Tizenharmadik Fejezet - JÉGTÖMB

sziasztok! meghoztam a következő részt :) a végén még pár szót írok :) jó olvasást! <3 

Harry

- Olyan szép babáink lennének JetJet, kipróbáljuk?

Tiszta szánalom. Jól van Harry, a kukucskálón nézed a még szánalmasabb jelenetet. Fae fogta magát és megölelte a barátját. Jet. Milyen név az egyáltalán, hogy Jet? Már vagy öt perce a kilincset fogtam, hogy elinduljak végre abba a szemétdombba, mit iskolának hívnak. De valamiért leragadt a cipőm talpa a padlóra és rinyálós kislányként néztem végig a jelenetüket.

Mikor megroppant a tenyeremben a kilincs, felhorkantottam. Jobban kéne figyelned. Első nap, mikor bementem az iskolába, véletlenül letéptem az ajtót a helyéről. Még jó, hogy Louis-ék is velem voltak. Miután kiröhögték magukat, segítettek visszatenni. Nem kéne a saját ajtómmal is ezt tennem.

Kinyitottam az ajtót, kiléptem és bezártam kulcsra a lakást. Megfordultam és csak néztem őket. Fae arca nyúzott volt. Nem is értettem, egy ilyen kislány, hogyan tud alvás nélkül úgy kinézni, mint aki épp most jött divatbemutatóról. Nem kellett a smink, meg két óra, hogy összerakja magát. Össze volt egyébként is rakva.

Hogy ezeket mi a francért vettem észre, jó kérdés.

Mikor Fae szemei megtalálták az enyémeket, lesápadt. Az igazat megvallva el akartam nevetni magam. Ehelyett inkább csak tartottam a szemkontaktust. Amíg Jet maga mögé nem vonta és valamit makogott. Inkább azzal foglalkoztam, hogy mi a faszért markolta őt úgy, mintha a tulajdona lenne. Egymás kezét fogták.

Hmm.

- Itt lakom - feleltem, mikor eljutott hozzám a kérdése. De még mindig a kezüket néztem. Mikor el is tudtam venni róluk a szemeimet, Fae arcára pillantottam.

- Fae, pakolj össze.

Jet úgy nézett rám, mint a véres rongyra. Fae függetleníteni akarta magát tőle, elhúzódni, de a barikádja nem engedte.

- Ismeritek egymást?

A kérdésre nemmel válaszoltam. Csak, mert látni akartam Jet átkozott fejét füstölögni. És úgyis volt. Ennél már csak az volt a szebb, mikor Fae ezt mondta:

- Jet, semmi baj, Harry haver.

Elnevettem magam. Nem azért, mert annyira vicces lett volna. Nekem nem létezik a vicc. Meg úgy semmi sem. De ez nevetést érdemelt.

Oda akartam vágni Jet orra alá, hogy a haver, aki meztelenül látta a védencedet. És milyen test volt. Isten, ha láttam annál lélegzetelállítóbbat. Komolyan nem értem, hogy az elején hogyan voltam képes nem ránézni. Nem érdekelt. Semmi sem érdekel, de ez nálam már csak így megy.

Velem jár.

Ez vagyok én.

Egy semmi.

Hozzászoktam. Megszoksz vagy elszöksz.

A legjobb csak az volt, hogy tetszett Jet arca. Fae talán nem olvasta le, de én igen. Jet odáig és vissza van Fae-ért. Barátok, a nagy frászokat. Így mikor odaléptem és ezt mondtam, ő pontosan jól tudta, hogyan értem:

- Haver, Jet - mondtam egyszerűen és ott hagytam őket.

És Jézus Krisztus élveztem. Kurvára élveztem. Eleget éltem már ahhoz, hogy tudjam. A jeleket. Mikor egy férfi nem haverként törődik egy nővel. Pontosan ez volt a helyzet náluk is. A kérdés, hogy Fae mit gondolt. Tetszik neki, egy nyilvánvaló. Jet a tipikus szépfiú, Fae pedig a tipikus hercegnő, aki mindent megkap.

