Hatodik Fejezet - KABIN

sziasztok!! meghoztam a következő részt! köszönöm a pár hozzászólást, amit kaptam, mindent elolvasok! és örülök hogy tetszik :)) a kérdésre, hogy mikor forrósodik közöttük a levegő... fog majd szép lassan. kicsit lassabban mint az előző változatban. de ha elolvassátok, azért rájöttök, a kövi rész többféleképpen is alakulhat :)) jó olvasást!!! puszillak titeket <3 és mindig szívesen fogadom a véleményeiteket!! 

Addig álltam ott és néztem a semmibe veszett alakját, amíg a tanár hozzám nem sétált és meglengette a kezét előttem. Még akkor sem tértem magamhoz teljesen. Pislogtam egyet, majd a lapra néztem, amit megfogott Alex.

- Nem nézed meg?

A kezembe nyomta a rajzzal felfelé. A szám elnyílt, és megállt körülöttem minden. Nem hallottam a hangokat, Alex hangját sem - biztosan azt ecsetelte, milyen tökéletes - csak a saját szívem dörömbölését. Figyeltem elsőnek másmilyen ütemet verni, mint általában. Hogy is jellemezhetném. Dühös, agresszív. Nem, nem, idegbeteg. Talán ez volt a megfelelő kifejezés. De ez sem írta le tökéletes pontossággal, hogy mit éreztem Harry Styles iránt.

Szép lassan összehajtottam a lapot, és becsúsztattam a táskámba. Kisöpörtem a hajamat az arcomból, és Alexre vigyorogtam.

- Jó óra volt.

Alex felvonta a szemöldökeit, egészen a sötét haja alá, és óvatosan tanulmányozott. Mintha bármikor robbanhatnék. Nem is értettem mire fel ez a felhajtás a rajza körül, nem volt nagy szám.

Oly annyira nem volt, hogy hazafelé útközben valószínűleg a kukába dobom.

- Viszlát - intettem Alexnek, aki megemelte a kezét köszönésképp.

Kint a suli előtt már csak páran lézengtek, meg Zayn volt ott az autójának dőlve. Nos, nem csak az én tekintetem akadt meg rajta, ahogy az újonnan kapott Audi-ja előtt feszít. Felé sétálva kiszúrtam egy-két lányt felé pislogni, és összesúgni. Zayn tekintete azonban csakis rajtam volt. Missy szavai megint ott visszhangzottak a fejemben, miket ki sem mertem ejteni, még magamban sem. Zaynnel különleges a kapcsolatunk. Sokan úgy írnák le: barátok extrákkal. Azonban egy jó ideje nem történt közöttünk több egy-két csóknál.

Soha nem volt párkapcsolatom, mert nem akartam.

Nem azért, mert nem lehetett volna. Igaz, hogy Zayn ki akarta próbálni, de nemet mondtam. Ez mind az után, hogy elsőnek együtt aludtunk. Persze azóta többször is megtörtént, de ennyi volt. Szerettem vele lógni, a húgára vigyázni, ha kellett. Hirtelen meg is botlottam a húg témában.

- Miért nem hívsz már vigyázni Millie-re? - billentettem oldalra a fejemet. Zaynt meglepte a kérdést, és a tekintete távoli lett. Oldalra pillantott és mély levegőt szippantott be. Ismertem őt eléggé ahhoz, hogy megismerjem az erről-nem-beszélnék töprengését. - tudod mit? Ne válaszolj rá.

- Fae - Zayn elkapta a csuklómat és magához akart húzni. De minden érzékszervem másra koncentrált.

Mintha a bőröm alatt meggyulladtam volna. A lábujjaimtól indult, fel egészen a nyakamig. Láz, így éreztem magam. Lázasnak.

- Fae, mi van? - Zayn a kezeibe vette az arcomat. Óh, nem volt semmi sem, csak valaki lyukat égetett az arcomba, puszta tekintetével. A szemeim sarkából láttam a sötét, magas alakját. Nem volt egyedül. Azt hittem rég elhúzott a suliból. Felé fordultam Zayn tartása ellenére is, de már nem volt ott. Megráztam a fejemet. Hová a francba tűnt? - Fae?

- Arra gondoltam, hogy keresek munkát - váltottam témát, egy erőltetett vigyort küldve felé. Különös volt, sosem erőltettem egy vigyoromat sem.

- Munkát? Minek a munka? Fae, majdnem annyi pénzed van, mint nekünk. Nem kell a munka, életed végéig meg tudnál élni belőle. Ha nem lennél ilyen önfejű…

- Az nem az én pénzem, te is tudod. Egyben akarom visszaszolgáltatni, amint esélyem lesz rá.

