Negyedik Fejezet - LÁTVÁNY

helló mindenki! az unalmam eredménye az újabb rész. mivel többen kérték fel is rakom. legalább kicsit pótollak titeket a nyárért! hogy vagytok? milyen a suli? sok puszi és remélem tetszik! 

Még akkor is ott álltam és néztem a széles hátát, mikor Martin Garrix csendült fel, nem mással, mint a Helicopterrel. A lábaim már ütlegelték a zene ritmusát, de a tekintetem képtelen volt elszakadni. Beletúrtam a hajamba és mély levegőt vettem. Mikor a tömegben kiszúrtam Treyt, aki Missyn felejtette a tekintetét, magamhoz tértem.

Missy.

A pultnál kértem újabb vodkanarancsot és koktélt, mivel Rómeó is ott volt és szólítgatni kezdett, sebtében távoztam. A fejem fölé emeltem a poharakat és bent tartottam a levegőt, hogy minél összébb húzhassam magam. Úgy tudtam átverekedni az asztalig, ahol Kyle épp valami borzasztó érdekes témát feszegethetett. Missy kavargatta az üres koktélt és rendesen felcsillantak a szemei, mikor meglátott. A vodkanarancsot le akartam tenni a fiúnk elé, de úgy döntöttem: én magam húzom meg. Mindketten nagyra nyílt szemekkel bámultak, ahogy letöröltem a számat.

- Veled meg mi történt? - barátnőm felállt és a fülembe ordította át a zenét.

- Egy jót akaró belém jött - fortyogtam, mert kezdett leesni, hogy épp mi is történt. Lepillantottam a karomra. A vörösben itt-ott sötétebb foltok kezdtek megjelenni.

- Mi történt a karoddal?

- Semmi. Viszont én hazamegyek, az egész ruhám átázott és elment a kedvem a bulitól.

Missy mindentudóan ráncolta a homlokát.

- Faenek elment a kedve valamitől, ezt kőbe kell vésni! - mikor mindenféle „O”-t formált a szájával, és meglepődöttségét tettette, a szemeimet forgattam. - arról a srácról van szó? Aki beléd ment a tánctéren? Láttam igen, elég… rémisztőnek tűnt, nem?

Elgondolkodtam.

Nem mondtam volna rémisztőnek. A legjobb szó, amivel le tudtam volna írni, a halott volt. Persze efelé következtetéseket levonni és valakit lehalottazni nem volt kecsegtető dolog. De a tekintete. Mikor olvassuk a könyvekben, hogy elsötétült a fiú tekintete. Ez lehet dühvel, vagy épp szenvedéllyel. Na, Casperé nem hogy elsötétült, olyan átlátszó volt és semmis, mintha hajszálvékony fátyolon néznél át. Csoda, hogy a fejébe nem láttam bele, szó szerint. Mondhatnánk üvegesnek, vagy, hogy olyan tiszták voltak a szemei. De ez is badarság lenne. Nem sokat láttam az arcából, de a szemén játszó fények láttatni engedték pár pillanatra a leigázó tekintetét. Mintha semmi mögöttes tartalom vagy gondolat nem lenne bennük. Mintha nézne, de nem látna. És ettől megborzongtam.

Oké, meg az egómnak is biztosan nagy fejbecsapás volt, de konkrétan tettem az egómra.

- Óha - csapott a szájára a tenyerével.

- Mi van?

- Fae-t elgondolkodtatta egy fiú. Ilyen sem történt még.

- Nem gondolkodtatott el.

- Láttam, hogy ott hagyott. - paskolta meg most ő az én vállamat - ilyen sem történt még, nem? - billentette oldalra a fejét, szívesen húztam volna a fejére valamit, hogy ne lássam a szórakozott vigyorát.

- A lényeg?

- A lényeg, hogy Fae Wallace-t életében először lekoptatták és azt nem viseli túl jól.

- Fogalmam sincs, miről beszélsz. Nem koptattak le, mivel nem volt miért.

