EGY - Alkoholista

sziasztook! fú de örültem hogy itt vagytok még! és hogy örültök a visszatérésnek! köszönömmmm!!! el se  tudom mondani mennyire!

meg is hoztam az első részt nektek. :) a kövi jövőhét elején lesz, hétvégén utazom barátomhoz, most gyors felrakom mert délutánra megyek dolgozni ... :) jó olvasást! remélem tetszeni fog majd a történet! millió pusziiiiiiiii xx

u.i. Női főszerepben Chloe Moretz :)

EGY

Indiana

Jól indult a napom.

Miután kikecmeregtem az ágyból, rögtön Dennis pisijébe léptem bele, jó nagyot toccsant a talpam benne. Már nem is morogtam rá, minek? A héten egyszer legalább bejátsszuk ezt, azért, mert a kedves lakótársam nem hajlandó kiengedni a kutyámat a megbeszélt időpontban. Ezért nem a kutyát büntetem, hanem őt. Avery. Már a nevétől is égnek áll a hajam. Esküszöm, nem akartam megutálni, az elején még kedves is voltam vele. Csak ne köpne bele a levesembe, akárhányszor alkalma adódik rá. Ott volt például azaz eset Adam-el. Szépen feljöttünk az emeletre, épp beindultak a dolgok, szépen le is állítottam és mosdó szünetet kértem. Minden szép is jó volt, csak mire visszajöttem Avery le is csapott az áldozatára. Vagy az enyémre, mindegy. Ez nézőpont kérdése. Végignéztem, ahogy körbeudvarolja, és illegtetve-billegtetve magát körültáncolja, flörtölget, meg a haját birizgálja. Fel is fordult a gyomrom, azért nem hánytam, mert nem volt mit.

De ez volt Chris-el, Tom-al, Noah-val, meg a többivel. Akárkit felhoztam, lecsapott rájuk. Ez amolyan versengés lenne nála, vagy ki tudja. És szerinte én vagyok a ribanc, kikérem magamnak. Azt se engedtem, hogy hozzám érjenek, őt meg a rákövetkező napon meghúzták. Az összes. Lotyó.

Mindegy.

Szerintem amúgy bosszúból nem engedi ki Dennist, hogy idepiszkítson.

Hoztam a felmosót és fertőtlenítős vízzel feltöröltem. Nem kapja meg Avery a mérges pillantásomat, ha jól számolom, fél éve nem adom meg neki az örömöt. Igen, annyi ideje lakok Londonban, fél éve körülbelül. Úgy voltam vele, ha elkezdődik az egyetem, elköltözök tőle, addig kibírom.

Nos, hát ma elkezdődik, hurrá. Már csak fizethető lakást kéne találnom, ahová kutyát is vihetek. Egyéb kívánságom nem is lenne. Ja meg egy használható toalett. Az itteni eléggé undorító belülről, bleh. Mindig úgy guggolok fölé, hogy oda se nézek. Elfintorodtam a kutyámra nézve, szegény nem tudta mi a bajom.

- Semmi gond, Den, csak a wc jutott eszembe. - paskoltam meg a fejét, erre inkább arrébb baktatott, rám sem hederítve.

Inkább frissítő zuhanyt vettem, a hajamat copfba fogtam. Milyen lesz az egyetem? Unalmas, minden bizonnyal. Kiskoromban minden álmom volt, hogy előadóművész legyek és most be is jutottam Az Iskolába! Rengeteget tanultam érte és most, hogy csinálhatnám végre, kicsit visszakozok tőle. Kétségek gyötörnek, vajon nekem való lenne?

Nézzük csak.