Zayn felsóhajtott. Belemarkolt a hajába és a fejét ingatta. Megesik, hogy egyszer-egyszer kisebb (inkább nagyobb) fejfájást okozok neki. De ez volt az, amihez mindenképp ragaszkodtam.

- Akkor fogadj el tőlem pénzt, a sulira kell koncentrálnod és nem… dolgoznod.

- Zayn.

- Nem, ne is kezdj bele, nem dolgozol. Vagy elfogadod a pénzt, vagy visszaköltözöl hozzánk. Úgy hoztunk ide velünk, hogy gondoskodunk rólad.

- Zayn, eddig is dolgoztam.

- Elég nagy kár - csattant fel, és a hangja pár oktávot esett. Mély lett, de nem olyan mély, mint Caspernek.

Összeszorítottam a fogaimat.

Nem olyan mély, mint Caspernek?

Ezt te sem gondoltad komolyan, Fae!

- Figyelj, hazaviszlek, aztán mennem ke…

- Azt mondtad, hogy ma délután nálam dekkolsz - fontam össze a karjaimat a melleim alatt.

- Tudom, és ne haragudj, de anyá…

- Anyádék megint egyedül hagytak Millie-vel, tudom.

Pár pillanatig farkasszemet néztünk Zaynnel. Nem értettem, hogy mi a baja. Reggel úgy csókolt meg, mintha hiányoztam volna neki. Órákon simogatott, a kezemért nyúlt, ha akartam, ha nem. Az iskolán kívül meg kerülni akar? Pár hete egyre szembetűnőbbek voltak ezek, de elnyeltem a gondolataimat. Rábólintottam, és még kisimítottam a tincseit a homlokából. De elkapta a csuklómat és óvatosan elsöpörte a kezemet. Béna mosolyt küldött felém, és megpaskolta a kocsiját.

- Ülj be.

És én úgy tettem. Még pedig azért, mert amikor befordultunk az utcánkra és megláttam az egyre pirosodó arcát, elégedetten dőltem hátra. Nem értettem magam. Nem sértődtem meg, amiért lekoptatott. Lekoptatott egyáltalán? Na jó, ki a francot álltatok. Hetek óta ezt csinálja és hiába kérdeztem rá, egyszerűen nem ad választ.

- Fae, az Isten szerelmére, mondd, hogy nem ide költöztél - becsapta maga mögött az ajtót, nekidőlt a kocsinak és összefonta idegesen a karjait.

- Szexi vagy, mikor ideges vagy, béb, de igen, ez az új otthonom. Hát nem jó? Jó fejek a szomszédok, az ablak szellős, meg az ajtó is. És van rajta kukucskáló! - tapsikoltam ál-örvendezve. - mi az Zayn, nem jössz be?

- Mi bajod van? - morogta nekem, majd megrezzent a telefon a zsebében. Kivette és elolvasta az üzenetét. Az arcán nem látszott semmi érzelem. - mennem kell, Fae.

Aztán megéreztem valami meleg, nedves simítást a kezemen.

- Jet, te meg hogy a francba kerülsz ide? - a lépcsőház ajtajára néztem, ahol Jet állt - úgy látszik, van egy szobalányom. Szia, Jettie, köszönöm, hogy ma is benéztél és kitakarítottál, de innentől kezdve nincs szükségem a szolgálataidra. Ha csak… - tűnődtem kajánul, de Jet Zaynt nézte tüzetesen. Szakadatlanul. Felvont szemöldökkel váltogattam kettőjük közt a pillantásomat, miközben Jet 2.0 a kezembe fúrta a fejét.

Mindkettőjük arca elmélázott volt, mintha titokban megbeszélnének valamit. Ami persze rám nem tartozik. Kezdett felforrni az agyam tőle. Dobolni kezdtem a lábammal, de akkor sem mozdultak meg.

Megfordultam és elindultam befelé a lakásomba.

- Fae, hová mész? - kérdezte Zayn. Ó, hogy már beszél hozzám.

- Kettesben hagylak titeket. Nem akartam megtörni a romantikus újra látlak pillanatot - legyintettem, és csípőre vágtam a kezeimet - Jet, ne kapard az ajtót!

- Hogy? - nézett hátra rám Jet. Halkan kuncogni kezdtem.

- Azt mondtam, hogy ne kapard az ajtót.

Jet arca majdnem zavartságot tükrözött. Tényleg, az ő arcáról csupán a dühöt lehet pontosan leolvasni.

- Fae, nem hívhatod Rockot Jetnek. - tárta ki a karjait.

Jet 2.0 odasétált hozzám és vakkantott egyet. Lehajoltam és megpaskoltam a fejét, miközben ember Jet tekintetét tartottam.