Ezt gondoltam egészen addig, amíg nem hallottam a Zaynnel való beszélgetésüket. Nem szokásom megismerni senkit sem, mert szimplán teszek rá, kinek milyen nyomora van. Elég nekem a sajátom. Az izgat. Nagyon is.

Niall az utca végén várt rám, a telefonját nyomkodta.

- Végre ideértél, megint a lábtörlődre szartak? - kiáltott Louis. Megálltam Niall mellett, aki eléggé el volt gondolkodva.

- Mi van? - löktem meg Niallt, aki megrázta a fejét és rám pislogott párat.

- Mi lenne? Csütörtök. Wow, nem találtad meg a fésűt? - röhögött végignézve rajtam - meg a fürdőt, haver, hogy nézel ki? Mint akin átment a vonat.

Még nem.

- Fogd be. - zártam le - mi ez az ábrándozó fej?

Niall a vállát vonogatta.

- Ne csinálj úgy, mintha érdekelne.

Touché.

- Na, mondjad. Azaz új bige a probléma?

- Shh - hallgattatott el. Elindultunk az iskola felé. Felsóhajtottam. Nem tudom miért, csak megszokásból.

- Niall, kit érdekel, hogy mit mondanak Louisék? Ha neked ő tetszik, akkor ő tetszik.

- Minimum fejlevágás, H.

- Túlreagálod. Emberek.

Niall felhorkantott.

- Ez elég abszurd kijelentés volt - megengedtem egy vigyort felé. Aztán vissza is szívtam volna. Niall arca komor lett. - várj, mi volt az?

- Fogd be.

- H mosolygott. Egy mosoly, történelmi pillanat hölgyeim és uraim.

- Fogd be, Horan.

- Tudod, most már kezdek rádöbbenni.

Felnyögtem. Már megint?

- Te mindennap rádöbbensz valamire.

Tegnap például arra, hogy gyűlöli a sulit. Meg tegnapelőtt is, azelőtt is. Mindennap.

- Tényleg ő az, H. Fae. - a zsebemben ökölbe szorultak a kezeim.

- Nem.

- Én mondtam. Nem fogod tudni lekoptatni, túl kíváncsi. Ő az, van olyan megérzésem.

- Niall Horan és az elcseszett megérzései.

- Hé - lökött meg röhögve - nemár. Ez igazi megérzés.

- Mint az, hogy Liam Payne meleg? - vontam össze a szemöldökömet. Niall álla leesett és elvörösödött. Mint egy kisfiú.

- Az rossz megérzés volt. De ez nem. És tudod mit? - ütögette meg a vállamat, mikor megálltunk a suli falánál. Mindenki cigire gyújtott rá. A tanárok bármelyik percben jöhettek, de nem igazán érdekelte őket. - egy nap azon kapod magad, hogy bugyogni fog az ereidben.

- Mi a francról beszélsz?

- Tudod te. Nem fog tudni lekoptatni magáról - kacsintott, és mikor felmorrantam, csak nevetve arrébb állt.

Mielőtt Louis betalálhatott volna, bementem az iskolába. A szekrényemhez léptem, de mivel úgy döntöttem, ma is leszarom a sulit, nem vettem elő semmit sem.

- Harry, béb, vártam, hogy hívj.

Lehunytam a szemeimet. Cherish a szekrényemnek dőlt és felnézett rám a kék szemével.

- Feltartottak - és nem volt hazugság. Egész éjjel feltartottak. Egy bizonyos, vörös nőszemély. Inkább nem gondoltam arra, hogy mit akart magával tenni. Hogy mit tesz magával. Egyszerre akartam megrángatni és eltűntetni az idióta gondolatait.

- Még van 20 perc a kezdésig, nem akarsz mondjuk… - beharapta csábosan az ajkát, de minden maradandó érzékem másfelé húzott. Az ajtó felé.

Ahol Fae és Jet léptek be, egymásba karolva.

- Később. - mondtam, és tekintetemmel egyenesen azt sugalltam: távozz. Cherish lebiggyesztett szájjal bólintott és kikerülve, otthagyott.