Vékony, nagyjából formás alkat, váll alá érő méz szőke haj, mama szerint kislányos, ártatlan arc, meg hogy is mondta? „Varázslatos mosoly”. Igen, így jellemezte. Szerinte többet kéne vigyorognom, szerintem meg pont elég belőle, napi pár alkalommal. Kivéve, ha fiúkról van szó. Na, náluk be kell vetni. Nem tudnak neki ellenállni. De ebbe bele sem megyek így reggelről. Az egyetlen előnyöm, a hangom. Ezt még magamnak is bevallom, a hangom egészen jó. Ettől még nem tudok kiállni a színpadra és előadni magam. Hát, kíváncsi vagyok, ki lesz az előadó tanárom. Nagy munkájába fog kerülni, hogy én kiálljak a színpadra.

Emiatt vannak kételyeim. Csak hát már nincs visszaút, felvettek.

Első napomra egy fehér inget vettem fel, kék csíkokkal, meg egy szoknyát, amibe beletűrtem. Egy bőrdzseki, meg cipő, plusz táska, amibe alig bírtam belegyömöszölni a cuccaimat. Jézusom, de béna vagy! El is téptem a füzetemet. Na, mindegy.

Natúr sminket raktam fel, a hajamba pedig beletúrtam, hogy kicsit borzos hatása legyen. Egészen jó volt a látvány.

Még mielőtt elindultam, Den-t kiengedtem, hogy elvégezze a dolgát. Utána jöhetett az első nap. Hurrá.

***

Üdvözlünk az UCL-en. University College London kampuszán állok és wow! Oké, láttam már élőben, de különös érzés öntött el most, hogy már én is tagja vagyok. Egyszerre szorult el a torkom és vert ki a víz az izgalomtól. Totál érthetetlenül álltam, viaskodva a saját gondolataimmal. A lakásban nem volt kedvem hozzá, ott állva pedig elönt a kíváncsiság. Hát, mindenre számítottam, csak erre nem.

- Bocsi! - jöttek nekem oldalról, egy lány volt, jó gyorsan el is sietett. Valószínűleg ő már nem új, tudja mi hol merre. Első napra - az értesítőm szerint - bemutatást ígértek, körbevezetést az egyetemen. Csak meg kéne találni, hol gyülekezünk. Nyeltem egyet, menni fog ez. Elindultam a lépcsőnek, reménykedni tudtam, hogy nem esek orra. Tipikus én lennék. Magamat meghazudtolva azonban felértem sikeresen, sőt, még egy bácsi is elirányított az aulába, ahol gyülekeztünk.

Rengeteg, rengeteg ember. Tanárok, diákok, újak, régiek, hol ünneplős, hol egyszerű utcai ruhában. A főfejesek is ott voltak, a mikrofonnál. Ők fognak köszönteni minket. Hát, oké. A mai nap meg is kapjuk a beosztásunkat, tanmenetet, mindent. Legjobban a Tánc és előadó művészet órámra leszek kíváncsi, pontosabban fogalmazva a tanárra és a technikájára, amivel ösztönözni fog bármire is. Mondjuk, hogy kiálljak elsőnek a színpadra. Vagy itt csak elméleti órákat kapunk még? Fene tudja. Énekelni tutira kell, azt legalább tudok.

- Üdvözöllek titeket, bátran kijelenthetem, hogy az ország egyik legjobb egyetemén! - kezdett bele a főnök. Csak így hívom. Igazgató, lektor, könnyebb főnöknek nevezni.

Leültem egy székre, mindenki díszbe öltözött, szerencse, hogy az ing mellett döntöttem.  Többen rám köszöntek, meg mosolyogtak, úgyhogy viszonoztam őket. Kezdtem lehiggadni, jó volt kedves arcokkal találkozni. Avery kikészített az elmúlt pár hónapban, plusz a volt munkahelyemen is ellenszenvesek dolgoztak. Szerencsére felmondhattam. Egyébként sem tudom, hogy egyetem mellett mikor tudok majd dolgozni. Amit örököltem pénzt erre áldozom, csak hát nem tart ki a képzés végéig. Ezen elég lesz később is agyalni.