- Mhm.

- Missy.

- Ne értsd félre, de az ábrázatod? Megvehetetlen! - kuncogott és az alkohol látszódott a szemein, arcán. - találkozni akarok a hőssel, aki végre kis gondolkodásra bírta az agyadat! Hol van? - elkezdett körülnézni, de hirtelen a víz is kiverte őt. Megmarkolta a karomat, remegett. Éreztem. Követtem a tekintetét, ami megütközött Trey-en.

- Csak nyugalom, idejön.

- Marha nyugtató, Fae! - csattant fel és láttam rajta, hogy legszívesebben a hátam mögé bújna.

- Helló lányok - Trey ál-vigyorogva pillantott barátnőmre, majd rám - Missy, rég találkoztunk. - mikor felhorkantottam, felém nézett. - kihez van szerencsém? - nyújtott kezet, és én meg is fogtam. Jó erősen. Olyan erősen, hogy meg is lepődött rajta.

- A rémálmodhoz - vigyorogtam rá kedvesen, és mikor el akarta engedni az ujjaimat, még mindig tartottam - Treyton, olyan jól nézel ki ma, jó az inged, a Walmartból van?

Missy elfojtotta kuncogását, mikor Trey arcáról lefagyott a mosoly. Nos igen, a pénzes csávó egójába hogyan taposhatsz bele? Ha leolcsózod a ruháját.

- Armani - sziszegte, de próbált mosolyt erőltetni - Missy, miért bújsz el előlem? Ne félj, nem harapok, csak ha akarod.

A haverjai összeröhögtek mögötte.

- Mondjuk a barátnőd jobb bőr, szívesen megkóstolnálak, édes - kacsintott. Hirtelen felindulásból átkaroltam Missyt és vállat vontam. Ez jó lesz.

- Foglalt vagyok - küldtem felé egy százas mosolyt és lepillantottam Missyre. Aki tág szemekkel meredt rám.

- Simán legyűröm a barátodat, nem tudna olyat mutatni, amit én nem tudnék  jobban.

Felnevettem. Hát nem értette. Megfogtam Missy haját és az ujjamra pödörtem. Láttam, hogy odanéz. Ébresztő.

- Fae? - érdeklődött Missy teljes zavarában.

- Sajnálom, Missy, azon gondolkodtam hónapok óta, hogyan mondjam el - vágtam szomorú arcot.

Trey felröhögött. De úgy Istenigazából. Koppant.

- Azt ne mondd, hogy jártok?

- Mi? Nem - rázta a fejét Missy, és persze értettem a reakcióját. Nem akart még egy okot, amivel piszkálhatták.

- Nem járunk, mert nem viszonozza az… érzéseimet - Trey arca kezdett elfehéredni. - de nem adom fel. Sajnálom Mis, hogy így kell megtudnod, de szeretlek.

- Tessék? - kérdezték egyszerre a fiúk és barátnőm is.

Vállat vontam tök természetesen.

- Érdekes… párt alkotnátok - röhögött, végignézve Missyn. Minden erőmet felhasználtam, hogy visszatartsam magam.

- Az biztos. Ha tudnád, milyen jól töltenénk az időnket - nyaltam meg a számat, és mivel még mindig nem hittek nekem, lehajoltam barátnőmhöz. A válla fölött találkozott a tekintetem nem mással, mint Casperrel. Belül röhögtem. De jó hangosan. Megtorpant pár pillanatra, mint körülbelül mindenki más, aki szemügyre vette a szituációt. - vágj pofon - súgtam, majd a számat a szájára nyomtam. Missy majdnem meghátrált, de csak egy ártatlan puszi volt. Reméltem, hogy elég részeg volt hozzá. Nekem nem volt nagy szám, pár üvegezés során csókolóztam lányokkal. Nem volt izgató, meg semmi, a fiúkat szeretem, de megérte a showt. Mikor Missy magához tért, pofán csapás helyett ellökött és elszáguldott onnan, büszkén mosolyogtam.