- Jet, ideje bejárnod - Fae próbálta rászedni Jet-et, hogy járjon be órára. Ha tudná. Az a legkevesebb, hogy nem jár órára. Mikor Jet észrevette, hogy ott vagyok, közelebb hajolt Fae-hez. Majdnem a szememet forgattam, mikor a hülye korrepetitoros dumájával jött.

- Visszamegyek hozzád, összepakolok és megcsináljuk az ajtót.

- Jet, nem megyek el.

- De eljössz - és folytatta. Persze, hogy folytatta. Már csak azért is, mert tudta, hogy hallom. Kihívás. Kihívást vettem le a viselkedéséből és bizonyítást. Hogy Fae az övé. - hozzám költözöl és kész.

Sípolni kezdett a fülem, azt hiszem. Nem biztos. Hozzá költözik? Na, azt már nem. Nem költözik ő sehová. Ez valamiért kurvára nem ébresztett bennem közömbösséget. Semmi sem ébreszt bennem akármit is. De az, hogy Fae el akar költözni, kivágta a biztosítékot.

Fae-el találkozott a tekintetünk, amint Jet végre valahára elhúzta a csíkot. A szemében gondolatok ültek és meglepettség. Aztán el akart menni mellettem.

Meg a faszt.

Elkaptam a karját és megállítottam.

- Még mindig nem jönnek be a lila foltok a karomon, már nem divat, tudod? - hátrabillentette a fejét, hogy rám tudjon nézni. Közelebbről akartam látni a szemét. Nem is a szemét. Azon kaptam magam, hogy bele akarok vájni a fejébe. - válaszolj, Harry. Mi van köztetek Jettel? - ráncolni kezdtem a homlokomat. - minden perverzséget félretéve. Azt mondtad, hogy nem ismered.

Hazudtam. És?

- El akarsz költözni? - morogtam.

- Én kérdeztem előbb - elrántotta magát, de a nagy lendülettől majdnem hátra zuhant. Utána kaptam, és visszahúztam őt. Olyan közel került, hogy a meglepettségtől elnyílt a szám. Az övé is. Biztos voltam benne, hogy jó az illata.

Miért gondolkodsz ilyenen?

- Válaszolj.

- Nem. - lökött el - te válaszolj. Miért vagy veszélyes?

Körülbelül olyan volt, mintha pofán vágott volna. Ez a kérdés volt a legpontosabb, legmegfelelőbb és leghelyénvalóbb, amit kérdezhetett volna. És épp ezért kerültem.

- Kérdeztem valamit - sürgettem - válaszolj, Fae.

Hátrált egyet. Észre sem vettem, hogy megemeltem a hangomat. A francba, ez a nő mindig eléri, hogy olyat tegyek, mit egyébként soha. Mikor megfordult és ott hagyott, a nevét ordibáltam. De nem érdekelte.

Nem költözhet el. Nem. Költözhet. El.

A miértre pedig nincs válasz.

A hosszú szünetben Cherish berántott a szertárba és addig húzott, még neki nem estünk a szekrénynek.

- Mi a… - ráztam meg a fejemet. Magamhoz sem tértem, a szája már a nyakamon volt.  - Cherish.

- Lazulj el, Harry, olyan merev voltál egész nap - mormolta pimaszul.

Hozzám költözöl és kész.

Lecsuktam a szemeimet és megtámaszkodtam Cherish feje mellett. Megfogtam az állát és felemeltem. Találkozott a tekintetünk. Hozzám költözöl.

- Akarsz engem? - kérdeztem hűvös hangon. Cherish libabőrös lett és biztos voltam benne, hogy odalent már égetően vágyakozott utánam.

- Igen - sóhajtotta el, ahogy kiöltöttem a nyelvemet, és végignyaltam a nyakát. Felszisszent. - szeretem, ha durvák velem.

Felmordultam.

Hozzám kötözöl.

Megharaptam a bőrét, és mikor felnyögött a fájdalomtól, elengedtem.

- Csókolj meg - könyörgött, és épp válaszolni akartam, mikor berontottak az ajtón.