Követtem a többieket, miközben körbevezettek minket a nagy bemutatkozás után. Egy lány előttem sétált, elég félénknek tűnt, nagy szemekkel nézelődött. Barna haja volt, nagy barna szemekkel, a srácok őt bámulták. Vonzó személyiség volt, meg az a srác is, szőke hajjal, zöld szemekkel, borostával. Felvettem vele a szemkontaktust pár másodpercre, aztán ő el is nézett. Hát, nem nyert. Nem is fiúzni jöttem, de azért körültekintek majd.

A lábunkat lejártuk - nem igazán figyeltem a sok infóra, amit mondtak a suliról, utána olvastam már rég - mikor végre szünetet hirdettek.

- Bocsi, szia, nem tudod merre van a mosdó?

Követtem a hangot, az a barna hajú lány pislogott rám nagy szemekkel.

- Én is azt keresem - mosolyogtam rá - keressük együtt.

- Oké.

Csendben trappoltunk végig a folyosón egymás mellett, közel három perc után úgy döntöttem, én leszek az, aki megtöri a csendet.

- Amúgy Indiana vagyok.

- Ó - csapott a homlokára - be sem mutatkoztam. Gertie vagyok.

Elnevettük magunkat.

- Hát, Gertie, örülök, hogy 3 perc után megismerhettelek névről is.

- Csak annyira új tudod… új emberek, meg London? Láttad már Londont? Persze, hogy láttad, hisz ott vagyunk - motyogott össze-vissza zavartan - de hogy mekkora! Szerencse, hogy taxival jöttem, első nap nem mertem volna a tömegközlekedést bevállalni, még elkéstem volna és akkor… túl sokat beszélek ugye? Ez van, ha ideges vagyok.

- Hallgatlak. - vigyorogtam. Vigyorogtam? Valóban úgy volt. - igen, London elég nagy, fél éve vagyok itt, de még mindig eltévedek.

- Akkor jó. - fújt egy nagyot - biztató, hogy fél évig elkések az óráimról majd. - nevetett, csatlakoztam hozzá.

- Annyira nem vészes azért. Én is csak munkába jártam, azért nem ismerem a környéket. Ha megnyugtat, reggel én is segítséggel jöttem - emeltem fel a telefonomat - GPS, jó találmány. - kacsintottam.

Előhúzott a zsebéből egy régi nyomógombos telefont.

- Összetörtem az almámat, megkaptam mamám telefonját.

- Almádat? - szaladt össze a szemöldököm.

- Iphone?

Elsüllyedtem a szégyentől.

- Ó, hogy azaz alma! - csaptam most én homlokon magam, annyira nagyra sikeredett, hogy belefájdult a fejem.

- Egek, jól vagy? - hajolt közelebb. Elvettem a kezemet, mire Gertie feje vörösödni kezdett. Először esküszöm azt hittem, zavarba jött tőlem, aztán leesett. Próbálja visszafogni a röhögést.

- Ott maradt a tenyerem nyoma, ugye?

Bólogatott.

- Tudod, nyugodtan nevethetsz.

Megrázta a fejét.

Megtaláltuk a mosdót, első utam a tükörhöz vezetett. Mikor megláttam az ujjaim nyomát, kitört belőlünk a röhögés.

- Reggel Den pisijébe léptem, most megverem saját magamat. Tipikus én.

- Elmúlik pár perc múlva.

- Vagy azt mondom a főnöknek, hogy megvertél. - vigyorogtam rá a tükörben.

- Főnök?

- Igazgató?

- Ó igen. Te honnan jöttél?

- Törzsgyökeres amerikai vagyok - húztam ki magam.

- És onnan eljöttél ide?

- Ezt most úgy mondod, mintha valami tanyára jöttem volna.

- Úgy értem mégis csak Amerika! Ezermillió lehetőséggel.

Lepillantottam a földre és máris találgattam, mit is mondjak.

- Meghalt a kutyám. - böktem ki gyorsan. A kutyád. Meghalt a kutyát?!

- Meghalt a kutyád? - kérdezett vissza. Szegény Den, még jó, hogy nem hallod.

- Aha - folytattam - gyerekkorom óta meg volt, és meghalt.

