KETTŐ - Első nap

sziasztok! írtam nektek gyorsan pár sort, sajna a héti 8 túlóra elveszi az időmet :( még reménykedek benne hogy hétvégén tudok írni nektek, próbálom megoldani! addig is jó olvasást, köszönöm hogy maradtatok, és ennyire örültök nekem! imádlak titeket <3 xx

KETTŐ

 

Peter cuki volt.

Mindene meg volt, tényleg. Barna kócos haj, felül hosszabb, oldalt rövid. Igéző sötétbarna tekintet, amivel le tud vetkőztetni, ha akar. Fel is sóhajtottam az elégedettségtől, ismét jól választottam. Aztán csak reménykedni tudtam, hogy működni fog minden úgy, ahogy kell.

Olyan szépen alakult az este.

Találkoztunk egy kocsmában, ahová betévedtem unalomból. Billiárdozni hívott, amiben mondjuk ki, legyőzhetetlen vagyok. Meg is vertem, elsőre. Másodjára csúnya vereséget szenvedtem, pontosan ezért engedtem, hogy közeledjen hozzám. Levert billiárdban, humora van, helyes és másfél fejjel magasabb is, mint én? Verhetetlen kategória.

Engedtem, hogy elvezessen egy taxiig, beültünk és meg is csókolt. A csókja nem volt nyálas, mélyre törő és kellemesen tempós. Még a hajamba is beletúrt, azonban már a combomat nem engedtem a sofőr előtt.

Megvártuk, hogy kiszállhassunk nála, még mielőtt kinyitotta volna az ajtót megragadtam, a falhoz toltam és ördögi vigyorral emelkedtem lábujjhegyre. Lehajolt és a szánk ismét összeforrt.

Várakoztam.

Mint minden egyes alkalommal.

Hol van az a szikra, izgalom, kíváncsiság, tűz, forróság, amit oly sok regény leír manapság? Nem éreztem semmit. Szó mi szó, nem tudtam beindulni. Az elmém igen, a testemet nem keltette életre. Mintha kikapcsolták volna ezt a részt. Nem voltam szűz, két fiúval voltam összesen, akik valahogyan elérték, hogy jó legyen nekem. Minden értelemben. Azóta nem találom megint a helyem.

Ott volt ez az átkozott szexis srác, totál rám tapadva és nekem el is ment a kedvem tőle. Mint mindig, mielőtt beindultak volna a dolgok, lelombozott. Nem volt kedvem hozzá.

Miért, kérdem én, miért?

A fiúk általában körülrajonganak - bár megsúgom, nem értem miért, semmi extra nincs bennem. - még se jutok egyikkel sem előrébb.

Pontosan ezért hagytam ott szegény kemény férfit, és hazasétáltam. Feladhatnád Indiana, egyedül maradsz.

A fentiek felém sodorják az ellenállhatatlant azért, hogy a végén a libidóm a mínuszokba essen. Elgondoltam, hogy felhívom Avery-t, ő szívesen elintézné Petert. Is. Hah. Aztán úgy voltam vele, hát nem! Ezt a fiúmat nem nyúlod le.

Fiúmat, akit jól cserbenhagytam. Látni kellett volna a borús arcát, mi dühöt és csalódottságot is tükrözött.

Itallal is oldottam én már a hangulatomat, akkor nem hogy jobban kívántam volna bárkit is, még egy csókra se voltam hajlandó. Hányingerem lett tőle, ez normális?

Semmiképp sem. Jól van Indiana, jól megbeszéled magaddal.

Ez az este így ment tovább. A semmittevéssel és a szerencsétlenkedéseimmel.

***

Másnap elkezdődött a tanítás.

Őszintén megmondva, gőzöm sem volt, mire számíthatok. Beültem a terem hátsó padsorába és várakoztam a többiekre. Közben Gertie után nézelődtem, azt mondta, siet. Írt egy smst a régi telefonjáról, jó pár szót elütött. A teremben találkozunk, majd integess, a végére pedig a nevét biggyesztette.

A terem lassan megtelt, egy pocakos oktató is belépett, első körben jogos óránk lesz, gondolom bemutatkozik, elmondja a menetet stb. Unalmas lesz. Igazából az előadóművészetek órámra leszek kíváncsi. Na meg arra, mikor bukok ott ki. De ez már más kérdés.

A tanár épp becsukta volna az ajtót, mikor valaki beesett az ajtón. Gertie.

- Elnézést tanár úr, eltévedtem, alig találtam ide.

- Épp kezdtem volna, foglaljon helyet.

