad neked, csak a magány. Azt sem érzi igazán, csak látja másoktól. Együtt vannak boldogan, ő meg ott van a semmiben, üresen.
- Fogd be, Zayn - morrant fel Harry és a szemeit forgatta.
Zaynnel találkozott a tekintetünk, mikor lehajolt mellém és a kezeibe vette az arcomat.
- Csak egyet tudott. Hogy valaki ezt tette vele. Nem volt értelme az életének, nem tudott meghalni sem. Így adott egy értelmet. Megkeresni és megsemmisíteni azt, aki ezt tette vele. Már egy évtized egy ilyen céllal is rengeteg idő, Fae. Gondolj el évszázadokat. - súgta halkan. - csak ez éltette, betegesen. Mi történik, mikor megtalálja az élete egyetlen célját?
- Beteljesíti, bármi áron. - mondtam, és csöppet sem voltam közömbös már. Harry-re néztem.  - Az életének egyetlen értelme és célja, hogy megöljön.
- Legalább is ezt hiszi. - állt fel Zayn. - Harry saját magát áldozta fel, egy nagyobb, szebb dolog érdekében.
- Miről beszélsz?
Jet, Missy és Nick besétáltak közénk.

- Megmutatjuk, hogyan és miért áldoztátok fel magatokat. 

2 megjegyzés:

  1. OMG !!! Alig várom már hogy mit mutatnak meg neki. Ugye Harry és Fae a végén együtt lesznek ? *_* Hozd a következőt plíííz :3 :

    VálaszTörlés