- Jól van Jet, jó kutya.

Lenézett a kutyára, aki a lábamnak támasztotta a fejét.

- Rock, gyere ide. - szólt rá, de kutya Jet hülyének nézte őt. - gyerünk már, haver, nem hagyhatod, hogy Jetnek hívjon.

Elnéztem, ahogy a két Jet vitatkozik. Vicces látvány volt, ahogy a régi gazda próbálta a kutyáját lebeszélni a nevéről. Mikor kisétáltam, hogy beszéljek Zaynnel, ő már nem volt ott. Ott álltam és néztem a kihűlt helyét. A mellkasom megfeszült és idiótán lüktetett a szívem. Miért koptatott le megint?

Megkérdeztem Jet-et, mégis hogyan képes bejárni a lakásomba. Válaszul annyit mondott: ezen az ajtón bárki képes átjönni. Ez kicsit hátborzongató volt, tekintve a környéket. Szerencsére eddig nem futottam össze „jót akarókkal”, de bármikor megeshet. Nem mintha megijednék tőlük, egyszerűen nem akarok balhét.

Azt mondta, hogy elvitte Jet-et futni, amire szerinte szüksége van. Szerintem pedig arra van szüksége, hogy végre leszálljon a kutyámról. Nem tudom, hogy ő vagy én lepődtünk-e meg jobban rajta. A „kutyámról” szón mármint. Elvégre reggel még vissza akartam adni a gazdájának, de mikor bementünk a lakásba, leültem, és Jet az ölembe fektette a fejét, végem lett. Lenéztem rá, ő meg fel rám és megmosolyogtatott. Ahogy oldalra fordította a fejét, lecsukta a szemeit, mikor a füle mögött simogattam és nyüszített, ha az ajtó felé mentem. Mintha nem szeretné, hogy elmenjek tőle.

Sosem volt állatom, és nem is voltam állatbarát - persze nem bántottam őket, csak inkább kerültem - de Jet jó pofának tűnt. Legalább nem voltam egyedül.

Délután, miután megcsináltam a házit - muszáj, ha tovább akarok tanulni - el akartam szaladni a boltba. De Jet number one felajánlotta, hogy elszalad autóval. Így nem volt rá gondom. Tudtam pakolni és takarítani, hogy rendbe vágjam a lakást nagyjából. És a netet is bekötötték végre!

Egy halom szemetet összegyűjtöttem és kivittem a konténerbe. Visszafelé megtorpantam az ajtónál, és a szembe szomszédom felé néztem. A szívem megint eljátszotta azt a dühös ütemet. Mostantól ez lesz? Reagálni fogok rá? Felnevettem. Ki. Van. Zárva.

Felmutattam a középsőujjamat neki, és becsaptam az ajtómat.

Jet megérkezett a kajával, így készítettem magunknak egy kis gyorsan összedobható vacsorát.

- Mi lesz estére a program? - bekaptam a kanalat és kinéztem az ablakon. És ott volt. A fény a távolban, ha kinéznék az ablakon, a hangokat is hallanám.

- Hazamegyek és lefekszem, holnap suli.

- Ó, szóval mindennaposnak fogod tartani az iskolát mostantól? - vigyort küldtem felé, de egyre inkább kezdett piszkálni a kíváncsiság. Mit csinálhatnak ott?

- Fae? Mit nézel?

- Semmit, főnök.

- Eszedbe ne jusson. - a hangja figyelmeztető volt.

- Mondd csak, Jet number one - lépkedtem felé.

- Number one?

A háta mögé álltam és a széles vállaira csúsztattam a kezeimet. Majd masszírozni kezdtem a csupa izomköteget.

- Mi lenne, ha mondjuk, lazulnál egy kicsit? Nem kell őrködnöd felettem, szórakozhatnánk is.

- Mit értesz szórakozáson? - pillantott föl rám s elakadt a lélegzetem a szemeitől. Az a fura, már-már természetellenes fekete a kékben. Pár pillanatig csak voltunk és bámultunk egymás szemeibe - Fae? - halkabban beszélt, mintha zavarban lenne.

- A szemeid - mondtam.

- Mi van a szemeimmel?

- Lélegzetelállítóak - súgtam, nem tudtam mi ütött belém, de beszippantottak. Jet arca keményebb lett, és mély levegőt vett.

- Most mennem kell. Már rendeltem új ajtót.

Felnevettem.

- Nem Jet, nem rendeltél.

- Hétvégén rakják be az ablakokat. - elővette a telefonját - sietnem kell. Zárd be az ajtót, Rock jó gondodat fogja viselni.

- Jet, nem lesz bajom.