Megmosolyogtam, megint eltévedt. Intettem neki hátulról, foglaltam helyet, és mosolyogva visszaintett, azzal a lendülettel a táskáját a földre ejtve. A könyvei, pénztárcája, telefonja szétcsúszott a földön. Többen felnevettek, Gertie arca égni kezdett. Visszafojtott röhögéssel csóváltam a fejemet, mintha magamat látnám. Egy srác lefutott és segítőkészen felszedte a cuccait, majd elindult felém.

- Nem hiszem el - suttogta idegesen, mikor helyet foglalt mellettem.

- Nyugi, nem volt gáz.

- Csak mindenki rajtam röhögött. - mikor nem feleltem, rám meredt. Igyekeztem nem arcon nevetni. - te is.

- Én nem. - sziszegtem, végül kitört belőlem. Az arca megenyhült és velem nevetett.

- Nem az én napom.

Miközben a tanár úr felvázolta a lehetőségeinket a jövőre nézve, összeegyeztettük az órarendünket. Hát, egy-két óra egyezett csak, szerencsére az előadóművészetek órán ma együtt leszünk. Egyébként más tanárhoz kerültünk majdnem mindnél.

De legalább tudunk párszor ebédelni együtt, na meg a többiek sugdosták, lesz beavatós buli. Bírtam Gertie-t, rendesen beparázott ettől, szerinte halálra fogják szívatni. Megnyugtattam, hogy ennek ez a lényege. Persze csak még inkább megijesztve őt.

A következő óráig volt fél óránk. Leültünk a hallban, mint két új hal a tengerben, nagyokat pislogva.

- Itt mindenki rohan. - suttogta Gertie.

- Vagy tanul.

- És issza a kávét.

Tényleg mindenki kávét ivott.

- Biztos azért, mert ilyen keveset kell tanulni és végigbulizzák az estéket.

Gertie rám pillantott.

- Biztosan. - „egyezett bele”. Nyilván tudtuk, hogy pont az ellenkezője volt. Tanulni, tanulni, fejlődni, tanulni. Ez lesz a mi elvünk is.

- Látod azt a csajt?

- A vörös szemekkel? - kezdte lóbálni a lábait. - mi is úgy fogunk kinézni?

- Ha nem kábszerezel, nem.

Elakadt a lélegzete.

- Kábszerezik? - suttogta.

- Nem látod rajta? - hajoltam közelebb. - speed, kokain, inkább az első.

Pár percig csendben ült és bámult rám. Szándékosan nem figyeltem rá, csak előre, mint aki a világ legtermészetesebb dolgáról magyarázott az előbb. Vártam, hogy végül megkérdezze. Nem kellett sokat.

- Te is… te is próbáltad? - a hangjában némi csalódás ült.

- Persze, most is itt van nálam, kérsz? - előhúztam a táskámból egy csomag szőlőcukrot, átlátszó zacskóval. Valóban úgy nézett ki, mint a drog. Gertie fészkelődni kezdett. Én pedig már nem bírtam tovább. - Nyugi Gertie, ez szőlőcukor. - nevettem és megfordítottam a zacskót. Rá volt írva.

Bevörösödött az arca.

- Szívattál?

- Olyan könnyű volt, bocsi. - biggyesztettem le az ajkamat. Fogta magát és arrébb ült. Rám se nézve. Az állam leesett, megsértődött? - Gertie? - semmi reakció. - Jézus, sajnálom. Nem akartalak megbántani. Naa, ne csináld már.

- Azt hittem, jó fej vagy.

Oké, ez most szíven ütött. Miért ütött szíven? Nyeltem egyet. Ez volt az első, hogy rosszul éreztem magam egy vicc miatt.

- Én…

Gertie rám pillantott, és akkor láttam. Azt az ördögi vigyort az ajkai szélén.

- Kölcsön kenyér…

Szinte éreztem, hogy a nem létező kődarabok leesnek a szívemről.

- Jó, ezt megérdemeltem - kezdtünk el nevetni. - amúgy nem használtam drogot, nem is fogok. A csaj csak kialvatlan volt.

- Szörnyű vagy, de bírlak. - lökött meg.

- Én is, bénafej.

- Bénafej? - szörnyedt el.

- Az. - kacsintottam és elindultunk a következő óránkra.

Az utolsó óránk előtt megebédeltünk. Elmesélte közben, hogy milyen, de Milyen jó fej az egyik padtársa, aki mellé került. Figyeltem őt. Teljesen beleélte magát. Hogy mennyire megtalálták a közös hangot, segített neki és nem nevette ki nagyon, mikor magára öntötte a kóláját. Cuki volt, meg helyes, meg okos, meg szemüveges, és ő ó, de nagyon oda van a szemüvegesekért. Vigyorogtam.

- Neked bejön.

- Dehogy jön.

- Az előbb mondtad, hogy oda vagy a szemüvegesekért.

- Ó, érte nem, csak haver. - mondta gyorsan, felkelt és elindult a terembe.