Persze, mint számítani is lehetett rá az éretlen gimisek körében, jött az összesúgás, mit eszik rajta és stb. Másnapra elterjed a hír, hogy mit tudhat a szívdöglesztő lány.

- Mis, várj! - ordítottam utána még mindig a szerepet játszva, majd csörtetni kezdtem utána. Kikértem a ruhatárból a kabátot, és az ajtó felé indultam.

És akkor ott volt. Az új szellem barátom. A zsebébe csúsztatott kezekkel, egy barna hajú lány lógott rajta. De őt nem igazán kötötte le. Inkább úgy döntött, le sem veszi rólam a szemeit. Felvontam a szemöldökömet, és megtöröltem hüvelykujjammal az alsó ajkamat. Lassan. Inkább nem árulom el senkinek, hogy nagyban tett az egészre.

Már nem figyeltem rá, mikor kiléptem az ajtón. De az üres halott tekintete lyukat vert a hátamba.

Missyvel a parkolóban találkoztunk. Kényelmetlenül álldogált, mint aki nem fér meg a bőrében.

- Trey arca lenyűgöző volt, nem? - mosolyogtam le rá - hé, nemár, csak poén volt.

Megmorzsolta az ajkait.

- Szóval akkor nem vagy szerelmes belém? - súgta egyre halkabban, mire hátra vetve a fejemet, kiröhögtem.

- Bocs, hogy ki kell ábrándítanom, de ne…

- Hál Istennek, tudod milyen komoly voltál? - ütött vállon - teljesen lefagytam. Olyan égő volt.

Vállat vontam és összecipzáraztam a kabátomat.

- Szerinted Trey mit gondol? - tűnődött, amíg a taxit vártuk. Fura volt, hogy Jet nem volt itt. Pedig vasárnaponként szeret szórakozni járni.

- Hogy micsoda nőről maradt le - löktem meg szórakozottan.

- Gondolod? - vigyorgott, mint egy vadalma.

Bólogattam.

- Hülyéskedsz? Szinte hallottam a kérdést a fejében megfogalmazódni: mit tudhat, amiért belebolondult a vöröske? Trey ha tehette volna, elvisz a mosdóba és felpakol rá. Tudod mekkora koppanás volt neki, hogy abba a lányba vagyok szerelmes, akit annyiszor bántott? Undorító egy alak, meg sem érdemelte, hogy szeresd, Mis.

- Tudom. - csendesen álltunk pár percet. Mikor megérkezett a taxi és beültünk még felém fordult - te ezt kitervelted?

- Rögtönöztem.

- Szóval várj, rögtönzésből leszbikusnak vallod magad, és megcsókolsz.

- Olyasmi.

- Te őrült vagy, tudod? Nem akarom megtudni milyen, amikor kitervelsz valamit - összenéztünk és elnevettük magunkat. Ott visszhangzott mindkettőnk hangja a taxiban. - el fogják híresztelni. Hogy… a lányokat szereted.

- Kit izgat? Egyébként is biszex vagyok. Szerintük Zaynnel járok és titokban beléd vagyok szerelmes.

- Jézusom - temette az arcát a kezeibe.

- Nem nagy ügy. Ha kell, suliban is bevált szokás lesz. Tudod, lecsókollak mindenki előtt - csücsörítettem, és a sofőr már kétkedően pislogott felénk.

- Inkább ne - rázkódó vállal indultunk haza. Elég volt a buliból.

***

Miután kiszálltam a taxiból, felnéztem a házamra. Már mindenhol le volt kapcsolva a lámpa, üresnek és elhagyatottnak tűnt az éjszakában. Csend telepedett a környékre, csak a messziből hozta el ide a hangokat. Egyszer egy fiú hang, majd egy női, sikítás, vonatüvöltés. Egyszer-egyszer egy autó húzott el mellettem, semmi több. Annyira elbambultam a hangok irányába, hogy megugrottam a telefonom csörgésére.