- És ezért jöttél ide? - vágott fura arcot. Hát ja, fura magyarázatra még furább arc. Inkább aludj még egyet, Indiana.

- Hát tudod, nagyooon fontos volt nekem. Aztán nem akartam nélküle ott maradni.

Totál hülyének nézett. Legalábbis ezt gondoltam elsőre.

- Az enyém is meghalt - sütötte le a fejét - a múlt héten.

A fájdalom kiült az arcára.

- Sajnálom.

Jézus, jól beletrafáltál. A nagy barna szemek szomorúan néztek vissza rám.

- Az állatok olyanok, mint az emberek, számomra.

- Egyetértek.

Ezzel valóban így voltam.

- Pisilünk, vagy bepisiljek? - vetettem fel a kérdést, hogy oldjam a hangulatot. Mary arca megenyhült és bólintott.

Miután túlestünk a traumán, visszasétáltunk a többiekhez. Akik már nem voltak ott.

- Basszus, itt hagytak. - meredt rám Gertie, én meg vissza rá. Aztán ismét nevettünk egyet.

- Hát, ez jó. Két emberrel több, vagy kevesebb.

- Már nem olvasnak névsort - gondolkodott - mint a gimiben.

- Hát, nem. - intettem a fejemmel - gyerünk, keressük meg őket.

Vagy fél órát császkáltunk, még akkor sem találtuk őket. Most komolyan, ennyi ember hová tűnhetett? Gondoltuk másik épületbe mentek át, ezért átballagtunk mi is a kinti folyosón a szemköztibe.

Halál csend volt. Hát, jó. Szétváltunk Mary-vel, miután cseréltünk számot, én jobbra indultam. A folyosó hosszú volt és kietlen, lehet, ebben az épületben emberek sincsenek. Na, mindegy.

Épp elhaladtam az egyik terem előtt, amikor is megtorpantam. Halk zeneszó jött ki onnan. Az ajtó be volt csukva, de azért én rányomtam a kilincsre.

Kíváncsi vagyok, a másik pedig, gitárszó volt. Szerettem, ha gitároznak. Én is meg akartam tanulni, tanítottak is, csak ügyetlen voltam hozzá. Mindig a tanárra fogtam, hogy béna volt. Nem is én!

Bedugtam a fejemet.

A teremben sötét volt, csupán az ablakon keresztül szűrődött be egy kis fény, rá a székre, amin egy alak ült. Egy fiú lehetett, a széles vállaiból gondoltam, és hogy nem volt melle.

Az ölében gitár volt és óvatosan pengette a gitárokat, mellé dúdolt. Nos, említettem, hogy szeretem a gitárszót. De ez… ez botrányos volt. A fiú többször megállt, sóhajtott és a kezét maga elé nyújtotta. Láttam a fényben, hogy remeg a keze, mintha nem tudna megálljt parancsolni neki. Nem mellesleg a jobb lábával folyamatosan dobolt. Biztosan a ritmust próbálta magába erőltetni. Ott álltam, félre biccentett fejjel és figyeltem őt. Próbálta összeszedni magát.

Alkohol.

Ez jutott eszembe róla.

Alkohol megvonás. Jól ismertem az ilyet. Apám is alkoholista és mikor elvonóra vittük, a kézremegés alap dolog volt. Jó hogy nem tudott pengetni, hiányzott az alkohol neki. Felmorrantam, ami hát, hangosan jött ki belőlem.

A fiú megfagyott a mozdulatában - komolyan, ilyen fiatalon alkesz? Szép. - és felém fordította a fejét?

- Ki az?

Ó te jó…

Ha hallottam még rekedt hangot. A torkom is kiszáradt. Jó kérdés, hogy a lebukástól vagy a rekedt hangzástól. Meg se bírtam szólalni, csak becsaptam az ajtót és elsiettem. Indiana, te fosos kislány. Hát, vele tutira nem leszek jóban. Megvetettem az alkoholistákat.