- Menj ki, Barbi.

Összeszorítottam a fogaimat. Mit a francot akar itt? Feszült volt és a zöldes barnás szemei tűzben forogtak. Ó, hogy dühös volt. Ez jó lesz.

- Leszarom, húzz ki innen, Barbi.

Nem kaptam el Barbi válaszát, csak Fae hangjára figyeltem. Fae kizavarja Cherisht. Érdekes. Ha nem tudnám, hogy mérges volt rám, azt hinném, hogy féltékeny. Elvigyorodtam a gondolatra.

- Harry? - nézett rám, mire csak kitártam a karjaimat, amolyan bocs, ez van stílusban.

Miután Cherish méregben forogva kihúzott tőlünk, Fae elém állt és pofán vágott. Fel sem bírtam fogni, hogy mi történik. Nem is érdekelt.

- Először sem tetszett, hogy megütöttél - morogtam éllel a hangomban. Nem mintha zavart volna. Nem mintha fájt volna.

- Te erre izgulsz fel? - kérdezte. Ó, ha tudnád, Fae Wallace.

- Arra, hogy vernek? Nem éppen.

- Arra, hogy vered a nőket. - ordított rám. Felvontam a szemöldökömet. Ennek a nőnek meg mi a baja?

- Felvilágosítanál?

- A szöszi? Aki nálad aludt? Az egész teste olyan szép színes, mint az én karom? - felhúzta a kabátját és megmutatta. A foltokat. Alig bírtam ránézni. Én tettem vele, tudom. Tudtam. És ennél többet is tudnék. Erősebbet. Durvábbat. Hirtelen el akartam húzni onnan a francba, mielőtt megtörténik.

- Semmi közöd hozzám, Fae.

El akartam taszítani. Igaza volt Niall-nek, hogy tapad rám. Nem azért, mert olyan, mint a többi nő. Messze áll tőlük. Hanem mert kíváncsi. Nem akartam, hogy kíváncsi legyen. Tettem rá. Az egészre.

Akkor miért taszítod el?

Amikor játékosnak neveztem, megint arcon vágott.

Hirtelen történt. Elvesztettem a fejemet. Az ütése olyat tett a testemmel, az elmémmel, amit nem tudtam megmagyarázni. Megfogtam és nekivágtam a szemközti szekrénynek. Ahogy a csuklóját a feje fölé kényszerítettem, Fae lihegett. Azt hiszem leutánoztam a lihegését.

- Üss meg még egyszer.

Hihetetlen, hogy ezt mondtam. De érezni szerettem volna. Akartam érezni. Kár, hogy az akarás és a megtörténés között fényévek vannak.

- Mi lesz akkor?

- Megcsókollak.

Tudtam, hogy azzal magam mellett tarthatnám. Elnevette magát.

- Ugyan kérlek. Nem csókolsz meg.

Fae ki akarta hívni maga ellen a sorsot. Hozzá akartam férkőzni. Szorosabban. A bőre alá. Mi a franc? De nem tehettem róla.

- De igen - hajoltam a füléhez és hallottam, hogy a torkán reked a levegő - és akkor eszedbe sem fog jutni, hogy elköltözz. - mikor felzihált, majdnem én is úgy tettem. Csak mert kihozza belőlem.

- Tessék?

- Ne költözz el - bukott ki belőlem. A francba, Harry, mit csinálsz? El akartad küldeni magadtól, közben pedig azt mondod neki, hogy ne költözzön el?

- Mi van? - Faet annyira letaglóztam, mint magamat.

- Ne menj el.

- Ne nevettesd ki magad, Harry

Felmorrantam magamban. Mit művelek?

- Ne. Menj. - hajoltam a szájához - el.

- Nem parancsolhatsz nekem.

- De kényszeríthetlek rá.

Elképedt.

- Nem tudsz.

- Csak egy csók, Fae - dúdoltam a szája ellen.

Megtehetném. Megcsókolnám, és az enyém lenne. Soha senkit az égvilágon nem csókoltam meg. Oké, ez hazugság. Egy nőt, azóta senkit sem.