- Mizu Jet?

- Nagyszerű volt az alakításod, Fae.

- Szóval mégis ott voltál? Szégyelld magad, amiért nem köszöntél! - viccelődtem, de Jet túlságosan is morcos volt.

- Ha elértelek vol…

- Felkapsz a hátadra is hazahozol? Ugyan, Jet, mondj valami nem ennyire kiszámíthatót.

- Van egy meglepetésem - kezdett bele, és máris fogtam a fejemet. Közben a lábaim automatikusan elindultak a hangok felé. A vasúttól jött és furdalt a kíváncsiság. Casperék is valami vasútról beszéltek. Persze kizárt dolog, hogy miatta menjek oda. Csak hát a hangok, na. - tetszeni fog.

- Csak nem beköltöztél az engedélyem ellenére?

- Miért vagy az utcán ilyen későn? Holnap iskola.

- Rendben, apa, megyek és lefekszem. Épp a házunk felé tartok - füllentettem.

- Nem, nem tartasz. Ne akarjuk a tavalyit megismételni, Fae Wallace.

- Szexeltél mostanában? - bukott ki a számból.

- Hogyan? - szinte láttam, hogy zavarba hozza a kérdésem. Jet nem volt visszahúzódó, de ha kettőnk között merült fel a téma, valamiért teljesen meg volt lőve.

- Tudod, szex. Amikor a nő és a férfi egy ágyba bújnak meztelenül és a fiú betesz…

- Tudom mi az a szex, Fae.

- Igen? Ha akarod, megmutathatom - vigyorogtam, mikor éles levegőt húzott be. - tapasztalt vagyok - folytattam - na gyerünk, Jet, egy jó kis orgazmus.

- Fae.

- Lazítanod kell, mindig olyan merev vagy. Te kis piszkos, nem úgy értettem! - halandzsáztam, amíg oda nem értem a vasút közelébe. - most mennem kell.

Rányomtam a telefont, mielőtt meghallja a zajt. Egy fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre. Majd ki estek a szemeim, úgy figyeltem a csapat embert ott az állomásnál. A síneket sem lehetett látni, csak a közúti lámpa által megvilágított alakokat. Voltak vagy húszan, ha nem többen. A tenyeremet a törzsre simítottam, és kidugtam a fejemet. Még a szemeimet is hunyorítottam, hátha jobban látok. Közelebb kellett volna mennem, de nem vitt rá a lélek. Akárhányszor akartam tenni egy lépést, megakadtam.

A kérdés: mit csinál éjnek idején egy csapat fiatal a vasútállomáson?

Nem kéne a közszolgálatnak jelen lennie és rendet tenni? A gondolataimat egy hang szakította félbe:

- Te meg mit keresel itt?

Megpördültem a tengelyem körül és rámeredtem a szőkeségre, aki Casperrel volt. A szívem megugrott pár pillanatra.

- Szórakozást? - billentettem oldalra a fejemet.

- Menj el, kislány. Ez nem neked való - megfogta a karomat és húzni kezdett. Az ő szorítása sokkalta finomabb volt, mint Casperé.

- Engedj el, nem kell dorgálni. Itt lakom 500 méterre, oda lehet hallani a sikongatást. Csak lejöttem megné…

- Felejtsd el. Menj szépen haza, ha meglát…

- Meglát? Ki lát meg? - tettem karba a kezeimet - Casper? Na ne nevettess - röhögtem bele a képébe - beszélni sem tud, nem ho…

- Hogy van a karod? - másnak egy kedves gesztusnak tűnt volna, ez inkább fenyegető volt.

- Prímán, már nem is fáj.

Mikor a szőke odanyúlt erősebben - minden hadonászásom ellenére - felszisszentem. Baszottul fájt, csak akkor éreztem igazán.

- Menj haza, nézesd meg a karod valakivel és semmi körülmények között ne gyere ide.