Na, ez fura volt. Utána koslattam, viszont egy árva szóval sem említettem az előbbi incidenst. Érdekes volt. Szemmel láthatóan tetszett neki a srác, viszont letagadta. Nem is előttem, mindinkább saját maga előtt.

Csendben helyet foglaltam. Figyeltem a telefonját, megjelent rajta egy név, amit nézegetett: Louis.

- Szóval Louis. - súgtam.

Gertie nagy szemekkel pislogott rám.

- Csak azért adta meg a számát, hogyha segítségre szorulnék…

- Kedves tőle. - mosolyogtam őszintén. - azon kívül, hogy szemüveges… hogy néz ki?

- Miért érdekel?

- Csak, hogyha szembe jön velem, gratulálni tudjak neki, amiért elcsavarta a fejedet másfél óra alatt. - kacsintottam, ő nem nevetett.

- Hagyjuk ezt, jó? - mormolta szomorúan. Nem tetszett, nagyon nem.

- Jó srácnak tűnik - hajoltam közelebb - mi a baj?

Épp válaszolni akart volna, mikor becsapódott az ajtó. Megérkezett a tanár, mi meg elcsendesültünk.

Erre az órára vártam. Reménykedtem benne, hogy jó tanárt kapok. Szükségem lesz rá.

Egy hatalmas, széles hátat láttunk. Nem fordult felénk. Rövid, mogyoróbarna, kicsit göndör haj, tetoválás és fehér póló…

Várjunk csak, tetoválás?

- Mi a f… - bukott ki belőlem majdnem, Gertie is kételkedve nézett rám.

- Eltévedt volna? - suttogta.

- Biztosan.

Vártuk, hogy bocsánatot kérjen és kivonuljon. Ehelyett a táblához sétált és felírta az óra címét, és egy nevet.

Harry Edward Styles.

- Harry Styles vagyok. - jött az a mély, rekedt, száraz hang onnan elölről. A vér megdermedt bennem, kiszáradt a torkom. - én tartom nektek a Tánc és Énekelőadás, előadóművészetek órát.

Miért volt ilyen ismerős a hang… Biztos már összefutottunk vele a nap folyamán, azért.

A széles hát kiegyenesedett, hallottuk, hogy kifúj egy levegőt, megfordul és egy fiatal arc tekint vissza ránk. Egy erőltetett mosolyt küldött felénk és intett. Ott helyben akkorát dobbant a szívem, majd kiesett a mellkasomból.

Megmozgattam magam a székben. Koncentrálj.

Az a rövid göndör fürt beért a homlokába, épp, hogy nem takarta a zöld szemeit. Markáns áll, mégis kisfiús volt. A fehér póló a mellkasán V alakban végződött, gyönyörűen mutatta a tetoválásait ott is. Meg mindenhol.

Ez megengedett?

Mindenki el volt ámulva. A fiúk sugdostak, a lányok pedig olvadtak. Jézus Krisztus ott a mennyekben, nem lehetett idősebb nálunk sokkal, és ő fog minket oktatni? Többet tudnék én neki oktatni, min… Egek, fókuszálj, Indiana.

- Hívjatok bátran Harrynek, nem harapok érte. Átbeszéljük a teendőket, és az anyagot, aztán szeretnélek meghallgatni titeket, bemutatkoztok, egyesével. Szeretem megismerni a diákjaimat. Kijöttök ide mellém és akkor beszélgetünk pár szór, nem vagytok sokan.

Felállt a szőr a karomon. Ez a hang, oly rekedt és olyan átkozottul ismerős. Csalogató. Főleg a tekintete, ami végigsiklott rajtunk. Észre sem vett, nagyszerű. Nem mintha számítana, miért venne észre?

Az első diák kiment mellé és dumálni kezdtek. Közben végig Harryt néztem. Harry… még a neve is szexi.

SZEXI.

Szex.

Nem szex, szexi.

Elnevettem magam, Gertie is furán nézett. Csak Harryre koncentráltam. A kezeit dörzsölte össze, az ujját birizgálta, a gyűrűjét pörgette, mintha valamivel le akarná foglalni magát. Ahogy kiment a következő tanulótársam, mozdult egyet a székben és én észrevettem.

Hát ezért volt ilyen ismerős.

A kézremegés.

Amikor találkozott a tekintetünk véletlenül - neki fel sem tűnt. Bárcsak nekem se tűnt volna. - leesett. Ő volt az a teremben. Az a rossz alkoholista, aki gitározni sem tudott, hogy fog minket oktatni? Leizzadtam szinte. Megbukok, most már biztos, hogy megbukok.

Meg az is, hogy én leszek a következő, akinek mesélnie kell magáról, szemtől szembe, szorosan mellette kell állnom, az alkesz tanárom mellett.