Megtorpant és hosszan meredt rám. Valószínűleg káprázott a szemem, mikor szomorú mosoly jelent meg az ajkai szélén.

- Tudom. - mielőtt lelépett volna, a válla fölött hátrapillantott - és eszedbe ne jusson.

- Értettem, főnök! - szalutáltam.

Amint kitette a lábát a lépcsőházból, kulcscsörgésre lettem figyelmes. Kikukucskáltam és ott volt. Az idióta kabátjában, sapkájával, meg mindenével. Ki akartam csörtetni onnan, de nem volt egyedül. Ott álltam és megint kifigyeltem őt. De nem tehettem róla.

Muszáj volt.

Még lélegezni sem lélegeztem, mintha meghallhatna. Ahogy elindultak, Casper is ment utánuk, azonban hirtelen megállt. Elnyíltak a szemeim, ahogy hátranézett és kutakodott a kukucskálóm után.

Nyeltem egyet. Majd még egyet. Aztán már nem ment, mikor találkozott a tekintetünk. Persze ő nem tudta, én viszont a lábujjaim begyében is éreztem a nézését. Azt a semmissé tevő, lehengerlően porlasztó nézését. Megfordultam és az ajtónak tapadtam a hátammal. Reméltem, hogy nem buktam le. Nem lehetett az árnyékomat látni.

Az ablakhoz siettem és a függöny mögül néztem, ahogy elindulnak. A vasúthoz. Csapatostul. Az ujjammal köröket róttam a combomra, és beharaptam az ajkamat.

Ideje volt megnézni a vasútállomást.

***

Megkerültem az állomást és hátulról kezdtem közelíteni. Rengetegen voltak, mint körülbelül minden este. Sok mindent nem láttam, csupán a kivilágított részeket. Óvatosan lépkedtem és a szemeimet forgattam, mikor a botok felnyögtek alattam. Missyt is hívni akartam, viszont belerángatni őt ki tudja mibe? Inkább nem. Jet megölne, ha tudná. De ebben ez volt a poén. Elvégre is a szomszédban laktam, volt jogom ide jönni. Ha meg nem, nem izgatott.

A vasútállomás elhanyagolt volt, ezt messziről is látni lehetett. A kutya nem járt ide, csak ha esetleg valami öngyilkosjelölt itt akart felszállni. Jöttek vonatok, de ez az állomás nem sok vonat menetrendjében szerepelt már. Egyszerűen nem álltak meg. Jó oké, utánakerestem a neten, ha már bekötötték délután.

Világítás legfőképp fáklyából volt, valószínűleg ők maguknak csinálták.

- Mit csinálnak ezek itt? - suttogtam magamnak. Ahogy közelebb értem, a sötétből kiemelkedett egy hatalmas jármű. Egy vonat. Pislogtam párat, és közelebb érve végignéztem rajta. Ahogy a szemeim megszokták a sötétet, jobban láttam. - mi a…

Legalább hat kocsiból álló, lerobbant vonat terült a szemeim elé. A másik oldalról nem volt túl feltűnő, valószínűleg az egykori vasútállomás romos falai takarták. Ez a sín nem működhetett már, a vonattal együtt. Mióta állhatott már itt? Kettő, három, tíz éve? Ki tudja. A legelső kocsi ajtajához nyúltam. Hangosabb nyikorgással nyílt ki, a rozsda már ehette az ajtókat. Felléptem óvatosan, örültem volna egy kis fénynek. Beléptem a kocsiba, ami egy hatalmas, tágas kabinnak volt kialakítva. Nem láttam sokat. Az ablakok piszkosak voltak, csak fényeket láttam rajtuk. Körbe jártam óvatosan, tapogatózva. Egy hosszú ágyfélét, vagy kanapét találtam ott. Tovább akartam menni, de akkor vonatüvöltést hallottam, és azzal együtt sikításokat. Pontosan olyanokat, mint otthonról.

A szívem gyorsabban kezdett pörögni, és az ablaknak tapadtam. Hallottam a vonatot elszáguldani, hiába akartam a tenyeremmel lesöpörni a piszkot az ablakról, nem ment. De lehet át sem láttam volna az állomáson.

- Mit keresel itt? - jött a mély, kemény hang mögülem. Annyira megijedtem, hogy ráestem a kanapéra és a szívemhez kaptam. Sosem éreztem így dörömbölni eddig. Erősen, idegbeteg módjára. - mondj három okot, miért ne keserítsem meg az életedet, amiért bejöttél ide?

Megismertem a hangot. Meg a magas sötétbe burkolózó alakját.

Óh, hogy szóval ez Casper kabinja volt.

Az ajtó becsapódott mögötte. Ketten voltunk, a sötét vonaton. Bezárva.