- Tudod rosszabb vagy, mint Jet, pedig őt nehéz túlszárnyalni. Mi ez veletek fiúk? A parancsolgatás meg védelmezés?

- Védelmezés - nevetett. A nevetése aranyos volt, szinte kisgyerekes - egy napon megköszönnéd nekem, Fae.

- Honnan tudod a nevem? - döbbentem le. De mikor megtudhattam volna, egy mély, reszelős, csontritkító morgás hangzott a távolból.

- Menj már - lökött el - MENJ! - ordított és én úgy tettem. Nem értettem miért, de a kék szemei azt sugallták: hallgassak rá. Na jó, csak félig tettem. Megbújtam a bokorban és füleltem. Semmi többet nem kaptam el, mint „kivel beszéltél”.

Úgy döntöttem jobb lesz, ha hazamegyek. De ha a szőkeség azt hiszi ezzel annyiban maradtunk, nagyon tévedett.

***

- Nézd - nyeltem egyet - nagyon aranyos és szexi fiú vagy, mi lenne, ha jóban lennénk?

Vártam a válaszát, de csak meredt rám.

- Én nem tudom hogyan kerültél ide, na jó, ez hülyeség, van egy tippem, de mi lenne, ha mondjuk… adnál egy puszit és letudnánk? - mosolyogtam a németjuhászra, aki a nyelvét nyújtva oldalra billentette a fejét. Éjjel három óra volt, és nem mertem mozdulni az ajtónktól. Egy órája hívogattam Jet-et, és dumáltam a kutyához, hátha megbarátkozunk. Úgy döntött nem hagy bejönni. Nagyszerű.

Mikor azt mondta, hogy valakivel számolnom kell, nem gondoltam volna, hogy egy kutyával! Az idióta. Azt hiszi, hogy szükségem van egy kutyára? Aki megvéd? Felnevettem, mire a kutya elugatta magát.

- Jézus, nem rajtad röhögök - csitítottam, majd halk kuncogásokat hallottam a folyosón. A szembe szomszéd volt az. Kulcscsörgést hallottam. Nem, nem nézel ki. Nem vagy kukkoló.

Meg a nagy frászokat nem.

Megfordulva rátapadtam az ajtóra és egy szemem behunyva, kinéztem a lyukon. Két lányt láttam, meg egy nagy hátat. Semmi mást. Olyan magas volt a személy, közel az ajtómhoz, hogy nem tudtam szemügyre venni. A kutya ugatott egyet, mire gyorsan leguggoltam. Mintha láthatna, Jézus. Aztán eszembe jutott, hogy fel volt kapcsolva a lámpa. Totál nagy hézag volt az ajtó alatt. Láthatta az árnyékomat. Nagyszerű. Egy perverz kukkolónak nézhettek, aki éjjel 3kor azt nézi, hogy a szomszéd mikor jön haza.

Mire megint kinéztem, már üres volt a folyosó. Ideje volt aludni.

Nagy nehezen eljutottam a szobámig, a kutya pedig az ágyam szélénél ült és engem vizslatott.

- Aludj már, nincs kutyakajám, megszívtad!

Vakkantott egyet.

- Holnap veszek, jó? És úgy viszlek vissza Jet-hez.

Morgás.

- Egy kutyával beszélgetek - konstatáltam. A másik oldalamra fordultam, és amint ugatóskutya befogta az ugatást, hangos nevetésekre lettem figyelmes. Mikor megszűnt, újra elszenderültem. Hatalmas puffanás. Már a takarót markoltam, mikor már hangos nyögéseket hallottam át. Leesett az állam. Komolyan ott dugja a két nőt szemben? Oké, az ajtóm nem volt hangszigetelt, vagy bármiféle szigetelt is, de hogy a francba jöttek át a hangok?

Ha csak az ajtójuknál nem csinálták.

Nagyszerű. Megpróbáltam aludni, de akkor a zene kezdett el dübörögni.