Mert tudom, hogy milyen az, ha tönkretesznek. Mint engem. De az nem érdekes. Nem tehettem meg senkivel sem, ezt tanították meg nekem. Ez volt az incidens utáni első lecke, amit megtanultam. Meg tanultam vele élni. Az emberi életet nem lehet úgy befolyásolni, ahogy én befolyásolnám. Mégis, valamiért, addig-addig ecseteltem neki, hogyan ütném meg ’megint’ a nőt, amíg ki nem harcoltam belőle.

A pofont.

A pofont, amiről azt hittem, nem történik meg.

Lefagytam, ahogy a szájára esett a tekintetem. Ott volt a pillanat. Hogy megcsókoljam. Hogy felemésszem. Hogy az enyém legyen és másnak esélye sem legyen rá. Azt hittem, hogy Fae nem fog megint megpofozni. Nem fogja kikövetelni belőlem az ígéretemet.

Fae térdei teljesen elgyengültek, ahogy közelebb hajoltam. A fülembe hatolt szinte a szívverése, mi kibuggyant a nyakán. Akarta, hogy megcsókoljam. Én is akartam. Azt akartam, hogy égjen a szám a szája ellen. Hogy amikor összeér a nyelvünk, összeomoljon a világa. Pontosan ezt akartam. De amikor összeért volna a szánk, a nyakához hajoltam. Fae nyüszögött és mocorogni akart, de nem hagytam.

Végignyaltam a nyakát hosszában, fel a füle mögé, ahogy beszívtam a vékony bőrét.

- Harry - tört ki hirtelen s összerezzentem.

- Idáig érzem, hogy milyen nedves vagy - mondtam neki halkan. Mekkora hazugság! - finom a bőröd, Fae. - hazugság. - Alul is ilyen finom vagy?

Sosem fogom megtudni.

- Harry. Mit csinálsz? - az erős, határozott lány zihálva reszketett a karjaimban. Meg akartam csókolni, meg kellett volna. De nem tettem. Nem akartam, hogy érezze.

- Csókollak - mondtam. - ahogy ígértem - hazudtam megint. Nem ezt ígértem. Jó nagy hülyének fog nézni, mert semmit sem fogok elérni vele. Elköltözik és ennyi. De nem csókolhattam meg. Még ha kurvára akartam is volna.

De mi értelme lett volna?

Elléptem tőle és a karjára néztem. Majd vissza a szemébe. Szexi volt. Ahogy megtámaszkodott, és levegőért kapva meredt rám, értetlenül.

Több oka volt, hogy nem csókoltam meg.

Egy, még nem tudom, hogy megérdemli-e a következményeit. De kiderítem.

Megfordultam és ott hagytam őt.

Alig jutottam levegőhöz.

A francba is, minek lélegezni, ha nem is élek szinte?

Jó ez nem igaz, de majdnem.

Belerúgtam az ajtóba, mert úgy sem éreztem. Felnevettem. Ahogy Fae pofonjait sem. Meg azt, hogy annyira megszorítottam a karját, hogy belilult. Nem csókolhattam meg, mert gyűlölöm. Azt, hogy nem érzem. Hogy csókoljak valakit, de nem is érzem?

Nevetséges.

Kész vicc vagyok. Egy semmi. De leszarom. Nem érdekel.

Ezzel velem jár. Sem érintés, sem hideg, sem meleg, sem fájdalom. Sem csók. Se semmi. Üres és hideg. Durva. Nyers. Élettelen. 

Nincs határ. Nem tudom mi a kevés és mi a túl sok.

Soha nem éreztem még boldogságot. Vagy szerelmet. Vagy bármi jót az életben. 

Egy nagy folt vagyok a rengetegben. Jégtömb. 

Ezzel jár, ha valaki kurvára érzéketlen. 

szóval tudom hogy nem ezt vártátok, de a csók jelenetet nagyobbnak és ütősebbnek képzeltem el. ez a szitu Harry szemszöge miatt kellett... de ami késik, nem múlik!!! :)