- Oké, ennyi volt - kiszálltam az ágyból, a kutya érdeklődve nézte, ahogy felhúzok egy köntöst a shortomra és a pólómra.

Kitártam az ajtómat és megálltam a szomszédomé előtt. Nem csodálkoztam, hogy a néni a folyosón észre sem vette. Nagyot halló volt és úgy horkolt, hogy előző este is arra ébredtem fel.

Kopp, kopp, kopp.

Semmi sem.

Durr, durr, durr.

Ezennel az öklömet használtam.

Nem érdekelt, ha maga Chuck Norris bukkan fel előttem és készen áll megölni. Vagy Jamie Dornan és behív. Ez több a soknál. ( Na jó, Jamienek talán elnézném ). Akárki is nyit ajtót, teljesen mindegy. Megfogom és beverem a képét, ha nem hallga…

És akkor kinyílt az ajtó.

És én hátra akartam tántorodni, de beszippantott a látvány.

A. Látvány.

Meztelen láb. Szőrös, vékony, modell lábak, combok, min kirajzolódtak az izmok. Fekete alsónadrág - Calvin Klein? Felvágós - miben eltűntek az eszméletlen mély, sokat-szexelt-már V vonalak. És az a has. Amin felfutott a vékony szőrcsík. Éreztem, hogy összefut a nyál a számban. S akkor még el sem jutottam a tetejére. Erős, izmos karok összefonódva a kidolgozott mellkason. Min mellesleg tetoválás ült. Nyeltem egyet. Feljebb érve, egy üres, féktelenül átlátszó szempár nézett át rajtam, mik halványzöldek voltak. A homlokába pedig izzadtságtól csapzott rövid göndör fürtök tapadtak bele. Bal vállal dőlt neki az ajtónak és felvont szemöldökkel várta, hogy megszólaljak.

Ez nem lehet igaz. Komolyan mondom valaki a mai estémet egy elbaszott viccnek szánta.

Elnevettem magam.

De hangosan. Ó de hangosan.

- Hát persze, hogy te. Ki más? Gondoltam elköltözök egy lakásba és nyugtom lesz, erre kiderül, hogy a kukkolótársam nem más, mint maga Casper, a szellemvilág éllovasa!

Rezzenéstelen arccal meredt rám, és komolyan mondom hülyének nézett. Rá volt írva az arcára. Nos, hogy melyik rész miatt, jó kérdés.

- A beszéd nem az erősséged, mi? Ugyan, legyél jó szomszéd és mondd el nekem, mi a faszért kell éjjel háromkor üvöltetni a zenét? - Casper ránézett a karórájára, majd vissza rám. De nem beszélt. - az egy dolog, hogy kisebb pornográfia folyik a lakásodban és esküszöm, engem ne zavar, ha évente egyszer kapsz egy kis etyepetyét, mert valljuk be… undorítóan nézel ki és nem beszélsz.

Abban a pillanatban - csak hogy ne legyen igazam - megszólalt az egyik cicababa.

- Haz, béb, kihűl az ágy mellettünk - nyávogott, s felhorkantottam.

- Haz, béb, légyszi gyere és nyalj ki, had sikítsak még egyet hajnali négyig - nyávogtam vissza elég hangosan. - Haz béb, lehalkítanád a zenét és végre elhal…

Rám csapta az ajtót.

Épp, hogy az orrom előtt állt meg a nagy, nehéz, eltöröm-az-orrod ajtó. A szám elnyílt, majd becsuktam. Megint szólásra nyitódott, de annyira le voltam fagyva, hogy hang nem jött ki belőlem.

Belenéztem a kukucskálójába. Elvigyorodtam. De olyan szépen és angyalian, hogy magam is megijedtem tőle.

Szóval ő ilyen szomszéd.

Fogalma sincs róla, hogy az elkövetkezendő napokban Én milyen szomszédja leszek.

Addig fogom ’tolerálni’ őt, amíg a térdein nem csúszva fog bocsánatot kérni. Aztán teszek rá, ha némát játszik.